Most, hogy itt vagyok Békéscsabán, kicsit vadásztam az ittmaradt cuccaim közül, és megtaláltam az újságot. Jó sokat sikerült összeszerezni belőle, mert régen volt egy akció, hogy 100 forint darabjáért meg lehet venni az összes régi számot (megjegyzem, ők valamiért típusnak hívják a számot, de hogy miért...). Kicsit belelapozgattam, jó újság volt ez, kár, hogy mára már megszűnt. Szerettem, mert mindenki maga küldte be a általa ismert végigjátszásokat, és így személyesebb volt a cikkek hangvétele, köszönhetően annak, hogy nagyjából megőrizték a cikkíró stílusát. Valaki a saját végigjátszását egyes szám első személybe (E/1) írta. Meglepő volt így olvasni egy végigjátszást, de egyáltalán nem rossz ötlet. Maga az újság egyébként 1996-ban indult, eléggé nehezen, mert én is csak 3 évre rá ismertem meg, és nagyon ritkán jelent meg egy-egy újabb szám. Aztán ahogy beindult, 2000-re beállt egy kéthavi megjelenés, majd néhány év múlva megint ritkábban jelent meg. Nekem a legutolsó szám, ami megvan, az 2007/1, nem tudom, hogy utána jelent-e még meg. Ez a 42, úgyhogy nem élt meg végsősoron sok kiadást. Ennek utódja lehet a Game Master magazin, mely hasonló elveken működött, ez aztán már végképp hamar kifulladt. Pedig szerintem nem lenne rossz most sem egy ilyen újság. Kicsi, A5-ös méretű, belül fehér, füzetszerű lapok, de talán azért, mert kevés emberhez jutott el, másabb volt az egész. Jó volt olvasni.

Tegnap megjelent a játék. Kinek van már meg? Kerestem egyébként üzletekben, kíváncsi voltam, hogy néz ki, de az 576 KByte üzletekben már elfogyott. Egyébként nagyon tetszik az EU-s borító, van is erről egy jó kép:

Nagyon szép. De érdekes, hogy a Phantom Hourglass óta mindig más borítója van Amerikában a Zelda játékoknak. Nem értem, hogy miért, szerintem sokkal jobbak az EU-s és a japán borítók. Sok jó véleményt olvastam a játékról, azt mondták, hogy sokkal feelingesebb a játék 3D-ben. Még nincs tervben nálam 3DS vásárlás, de szívesen megnézném, hogy mutat a játék.

A héten rájöttem arra, hogy ha csak meg akarom mérni magam a Wii Fitben, arra nem kell beletenni a lemezt, csak tréning alatt. Elég csak a Wii Fit channelt megnyitni. Egyébként 67 kg vagyok, úgyhogy már csak 4-5 kilót kell leadni az ideális testtömeghez. És jól érzem magam, tehát nem éhezek, nem fáraszt az edzés sem, sőt csak egyre jobban megy, úgyhogy nagyon jól haladok.

Kíváncsiságból betettem a DSi XL-be a Super Mario 64 DS-t, hogy megnézzem, milyen. Hát csak meg tudom erősíteni azokat az állításokat, hogy nehéz irányítani. Ez így van. Nem tudom, miért találták ki így, de nem jó. Amúgy abban összeszereztem 2 csillagot, így ott 89 csillagnál tartok. Meg most azt fogom nyomni, mert megyek haza Békéscsabára, és nem akarom vinni a Nintendo 64-et, és szerencsére elég csak egy kézikonzolt vinni.

Teljesen ráfüggtem erre a játékra, tegnapra sikerült összeszerezni 75 csillagot, úgyhogy nagyon jól haladok. Ennek örömére kerestem egy háttérképet, amit kitehetek magamnak, bár laptopra nem könnyű találni, hiszen eléggé egyedinek számított a régi időkben a 1280×800-as felbontás, de szerencsére találtam egyet, és kitettem.

De egyszerűen hihetetlen, mit tesz az emberrel ez a játék, akkora hangulata van, hogy szavakkal nem lehet leírni. És, mint ahogy jellemző ez a Mario játékokra, a Super Mario 64-re hatványozottan, hogy nehéznek nehéz a játék, de benne van az a fajta hangulat, ami mindvégig arra ösztökél, hogy ne adjam fel, menni fog! Csak más módon kell eljutni oda, ez nálam a hóemberes résznél volt igaz elsősorban. Meg tegnap sikerült a csúszdánál 21 másodperc alatt lecsúszni. Miben rejlik a titka? Hason kell csúszni! Mario akkor gyorsabban csúszik, és 20:8-as (csak tizedmásodpercben mér) idővel leértem. A nagy szemétsége ennek a résznek, hogy pontosan 21:0-ra sem adja meg a csillagot. De el voltam keseredve akkor, ilyenkor szeretném, ha valaki egy pillanatra megállítaná az időt, hogy biztosan menjen, mert a legvégén szoktan nézni, hogy hol tartok, és nagyjából lehet tudni, hogy mennyire érek le. Meg ami még szívás volt, a Hazy Maze Cave pályán összeszerezni a 100 érmét. Ha a méreglabirintusban nehéz megtalálni a kék érmék útját (melyek egyébként a 4. csillaghoz vezetnek el), és ha azok nincsenek meg, akkor fújhatjuk, nem lesz meg a 100 érme. De most már kész van az első hét pálya 100%-ra. A 8. pálya, a Shifting Sand Land lesz még egy szép történet végigvinni teljesen, de érdemes. A Super Mario 64 nagyon feszegeti a képességed határait, de épp csak annyira, hogy megküzdj vele, de el tudd érni, és lassan nehezedik, így azt érzed, hogy képességeid tolódnak ki, ez is inspirál arra, hogy csináljuk tovább, menni fog. De ez általánosságban jellemző a Mario játékokra. Ha hangulat nagyon magával ragad, és el nem enged. Tegnap is 18 csillagot szereztem meg egyhuzamban. Már azzal is elégedett voltam, hogy megvan 60 csillag, na mondom, kész a játék fele. De csináltam tovább, aztán mondtam magamban, hogy 70 csillagnál most már tényleg szünet, de rájövök arra, hogy de még ezt akarom megszerezni, meg még azt, és így jutottam el a 75 csillagig. Ingyenes függőség, kell ennél több? Szerintem nem, ez a játék túl jó ahhoz, hogy elfogadjam bárkitől is azt, hogy nőjjek fel, és ne Mariózzak 25 évesen. Sajnos minden szó hiábavaló, mert akik nem érzik ezt az érzést, amit egy Mario játék ad, azok nem értik meg, hogy miért is való egy Mario játék 3-99 éves korig mindenkinek.

És az is biztos, hogy felhagyok a játékok eladásával. Csak nem olyan érzés Virtual Console-on játszani, mint eredeti konzolon. A régi hangulat csak eredeti controlleren érezhető. Na meg, amikor eladásra került 3 NES játék: Super Mario Bros, Super Mario Bros. 2 és Super Mario Bros. / Duck Hunt. Személyesen találkoztam a sráccal, és ahogy láttam, hogy elvitte ezeket, akkor ő a szememben nem játékokat vitt el, hanem kitépte a szívem egy részét... Sírni nem sírtam, de olyan rossz volt megélni, hogy csak úgy elviszi. Úgyhogy amint hazaértem, leszedtem mindegyiket a vateráról, amiket még nem adtam el. Szerencse az esetben, hogy tegnapelőtt felhívott a srác, hogy nem működik a Super Mario Bros. és a Super Mario Bros. 2, és szeretné, ha visszavenném. A LEGNAGYOBB ÖRÖMMEL!!! Egy percig nem akadékoskodtam, hogy hát lehet, hogy a gép hibás, meg hasonlók. Még aznap este találkoztunk, és visszavettem. Úgyhogy nincs olyan nagy bánat. De ne adja az élet, hogy erre rákényszerüljek.

Legvégül, akinek tetszik ez a Super Mario 64 háttérkép, azoknak itt van:

Most hallgatom a Megumi Hayashibara: VINTAGE White albumot. Ahogy írtam, ez egy válogatásalbum, mely tartalmazza a legelső dalát is, a Yoake no Shooting Star dalt. Ezt 1988-ban vették fel, de amire ki szeretnék térni, hogy nagyon meg vagyok lepve, mennyire másképp hangzanak ezen az albumon a régi dalok, mint az aktuális albumoken, melyeken a dalok szerepelnek. Sokkal jobb, és az ősrégi Megumi dalok (Kimi no Answer, Niji Iro no Sneaker, BECAUSE, stb.) valami elképesztő, hogy a digitális felújítással a hangszerelés ellenére olyannak hangzanak a dalok, mintha maiak lennének. Tisztábban hangzik a zene, Megumi énekhangja is sokkal szebb, és az egész hangulat sokkal jobban átjön. Régi kedvencem például a Bon Voyage!, ennek a dalnak is sokkal jobban átjön a nyugodt, kellemes hangzása. Úgyhogy szerintem most megint lesz egy rövid Megumi korszakom. :) Az Oriconon is szépen halad, az első ugye 3. helyen nyitott, azóta ugyan visszaesett az 5. helyre, de ott tartja magát. És ma 12 óra után heti Oricon lista! Kiderül, hogy hányadik helyen végzett, és mekkora összeladással. Cél, a 11.000-es heti eladás túlszárnyalása.

Egyébként az összes régi Megumi album a Half, and Half-tól a VINTAGE A-ig, megjelent második kiadásban 2005. március 16-án digitálisan felújítva. Lehet, hogy inkább azok beszerzésére kéne összpontosítani. De rég vettem Megumi CD-t... De sajnos most más jellegű anyagi terveim vannak, úgyhogy nincs kilátásban új Megumi CD vásárlása, pedig örülnék neki.

Tudom, hogy Okui Masami már rég rég megszakította a kapcsolatát a King Records-szal, de nem akarja ő is újra megjelentetni a régi albumait? Én biztos (és sok rajongó is) vevő lennék rá!

UPDATE: Az új Megumi album a 9. helyet érte el az Oricon charton, 13.149-es összeladással. Szép eredmény, hozta személyes elvárásaimat. ^^

Végre tudtam venni saját Wii Fitet. ^^ A Konzolok Szervizében volt használtan 14.000 forint. Van még egy, akit érdekel. Szerintem ez az ár bőven megéri, tényleg nagyon hatásos, és soha semmilyen edzés, semmilyen konditerem nem tudott engem így rávenni a mozgásra, és megtanítani nekem a mozgás szeretetét, mint a Wii Fit. Nem tudom, mi a varázsa, de nagyon kellemessé teszi számomra, és a fogyás is nagyon beindult, már 68 kg vagyok. Tehát már csak 5-6 kg-ot kell leadni az ideális testtömeg eléréséhez. Most csak épp kipróbálni tudtam, hogy minden rendben működik, egy kicsit futottam vele, meg alap step-aerobic. 5 perces kocogás azok után, hogy napi 30 perceket futok, már meg se kottyan. Esküszöm, soha nem hittem volna, hogy ezt valaha az életemben fogom futásra mondani. :D De hát miből lesz a cserebogár. Az aerobic-nak köszönhetően meg javult a ritmusérzékem.

De ha el is érem az ideális testtömegemet, akkor sem fogom letenni a Wii Fitet. Azért vettem meg a programot, és a Balance Boardot, hogy a mozgás számomra már életmód-szerű legyen, akár hosszú évekig is csinálnám. Később, ha majd anyagilag megengedhetem magamnak, akkor majd megveszem magamnak a Wii Fit Plus programot. Abba elvileg sokkal több minden van.

A játék sokkal jobban megy, mint ahogy elképzeltem. Harmadik napja van meg a játék, tegnap nem játszottam vele, és már 51 csillagom van. Az első öt pálya 100%-ra kész van. Megvan bennük mind a hat csillag, és összegyűjtöttem 100 érmét. 100 érméket összegyűjteni viszonylag könnyű, csak a Bob-Omb Battlefield és a Jolly Roger Bay pályákon nehéz összeszerezni. Az első pályán több érme is a levegőben van, amit repülősapka nélkül elég nehéz megszerezni, én meg enélkül csináltam meg, így egy párszor vissza kellett fordulni. A harmadik pályán (Jolly Roger Bay) annyira nem vészes, de az egész pályán csak 104 érme van, és ha időlimiten belül nem szerezzük meg az átjáróban levő kék érméket (mely ugye 5 érmét ér), akkor az egész hiába, mert már biztosan nem lesz meg a 100 érme.

A csillagokat viszonylag elég könnyen meg tudom szerezni. Vannak olyan küldetések, melyek 1-2 percet vesznek igénybe. Köszönhetően annak, hogy szinte az összes csillag helyére emlékszem. Ami még komolyabb nehézséget okozott a Cool Cool Mountain 5. csillagja, amely lényegében abból áll, hogy a hely tetejénél találunk egy nagy hógolyót. Az szeretne egy fejet találni magának. Aki tud neki segíteni, azt követi. Ki más lenne ez a személy, mint Mario? A hógolyó megindul elég nagy sebességgel. Lényegében ez is egy versenyjáték. Nekünk kell mindig elől lenni, és el kell vezetni a hegy alján levő fejhez. És nagyon könnyű megsebződni, valamint könnyen megelőz a hógolyó. Azt hittem, hogy ha túlzottan gyorsak vagyunk, akkor már nem követ, de ez nem így van. A teljes sebességünkkel kell menni. Többedjére, de sikerült.

De megmondom őszintén, meglep, hogy ennyire jól megy a játék, mert én meg voltam magam felől győződve arról, hogy nekem csorbult a játéktudásom az évek során. És pont, hogy most megy jobban néhány csillag megszerzése, amivel anno sokat szenvedtem. Így nem fog sok időt igénybe venni, hogy újra 120 csillagom legyen.