Iki te iku imio sagashi motomete
Iki tsuku koro ni wa nani ka mieru no ka?!

TV de ha So mu kanjou na message ga
Fuantei na kono sekai wo tada awaremu
dake…

Girigiri no jidai de sakebu emotion
Kara o nugisute
Asu no mirai wo image shite
Irodore nakya Dead or Alive?!
Kodoku na kokoro wo kakae ta mama ja
Tachimukae nai
Karamiau ibara no you
Oh No No! Oh No No! Oh No No! Give me a truth

Te ni ireru tame ni akuma ni mo naro
Sonna jidai da ne shikata nai no ka?!

Hito sorezore kachi kan ha chigau kedo
Fukakutei na seigi kan de mitasa re taku ha nai…

Girigiri no sekai de sakebu emotion
Kara wo nugisute
Tsugi no age wo image shite nuke rare nakya
Dead or Alive?!
Kodoku na kokoro wo kakae ta mama ja
Maji de kate nai mie nai
Kusari hikichigirou
Oh No No! Oh No No! Kakeyou Dead or Alive

Girigiri no jidai de sakebu emotion
Subete nugisute
Asu no mirai wo image shite
Irodore nakya Dead or Alive?!
Kodoku na kokoro wo kakae ta mama ja
Tachimukae nai
Karamiau ibara no you
Oh No No! Oh No No! Giri giri emotion
Dead or Alive!!

Egyéni rekordok. Az utóbbi napokban nagyon sokat nyüstöltem a játékot Nintendo 64-en, az volt a célom amellett, hogy mindenhol meglegyen az arany kupa, kitöltsem mindenhol a legjobb 5 Time Trial időt. Mondom, hogy nagyon szeretek Time Trial-ozni, órákig tudnám döntögetni a rekordjaimat, és fejleszteni a tudásomat. Mára minden szerénység nélkül kijelenthetem, hogy sikerült egy nagyon-nagyon jó szintre emelni a driftelő-képességemet a játékban. Ezek az idők szinte mindenhol rövidítés nélküliek, egyetlen egy pályán használtam rövidítést, a D.K.'s Jungle Parkway-en. Itt két helyen lehet apróbb rövidítéseket csinálni: Az első, az ugratás után kicsit balra fordulunk, épp annyira, hogy földet érjünk. Ez nemcsak rövidítés szempontjából célszerű, hanem gyorsabban fordul rá az egyenesre. A második a barlangban, fel lehet ugratni, gombával nagyot lehet ott alkotni. Egyébként az összes pályán rendesen mentem. Zárójelben a legjobb köridőt jegyzem fel. Lássuk hát:

Luigi Raceway: 2'09"88 (0'42"83)
Moo Moo Farm: 1'39"56 (0'33"10)
Koopa Troopa Beach: 2'13"88 (0'43"50)
Kalimari Desert: 2'22"02 (0'47"07)

Toad's Turnpike: 3'16"15 (1'05"05)
Frappe Snowland: 2'23"37 (0'47"63)
Choco Mountain: 2'16"69 (0'44"53)
Mario Raceway: 1'43"60 (0'33"93)

Wario Stadium: 4'57"02 (1'38"76)
Sherbet Land: 2'22"54 (0'46"39)
Royal Raceway: 3'10"08 (1'03"02)
Bowser's Castle: 2'33"79 (0'50"87)

D.K.'s Jungle Parkway: 2'46"66 (0'54"14)
Yoshi Valley: 2'29"02 (0'49"15)
Banshee Boardwalk: 2'25"20 (0'48"25)
Rainbow Road: 6'27"90 (2'08"47)

Milyen érdekes, hogy tisztán emlékszem, hogy voltak olyan pályák, ahol rendkívül nagy harcot vívtam bizonyos idők eléréséért, de sosem sikerült akkor, mert nem tudtam elsajátítani a driftelést, mondjuk akkor nem is azon voltam, nem voltam tisztában azzal, hogy mekkora előnnyel jár. Például a Moo Moo Farmon elérni 1'40" alatti időt, valamint a Royal Raceway-en kicsikarni egy 3'10"-es időt. Most sikerültek, de akkor valami vérre menő harcot folytattam ezekért az időkért.

Van egyébként Mario Kart 64 rajongói website, itt fel van jegyezve az összes rajongók által beküldött Time Trial legjobb idők, mondhatni világrekordok. Ezeket régiókra lebontva is megtekinthetők. A PAL verziójú idők itt tekinthetők meg. A legtöbbje ilyen "menjafenébe" alapú idők, tényleg nem tudom, hogy tudtak rövidítés nélkül ilyen időket kihozni. Nemcsak azért van régiók szerint lebontva, hogy amolyan "Európabajnokot" is avathassunk, hanem technikai különbségek vannak a különböző régiójú Mario Kart 64-ek között is, ugyanis a PAL-os verzió lassabb. Hogy miért? NTSC-n 60 Hz-es ugyanaz a játék, míg PAL-on 50 Hz-en. Aki emlékszik még a fizikai tanulmányaira, az tudhatja, hogy a 60 Hz, az 30 képváltást jelent másodpercenként, míg az 50 Hz 25 képváltást eredményez másodpercenként. És mind a két régiójú játék ugyanannyi "képpel" rendelkezik, ezért NTSC-n gyorsabbnak látjuk a történéseket, miközben az idő ugyanakkora sebességgel megy, ezért van az, hogy az NTSC-s Time Trial időeredmények lényegesen jobbak. Akinek megvan a Mario Kart: Double Dash!! játék, az a saját szemével meggyőződhet az 50 és a 60 Hz közötti különbségről, ugyanis ennél a játéknál még ezt is lehet változtatni. 60 Hz-en lényegesen gyorsabb, 50 Hz-en mint egy lassított felvétel. A képváltásra visszatérve alapvetően elég lenne az 50 Hz is, mivel az agy másodpercenként 24 képkockát dolgoz fel, tehát nem lenne gond a 25-tel, ám rájöttek arra,  hogy kevésbé megerőltető a szemnek a 60 Hz, mert a 30 képváltást kevésbé vesszük észre, míg a 25-öt az agy érzékelheti.

Hát ennyi lenne, láthatóan nem a világ legjobbja akarok lenni, csak önmagamhoz képest mindig egy kicsivel több. ^^

Persze pozitív értelemben gondolom az őrült szót, hiszen a japánok köztudottan mindig is a praktikusságra törekedtek. Van néhány csodakütyü, amik szerintem nagyon ötletesek, nem is értem, hogy miért nem szabadalmaztatták világszerte. Persze eddig sem tétlenkedtek, hiszen nekik köszönjük az audio-kazettát (lehet, hogy a mai kisgyerekek, azt sem tudják már, hogy mi az. o_O), a hordozható lejátszókat, a Suzukit, és nem utolsó sorban a Nintendót, valamint a karaokét, mint szórakozást.

Az 576 KByte 2000-ben bemutatott egy pár olyan japán találmányt, melyek lehet, hogy nem tűnnek olyan nagynak, viszont, ha belegondolunk, rendkívül praktikusak. Hat darabot mutattak be, ezekről fogok írni. A képek az 576 KByte DVD-jéből lesznek, onnan print screen-eltem a képeket. Lássuk őket:

Vajazó stift A szokásos reggeli általában vajas kenyér szokott lenni tejjel. A tejjel, és a kenyérrel még csak nem is lenne gond, ám iszonyatos háborúkat lehetne folytatni a vajjal, köszönhetően, hogy reggelre szinte megfagy a hűtőben, és mire megkenjük a kenyérre. De ennek egyszer-s-mindenkorra vége, köszönhetően a japán elmének, hiszen itt a vajazó stift. Ez a szerkezet leginkább az általános iskolában közkedvelt ragasztókhoz hasonlít külsőre, ám ezzel nem papírokat kell ragasztani, hanem, ha megkenjük kenyérre, minden kínszenvedés nélkül kész a vajas kenyér! Kis méretének köszönhetően bárhova magunkkal vihetjük, hiszen mi sem szebb dolog a természetben reggelizni. Koleszterinszegény étrendet követőknek light változatban is elérhető.

Ramen mini-ventillátor Még az áltagember számára is köztudott, hogy Japánban alapvető étel a ramen, mely a japán tésztaleves. Közkedvelt, mert rendkívül gyorsan elkészül, és azonnal fogyasztható. Rengeteg Ramen-stand van Japánban, ahova az ember bemegy, szerény összegért megeszik egy tál rament, és már megy is tovább. Csakhogy a ramen nem feltétlen gondolja úgy, hogy őt meg kéne enni, és hőmérsékletével kemény lázadást indít ellenünk. Ám ezen fellángolásokat mostantól könnyen visszaverhetjük, hiszen Japánban közkedvelt az evőpálcikára felszerelt mini-ventillátor, mellyel azonnal ehető hőmérsékletre hűl a tészta. Túl jól dolgozott a ventillátor? Sebaj, ugyanis az evőpálcika tetején található fekete hosszúkás valami nem más, mint egy fűtőszál. Ha hideg lett a tészta, azonnal visszamelegíti. Csak nehogy oda-vissza játszma legyen a ramen-evésből.

Férfi-szoptató Legalábbis jobb szó nem jutott eszembe erről a találmányról. Japánban a nőknek sokáig nem vol egyenjogúságuk a férfiakkal szemben, ám az utolsó 1-2 évtizedben a sziget-országban óriási mértéket öltő munkamánia és karrierista látásmód a nőket is rabul ejtette, olyannyira, hogy sokszor a saját gyerekükre sincs idejük. Ennek pszichés következményeit ne firtassuk, viszont minden érmének két oldala van, és a pozitív oldalát mi, férfiak élvezhetjük! Bár a szülés élményét még nem találták fel nekünk, de szoptatni már tudunk a képen látható szerkezettel. Ez egy mell-alakú anyatej-tároló, szoptató-szerkezet. A különös alakja révén érdemesebb inkább titokban csinálni, állítom, hogy metrón, vagy vonaton igencsak ferde szemmel néznének ránk, ha elkezdenénk szoptatni csemeténket, de tény, hogy az apaság új szintjéhez érkezett!

Csepegtető-tölcsér Előzőkben a férfiak voltak fókuszban, ám legyen az ember legyen akár férfi, akár nő, egyvalamire mindenki kivétel nélkül vigyáz: A szemére. Bizonyos szembetegségeket azonban nem lehet elkerülni, óhatatlanul szükségünk van szemcseppre. Ismerős az érzés, amikor csepegtetnénk a szemünkbe, ám akkor reflex-szerűen becsukjuk a szemünket, és az mindenhova megy, csak szembe nem. Ezt a problémát nagyszerűen orvosolja a csepegtető-tölcsér, mellyel minden találat telitalálat! És mint látható, eme remek találmányt a szemüvegesek is tudják használni. Mindenképp örömteli, hogy bal- és jobbkezes verziója van. Ám vigyázni kell, ha az utcán akarjuk használni, mert ha elered az eső, mert akkor felhígul a szemcsepp.

Esőkabát-esernyő Ha már eső, itt van még egy hasznos találmány, elsősorban nőknek. Amennyiben esti mulatságra megyünk, köztudottan a nők imádnak órákig készülődni a fürdőszobában, ám ha elered az eső, akkor lőttek az estének. Egészen mostanáig, hiszen itt van az esernyő, mely esőkabáttal van ellátva, így hiába a hatalmas monszuneső, vagy tornádó, delikvensünk biztosan védelem alatt marad. Egyetlen hátránya: Teljesen zárt, így bár lehet, hogy teljesen védve van az időjárás viszontagságaitól, de hogy bújik ki belőle? Legalább a sminkje teljesen rendben lesz.

WC-papírzsebkendő Az eső ugye nemcsak nők sminkje ellen indít orvul támadásokat, hanem az immunrendszerünk ellen is. A nátha szükségszerű velejárója az orrnyálkahártya intenzívebb működése, melyet papírzsebkendővel remekül láthatatlanná lehet tenni. De természetesen mikor hagyjuk otthon a zsebkendőnket, ha ne akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá, vagy ha viszünk, akkor elégtelen mennyiségűt. És akkor kénytelenek vagyunk a kezünket aktiválni egyéb nem éppen esztétikus módszerekkel. Ám ez már a múlté! Azért tessék megnézni a képet, nátha legyen a talpán, mely elbír ekkora guriga papírzsebkendővel! És ez még nem minden! Találmány több funkciós, ugyanis, ha fordítva viseljük, akkor egyéb biológiai szükségletek elvégzésére is alkalmas.

Hát ennyi lenne. És ha már az 576-ból van, akkor értekeznék egy rövidet a 2000-es korszakról. Azt mondják, hogy a '90-es évek közepe volt az 576 KByte magazin fénykora, és utána kezdett el hanyatlani. A fénykora-részével egyetértek, a mondat második felével nem egészen. Az igaz, hogy nagy változáson esett át a magazin, de szerintem iszonyatosan hangulatos volt. A nagy változás 2000 elejére esett, ugyanis addig a magazin tűzött, 60 oldalas volt, viszont, hogy tartsák az akkori gamer-magazinok trendjét, az újság 100 oldalas lett, és az árát megduplázták. 398 forint volt addig, utána lett 796 Ft. A magazin érezhetően más stílusban kezdett megjelenni, de szerintem sokkal hangulatosabb volt. Bár, hogy problémák vannak, azt már akkor lehetett tudni, hiszen a 2000. júliusi számban több képben mutatták, mekkora halom előző havi 576 KByte-ot küldtek vissza. Kétségtelen, hogy aggodalomra adott okot, de szerintem a szerkesztők kitettek magukért. Én az igazi hanyatlást 2002-től éreztem, amikor szinte havonta cserélődtek a főszerkesztők, az újság arculatán is kb. ekkora lendülettel változtattak, kiült a magazinon, hogy óriási belső viták voltak anno. Aminek meg is lett az eredménye: 2002. decemberi szám volt az utolsó.

Nagyon érdekes volt nemrégiben megtapasztalni azt, hogy tényleg jobb a negatív bizonyosság, mint a bizonytalanság. Ráadásul nagyban enyhíti a kudarcélményt az, hogy ha te tudod azt, hogy az adott dologba mindent beletettél, és így sokkal kevésbé fáj az, hogy nem sikerült. Ha bizonytalanságban él az ember, akkor két dolgot tehet: Továbbléphet így is, ám mindig ott fogja furdalni a lelkiismeretét az embernek az a kérdés, hogy "Mi lett volna, ha mindent megteszek? Lehet, hogy minden más lenne?" Vagy vesz egy nagy levegőt, és beleugrik az ismeretlenbe tudván, hogy 50% siker, 50% sikertelenség vár rá. Viszont ekkor megadatik az a lehetőség, hogy szabadon lélegezz, melyet az érzés tesz lehetővé, hogy te igenis mindent megtettél, ami tőled telhetett, az, hogy a másik fél mit tett, az már az ő problémája. Ugyanis soha nem a másik fél a szemét, mert hazudott, hanem én voltam a töketlen, amiért nem vettem észre. Mert ha észrevettem volna, akkor rákérdeztem volna, hogy biztos őszinte velem? És ha látom rajta, hogy nem, miközben még ekkor sem vesz annyiba, hogy legalább ekkor igazat mondjon, akkor egyszerűen csak hátat fordítok neki, és továbblépek. Éljen így, ha neki jól esik. Levontam a megfelelő tanulságot magamnak, hogy mindig ébernek kell lenni, és észre kell venni, ha valami nem stimmel. Én egyáltalán nem haragszom a másik félre, csak egyszerűen bosszant a gyávaság, és annyira elrettentő volt látni, hogy mit képes tenni a gyávaság, hogy maga alá gyűri az embert, ezáltal ébredtem rá arra, hogy az őszinteség mindennél fontosabb, mert csak így lehetnek az emberi kapcsolatok (legyen az barátság, szerelem, vagy családi kapcsolat) hitelesek.

Nem hiába lett a JAM Project nagy kedvencem, általuk tanultam meg, hogy minden emberben hihetetlen nagy erő rejlik. Ők a bennük lakozó erejüket felhasználják, és nemrég jöttem rá arra is, hogy a gyáva emberben is hatalmas erő van, ám ő az erejét elhasználja (jobban szólva elpocsékolja). Pedig igazából annyira könnyű elérni az igazi boldogságot. Ehhez csak az kell, hogy tudd, emberből vagy, és a gyávaság egy olyan emberi tulajdonság, melyet soha nem lehet végleg legyőzni, ezért minden nap meg kell küzdeni vele, ehhez hatalmas szintű éberség szükséges. Ugyanis, ha észreveszed magadon, hogy amit teszel, az a gyávaság útjára visz, akkor egyszerűen csak fordulsz 180°-ot, és ott a helyes irány. Ennyi az egész. És ha már JAM Project, zárásként tőlük idéznék, amit teljes erejükből énekelnek a NOAH c. dalukban:

NEVER SAY GIVE UP!