Nem hiszem, hogy bármit is írnom kellene most cím gyanánt, de van néhány gondolatom, amit szeretnék megosztani. Nem nagyon nyilatkozok az orosz-ukrán háborúról, mert úgy vagyok vele, hogy vannak nálam sokkal okosabbak, akik jobban meg tudják ítélni a kialakult helyzetet. Néhány barátommal megvitatjuk az eseményeket, de közösségi oldalon nem beszélek róla. Viszont érzelmi szempontból nagyon foglalkoztat a dolog, mert van ukrán barátom, akiről tudom, hogy nagyon nehéz időket él most, és nagyon sokat gondolok rá. Dnyipróban él, úgyhogy sajnos van része az egész borzalomban. Mondta nekem, hogy a csütörtök reggel volt életének legborzalmasabb reggele, amikor a robbanás hangjára és rázkódásra ébredt fel 5.40-kor. Elmondása szerinte az egész teljesen váratlan volt, erre egyáltalán nem számítottak. Akkor többször volt robbanás, azóta viszont állítólag ott nyugalom van.

Tegnap délben beszéltem vele utoljára, akkor egyébként a körülményekhez képest jó állapotokról számolt be. Egy nagyobb sor állt a pénzkiadó automatáknál és mondta, hogy nagyon optimisták voltak az emberek, még viccelődtek is. Ha ez tényleg így van, akkor az ukránok valami hihetetlen lelki tartásról tesznek tanúbizonyságot, és valami hihetetlen fantasztikus nép. Mutatott képet a sorról az ATM-nél, illetve arról is, hogy a boltban a kenyér részleg teljesen üres. Szállítanak le többször is kenyeret, de szinte azonnal el is viszik. Ma csak egyszer láttam őt online valamikor 17.45 körül, el tudom képzelni, hogy mostanság keveset lesz online, mert mondta nekem, hogy búvóhelyre mennek.

Szívből remélem, hogy neki és a családjának nem lesz semmi baja, és hogy ennek a szörnyűségnek rövid időn belül vége lesz - az ukránok győzelmével. 2019 szeptemberében találkoztam vele először és egy értékes barátra leltem benne. Mérhetetlen módon becsülöm az optimizmusát és hogy a nehézségei ellenére is életigenlő, bizakodva néz a jövő felé, vannak tervei. Sokszor láttuk el egymást jótanáccsal, többször is éjszakába nyúlóan beszélgettünk, sokszor megnevettettük egymást. Ő tényleg azon kevés emberek egyike, aki még a mélypontomban is meg tudott nevettetni, és akkor tényleg egy kicsivel jobbnak láttam a helyzetemet. Ezért életem végéig hálás leszek neki. Másfelől meg ami szintén nagyon fontos, hogy sokat formálta a gondolkodásomat az ukránokkal kapcsolatosan. Előtte úgy gondolkodtam róluk, mint már egy Európától elszeparált nép, akiknek sokkal inkább az oroszokhoz van közük. Ő volt az, aki rámutatott arra, hogy az ukránok valójában nagyon is nyugati gondolkodásúak, és lélekben inkább tartoznak Nyugat-Európához, mint kelethez.

Úgyhogy nagyon sokat köszönhetek neki, nagyon sokat gondolok rá, őszintén fáj a szívem azért, mert az országában háború dúl. Innen is üzenem neki, hogy tartson ki! Még nagyon sok megbeszélnivalónk van!

Régi Haikyuu!!-s jellegű álmom valósult meg azzal, hogy ma sikerült beszerezni egy Kageyama mezt. Ezt még a Fantasy Expón Catrin árulta, egyik ismerőse bízta meg, hogy adja el, és már akkor szemeztem vele, most sikerült megvenni. L-es is, úgyhogy épp jó rám.

Bár a méretéről sokat egyezkedtünk Catrinnel, mert lemérte nekem és úgy tűnt, hogy nagy lesz rám. Az a póló, ami épp akkor volt rajtam, 62 cm volt, A Kageyama mez pólós része pedig 76 cm, így úgy tűnt, hogy egészen le fog lógni rajtam. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy megveszem, mert ha másért nem, akkor Haikyuu!!-s relikviaként.

Végül tegnap délután találkoztunk személyesen Catrinnel, és átadta nekem. Beszélgettünk is egy kicsit, aztán jöttem is haza, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy hogy áll rajtam. Meglepetésemre nagyon jól, magasan felülmúlta az elvárásaimat. Nemcsak hogy nem túl nagy rám, de az anyag nagyon kényelmes. Több mezpólóm is van, de azért nem szeretem viselni őket, mert nem szellőzik benne a testem, ebben viszont kiválóan. Így nagyon jó lesz edzeni benne. Ráadásul nagyon jól éreztem magam benne, tükörben megnézve magam, egészen menőnek gondoltam magam. De annyira nem, hogy úgy fényképezzem le magam, és mutassam meg a nagyvilágnak. Majd ha vékonyabb leszek.

De nagyon jó, hogy használati tárgyként is kiváló, nemcsak relikviaként. Nagyon fogok rá vigyázni, mert szeretném ha sokáig, akár 10-15 évig is meglenne.

A mai nappal újabb könyv került a holland irodalmi magánkönyvtáramba, méghozzá Stephan Enter: Perem (Grip) című könyve. Ezt nem holland / flamand irodalmon vettük, hanem van külön szövegolvasás óra, ahol további könyveket olvasunk, jellemzően hollandul. Ennek van magyar fordítása is (amit speciel az a tanárunk fordított, aki az órát is tartja), meg is találtam a Moly.hu oldalon, és meglepetésembe a Könyvudvarban 87% kedvezménnyel meg is vásárolható. 3000 forint helyett 400 forint. Na mondom magamban, ezt nevezem Black Friday-nek vagy végkiárusításnak! Még épp csak beleolvastam, egyébként ahogy olvastam a molyon az értékeléseket, nem arat egyértelműen sikert, Hollandiában viszont díjazták is a regényt. Kíváncsi leszek, hogy fog tetszeni. Az biztos, hogy a borító nagyon tetszik. Egyrészt, hogy matt borítású, másrészt maga a kép is elárulja, hogy milyek körülmények között játszódik a történet, harmadrészt meg a lila színű háttér egyszerűen csodálatos! Kíváncsi vagyok, milyen maga a történet.

Egyébként nem ez az első ilyen könyv, amit szövegolvasáson hallottam és megvettem. A másik Nescio: Az élősködő / Titánok / Költőcske. Ez előző félévben volt olvasmány, egészen pontosan a Költőcskét (Dichtertje) olvastuk hollandul. Azóta olvastam a másik kettőt is, így erről már tudok nyilatkozni, hogy ez nem az én stílusom. Annyira költői a megfogalmazás, annyira túl van díszítve, hogy szinte nem érzékelem a történetet. Olyan, mint a torta, amit olyan szinten telenyomtak habbal, hogy már érezni a torta ízét tőle. Émelyítően giccses, ráadásul öreges is a szóhasználat. Szinte azért volt kellemetlen olvasni, mert teljesen ilyen öreg bácsinak képzeltem magam, aki a karosszékében ülve, a pipáját szívva olvassa ezt a könyvet. Úgyhogy ez a könyv inkább a polcon marad. Egyébként a Gondolat kiadó "akcentusok" címmel jelentetett meg egy 8 könyvből álló sorozatot, holland / flamand irodalom nagyjaiból válogatva. Megvenném a többit is.
Egyébként az előző félévben kellett egy holland regényből holland nyelvű esszét írni és én a Költőcskét választottam. Írni sem volt kellemes. Nemcsak azért, mert még csak most vagyok kanyarba a B1-es szint felé, és még nehéz komplex fogalmazást írni hollandból, hanem tényleg nehéz volt még magyarul is összeszedni a gondolataimat, mert annyira nem éreztem, hogy miről szól a történet. A díszítés teljesen elfedte a tartalmat. Végül egy holland weboldal segítségével oldottam meg. Ezen az oldalon összefoglalásokat lehet olvasni irodalmi művekből. Nyilván nem másoltam le egy az egyben, mert az tényleg csúnya lett volna, hanem azt csináltam, hogy a holland esszé segítségével írtam meg először magyarul a gondolataimat és a magyar változatomat fordítottam le hollandra. Tehát, duplán írtam meg az esszét. Ez volt az egyik vizsgaidőszakos projektem, amivel januárban foglalkoztam.

Erre a félévre viszont nem vettem fel a szövegolvasást. Egyik szaktársamat kérdeztem meg, hogy mit olvasnak. De egyrészt azért nem vettem fel, mert szabadon választható tárgy, másrészt ütközött a nyelvi lektorátusos nyelvórával, amit fontosabbnak tartottam. Elkezdtem ugyanis spanyolul tanulni.

Írtam már arról, hogy ez az a latin nyelv, amit meg akarok tanulni középfokon, és ehhez továbbra is tartom magam. Igazából fel akartam venni a szövegolvasást is, de nem volt megfelelő időpont, a spanyol nyelvnél meg kötelező az órai jelenlét, és mivel mindenképp akartam tanulni a nyelvet, ezért inkább ezt választottam. Azért is akartam egyébként mind a kettőt tanulni, hogy a krediteket is gyűjtsem. Alapvetően nagyon jól állok kreditekből, ha ebben a félévben is sikerül mindegyik tárgyat teljesíteni, akkor 127 kreditem lesz az elvárt 120 helyett, ami azért fontos, mert ha Erasmusszal tényleg kijutok Hollandiába, akkor ott annál kevesebb kreditet kell teljesíteni, hogy meglegyen az alapszak 180 kreditje. Erre lett volna jó a szövegolvasás is, hogy 129 kreditem legyen, de egyik tanár sem tartotta jó ötletnek, hogy egyénileg teljesítsem a tárgyát, így szelektálnom kellett, és inkább a szívemre hallgattam.

És nem bántam meg. Már az első óra alapján is úgy néz ki, hogy az eddigi legjobb nyelvtanárok egyikével lesz dolgom. Ugyanis pont azon van, hogy rendszerszerűen tanuljuk a nyelvet. Tehát van egy szabályszerűség, amit aztán mindenhol alkalmazhatunk. Ilyen például a jelen idejű igeragozás. Az egyes szám harmadik személyű ragozás nevezhető alapnak (például: canta), egyes szám második személyben csak egy s betűt kell hozzátenni (cantas), többes szám harmadik személyben pedig egy n betűt (cantan). És elmondása szerint ez a rendhagyó igékre is igaz, tehát ezzel meg lehet könnyíteni a nyelvtanulást magunknak. Illetve az ékezet megfelelő használatára hívta fel a figyelmet. Maguk a spanyolok sem használják megfelelően, de tőlünk nyelvvizsgán elvárják a pontos használatot. Például igeragozásnál csak többes szám második személybe teszik ki az ékezetet.
Egyébként nagyon jó. Élmény tanulni a nyelvet, és egész jónak ígérkezik a könyv. És nem felejtettem el spanyolul olvasni. De rettenetesen vicces volt, ugyanis az olvasmányban a számok arab számmal volt írva, és olyan lazán olvastam spanyolul, hogy észre sem vettem, hogy a számot viszont hollandul mondtam. Teljesen kimentek a számok a fejemből spanyolul. És valahányszor megláttam egy számot, azt mindig hollandul akartam mondani. Úgyhogy ez ilyen mix holland-spanyol nyelv lesz nálam.

Úgyhogy visszatér a spanyol az életembe. Ez lesz a negyedik nyelv a német, holland és japán mellett, amit középfokon akarok tudni beszélni.

Újabb fejezetéhez érkezett nálam az Erasmus jelentkezés, ugyanis végül 2022 őszére halasztódott a holland egyetem. Végül jó, hogy így alakult, mert nagyon kedvezőek a kilátások, két okból is.

1. Idén két holland egyetemmel bővült a választható egyetemek száma. Idéntől lehet menni Amszterdamba és Edébe is. Amszterdam ráadásul azért különösen jó, mert oda elég B1-es szintű holland. Az meg meglesz a félév végére.
2. Pont ma találkoztunk azzal a tanárnővel, aki a Néderlandisztika szakon az Erasmusért felelős, beszélgettünk vele, és csak én voltam egyedül annyira elhivatott, hogy jelentkezzek. A többiek kivárnak.

Így hely mindenképp van. Maximum három egyetemet lehet megjelölni, végül a következő sorrendet találtam ki:

1. Leiden
2. Amszterdam
3. Ede

Még két egyetem van, ahova jelentkezhetnék, de mind a kettő nagyon nehéz. Az egyik Utrecht. Ezzel az a baj, hogy itt nincs konkrétan Néderlandisztika szak, így más tárgyakból kell a szükséges krediteket összegyűjteni, és állítólag nagyon nehéz. Groningen lenne a másik, ezzel meg az a helyzet, hogy tavaly ide C1-es holland kellett, ezt idénre levitték B2-re. Ezért ugyan bekerült a jelöltjeim közé, de aztán az Erasmus oldalán olvasva az élménybeszámolót, kiderült, hogy nagyon nehéz teljesíteni. Bár hozzáteszem, csak idén vitték le a nyelvi szintet, úgyhogy lehet, hogy könnyebb lenne, de inkább így érzem jobbnak, mert nem biztos, hogy sokkal könnyebb lenne.

Mind a három egyetemre szívesen mennék. Leiden egy csodálatos város, ahol akár az egész életemet leélném. Mondjuk, hogy mennyire drága a lakhatás, még nem tudom. Eljátszottam a gondolattal, hogy ha Leidenbe kerülök, akkor lehet, hogy szomszéd városba Alphen aan den Rijn-be költöznék, mert az talán olcsóbb. Onnan meg vonattal negyed óra Leiden. Illetve Alphen aan den Rijn-ben gondolkodtam Amszterdam esetében is, de kiesett, mert több, mint egy óra a vonatút, ráadásul át kellene szállni Woerden-ben. Úgyhogy Amszterdam esetében maradnak azok a diákszálló weboldalak, amiket Tukeinon linkelt nekem: The Student Hotel, Erasmus Play vagy Housing Anywhere. Ede városáról még életemben nem hallottam. De ahogy utánanéztem, tetszik, hogy Gelderland-ban van. Ugyanis az egy dolog, hogy Leiden nagyon szép város, de Észak-Holland és Dél-Holland tartományok túlzottan zsúfoltak. És inkább Hollandiának egy nyugodtabb, ritkábban lakott területén telepednék le. Ede ebből a szempontból nagyon jó helyen van. Nincs is messze Utrecht-től, de ott van Arnhem és Nijmegen is. Úgyhogy amit olvastam, nyugalom szempontjából Ede lenne a legjobb választás. Meg hát Hollandia keleti oldalán van, közel a német határhoz, egyébként is átjárnék Németországba.

Nagyon örülök, hogy több lehetőség adódott most, könnyű volt most jó helyeket választani. Ígéretes jövő áll előttem.

Ma megjött a rendelésem a Letmicrótól, a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru póló.

Ez a kép nagyon tetszett, úgy voltam vele, hogy ezt pólónak mindenképp. Ez egyébként a japán kiadású Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru Blu-ray 9., vagyis az utolsó lemezének borítója. Egyből tudtam, hogy kék háttérrel világoskék pólón ez nagyon jól fog mutatni. És tényleg nagyon jó lett. Mondjuk meg is fizettem az árát, mert 4.100 forint volt. De megérte. Ez mint az animéből egy relikvia, nagyon fogok rá vigyázni, és szeretném a lehető legtovább hordani.

Ezt a pólót már M-esként csináltam annak reményében, hogy nemcsak le fogok fogyni, hanem meg is fogom tartani a súlyomat. Azt vettem észre magamon, hogy amikor 65 kg körül vagyok, akkor nagyon jól állnak rajtam az M-es ruhák, viszont 70 kg fölött már inkább L-esek kellenek. Úgyhogy ez a póló plusz motiváció arra, hogy jobban nézzek ki.

Ezzel az animével meg továbbra is úgy vagyok, hogy ha nem lehet fancuccot kapni belőlük (Japánon kívül legalábbis), akkor csináltatok magamnak.