Persze a gyűjteményembe, egyébként régi darabokról van szó.
Ennél különbözőbbeket nehéz egymás mellé állítani. De ezek egy eladótól érkeztek meg.
A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról kazetta már egy ideje a figyelt listámban volt Vaterán. Még akkor állítottam figyelőre, amikor megvettem a 2023-as CD-kiadást. És már ez a kazetta hiányzott a gyűjteményemből. És köszöni szépen, teljesen jól van! Hibátlanul lejátszható, pedig 1977-es megjelenés. Érdekes szembesülni azzal, hogy a kazetta mennyire időtálló tud lenni. Bár biztos függ attól is, hogy mennyit hallgatták, illetve gyerekkoromban mondták, hogy a 90 perces üres kazettának vékonyabb a szalagja, mint a 60 percesé. A szalag vastagságában biztos, hogy van igazság, mert azt régen megfigyeltem, hogy a '90-es évek eleji kazetták 40-45 perces hanganyaga vastagabb, mint a későbbi hasonló hosszúságú kazetták feltekert szalagja. Tehát az újak időtállósága leginkább attól függ, hogy mennyit hallgattuk.
A régiek nagyon jól bírják. Egyébként nincs egy "legrégebbi" kazettám, hanem 1977-es a legrégebbi. Ebből az évből ugyanis nem kevesebb, mint 4 db. kazettám van.
Magyar zene a legjavából!
Ami Madonnát illeti, nem számítottam arra, hogy amikor újra megveszem a kazettáit, pont a Ray of Lightot lesz a legnehezebb megtalálni. De végre ez is megvan, és ezzel megvan minden Madonna CD és kazetta, amit a gyűjteményembe akartam tudni.
Ismertem én is Madonnát korábbról, de korábban nem éreztem, hogy dolgom lenne vele. Hallgattam a dalait, nővérem nagy Madonna rajongó (volt), de még a gyermeki ösztönömmel sem éreztem, hogy bennem bármit megmozgat, hogy majd ő hozza el nekem a szabadságot. Sőt, pont azért kezdett el a Ray of Lighttól jobban érdekelni, amit csinál, mert onnantól kezdett el konszolidáltabban élni. És éreztem azt, hogy na, érdemes komolyabban figyelni rá. A képen látható négy albumról azt gondolom, hogy minden hibájával együtt rendben van. Továbbra is úgy vélem, hogy a Ray of Light kiemelkedően jó alkotás, majd a Music és az American Life-ban megint valami más lett. Aztán a Confessions on a Dancefloor is nagyon jó, mert a zene nagyon jó. A szöveg meg igazából teljesen irreleváns. Énekelhetne arról, hogy milyen szépen sütött a nap reggel, vagy olcsóbb lett a kenyér a boltban, teljesen mindegy. A szöveg igazából inkonzekvens, a zene miatt jó hallgatni az albumot. Aztán ezután jött az, hogy borzasztóan kínos kezdett lenni, amit csinál. Mintha nem tudná elviselni az öregedésének tényét. Aztán nem tudom, hogy melyik az utolsó albuma, vagy mit csinál azóta, de ez az 1998-2005 közötti korszak az, ami a részemről vállalható, ha Madonnáról van szó. Ezeket az albumokat szívesen veszem elő.
