Kicsit szerény, kicsit kevesen voltunk, de a hangulat megvolt. Azt tudtam, hogy az éjszaka keveset fogok aludni, de azért önkénytelenül meg lett hosszabbítva. Eleinte azt gondoltam, hogy nem alszok éjjel, mivel az 5.13-as vonattal terveztem menni, és nem jött álom a szememre, de a könyv csodaszer. 1.20 körül végül elaludtam, úgy voltam vele, hogy 2 órás alvásnak azért lesz hatása, végül 5.16-kor ébredtem fel. Mekkora esély van arra, hogy elérjem az 5.13-as vonatot? De nem gond, megyek a 7.15-össel. Azzal mentem Szolnokig, onnan átszálltam a zónázó vonatra, mert most is a menő vonat ment. Most inkább olvastam az úton. Nemrég felmerült bennem, hogy szeretnék ismét Csernus Imre könyvet olvasni, és mivel hiányzik még három (a legrégebbiek), ezekből kettőt rendeltem magamnak. A Bevállalja? könyvet vittem magammal. Jó volt ismét olvasni, úgy érzem, hogy ebből is tudtam tanulni.
Nagyjából 10.50-re ért be a vonat Pestre, ott még szétnéztem, mert előző alkalommal láttam az egyik újságosnál régi Garfield magazinokat. De egészen régről, 1992-es is volt. Vettem két számot, majd mentem a Sugárba, ahol a találkozó volt. Már összegyűltek az emberek, voltak egy néhányan. Bár nem jött el mindenki, akinek szóltam, de így is összejött az, hogy nemcsak Pokémon volt, hanem Mariós, meg mindenes. Hiszen volt Mario Kart és Smash Bros. is. Bagszitól kaptam cuccokat, újra Super Mario van a Mekiben, és kértem, hogy vegye meg nekem, ugyanis Békéscsabán nemrég zárt be, így csak segítséggel tudom megszerezni a figurákat. Meg hozta az Irigy Hónaljmirigy: Fetrengés kazettát is, amit a vaterán vettem meg. Ellenértékének kiegyenlítése után leültem a többiek közé, és beszálltam én is a buliba. Eleinte a StreetPass-okat néztem, majd játszottam egyedül is, meg többedmagammal is. Egyedül főleg a Mario Kart: Super Circuit és Mario Kart DS volt terítéken, csoportban pedig a Mario Kart 7. Most nem voltam olyan jó csoportban, rendszeresen hátul végeztem, egyszer voltam harmadik helyen, de az is olyan volt, hogy végig vezettem, de a végén... No de jó buli volt, főleg az volt a legmenőbb, amikor mind a három Attila Koopa Troopát választott véletlenül. A Mario Kart: Super Circuit-ban tovább gyűjtögettem a serlegeket, a Mario Kart DS-ben, mert időmérőn csiszoltam a tudásomat. Nehéz-nehéz, főleg, hogy függ a kocsitól. Vagy gyors egyenesben, vagy jól veszi be a kanyarokat. A kettő nem mindig jár együtt.
Érdekes, hogy akkor is kisebb összejövetel alakult ki, amikor kiterítettem a Garfield magazinokat, amiket most vettem, és beszélgettünk róla. Vittem magammal a hiányzó Garfield magazinok listáját egy papíron, úgy lesték, mintha a gyűjteményemet mutattam volna. Lehet, hogy kéne Garfield találkozót is szervezni? Esküszöm, megfordult a fejemben.
Hát lényegében ennyi. Meglepő (ugyanakkor érthető) volt, hogy bagszi 16:15 után véget vetett a találkozónak, ilyet ezelőtt soha nem csinált. Így elértem a 17:10-es vonatot, azzal mentem haza. Vettem megint Gyrost a keletinél, de nyomatékosan megkértem, hogy ne legyen csípős, nem szeretnék úgy járni, mint jómúltkorában. A vonaton Garfield-ek olvasgatása mellett befejeztem a Csernus Imre könyvet. 24 óra alatt elolvastam a Bevállalja? könyvet. Volt egy pár dolog, amin hangosan felröhögtem. Azon is, amikor Csernus írta a gondolatait, és az egyikre írta, hogy mind a ketten röhögünk, de biztos, hogy nem ugyanazon. Én egy harmadikon. Mindenestre amellett, hogy sokat tanultam belőle, szórakoztatott is.
De ez a találkozó most így sikerült. Fényképeket még nem tudom,hogy kitegyem-e, ugyanis eléggé rosszul sikerültek. Nekiállok majd szelektálni, mert azért van egy néhány, ami jó, csak nem sok. Pénteken bevittem a munkahelyre a fényképezőgépet, mert az egyik munkatárs fényképészként dolgozik, és megkértem, hogy segítsen, hogyan tudom beállítani optimálisan, hogy jó képeket csináljon. Adott jó tippeket, amivel sikerült is néhány jó képet csinálni, de a találkozón odaadtam bagszinak, tegyen már egy kört a fényképezőgéppel, azt funkcionálisan használva. Körbe ugyan nem ment, de megnézte, és arra jutott, hogy rosszul fókuszál a fényképezőgép. Megérett már a dolog egy új gép vásárlására?
No majd az 50. találkozóra, mely 2015. december 5-én lesz. Nagy buli lesz, mindenki jöjjön el, mert én mondtam!
Újra minden éjjelem és minden nappalom Suaráról szól, mióta belehallgattam az új lemez dalaiba. És megtettem a csodát, előrendeltem, annyira lázban égek tőle, hogy minden róla szól most nálam. Most pedig ráhangolódásként álljon itt egy kritika egy albumáról, mely nagy hatással volt rám. A Kizuna 2009-ben jelent meg, ez a harmadik stúdióalbuma az énekesnőnek. Ami elöljáróban elmondható, hogy kicsit kuszára sikeredett, így összességében kicsit lejjebb van, mint az előző két album, a Yumeji vagy a Taiyou to Tsuki, viszont vannak rajta olyan dalok, melyekre tényleg nincs rá szó, hogy mit jelent nekem, és ezek a magasba emelik az albumot. Inkább az, hogy nem alkot az album egy egységes egészet, mint az előzőek. 12 dal hallható a korongon, de milyenek?
Ahogy írtam korábban igencsak eseménydús lesz az őszi japán zenei szezon, hiszen sok olyan album és kislemez fog megjelenni, ami a kedvenc előadóim egyikétől van. 
Még tegnap kezdtem el írni az előző postot, ma fejeztem be, így volt lehetőségem hallgatni az új JAM Project albumot, mely a JAM Project 15th Anniversary STRONG BEST ALBUM MOTTO! MOTTO!! címet kapta. Egyszer hallgattam meg, és rettegésben élek afelől, hogy nem is lesz rendszer lesz belőle, ugyanis egy szó jutott eszembe, miután végighallgattam az albumot: Fáradt. Bár azt hozzá kell tenni, hogy nagy bátorság self cover albumot csinálni, hiszen vagy vissza kell adni az adott dal hangulatát vagy új hangszereléssel új értelmet adni neki. Ahogy azt sejtettem, nem nagyon lesz hangszerelésben újdonság, szinte ugyanolyan maradt, mint az eredeti. Viszont az énekkel komoly problémáim voltak. Természetesen magával a hanggal nem volt semmi gond, még mindig úgy énekelnek, hogy ember legyen a talpán, aki utánuk tudja csinálni, de már nem hűek eredeti elveikhez. A megszokás hallatszik az énekükben, mintha nem élveznék már az egészet. Nincs benne tűz, itt-ott szinte hallani, hogy tényleg elfáradtak, és néhány kivétellel sem új értelmet nem adtak a daloknak, sem az eredeti hangulatot nem tudták visszahozni. Persze vannak üdítő kivételek, például a CRUSH GEAR FIGHT!! és a SOULTAKER nagyon jók lettek. Lehet, hogy azért hallatszanak azok nagyon jónak, mert egyrészt régi dalok, másrészt meg más felállásban énekelték fel annak idején, így az azóta három új taggal félig újnak hatnak a dalok. Mindenesetre ezek nagyon tetszettek. Jó volt még a TRANSFORMERS EVO. csak hogy egy újat is említsek. Viszont például a Rescue Fire, a Crest of "Z's" vagy a Rocks nagyon gyengék lettek. És tényleg azt gondolom, hogy ha nem újulnak meg, akkor jobb lenne, ha abbahagynák - akármennyire is keményen hangzik - mert megszokásból nem lehet énekelni. Nem véletlen, hogy minden énekes, zenész, színész, stb. aki igazán szereti, amit csinál, azt nyilatkozzák, hogy sok év után is izgulnak egy-egy fellépés, színdarab, felvétel előtt. Különben már rég abbahagyták volna. Ez így is van rendjén. A JAM-nek is meg kéne újulnia, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy az egyre csökkenő eladások egyre inkább tükrözik a lelkesedést, ezzel együtt a minőséget is.