Megjelenés: 2016. március 16.
Kiadó: TOHO animation RECORDS
THCA-60089
Ár: ¥3.024

1. Shinkokyuu (深呼吸) 0:23
2. "Ue"* ("上") 4:01
3. Ousha to no Taiji* (王者との対峙) 2:33
4. Let's Go Tokyo!!* (レッツゴートーキョー!!) 3:48
5. Kimatsu Test** (期末テスト) 2:15
6. Akaten Gumi** (赤点組) 2:39
7. Manager Chans** (マネちゃんズ) 1:55
8. Chokusha Nikkou** (直射日光) 2:04
9. Murabito "B"** ("村人B") 2:00
10. Saeko Neesan** (冴子姉さん) 1:49
11. Zasshoku* (雑食) 2:39
12. Nobushiro** (伸びしろ) 2:25
13. "Yoku"* (『欲』) 3:31
14. Ketsuretsu* (決裂) 2:47
15. Kuro no Team** (黒のチーム) 1:55
16. Genkaku Hero** (幻覚ヒーロー) 2:19
17. Riyuu** (理由) 2:32
18. Tsuki no De** (月の出) 2:09
19. Shudouken* (主導権) 2:09
20. Saikidou* (再起動) 2:55
21. Fukurou** (フクロウ) 1:57
22. Suika** (スイカ) 2:02
23. Haguruma* (歯車) 3:19
24. Shiai Kaishi!!* (試合開始!!) 2:40

*Zeneszerző: Hayashi Yuuki
**Zeneszerző: Tachibana Asami

Oricon chart: #83
Listán volt: 1 hétig
Összes eladás: 724 példány

Nos, elérkeztünk a Haikyuu!! második évadához, mely minden tekintetben szintlépés az első évadhoz képest. Egyrészt az edzések komolyabbak lettek, a meccsek is, másrészt további jellemfejlődéseket láthatunk. Sokan jobbnak is tartják a második évadot, ráadásul a zene is reflektál arra, hogy komolyabb lett az anime.

Ehhez az évadhoz is készültek jelentős dalok. Olyannyira, hogy sokan az "Ue"-t tartják a Haikyuu!! himnuszának. Tényleg alapvetően jó zene, de nekem nem kedvencem. Véleményem szerint azért vált az anime szimbólumává, mert maga a zeneszerző, Hayashi Yuuki is úgy tervezte. A hangszerelés kifejezetten erős, így a dal is jelentőségteljes, így a rajongók vették a lapot. De nekem más dalok tetszenek. Hayashi Yuuki-tól a Zasshoku konkrétan az összes létező Haikyuu!! dal közül számomra magasan a legjobb. Amikor azt először meghallottam, nem akartam hinni a fülemnek! Ez az a hangulat, ami számomra tökéletesen reflektál a Haikyuu!!-ra. Mind a vidám, optimista hangulatával, mind a lendületével, dinamikájával. És mintha csak az anime készítői is ezt a dalt tartották volna a legjobbnak, a második évad 1. része konkrétan ezzel a zenével nyit.

Viszont ami változás, hogy erre az albumra Tachibana Asami írt több zenét. Főleg az első évad két albumánál lehetett érezni, hogy a főbb, jelentőségteljesebb zenéket Hayashi Yuuki írta, Tachibana Asami csak kiegészítette az egyébként kiváló ötleteivel. Ezt most megfordult, és most Tachibana Asami donimál. Ezáltal az album összképe is más lett, több a csendesebb, sajátságos hangulattal bíró dalok. Amit mindenképp kiemelnék, az a "Murabito B", Tsuki no De és a Fukurou. A "Murabito B" az új menedzserlány Hitoka Yachi dala. Kicsit ilyen... nyugodt hangulatú, de kicsit melankolikusnak érzem. A Tsuki no De sokkal jobb. Optimistább, dinamikusabb, kellemesebb a hangzása. Ez amúgy akkor hangzik el, amikor bemutatják Tsukishima Kei múltját, mitől lett olyan, amilyen, és kisebb jellemfejlődésen megy keresztül. De ami a csúcspont számomra Tachibana Asamitól, az a Fukurou. Ez bizony a Fukurodani Gakuen betétdala, és hihetetlenül jó lett. Csendes, titokzatos, már-már izgalmas. Sejteti, hogy a közeg egyáltalán nem olyan csendes, nyugodt, mint amilyennek tűnik. Talán a bagoly éjszakai mivoltára reflektál, valamint arra, hogy az ember alapvetően ritkán lát baglyot az életében. Hasonlóképpen a Fukurodani is nagyon jó csapat, senki nem gondolná, hogy Bokuto bohókás jelleme mögött egy tehetséges röplabda játékos húzódik meg. Akaashi esetében is hasonlóképpen egy csendes, visszahúzódó személlyel van dolgunk, miközben az egyik legtaktikusabb feladójátékos (Kenma mellett).

Ezen az albumon több olyan zene van, amit kifejezetten egy-egy jelenetre írtak, így elmondható, hogy témája van annak a zenének. Nemcsak a fentebb említett három dal, de a Manager chans, a Let's Go Tokyo! és az Aka Ten Gumi is mind egy-egy témára, jelenetre íródtak. A Manager chans nagyon jól visszaadja a két menedzser lány Hitoka Yachi és Shimizu Kiyoko bájos, szerethető személyiségét, és hogy miért szereti őket annyira Tanaka Ryunosuke és Nishinoya Yuu. De más Haikyuu!! rajongó pasiktól is hallom, hogy imádják a két lányt. A Let's Go Tokyo! a Karasuno Tokióban töltött edzőtábori időszakát eleveníti fel, az Aka Ten Gumi pedig legalább annyira vicces, mint a Hinata to Kageyama az első évadának első albumán. Ez azt a jelenetet eleveníti fel, amikor Hinata és Kageyama megbuktak a teszten, és fő a fejük, mert nem mehetnek a többiekkel edzőtáborba. Természetesen a vizsgát megismételhetik, a tanulási nehézségeik pedig okoz néhány derűs percet. Ezeket idézi fel ez a zene. Az Aka Ten szó szerinti jelentése piros pont, sejthetően nem arra a piros pontra reflektál, amit mi kaptunk általános iskolában alsó osztályában, hanem az elégtelen pontszámot jelzi, amivel megbuktak a vizsgán. Olyan ez, mint az angol nyelvben, ha valakinek mínuszban van a bankszámlája, azt mondják, hogy "to be in the red", mert pirossal írják a negatív értéket. Valami hasonló lehet japán teszteken a vizsga, amikor nem éri el a tanuló az elégséges pontszámot. Hinata és Kageyama pedig azon dolgoznak, hogy ebből a piros pontból jöjjenek ki.

Az album borítója sokak fantáziáját megmozgatta. Mert hát mondjuk ki nyíltan: A Haikyuu!! nemcsak azért népszerű, mert a maga sportanime mivoltában kiváló, hanem mert sok olyan jelenet van az animében, sőt hivatalos kép is (lásd ezt a borítót), ami sejteti, hogy bizonyos szereplők között több is lehet, mint barátság. És hát animések között bőven vannak, akik az ilyen jeleneteket, képeket szeretik továbbgondolni, és fanart formájában olyan BL képeket kreálnak, hogy az egy hivatásos BL mangakának is dicsőségére válna. Annyira nem merültem bele abba, hogy hogyan változott a shounen műfaj, de ha jók a gondolataim, akkor a Naruto volt úttörő abban, hogy szinte minden korábbinál több BL fanartot generált a Naruto és Sasuke közti barátság, vagy fogalmazzunk úgy, hogy sajátságos kapcsolatuk. Sokkal inkább a fujoshi-k, fudanshi-k tették ismertté az animét, egyben a Dragon Ballon és Yu Yu Hakushón felnőtt generáció számára gyűlöletessé a Narutót. A Haikyuu!! is hasonló. Hasonlítsuk össze egy '90-es évek béli sportanimével, például a Slam Dunk-kal. Amíg a Slam Dunk-ban kifejezetten sportosak a srácok, egyszerűbb a rajzolásuk, hiszen az akkori célközönség tényleg a fiúk voltak. Ők meg sokkal inkább abban érdekeltek, hogy a jelenetek dinamikusak legyenek, a sport pedig kiszámíthatatlan, ez teszi számukra emlékezetessé az animét. És nézzük meg a Haikyuu!!-t. Szépfiúk gyülekezete. Pont ezért van nagyon sok lányrajongója a Haikyuu!!-nak, mert kifejezetten ügyeltek arra, hogy a karakterek kidolgozottak, jóképűek legyenek. Mondjuk ez részint a Production I.G-t is dicséri, hiszen nemcsak kivételesen gyönyörű és kidolgozott a grafika, hanem a színvilág is kifejezetten kellemes. Az élénk színek dominálnak az animében. Erre rájönnek még azok a jelenetek, melyeket tovább lehet gondolni, ennek köszönhetően, nemcsak több lányrajongója van az animének, hanem sok LMBT rajongója is. Mai napig meglep, hogy hány LMBT Haiyuu!!-rajongóval találkoztam. Szóval a Haikyuu!! népszerűsége kettős, de villámgyorsan hozzáteszem, hogy a minősége miatt is bőven megérdemli az ismertséget. Ezért van az, hogy a Haikyuu!!-t nagyon kevés negatív kritika éri.

Összegezve ki lehet jelenteni, hogy a Haikyuu!! Second Season 1. OST CD-jének dalai azért nem maradtak meg annyira a köztudatban az "Ue"-t leszámítva, mert több a bizonyos jelenetre, témára írt dalok, melyek ott felcsengenek, de többet nem lehet hallani őket. Ezeket inkább azok idézik, akik hozzám hasonlóan jobban hallgatják az OST CD-ket. Pedig ahogy írtam példákat is, érdemes hallgatni, mert itt is vannak gyöngyszemek.

Még régebben javasolta a japán tanárnőnk, hogy ha problémánk van a katakana olvasásával, akkor csináljunk olyat, hogy írjunk magyar fogalmazást katakanával, és azzal rögzülhetnek. Ezzel sokáig nem foglalkoztam, de most, hogy másodjára sem sikerült a JLPT nyelvvizsga, és néha úgy olvasom a katakanákat, mint egy elsős, aki most tanul olvasni, úgy döntöttem, hogy írok egy fogalmazást katakanákkal. Ráadásul téma is volt, megírtam a holland élménybeszámolómat. Emellett lefordítottam egy japán dalszöveget magyarra, egészen pontosan Shimamiya Eiko: Naraku no Hana című dalát, amiről írtam korábban. Mind a kettő nagyon tetszett a tanárnőnek. A katakanás abból a szempontból nem volt tökéletes, hogy néhány szót rosszul írtam katakanákkal; például a Hollandiát írtam "Horanjia"-nak, és elfelejtettem, hogy nagy "de" plusz kis "i" katakanákkal lehet a "di"-t kihozni. Ettől függetlenül tetszett a tanárnőnek a fogalmazás maga, és a "di"-t leszámítva nagyon kevés hiba volt a szövegben. A dalszöveg fordítása is nagyon tetszett neki. Mondta, hogy nagyon jól vissza tudom adni magyarul a szöveg eredeti jelentését úgy, hogy teljesen "magyaros" a mondat. Nagyon jól esett ezeket visszahallani, meg is kérdeztem a tanárnőmet, hogy akkor hogy van az, hogy másodjára sem sikerült a nyelvvizsga? Nagyjából úgy magyarázta, hogy a nyelvvizsgán a "mechanikus" nyelvtudást mérik fel. Tehát, hogy megtanultad-e a nyelvtani szabályokat, kanákat, kanjikat, és másfajta képesség az, amivel én rendelkezek. Igen, ebben van is valami, mert egy fordítás, főleg egy dalszövegé, verssé, az olyan, hogy lehet használni a szabadságunkat, kreativitásunkat, sőt, az érzelmeinket. Meggyőződésem ugyanis, hogy egy dalszöveget nemcsak érteni kell, hanem érezni is. És ha érezzük a jelentését, és van hozzá kreativitásunk, akkor visszaadhatjuk az anyanyelvünkön úgy a dalszöveg értelmét, hogy van benne egy kis költőiség, szabad fordítás, de semmit nem veszít az eredeti jelentéséből. A Naraku no Hanát is úgy fordítottam, hogy csak minimálisan néztem az angol szöveget, egyébként amit tudtam, azt a jisho.org segítségével vittem át magyarra. Nem akartam angolról átvinni magyarra, mert jó eséllyel az angol fordítással is meg van némileg "kanyarítva" a jelentése, és ha azt viszem át magyarra, akkor aztán végképp meg lenne kavarva az eredeti szöveg. Másrészt meg így is gyakorlom a japánt. Igazából csak egyetlen egy sornál vettem igénybe az angol fordítást, az első refrénben a "Karametorarete ikanaide" szöveget. De azért, mert a karametorarete szöveg hiraganával van írva, és még a jisho.org sem tudott segíteni a fordításban.

Egyébként pont most van az japánból, hogy elkezdtük a Dekiru 2-t, és ebben már egyre több szöveg van kanjival írva. Az egyik feladatnál viszont az egyik mondat szinte végig csak hiraganával volt írva. Az egyik csoporttársam olvasta fel a mondatot, de teljesen értelem nélkül. Kellett neki egy kis idő, mire leesett, hogy pontosan mit olvas. Nevettünk is rajta egy nagyot. Itt mondta a tanárnőnk, hogy itt jön ki, hogy mennyire fontos a kanji. Azok, akik most kezdték a japánt, azok valósággal meg voltak rémülve, hogy fogják azt a rengeteg kanjit megtanulni, és hogy miért van arra szükség. Hát pont ezért. A kanji egy új szót vezet be, így tudható, hogy amíg a hiragana tart, addig van az adott szó a toldalékával együtt. A Dekiru első néhány leckéjében amíg csak hiraganával van a szöveg, addig el is van választva szavanként, ami szintén megkönnyíti az olvasást. De a japán nyelvben valójában nem használnak szóközt a szavak tagolására, így ha csak hiraganával írnánk, az olyan lenne, mintha ezt a magyar szöveget is, amit most írok, szóköz nélkül írnám. Tehát még egy magyarnak is problémás lenne az olvasása, nem csodálkoznék, ha egy japánnak is hasonlóképpen, ha csak hiraganával lenne írva az adott szöveg.

Ami a fordítást illeti, ez erősen humán gondolkodásra utal. Az utóbbi években észrevettem magamon, hogy sokat erősödött a humán oldalam. Alapvetően nem vagyok hülye matematikából, fizikából, egyetemen is amit tanulunk alkalmazott matematikából, megértem, de mindig felmerül bennem a kérdés, hogy ennek a számításnak mégis mi haszna van? Hol fogom én ennek hasznát venni? Egyik tanárunk mondta pont ebben a félévben, hogy onnan lehet kivenni, hogy egy ember humán vagy reál gondolkodású, hogy mit néz meg egy autón először. A színét, vagy azt, hogy milyen gyorsan megy? Nem kell hozzá nagy logika, hogy kitaláljuk, hogy aki a színét nézi meg egy autónak, az humán gondolkodású, aki pedig azt elemzi, hogy milyen gyorsan megy, az reálos. Ennek kapcsán történt velem, hogy nemrég kaptam egy használt laptopot (ASUS X553M), és az első dolog, ami miatt nagyon megtetszett, milyen szép piros színű. Az egyik kedvenc színem a piros, úgyhogy már csak ezért is megszerettem ezt a laptopot. Hogy mit tud, az csak ezután jött. De ha visszagondolok arra, hogy egy-egy matematikai szabályt milyen nehezen tudtam gyerekkoromban megtanulni, illetve, hogy a "mechanikus" verstanulás is milyen nehezen ment, azon gondolkodok, hogy talán amióta az eszemet tudom, mindig is humán beállítottságú voltam. 8. osztályban is nem tudtam normálisan visszamondani Pitagorasz tételét, úgy be lett vágva az egyes, hogy arról koldultam.

Visszatérve a nyelvekhez, szerencsére a holland nyelv tanulása is nagyon jól megy, és különben pont azért élvezem, mert sok szó kikövetkeztethető a német nyelvből. Sőt, mivel a holland szavak kiejtése eléggé sajátságos, ezért sok olyan szó, mely nagyon hasonlít a német megfelelőjéhez, másképp van ugyan írva, de majdnem ugyanúgy kell kiejteni, mint németül. Erre jó példa, "a nő". Németül: "die Frau", hollandul: "de Vrouw". De a holland szót is majdnem ugyanúgy kell kimondani mint a német megfelelőjét. A hollandoknál is él az, ami a németeknél, hogy a "V" betűt "F"-nek mondják, csak ezt a hollandok sokkal gyakrabban használják. Ebből pedig keletkeznek olyan megmosolyogtató szavak, mint a japán katakanákkal írt angol szavak. Mondtam már, hogy milyen csodálatos a holland nyelv?

Amit szintén pozitív visszajelzésnek veszek, hogy megpályáztam az Erasmus ösztöndíjat holland egyetemre tanulni. Ha a tanulmányi átlagomat nézzük, akkor sok bizalomra nincs okom, de mégis jól esett olvasni, amikor fogadták a pályázatomat, hogy milyen precízen állítottam össze a tantárgyakat, hogy miket tanulnék a holland egyetemen. A pályázattal együtt ugyanis össze kellett írni a tantárgylistát, hogy az adott egyetemen mit tanulnék. Erre kaptam pozitív visszajelzést. A meghatottság szélén voltam örömömben. További pozitív jelnek veszem, hogy pár napja a mobilitási iroda ismét küldött egy kör e-mailt az Erasmusos ösztöndíj lehetőségéről. Ez pedig azt sejteti, hogy kevesen jelentkeznek, ami szintén növeli az esélyeimet. Azért lenne nagyon jó holland egyetemen tanulni, mert hosszabb távon tervezek Hollandiába, és egy holland egyetemi tanévvel (mindkét félévet megpályáztam) nagyban megnövelhetem az esélyeimet arra, hogy egy jó munkával kezdjek Hollandiában, és ne egy gyárban, vagy étteremben robotoljak 12 órán át. Ráadásul az egyik holland egyetem, mellyel kapcsolata van annak az egyetemnek, ahova járok, kettős diplomát ad. Ez azt jelenti, hogy nemcsak Magyarországon, de Hollandiában is érvényes lesz az a diploma, ezzel pedig ténylegesen megnövelem az esélyeimet, hogy jó munkám legyen Hollandiában.

Ráadásul ott van a cikkírási lehetőség a Hollandiai Magyarok weboldalon, úgyhogy rég nem ért ennyi pozitív visszajelzés. Már csak ezt a koronavírust kell túlélni (remélem, nem fog bekavarni az Erasmus-ba), és aztán mehet minden a régi kerékvágásba. Egyetem ugye távoktatásban megy, és mivel a ZH-k elmaradnak, ezért több lehetőségem foglalkozni a nyelvekkel, illetve többet fogok írni, meg játszani is. Remélhetőleg át fogjuk vészelni ezt az időszakot, addig is vigyázzatok magatokra, és a szeretteitekre.

Ritkán nézem a Libri havi kedvezményeit, mert hozzászoktam, hogy számomra általam érdektelen könyveket áraznak le. A legtöbb, ami érdekel, az ilyen 2+1 vagy 3+1 kedvezménnyel vannak, és nekem nem feltétlen van egyszerre 9.000 forintom 3-4 könyvre, bár tény, hogy szeretek olvasni. De a mostani 500 forinttól érvényes kedvezmények keretében találtam számomra megfelelő könyveket, egészen pontosan hármat is.

Méghozzá a Legendás állatok és megfigyelésük könyvek vannak 490 forintos áron. Három könyv van nagyon olcsón, meg is vettem mind a hármat. Nem szokásom egyébként ilyen könyveket venni, egyrészt mert az eredeti áruk 2.990 forint, másrészt az ilyen könyvek leginkább csak összefoglalva tartalmazzák a film történéseit, és a szereplőkről sem feltétlen lehet innen megtudni sokat. Bár maga a kiadás szemmel láthatóan eredeti, de erre már inkább azt mondom, hogy a rajongóktól egyfajta lehúzás, mert bár szeretek úgymond rajongói cuccokat vásárolni (nevezzük ezeket a könyveket is annak), de ez nálam már túlmegy egy határon. De 490 forintért bőven jöhetnek.

A Kolibri kiadó adja ki ezeket a könyveket, ahogy az újkori Disney könyveket is. Azokat a szinte már legendásnak mondható Disney könyveket, melyeket a '90-es években egészen 2013-ig az Egmont Hungary terjesztett. Annak nemcsak azért van a mai napig nagy népszerűsége, mert eredeti, hivatalos kiadás, hanem mert sorszámozott. Ezáltal gyűjteménnyé avanzsál a könyv, és mégis hogy néz ki, ha ezekből egy is hiányzik? Ezért sem vadászom őket, hiába is vagyok Disney rajongó. Nemcsak azért, mert nagyon sok részes már, hanem mert egyes kötetek tényleg annyira ritkák, hogy konkrétan tízezrekért lehet találni őket, ha előkerülnek. Ezért nem folyok bele ilyenek vásárlásába.

De ezt a három könyvet megérte megvenni ezen az áron. Bár közülük kettő, a képen a két alsó igazából meglehetősen szegényes tartalomban. A történetet meséli el vázlatosan, eléggé gyerekkönyv színvonalon. Azt gondolom, hogy egy ilyen könyv akkor lenne igazán jó, ha részletesebben írna a történésekről, adott esetben akár kulisszatitkokat is elárulna. Úgyhogy ez marad gyűjteménybe, a harmadik könyv, a képes kalauz, viszont megérte a pénzét. Abban ugyanis részletes karakter ismertető van. Ez pedig kiváló alap, akár inspiráció lehet azok számára, akik történeteket írnak, ennek alapján részletesebben össze lehet állítani a karakterünket. A könyvben olvashatunk a film szereplőinek személyiségéről, kapcsolatairól, mi motiválja őket, a ruházatuk, gondolkodásuk, filozófiájuk, és egy-egy emlékezetes mondat tőlük. Úgyhogy a képes kalauz megérte, a többi meg jó gyűjteménybe.

Visszakerült a játéktesztek oldal, ahol listázva van, hogy mely játékokról írtam tesztet. Itt konzolonként vannak listázva a játékok, illetve azok egy linket tartalmaznak, ahol közvetlenül elérhetők a játékok tesztjei.

Nincs még meg mindegyik játékteszt, mert ezeknek itt külön oldaluk volt, aztán, ahogy átvittem az ex videojátékos blogomra, olyan rendes voltam magamhoz, hogy töröltem őket... Az összes írást megőriztem, direkt azért, mert sok blogpost innen származik, és hogy megmaradjanak, azokat töröltem... Ezzel extra munkát csináltam magamnak, mert hozhatom vissza az írásaimat. Úgyhogy a linkek folyamatosan kerülnek ki.

Hosszú, majdnem 1 éves kihagyás után az utóbbi napokban ismét elkezdtem komolyabban játszani. Egyrészt a Haikyuu!! miatt hanyagoltam a játékokat, hiszen éjjelem-nappalom az animéről szólt, másrészt meg az elmúlt hónapok történései, amire visszagondolva, már inkább zavarosnak ítélem meg magamban. De a lényeg, hogy ismét játszok. Méghozzá Wii U-n, és Nintendo 3DS-en egyaránt. Illetve Wii U-n átváltok Wii Mode-ra, ugyanis a Mario Kart Wii-vel játszok, míg Nintendo 3DS-en a Donkey Kong Country Returns 3D-vel.

Eredetileg a Donkey Kong Country-val (a Super Nintendós) kezdtem el játszani Nintendo 3DS-en, amivel szívesen játszok, de alapvetően elég nehéz játék (még egyszer sem vittem végig). Ezért úgy döntöttem, hogy inkább az újat viszem végig. Ugyanis még azt sem vittem végig egyszer sem. Sok játékom van egyébként leparkoltatva úgy, hogy egyszer sem vittem végig. Mindig elgondolkodok azon, hogy érdemes lenne egyiket, másikat végigvinni, de vagy túl nehéz, vagy nincs hozzá hangulatom, így végigjátszatlan marad. Annak ellenére, hogy már lassan 30 éve vagyok játékos, soha nem voltam az az igazán hardcore játékos, több okból sem.

1. Túl sok időt venne el az életemből. Miután több hobbim is van, ezért a videojáték egy a sok hobbi közül, amit szívesen csinálok, de hogy minden időm a játékokra menjen el, az nekem bőven sok lenne.
2. A játék számomra csak addig élmény, amíg az játék. Már a saját szintemen is, ha komolyan játszok, észrevettem magamon, hogy ha kitűzök egy célt magam elé, ha nem érem el, az rettenetesen bosszant. Ezzel pedig elvész a játékélmény. Számomra a játék addig szórakoztató, amíg úgy érek el jó eredményt, amíg azt érzem, hogy játszok. Illetve az nem baj, ha erőfeszítést teszek a játékomba, és küzdök a jó eredményért, az a baj, amikor bosszant, ha rosszul teljesítek. Ha ezt tapasztalom magamon, azonnal "átírom" a fejemben a célt, és azon vagyok, hogy nyugalommal játsszak, és az eredmény mellett a játékélmény is meglegyen. Így jól lehet játszani.
3. Az átlagosnál hamarabb telítődök túl azzal, amivel sokat foglalkozok. Egyrészt kifáradok, másrészt meg talán amiatt is, mert több hobbim van, több téren szeretem fejleszteni magam, ezért ha túl sokat foglalkozok egy dologgal, akkor úgy érzem, hogy az a nap eseménytelenül telt el. Általánosságban akkor érzem jól magam, ha több mindennel foglalkozok annyit, hogy úgy érezzem, hogy érdemes volt foglalkozni vele.
4. Annak ellenére, hogy nem vonz az eSport, azért nézegetem, és elemezgetem magamban, hogy mik történnek ott. Az igaz, hogy úgy játszanak, olyan trükköket lehet látni, hogy méltán kiemelkedő játékosok, de ami az egész mögött van, az engem inkább megijeszt. Az a napi kb. 8 óra játék (kinek mennyi), szinte egy ültő helyükben csak a a képernyőt bámulni, az rettenetesen megerőltető szinte minden szempontból. Erre rájön az a stressz, ha nem lesznek felkészültek a soron következő bajnokságra... No ez aztán tényleg nem én vagyok.

Persze jó játszani, és eredményt felmutatni, amíg tényleg ott van a játékélmény. A Mario Kart Wii-ben például azt csinálom, hogy meglegyen minden bajnokságban a 3 csillagos összeredmény. Hiába van meg 2008 óta a játék, ez az eredmény hiányzik. És nem is könnyű, emlékszem, hogy már amikor sikerült mindegyik bajnokságban elérni a két csillagos teljesítményt, már azt is nagy eredménynek tudtam be. Nem is tudom már, hogy az egyik Nintendós ismerősöm hogy fejezte ki magát, amikor elérte a 3 csillagot, nagyjából annyi a lényeg, hogy azért alaposan ráment az idegrendszere, mire sikerült megszerezni. Ezért sem hajtottam feltétlen a legjobb teljesítményért. De most úgy voltam vele, hogy miért is ne? Pár napja elővettem a játékot, megnéztem, hogy állok, és hát igencsak meglepett, amikor láttam, hogy még 50cc-n is hiányzik egy bajnokságnál a 3 csillagos összteljesítmény. Gyorsan betömni a fekete lyukat! Ez szerencsére könnyen ment, viszont a 100cc már nagyobb kihívás. Megszerezni a maximális 60 pontot semmiség, ezt gyorsan hozzáteszem, de a Mario Kart Wii-ben a maximális pontszám még nem minden. A banánhéjat, és a teknőspáncélt magunk mögött tartva ugyan részben védettek vagyunk a hátulról érkező támadásokkal szemben, de a kék teknőspáncéloktól szinte semmi nem véd meg. Igazából az ilyen kivédhetetlen támadások miatt sem érdemes idegeskedni a játékban. Ha pedig elfogadom, hogy csak egy bizonyos eredményre vagyok képes, azon belül mindent megteszek, amit tudok, akkor lehet örülni az ilyen eredménynek is.

Aztán jön a többi szépen, sorban. Nagyon remélem, hogy én meg tudom úgy csinálni, hogy ne menjen rá az idegrendszerem. Most is érzem, hogy ugyan nagyon szeretek játszani, de az az 1 óra, amíg játszottam a Mario Kart Wii-vel, az túl sok volt nekem. Úgyhogy lassan lesz meg a 3 csillag, de megmarad a játékélmény.

Bizony, bizony, a Wii U-m német, ahogy a Nintendo 3DS-em is. Átállítottam hollandra, ha már tanulom a nyelvet, de sok játékban nincs holland nyelv, azok akkor angolul vannak. És mivel így nem szolgálja érdemben a nyelvtanulást, ezért visszaállítottam németre.

A Donkey Kong Country Returns 3D-vel meg leginkább úton játszok. Bár a busz meglehetősen problémás, mert ha éppen abba az irányba megy, hogy rásüt a kijelzőre a nap, akkor kénytelen vagyok leállítani a játékot, mert egyébként semmit nem látok. És egy ilyen nehezebb, kifejezetten nagy ügyességet igénylő játéknál bizony előny látni, hogy mit csinálok. Egyébként a hangulat nagyon ott van. Pont az a nagyon jó a Donkey Kong Country Returns-ben, hogy sikerült a klasszikus Donkey Kong Country hangulatvilággal egy teljesen új játékot alkotni. Így élmény a játék. És azért is fogalmaztam úgy, hogy nehezebb, mert amúgy nem kifejezetten nehéz a játék, csak nagy ügyesség kell hozzá, és precíz irányítás. Sokszor fordul elő, hogy az ügyetlenségem, figyelmetlenségem miatt halok meg, nem azért mert egyszerűen lehetetlenség azon a részen átmenni. De mivel jól ki van találva a nehézség, emellett eszméletlenül hangulatos, ezért igazából nem zavar, hogy meghalok, mert nagyon élvezem a játékot. De hogy mennyire nem törekszek a tökéletességre, az jó jelzi, hogy a 5. világot kezdtem el, tehát elértem a játék felét, és a mentésem 37%-on áll. Általában úgy csinálom, hogy először végigviszem a játékot, ahogy tudom, és utána visszamegyek, és pályánként megszerzek mindent, hogy a lehető legközelebb legyek a 100%-hoz, de adj isten, elérjem.

Remélem megmarad addig a lelkesedés, hogy a Mario Kart Wii végre meglegyen 100%-osra, illetve végigvigyem a Donkey Kong Country Returns 3D-t.

Érdekes kérdés merült a Reddit Haikyuu!! oldalán, hogy vajon Kageyama autista-e? Egyáltalán nem rossz észrevétel, a következő érveket hozta fel az autizmus mellett, egyben kommentálnám is őket:

1. Kapcsolatteremtési nehézségek (Poor social skills)
   Odaírtam mellé angolul, mert nem tudom pontosan hogy lehet megmagyarítani. De a lényeg, hogy nem alaptalan, hiszen láthatjuk, hogyan beszélget a többiekkel, viszonyul hozzájuk. Ingerlékeny, indulatos megnyilvánulásai mellett látható az is, hogy mintha nem venné le a többiek érzelmeit, vagy hogyan érinti őket a mondandója. Igaz, ami igaz, amíg mindenki másról kijelenthető, hogy jó kapcsolatban van a többiekkel, addig Kageyamát sokkal inkább egyedül látom magamban. Én még azt sem mondanám, hogy Hinatával barátok lennének. Ami kettejük között van, az inkább csapattársi kapcsolat, de az is csak Hinatának köszönhetően.
2. Agresszió
   Na az igaz, hogy Kageyamának nem kell a szomszédba mennie, ha valakit le akar teremteni, mindemellett az agresszió tényleg jellemző az autistákra. Emlékszem, amikor Békéscsabán az autista alapítványnál dolgoztam, ott is volt 1-2 olyan autista, aki kemény agressziót tanúsított, és bizony én is féltem, pedig az irodában dolgoztam. Szóval ez is jó észrevétel.
3. Apróbb részletekre való odafigyelés képessége
   Na, ez némileg megtámadható, mert csak az anime mutatta olyan részletesen, ahogy Kageyama fókuszál, hogy hova adja fel a labdát. Egyébként a tehetséges sportolókra jellemző (meg általában azokra, akik nagyon jók valamiben), hogy öntudatlanul is sokkal jobban figyelnek az apróbb részletekre, hogy az "akciójuk" (ez most lehet a fociban a kapura rúgás, vagy a röplabdában a feladás) sikeres legyen, hiszen tudják, hogy mikre kell figyelni. Az, hogy az autistákra jellemző, hogy meglátnak apró részleteket, az igaz, de alapvetően jelentéktelen részletekről van szó. Például megjegyzik egy műszaki cikk sorozatszámát, vagy pontosan le tudják írni, amit maguk körül látnak. De amilyen részletekre Kageyama figyel, az fontos a játék során, úgyhogy ez nem az autizmus jele.
4. Intenzitás
   Itt igazából nem értettem, hogy mire gondolt, aztán utána írta, hogy intenzív figyelem a részletekre. Ezt már elemeztem korábban.

Alapvetően nem rossz észrevétel, de azt gondolom, hogy nincs szó autizmusról. Egyrészt mert van oka az agresszióra, és ahogy feldolgozta a múltját, úgy válik egyre békésebb személlyé. Az autistákra meg nem jellemző, hogy olyan komoly változáson mennek keresztül, mint Kageyama. Az autistákkal pont azért nagyon nehéz, mert nagyon-nagyon nehezen tanulnak, és nagyon lassan fejlődnek. A másik nagyon komoly ellenérv, hogy az autistáknak hihetetlen rossz mozgáskoordinációjuk van. Elég csak néhányuk járását megnézni. Kageyama meg aligha nem a röplabda egyik legjobbja.

Persze ezek is általánosítások, lehetnek autisták között is kiváló sportolók. Arról nem is beszélve, hogy az autizmus hivatalos elnevezése autizmus spektrumzavar, ami azt jelenti, hogy sok jele van autizmusnak, és nem mindegyik jellemző mindenkire egyformán. Ezért van az, hogy vannak, akik jól funkcionálnak, vannak akik segítségre szorulnak. Ezt autizmus-specifikus pszichológus hónapokon át vizsgálja, és alapos kivizsgálás után állítja ki a diagnózist. Tehát Kageyamáról kijelenteni, hogy autista, olyan, mint kikiáltani, hogy Hinatával szerelmes párt alkotnak. Lehetséges, de biztos, hogy nem volt célja a mangakának, hogy a Haikyuu!!-n keresztül bemutassa az autizmust.

Ha már vannak japán albumok, melyek megjelenéséről évente megemlékezek, álljon itt az az album is, melynek évfordulója csak négyévente van. Mert bizony, 2012. február 29-én jelent meg Chihara Minori: D-Formation albuma. Arra emlékszem, hogy nagy dolgot csináltak abból ha valakinek február 29-én van a születésnapja. Rádióban felhívták telefonon, mondták, hogy csak 7 éves, és megszólalt egy felnőtt hang.

De legyen csak négyévente évfordulója ennek az albumnak, mindig ugyanabban a nagyszerű hangzásban szól. Három kiadásban, három különböző borítóval jelent meg az album, nekem személy szerint a CD+Blu-ray kiadás a kedvencem. Bár továbbra is azt mondom, hogy az ilyen nagyon kisminkelt, gyönyörű ruhás képekért nem vagyok oda, mert elvész a spontaneitás, de azért ez tetszik a legjobban, mert itt még a természet van háttérben, ez összességében számomra javít az összképen. A CD+DVD és a CD only borítókon csak az énekesnő látható. Azok lejjebb láthatók, először a CD+DVD, a végén pedig a CD only borító.

Sokat hallgattam ezt az albumot megjelenésekor, azt szeretem Chihara Minori-ban, hogy annak ellenére, hogy magas hangja van, jól állnak neki a komolyabb, mélyebb mondanivalóval megírt dalszövegek is. Amikor először meghallottam 2009-ben YouTube-on beszélni, komolyan azt hittem, hogy élből kivágja a magas C-t. Még meg is van az a videó, ahol először hallottam beszélni.

Más, mint a többi magas hangú seiyuu-énekesnő. Az az igazság, hogy annak ellenére, hogy idén lesz 14 éve, hogy odavagyok a japánokért, az elején, amíg az újdonság erejével hatott minden, ami japán, még szívesen hallgattam, de egy idő után már inkább idegesített a magas hang. Egy olyan seiyuu-énekesnőt tudok mondani, nevezetesen Momoi Haruko, akinek a hangja szinte már bántja a fülemet, és a dalait sem bírom hallgatni. Egyrészt a hangja miatt, másrészt meg annyira egysíkúak a dalai. Mindegyik a vidámságról, jókedvről szól, élvezzük az életet. És csak ezt hallgatni egy idő után elértéktelenedik, elinflálódik. Nemcsak azért, mert ha túl sok ilyen dalt hallgatunk, akkor jelentéktelenné válik, hanem mert mindnyájan tudjuk, hogy az élet nemcsak csupa móka és kacagás, hanem sok esetben megmérettetés is. Hasonló okok miatt bírom egyre kevésbé a női seiyuu-kat. Egyrészt nehezebben bírom a nyávogósan magas hangot, másrészt meg jó ideje megfigyeltem, hogy a női karakterek személyisége legtöbbször sablonos. De mintha rémlene, hogy már írtam erről korábban. Úgyhogy nem is ragoznám, inkább visszatérnék Chihara Minori-ra. Visszahallgatva ezt a beszédet, hallani, hogy Chihara Minori-nak is ugyan magas hangja van, de mégis szerethető, mert hallani a hanghordozásában, hogy vannak gondolatai a világról. Ezt bizonyítja az is, hogy habár neki is túlnyomórészt vidám, sablonos dalokat írnak (nem is a sablonos dalai miatt szeretem őt), vannak komolyabb, szomorúbb dalai is, amik nagyon jól állnak neki. Nem is kell messzire menni példáért, ott van a Michishirube, mely a Violet Evergarden ending dala.

De a D-Formation albumot azért is szeretem, mert két dal is van rajta, amelynek szövegét Okui Masami írta: Az egyik az Usotsuki ParADox, a másik pedig a Defection. Mind a két dal kiváló, az Usotsuki ParADox-ra a hangszerelése miatt már első hallgatás után felfigyeltem, az ének is nagyon tetszik, a keverés is kiváló. A Defection egy külön történet. Egyrészt lehet tudni, hogy a dalszöveg úgy született, hogy Chihara Minori megírta Okui Masami-nak az életével kapcsolatos konfliktusait, belső küzdelmeit, nagy kérdéseit, ezt foglalta Okui Masami dalszövegbe. Maga a szöveg is nagyon jó, de a zeneszerző munkáját is dicséri, hogy alátámasztotta a szöveg mondanivalóját. A Defection a másik nagyon jó példa arra, hogy nagyon jól állnak neki a komolyabb hangvételű dalok is. Külön kislemezen is megjelent. Hogy én azt mennyit hallgattam annak idején... Nem tagadom, eleinte Okui Masami miatt, de a kislemez második és harmadik dalai nagyon sokat segítettek abban, hogy a többi Chihara Minori kislemez közül a Defection magasan kiemelkedjen, és különleges helyet foglaljon el a szívemben. Külön érdekesség, hogy a Defection kislemezzel együtt jelent meg a KEY FOR LIFE is, és a kettő között akkor olyan szintű különbséget éreztem, hogy semmiség volt eldönteni, hogy melyik a jobb kislemez. Már csak a borító terén is. A KEY FOR LIFE alapötlete nagyon jó: egy óriási kulcsot tart az énekesnő kezében, és ott az ajtó, melyet ha kinyit, jó eséllyel ott várja az élet. De ami nem tetszik, az egyrészt a göndör haj. Szerintem egy ázsiainak nagyon rosszul áll, ráadásul a ruha is éveket öregít rajta. A Defection borító talán futurisztikus, mégis azt gondolom, hogy jobban illik az énekesnő egyéniségéhez. Ráadásul a dalok is jobbak rajta. És ha ennyi "önigazolást" megengedhetek magamnak, akkor még annyit is elmondanék, hogy ha csak egy kicsivel is, de a Defection-ből több fogyott: 10.901 példány, míg a KEY FOR LIFE-ból 10.054. Éppen, hogy meglett a 10.000-es összeadás. Azt azért gyorsan leszögezném, hogy maga a KEY FOR LIFE dal egyébként nagyon jó, csak a második és a harmadik dal nem maradt meg bennem erősen, ráadásul a borító sem tetszik.

A D-Formation-ön még egy kifejezetten komoly hangzású dal hallható: Kono Sekai no Mono de, Kono Sekai no Mono de nai. Ezt valaki szabad fordításban így értelmezte: "A világban azok, akik nincsenek a világ dolgaiban". Eléggé nyakatekert a japán cím, de a szöveg első sora sokkal kifejezőbb:

Hito wa doushite naku no?

Hayashibara Megumi énekesnői karrierjének elején énekelt naiv dalaira emlékeztet ez a szöveg, amikor kislány hangján tett fel hasonlóan ártatlan kérdéseket. És nagyon jól állnak Chihara Minori-nak, főleg, hogy komolyabbra fordul a szöveg azáltal, hogy körbejárja a kérdést. A dallam és a zene pedig kiválóan alátámasztja a szöveg mondanivalóját. Megérintett, amikor először hallottam.

Tehát van miért ünnepelni a D-Formation évfordulóját, főleg hogy csak négyévente tehetjük meg. Jó dalok vannak rajta, és a rajongók is szerették, mivel ez a legjobb helyezést elért Chihara Minori album. A dobogóig is eljutott, ugyanis a 3. helyet érte el. Igaz, 15.031-es eladással 3. helyen állni, erősen jelzi, hogy gyenge hét volt, amikor megjelent ez az album, de én ezt úgy értelmezem, hogy egy masszív rajongótábor állt ki Chihara Minori mellett, és aki a korábbi lemezét is megvette, az ezt is megvette. Az albumból összesen 18.692 ment el. Altalában szokás ez a japán zenei piacon, hogy mivel több hónapra előre meghirdetik egy új zenei kiadvány megjelenését, ezért aki megvenné, az össze tudja spórolni rá a pénzt, és akár már a megjelenésének napján magáénak tudhatja a saját példányát. Azok a reklámkampányok is szépek, amik egy-egy lemezboltban vannak Japánban. Képeken láttam csak, de például Chihara Minori: Sing All Love albumánál láttam azt, hogy már a bejáratnál plakátok, külön részleget kapott a CD megjelenésekor. Tehát Japánban azért sokáig gondoskodtak arról, hogy legyen piaca a CD-knek.

Nem hallgatom annyira gyakran Chihara Minori-t pont azért, mert vannak sablonos dalai rendesen, de amikor elkap a hangulata, akkor csak az ő dalait hallom a saját rádiómban (amit Somló Tamás skizoid rádiónak nevezett az egyik dalában), és most nagyon benne vagyok, köszönhetően az Amy kislemez 3. dalának, a Mika Ranman no Utage Nite-nek. Épp csak február vége van, de már a jobb oldalon látható diagramból is kivehető, hogy a regisztrációm kezdete óta idén hallgattam a legtöbbet Chihara Minori-t a Last.fm-en. És miután még most is hallom a dalait a fejemben, ezért biztos, hogy nem ez a végleges statisztika. Mert bizony eléggé mostohán bántam az énekesnő dalaival, ennél sokkal többet érdemel. És meg is kapja, ami jár neki.

Olvasva a postokat a hollandiai magyar Facebook oldalakon, sajnálkozva látom, hogy sokaknak nehézséget okoz a munkakeresés. Vagy azért, mert átverték, vagy nem talál megfelelő munkát, vagy nincs albérlete, vagy ami még engem is meglepett, hogy azért nem, mert nem beszél hollandul... Na ez még engem is meglepett, simán azt gondoltam, hogy angol nyelvtudással, legalább el tud indulni, de aztán jobban belegondolva oda jutottam magamban, hogy hosszútávon nem lehet meglenni egy adott országban anélkül, hogy ne beszélnénk a hivatalos nyelvüket.

Ugyanez igaz Hollandiára is. Hiába beszélik úgy az angolt, mintha az is hivatalos nyelv lenne, azért ők is a saját anyanyelvükön tudják úgy kifejezni magukat, ahogy számukra ideális. A másik meg sok minden csak hollandul van írva, így igazából csak akkor lehet boldogulni, ha beszéljük a nyelvet. Véleményem szerint legalább A2-es szinttel érdemes kimenni Hollandiába, de minél jobban beszéljük a nyelvet, annál jobbak az esélyeink.

Első hallásra lehet, hogy keménynek tűnik, hogy elvárják a holland nyelvtudást, de ha jobban belegondolunk, teljesen jogos. Ha egy külföldi ide települne Magyarországra a részünkről is jogos elvárás lenne, hogy beszéljen magyarul. Ugyanez igaz a hollandokra is. Másfelől tényleg nagyra értékelik a hollandok, ha beszéljük a nyelvüket.

Hogy népszerűsítsem a holland nyelvtanulást, írok a Magyarországon kapható holland nyelvkönyvekről pro és kontra. Sajnálatos módon sok holland nyelvkönyv nincs, de több könyvből, nem utolsósorban kitartó nyelvtanulással akár a B2-es szintig eljuthatunk. Lássuk hát őket.

PONS - Megszólalni egy hónap alatt Holland

A mai napig ez az egyetlen olyan nyelvkönyv, amiből rendszerezetten, összefüggően lehet tanulni hollandul. Szerencsére jó könyvről beszélünk, kifejezetten jól és érthetően magyarázza el a holland nyelv alapjait. Bár a szókincskészlete meglehetősen sajátságos, mivel a könyv egy rövid történetet mesél el hollandul, és az ezekben található szavakat, nyelvtani szabályokat magyarázza el. Annyiból jó, hogy a szöveg folyamatosan válik nehezebbé, összetettebbé, viszont a sajátságos szókincsének köszönhetően relatíve későn tanulunk meg például a családunkról beszélni. Mivel a hanganyagot holland anyanyelvűek mondják fel, ezért ha utánozzuk a beszédstílust, megtanulhatunk "hollandosan" beszélni.

Az egyetlen negatívum a könyv ára. A doboz, amiben a könyv és a CD van, 6.890 Forint, viszont a könyv kisméretű, B5-ös, és kb. 170 oldalas, és az az extra is, amit letöltés formájában megkaphatunk, nem más, mint a CD tartalma, ami már eleve benne van a dobozban. Ez a része némileg kellemetlen, jó eséllyel a szerzői jogok miatt ennyire drága. A PONS cég a német Klett kiadó tulajdona, és a holland nyelvkönyvet is eredetileg németek írták.

Habár tényleg drága, de ha azt vesszük számba, hogy nemcsak hogy ez az egyetlen olyan könyv, melyből rendszerezetten tanulhatjuk meg a holland nyelv alapjait, de jól is tanít, akkor megéri. Viszont rossz hír, hogy rákérdeztem a kiadónál, jó ideig biztosan nem várható folytatás. A könyv itt rendelhető meg.

PONS - Holland nyelvtan röviden és érthetően

Kiváló kiegészítője a fentebb említett holland nyelvkönyvnek. Részletesebben magyarázza a holland nyelvtant, érdemes kiegészítésként használni, én mindig hozzáolvasok az adott nyelvtani sajátosságról, amiről épp tanulok, ezáltal jobb tudásra tehetek szert. Akinek pedig jobb nyelvérzéke van, az a példamondatokból további nyelvtani szabályokat következtethet ki. Az a tervem, hogy ha befejezem a holland nyelvkönyvet, akkor egyéni módszerrel, ezen kiskönyv segítségével folyatom a tanulást, mivel a B2-es szint a minimum, amit szeretnék tudni hollandul.

Ára 2.290 Forint, és azt mondom, hogy benne lett volna a dobozban, akkor a legjobb nyelvkönyvet vehetnénk meg. De külön is megéri beruházni rá.

PONS - Last minute útiszótár Holland

Tematikusan tartalmaz 2.500 holland szót, mondatot. Ami nagyon jó benne, hogy tipikus holland kifejezéseket is tartalmaz, ezáltal egy kis beszédfordulatot megtanulhatunk belőle. A nyelvtani alapokat természetesen ebben a kiskönyvben is olvashatunk, illetve az adott témához rövid leírást is olvashatunk holland szokásokról, sajátosságokról, mely által könnyebben beilleszkedhetünk közéjük. Habár csak zsebkönyv méretű, de megéri az 1.990 Forintos árát.

LINGEA - Holland nyelvtani áttekintés

És most következzen a LINGEA kiadó által megjelentetett két holland nyelvvel foglalkozó könyve. Az egyik, a holland nyelvtani áttekintés. Az "áttekintés" túlzottan enyhe kifejezés, ugyanis vastagabb, mint a PONS kiadó holland nyelvtani könyve, és ha lehet, még részletesebb. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy aki megtanulja ezt a könyvet, akár C1-es szintű nyelvtani ismeretre tehet szert. Részletesebben magyarázza el a nyelvtani sajátosságokat is, így érdemes annak megvenni, aki komolyan meg akarja tanulni a holland nyelvet. Ára 2.990 Forint, itt megrendelhető.

LINGEA - Holland társalgás

Ez a kiskönyv is részletesebb, mint a PONS holland Last Minute útiszótára, és bár itt is olvashatók országismereti információk, kevésbé olvasmányos. Viszont jó kiegészítés, ha már rendelkezünk némi nyelvtudással, és szeretnénk bővíteni a szókincsünket. Van benne kiejtési ismertető, nyelvtani áttekintés, meg kétoldali szótár, de önmagában nem inspirál nyelvtanulásra. Ára 2.990 Forint, itt megrendelhető.

Kezdők holland nyelvkönyve

A sokak által ismert nyelvkönyvsorozatban gazdag képi illusztrációkkal bővíthetjük a szókincsünket, ami mindenképpen előny, hiszen a legtöbb ember vizuális, ezáltal képek alapján könnyen jegyzi meg azt, amit képen látott, mint csak magát a szót. Ebben a könyvben is olvashatunk nyelvtani, kiejtési alapokról, ugyanakkor ez is olyan, hogy csak ebből nem lehet megtanulni a nyelvet. Hiszen csak szavakat, legfeljebb kifejezéseket tartalmaz, összefüggően csak ebből a könyvben nem tanulunk meg beszélni, írni. Viszont a CD melléklet, vagy újabban MP3 letöltéshez kód segítségével megtanulhatjuk helyesen kiejteni a szavakat, mivel holland anyanyelvű mondja fel. Ez kellemesebbé teszi a 2.990 Forintos árát. A kiadónál már elfogyott, de a Libriben még elérhető néhány példány.

HOLLAND kapd elő

Szintén ismert és kedvelt nyelvkönyvsorozat, mely nemcsak abból a szempontból egyedi, hogy kifejezéseket, sőt komplett mondatokat tartalmaz, hanem szó szerint is le vannak fordítva a mondatok. Így persze teljesen magyartalan mondatokat is olvashatunk, de ez azért nagyon jó, mert könnyebben megtanulhatjuk a holland szórendet, illetve megérthetjük, hogy miért fejezik ki magukat a hollandok, úgy, ahogy. Az alap nyelvtani szabályokat, kifejezéseket ez a könyv is tartalmazza, ahogy egy kis szótár is található a könyv végében. Aki kötetlenül szeretné megtanulni a holland nyelv alapjait, annak ez a könyv az ideális. Ár tekintetében is, mivel 1.492 Forint, és a kiadónál megrendelhető.

Habár kevés holland nyelvkönyv kapható, de a meglévő kínálat változatos, így mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt. Vannak egyszerűbb könyvek azoknak, akik a holland nyelv alapjait szeretnék megtanulni, de azok is megtalálják a számításukat, akik komolyan terveznek a nyelvvel. Különösen ajánlott a tudásunknak megfelelő szinten folyamatosan írni összefüggő szöveget, fogalmazást, beszélgetni hollandokkal, illetve minél több holland beszédet hallgatni, hogy szokja a fülünk a holland beszédet. A holland nyelvet ugyanis nehéz kihallani. Elsősorban a kiejtési sajátosságok miatt, másrészt a nem hangsúlyos szótagokat gyakran elhadarják, elharapják, ami szintén megnehezíti a hallott szöveg értését. Harmadrészt, meg annak ellenére, hogy Hollandia kicsi ország, van külön északi és déli nyelvjárás, melyeknek további kiejtési sajátosságaik vannak. A beszéd értéséhez különösen ajánlott holland nyelven nézni filmeket. A kezdetekben mehet holland felirattal is, hogy lássuk, hogy szavakat hogy mondanak ki. Érdemes olyan filmet nézni, amit már többször láttunk, mert ha ismerjük a magyar szöveget, az tovább segít a nyelvtanulásban, hiszen jó eséllyel az adott szó vagy kifejezés holland megfelelőjét hallhatjuk a filmben. Illetve bennem egyre érik a gondolat, hogy elkezdjek holland felirattal nézni animét. Hasonlóképpen érdemes online holland rádiót hallgatni. Én a Radio 538-at hallgatom, melyben nemcsak a zenei aktualitások szólnak, hanem sokat beszélnek, így könnyen szokja a fülünk a holland nyelvet. Az is sokat segít, ha holland emberekkel beszélgetünk akár online, akár Hollandiában élőben. Online beszélgetéshez ajánlom az InterPals weboldalát, ahol lehet ismerkedni, barátkozni külföldiekkel. Sokan vannak, akik kifejezetten felajánlják a segítségüket nyelvtanulás terén, lehet velük kommunikálni az anyanyelvükön. Amikor Hollandiában vagyunk, akkor ajánlott minél többet beszélgetni, barátkozni hollandokkal. Személyes tapasztalat, hogy amikor Angliában voltam, akkor kezdtem el magamat otthon érezni ott, amikor elkezdtem angolokkal beszélgetni, illetve elfogadni a szokásaikat, sajátosságaikat. Ez sokat segített abban, hogy beilleszkedjek az angol közösségekbe, és ne érezzem magam annyira elhagyatottnak.

Tehát holland nyelvtanulásra fel, és ne feledjük, hogy soha nem tudhatjuk eléggé a nyelvet!

Hát amióta benne vagyok Hollandiában, és oda tervezem a jövőmet, azóta mintha megtalált volna a jószerencse, hiszen sorra jönnek össze a dolgok. Jól megy a nyelvtanulás, talán összejön egy új párkapcsolat is (bár erről még korai komolyan beszélni, de jól állnak a dolgok), illetve ami meglepett, hogy felvettek a Hollandiai magyarok weboldalára cikkírónak. Ma kaptam meg az E-mailt, totál meglepődtem, és nagyon megörültem neki.

A Facebook oldalukon hirdették meg a lehetőséget, én meg úgy voltam vele, hogy teszek egy próbát. Csak akkor biztos, hogy nem sikerül, ha meg sem próbálom. Kicsit késve érkezett meg a válasz, mert a főszerkesztő elmondása szerint sokkal többen jelentkeztek, mint amennyire számítottak, és végül én lettem a három közül az egyik, akit kiválasztottak. Alig akartam hinni a szememnek, hihetetlenül örülök neki.

Az első hónap tesztidőszak lesz, ekkor jóváhagyással kerülhetnek ki a cikkek az oldalra, és ha beválok, akkor lehetek teljes értékű cikkíró náluk. Referenciaként megmutattam nekik az ide írt holland élménybeszámolómat, illetve megírtam, hogy elsősorban könnyedebb, személyesebb cikkeket írnék, illetve írnék a holland nyelvről is. Azért tartom ezt fontosnak, mert az igaz, hogy Hollandiában nagyon jól lehet boldogulni az angol nyelvvel, hiszen sokan beszélik a nyelvet, de egyrészt azért sok minden csak hollandul van kiírva, másrészt meg nagyra értékelik a hollandok, ha egy külföldi az anyanyelvükön beszél, harmadrészt meg abban bízok, hogy ha tudok legalább B2-es szinten hollandul, akkor sokkal könnyebben találok ott jobb munkát.

Írtam ugyan, hogy mik az elképzeléseim a munkavállalással kapcsolatosan, de az csak egy ideális eset. Valójában sejtem, hogy nem mézzel folyó kánaán fog várni, ha kimegyek Hollandiába, és nem fognak tárt karokkal várni a munkaerőpiacon. Ott is, mint minden országban, a külföldi az "alja" munkával kezdi. Ez a realitás, de azért tanulok hollandul, hogy a lehető leghamarabb kitörjek, és olyan munkát találjak, amit szívesen csinálnék. Szerencsém van, mert egyrészt jó nyelvérzékem van, másrészt tudok valamennyire németül, ebből meg könnyű a holland. Néha írunk is egymásnak egyszerűbb holland mondatokat az egyik holland barátommal (akivel komolyabban tervezek), és egész jól megy. Ráadásul az utóbbi időkben voice chat-elünk is, konkrétan hat nyelven beszélgetünk. Alapvetően angolul, de beleszövünk egy kis németet (ő is tudja a nyelvet), egy kicsit hollandul is, illetve ő beszél nekem kínaiul (mivel félig kínai), anime rajongó lévén ő is tud japánul, én meg néha beszélek neki magyarul, úgyhogy ember legyen a talpán, aki 100%-ig érti a beszélgetésünket. Persze még csak az alapokat tudom hollandul, éppen bemutatkozni, egy-két könnyedebb témáról röviden, tehát a B2-es szintig még nagyon hosszú az út.

De ha így összejönnek a dolgok, akkor nagyon motivált leszek abban, hogy komolyabban tanuljam a nyelvet. Jelen állás szerint komoly lehetőségek állnak előttem.

Írtam nemrégiben Chihara Minori-ról, és mi tagadás. Nagyon jól jött, hogy van egy új dal tőle, amit megszerettem. Teljesen ráfüggtem. Szerencsére a Spotify-en elég sok dala fellelhető, így össze tudtam állítani egy listát a kedvenc dalaimtól tőle.

Ezeknél a daloknál érzem leginkább azt, hogy igazán elemében van. Olyan érzelmeket énekel ki, melyekkel teljes mértékig tudok azonosulni, a zene is tökéletesen passzol az énekhez. Minden egyes dala ékes bizonyítéka annak, hogy miért imádom a japán zenét, és bizony ő méltán öregbíti a japán zene hírnevét. Ezek mind olyan dalok, amelyek már ha csak az első hangot meghallom, már akkor széles mosolyra derülök, hát még ha még jobban elmélyedek a dalokban. Írnak sem tudok, túl vagyok áradva a jókedvtől.