Tsuki no De
(月の出)

• Zeneszerző: Tachibana Asami
• Album: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL. 1
• Szám: 18

A Holdkeltéről írt dal legalább annyira misztikus, mint amekkora misztikumot kanyarítanak az emberek a Hold köré. Kifejezetten csendes dal, de nem lassú. Ezáltal érzékeltet egyfajta titokzatosságot, ami által végig izgalmas hallgatni a dalt. Éjszaka nagyon hatásos hallgatni, úgy nyugtat meg, hogy közben végig izgalomban tart, és érzem, hogy maga az izgalom érzése sokkal jobb, mint az, ha fény derülne a titokra. Ez is olyan dal, amit ha nem egyeztetek össze az animével, akkor azt mondom, hogy kiváló szerzemény, de amúgy sehogy nem tudom a Haikyuu!!-hoz kapcsolni.

Az utóbbi időkben sokat hallgattam a Haikyuu!! Original Soundtrack albumokat. Egészen pontosan azért, hogy hátha megkedvelem őket. Mivel írtam, hogy problémáim vannak vele, mert nehezen tudom párosítani az animéhez. Hallgatva a CD-ket rájöttem arra, hogy ha elvonatkoztatok az animétől, akkor kiváló zenéket írt Hayashi Yuuki és Tachibana Asami. A nagyja nagyon tetszik, de továbbra is tartom magam ahhoz, hogy a többségét nem tudom az animéhez párosítani, nem tudom hangulatilag az animéhez kapcsolni. Kicsit más szemszögből nézve más képet alkotnak a dalok, és bár mindig volt 5, ami tetszett, mostanra sikerült 10 olyan dalt találni, hallani, ami által sikerült egy személyes toplistát összehozni. Ezekből rakok ki naponta egyet. Az elsőt, a 10. helyezettet még ma kiteszem.

Megvolt ma a japán nyelvvizsga, amire még áprilisban jelentkeztem. A Károli Gáspár Református Egyetemen volt, és pont nekünk, N5-ösöknek volt délután, mindenki másnak délelőtt. Ahhoz képest, hogy N5-ös volt, volt létszám szép számmal, sokan vártunk a folyosónál.

Annak ellenére, hogy a tanárnőnk azt javasolta, hogy inkább az N4-eset írjuk meg, azért éreztem, hogy az N5-ös a jelenlegi szintem. Már az elején jelentkezett a vizsgadrukk, és az ebből fakadó "jaj, nem tudok semmit, visszaadom a feladatlapot, semmi értelme vesződni vele, úgysem fog menni" jellegű gondolatok, de ebből aztán gyorsan összeszedtem magam. Sőt, kifejezetten azon kaptam magam, hogy az olvasás elég gyorsan ment, valamint a nyelvtani szabályokra is emlékeztem. Először a megadott szót kellett hiraganából kanjira írni, majd vissza. Ami inkább nehézséget okozott, amikor adott volt a mondat, és meg kellett találni a meghatározások közül azt a mondatot, ami ugyanazt jelenti. Tehát mondat egy része más szavakkal volt megfogalmazva. Meg persze a megfelelő szó behelyettesítése a hiányzó részbe. Itt tudták a leginkább felmérni a nyelvtani tudást is, mert sokszor csak egy partikulát kellett behelyettesíteni. És hát bizony az alapoktól kell átismételnie a nyelvtant annak, aki elfelejti, hogy például a helyszín, melyre a cselekvés irányul, az "de" és nem "ni", hogy csak a legalapvetőbbet mondjam. Meg hát a számnevekkel előszeretettel játszanak nyelvvizsgákon, ez már a gyakorlófeladatok alatt is kijött. Szeretik a kivételeket megadni helyes megoldásként. Olyanokat, mint szeptember 5-e vagy 10-e, ezek szép számok.

Szövegértéses feladatok voltak érdekesek. Ilyen feladattal még soha nem találkoztam, hogy egy mondatból négy szó kimaradt, és a négy meghatározásban mind a négy szó benne van. A négy hiányzó szó közül az egyik be van csillagozva, és az lesz a helyes megoldás. Hát ott mire rájöttem, hogy mit kell csinálni... Gyorsan vissza a legelejére, és javítani, mert szinte az összes rossz volt. Sok idő elment vele. Ami azért volt baj, mert a végén, amikor 5 perc maradt, ugyan már csak három feladat maradt, de háromhoz együttesen 2 oldalnyi szöveget kellett elolvasni, és ahhoz kapcsolódóan kellett kérdésekre választ adni. Hát ez esélytelen. Mind a két feladatrésznél, nyelvtan, szövegértés, nagyon kevésnek érzékeltem a rendelkezésre álló időt. Mindkettőnél totóztam az utolsó néhány feladatot, hogy legalább üres ne maradjon, de időt nem tudtam rá szakítani. Így is, amikor szólt a felügyelőtanár, hogy 5 perc maradt hátra, megint eluralkodott rajtam a pánik, és nyugtatni kellett magamat, hogy ha nem is megy az összes, legalább annyit csináljak meg higgadtan, amennyire van idő, annál kevesebbet kell tippelni. A szövegértésnél egy feladathoz ugyan csak néhány sort kellett elolvasni, de ott kisilabizálni a megoldást, ráadásul itt is, ahogy a többi nyelvvizsgán is előszeretettel csinálják azt, hogy több meghatározás is helyesnek tűnik, mert meg vannak említve a szövegben, de vajon melyik adja meg a kérdésre a választ? Mondjuk N5-ösnél még nem annyira körmönfont, de eszembe juttatta a TELC-es középfokú német nyelvvizsgát, ami rémálmaim egyike. Az időt kevésnek érzékeltem.

Ellenben a hallott szöveg értése meg pont, hogy túl lassú volt. Annyira szájbarágósan magyarázták a feladattípusokat, meg a teendőket, hogy gondolatban az asztalt vertem már, hogy kezdjük már el végre! Amúgy hihetetlen jó érzés volt tudomásul venni, hogy tisztán értettem, amit mondtak. Hiába van meg a középfokú nyelvvizsga angolból, a hallott szöveg értésével komoly problémáim vannak. Nehezen értem meg az angol szöveget, ehhez képest könnyebb dolgom van a némettel és a japánnal. Szerintem ez sikerült a legjobbra.

Összességében jó volt, és határozottan azt gondolom, hogy akármennyire is mondják, hogy túl könnyű az N5-ös, szinte ki lehet hagyni, megérte megcsinálni. Most ez az én szintem, és tiszteletben tartom, hogy ez a tudásom. Lesz majd jobb is. Ide is kell már 100 kanji, és a nyelvtani alapokat betéve kell tudni, úgyhogy nem feltétlen óvodás szint az N5-ös, még ha kisgyerekek szintjén is vannak megfogalmazva a mondatok a feladatokban. Bár most beszélgetek az egyik lánnyal, akivel japán nyelvórára járok, ő is ma volt vizsgázni, ő N4-esen volt. Azt mondta, hogy nyelvtanilag nincs különbség, egyedül annyi, hogy 300 kanjit kell tudni, meg persze több szót kell ismerni. De például még a tárgyas és tárgyatlan igéket sem kérdezik. Úgyhogy elhatároztam, hogy ha nagyon jó lesz az N5-ös, akkor még most decemberben megcsinálom az N4-eset. Meg is néztem az időpontot, december 1-je lesz a másik nyelvvizsga időpontja. Így a jelentkezési időszak valamikor szeptember elején zárul le. Addig gyakorlok, kipróbálok néhány gyakorlófeladatot, és ha úgy érzem, hogy menni fog, akkor jelentkezni fogok rá. Utána viszont hosszabb szünetet fogok tartani, mert mondják, hogy az N3-as szint már komoly ugrás. Ott már 600 kanjit kell tudni, és bejön a keigo is, az udvariassági formula. Meg hát persze a nyelvtan...Szerintem 2020 decemberénél előbb nem csinálom meg, de lehet, hogy 2021 július lesz belőle. Kiderül majd. Most elégedett leszek, ha az alapok meglesznek.

Nemrég jelent meg Csernus Imre legújabb könyve, az "Egy életed van" című. Kíváncsi voltam rá, ugyanakkor szkeptikus is voltam, mert nem tudtam elképzelni, hogy mi újdonságot írhat annyi könyve után. Ha nem vesszük a régi könyvek újrakiadásait, akkor ez egészen pontosan a 13. könyve. Tavaly, amikor megjelent "a Harcos" című könyve, lazán azt gondoltam arról, hogy az lesz az utolsó, mert egyrészt ennyi könyv után mit tud még írni, másrészt mivel már nem dolgozik pszichiáterként (tudtom szerint), saját étterme van, emellett borokkal foglalkozik / foglalkozott, azt gondoltam, hogy ezzel együtt a könyvírást is elengedte. Csak még megír egy utolsót, ahol saját életében megélt élményekkel támasztja alá az elméletét, gondolkodását. Ami teljesen jó is, hiszen mindenki a saját maga megélt tapasztalata alapján alakítja ki a saját értékrendjét. Így a Harcos című könyvet gondoltam Csernus könyves karrierjét lezáró könyvnek, ami véleményem szerint métló lezárás lett volna. Csak hát született egy utolsó utáni könyv. :)

Mivel hirtelen tudtam meg, hogy jön ki egy új könyve, így erre nem volt külön pénzem, igyekeztem a lehető legolcsóbban megvenni. Előrendeltem 20% kedvezménnyel, és felhasználtam a Libris pontjaimat. Így az eredetileg 3.990 forintos könyvhöz 2.304 forintért jutottam hozzá. Éljenek a német érettségire felkészítő könyvek. Meg egyébként is ahogy fejlebb írtam, szkeptikus voltam a könyvvel kapcsolatosan, hogy vajon mi újdonságot tud írni? Ami mindenképp pozitívum, hogy lehet érzékelni, hogy nem praktizál, ugyanis nem mint pszichiáter írta meg a könyvet, hanem mint egy átlag ember, akit a megélt tapasztalatai, ezáltal látva az embertársait szigorúvá tette, és mintha folyamatosan tenné fel a kérdést, hogy képes egy ember nem tenni a saját frusztrációja ellen, és élőhalottként élni az életét? Márpedig tényleg nagyon sokan élnek így, ebben igaza van. Azt már én magam is megfigyeltem, hogy az emberek, akik vigyorgásba, örök jókedvbe, pozitív gondolkodásba rejtik a saját frusztrációjukat, nagyon rossz a társaságukban lenni, mert hangosan demózzák magukról, hogy mennyire jól vannak, miközben minél görcsösebben próbálják elrejteni a maguk szarságait, annál átlátszóbb, mert túl nagy munkát fektetnek az álarcba, és elfelejtenek önmaguk lenni. Azok, akik tényleg rendben vannak magukkal, azoknak ez belülről sugárzik, ezért nem is kell azt a látszatot kelteni, hogy mennyire jól vannak. Ezt már a korábbi könyveiben is megírta.

Ötletes volt hónapokra felosztva az adott hónap természeti jelenségéhez igazítani a mondanivalóját az emberi viselkedéssel, természettel kapcsolatosan. Viszont az írásainak minősége változó. Ami a legjobban meglepett, hogy sok helyen úgy írt a bizonyos emberi problémákról, mintha annak megoldása teljességgel evidens lenne. Ebből a szempontból a régebbi könyvei összetettebbek voltak, mert ott megírta azt is, hogy bizonyos dolgokért (pl. tisztelet, megbecsülés, hitelesség) keményen meg kell küzdeni. Ezzel szemben a mostani könyvében az érződik, hogy mindent megtett azért, hogy hiteles legyen, ezáltal lehet adni a szavára, de mintha elfelejtette volna, hogy azért, amiket leírt, azokért egy időben keményen megküzdött, és ez megtévesztő lehet azoknak, akiknek ez Csernus első könyve. Aztán nagyot fognak nézni, ha nem fognak a szavára, véleményére adni, mert csak úgy szövegel, de nincs mögötte következetes munka. Ezekről mind részletesen írt a korábbi könyveiben. Így ez megtévesztő lehet annak, akinek ez az első Csernus Imre könyve. Mindenképp érdemes a régebbi könyveit is olvasni, mert ott radikálisabban is fogalmaz, meg azok a szempontok is fontosak, ahogy ott megírja a gondolatait. Ami kiváltképp nem tetszett, ha jól emlékszem a márciusi hónaphoz leírt gondolatai voltak eléggé egocentrikusak. Csernus már régen is sokat írt a megfelelési kényszerről, és az ebből fakadó frusztációról, de itt most teljesen átment a másik végletbe. Pár napig félbe is hagytam az olvasást, mert szinte átment nárcizmusba, olyan a kifejezéseket használt, amik egyáltalán nem rá vallanak.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy vajon hány oldalas lenne a könyv, ha ugyanúgy lenne tördelve, mint mondjuk a Férfi című könyve. Elvileg 270 oldalas a könyv, de a cím külön oldalt tesz ki, a másik meg mintha a betűk is vastagabbak lennének, kevesebb sorból áll egy oldal. Összehasonlítottam, és tényleg szellősebb az új könyv.

Felül látható a Férfi című könyv, alul meg az Egy életed van. Tehát lényegesen kevesebb gondolat jelenik meg könyv formájában. Pedig értékesebb lenne a könyv, ha részletesebben kifejtette volna például azokat, amiket fentebb írtam. Így teljesebb képet kapnának azok, akiknek ez az első Csernus Imre könyve.

Összességében azt érzem, hogy nem volt alaptalan a szkepticizmusom a könyv tartalma iránt, de az újfajta írási stílus mindenképp más színezetet ad a mondanivalójának. Jó ötlet volt a természettel azonosítani az emberi viselkedés természetét. Érződik, hogy az utóbbi években falun lakik, és sokat formálta a gondolkodását a természetközelség, és az ottani emberek viselkedése. Emiatt mindenképp érdemes volt elolvasni a könyvét, de ha lehámozzuk a körítést, és csak magára a mondanivalóra összpontosítunk, akkor azt kell mondjam, hogy ezeket a régebbi könyveiben jobban, a való életre inkább reflektálva írta meg. Továbbra is a Férfi a #1 Csernus könyv nálam. Sőt, azt gondolom, hogy ha nincs érdemi, innovatív mondandója, akkor lehet, hogy érdemes lenne elengedni a könyvírást.

Viszonylag kevés animének van Generasia oldala, csak a legnépszerűbbeknek. Úgy döntöttem, hogy megadom a Haikyuu!!-nak ezt a bizonyos legnépszerűbb státuszt, és kreálok neki egy oldalt, ami több órás munkával mostanra készen lett:

Haikyuu!! Generasia oldal

Ezzel az volt az elsődleges célom, hogy az összes Haikyuu!! album és kislemez az oldalon egy helyre legyen gyűjtve. Ezek is eléggé hiányosak voltak, folyamatosan egészítettem ki őket, mostanra teljes lett a Haikyuu!! repertoár. Íme.

Albumok

• TV ANIMATION Haikyuu!! Original Soundtrack Vol.1
• TV ANIMATION Haikyuu!! Original Soundtrack Vol.2
• TV ANIMATION Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL.1
• TV ANIMATION Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL.2
• TV ANIMATION Haikyuu!! Karasuno Koukou VS Shiratorizawa Gakuen Koukou Original Soundtrack
• Haikyuu!! COMPLETE BEST

Kislemezek

• SPYAIR - Imagination (Nem én csináltam)
• NICO Touches the Walls - Tenchi Gaeshi (Nem én csináltam)
• Sukima Switch - Ah Yeah!!
• tacica - LEO
• SPYAIR - I'm a Believer (Nem én csináltam)
• Galileo Galilei - Climber (Nem én csináltam)
• BURNOUT SYNDROMES - FLY HIGH!!
• tacica - Hatsunetsu
• BURNOUT SYNDROMES - Hikari Are
• NICO Touches the Walls - Mashi Mashi (Nem én csináltam)

Úgyhogy ezzel is kész vagyok, és elégedett vagyok vele.

Nagyon rég lehetett hallani MAT-os rendezvényről, egyáltalán arról, hogy a MAT bárhol is aktív lenne, ezért is örültem az AnimePiacnak. Na meg nem utolsósorban kiváló lehetőség arra, hogy néhány Haikyuu!!-s cuccot beszerezzek. Elsősorban mangára, figurára számítok, extrémebb esetben anime DVD, OST CD.

9-kor ébredtem fel. Ahogy összekészülődtem, már el is indultam. A metrópótló busszal mentem el a Klinikákig, itt van a közelben a Leövey Klára Gimnázium. 500 forint volt a jegy ára, a piac pedig a gimnázium 2. emeletén volt két teremben. Nagyon tetszett a kínálat. Volt, aki a használt cuccait hozta el eladásra, de legalább ilyen arányban voltak egyedi készítésű termékek is. Egyébként szívesen veszek fan made Haikyuu!!-s cuccot is, ha az rendben van. A "rendben van" alatt meg azt értem, hogy például a rajz nagyon szép, igényes, vagy ami rá van nyomtatva a termékre, az ha nem is hivatalos artwork, de a lehető leginkább hasonlít az eredetihez. Mert láttam például Haikyuu!! füzetet, meg volt ott még valami, amin Hinata Shouyou volt, de az a rajz inkább egy kezdő rajzos munkájára emlékeztetett. Jó eséllyel az eladó maga csinálta, nekem eléggé igénytelen munkának tűnt. Ha saját készítésű munkákat adnék el, én azt csak úgy tenném, hogy a mű a lehető leginkább hasonlítson az eredetihez.

És ennyit a kritikákról. Összességében jól éreztem magam, és önmagában az, hogy MAT-os rendezvény volt, már-már nosztalgikus volt. Annyira más volt a légkör, és nem feltétlen a helyszín miatt, vagy mert kevesen voltak (bár ahhoz képest egész jó volt a létszám), hanem mert az egész olyan kellemes, nyugodt volt. Itt is találkoztam néhány ismerőssel. Animagazinosok: Catrin, Hirotaka, most találkoztam először Iskariotes-szal, akivel Twitteren szoktam néha beszélgetni. Aztán itt volt még bagszi szervezőként, meg rengeteg sok Pokémonos relikviával. Meglepődtem, és jó volt látni, hogy mekkora kereslet van még most is a Pokémonok iránt. Mindig voltak nála, mindig volt kinek segítenie, és sokat el is adott. Meg hozott TV-t, vele Nintendo Switch-et az összes játékával. Elsősorban Pokémonnal játszottak, de volt Mario Kart 8 Deluxe és Super Smash Bros. Ultimate is.

Volt kvíz, aminek legtöbb pontot elérői szintén nyereményben részesültek. Én biztos, hogy nem, de nagyon jó volt. Hogy milyen animékből volt kérdés, nagyon jól érzékeltette, hogy MAT-os volt. Ugyanis olyan animékből voltak kérdések, melyek inkább retrók, vagy inkább a felnőtt korosztálynak szólnak. Tehát tipikusan az igényesebb anime kedvelőknek szánták ezt a kérdőívet. Egy-két trendi anime is helyet kapott, és nagyon remélem, hogy a 12. kérdésre adott válasz melletti extra információt plusz ponttal jutalmazzák. És most tűnt fel, hogy a 11-es kérdést kihagytam. Valószínűleg a 10. kérdés után úgy megörültem annak, hogy Haikyuu!!-s kérdést láttam, hogy át is ugrottam a 11-eset. Amúgy ne használjátok puskának, a nagyját betippeltem.

Azért sikerült néhány Haikyuu!!-s cuccot találni, és ami menőség, hogy mind eredeti.

A magazinokat találtam meg először, 800 Ft volt darabja. Japán animés újság, nagyon jók. Nagyon jól visszaadják az animés japános hangulatvilágot, és hát miután 2014-es mind a kettő, amikor újdonság volt a Haikyuu!!, ezért tele van a magazin az animével. Olvasni meg majd fogom tudni, folyamatosan tanulok japánul. Aztán, van még egy apró Hinata figura, így megvan az apró Kageyama figura párja. A Kageyama telefondísz, amivel már többször találkoztam CDJapan-en, és egy nagyobb Hinata táskadísz, aminek hátuljára rá lehet írni a nevünket címünket, telefonszámunkat, ha elhagytuk volna. Nyilván nem fogom felhasználni, gyűjteménybe vettem.

És lassan kezd úgy festeni, hogy nem lesz elég egy polc a Haikyuu!!-s relikviáknak:

Egyébként sem terveztem egy polcnál megállni, sőt, egy könyvespolcnál sem, úgyhogy ez még nagyon kezdő szintű gyűjtemény. De már mondhatom, hogy tartok valahol.

Az AnimePiac, mint MAT-os rendezvény nagyon jó volt, még sok ilyet!

A My Anime List Haikyuu!! profilján a hasonló animék listáján találtam meg az Ookiku Furikabutte-t A képek alapján kifejezetten szimpatikusnak tűnt, egyáltalán nem az jött le, hogy az a szokásos "istent játszunk" jellegű sportanime lesz, hanem realisztikusan mutatja be az adott sportágat. Úgy döntöttem, hogy nekivágok. És öt rész alapján kifejezetten jónak tűnik. Sportanime lévén természetesen nincs komoly története, egyáltalán, aki történetet keres egy sportanimében, azt komoly csalódás fogja érni. De azért érdemes kicsit kitérni rá.

Mihashi Ren alsó-középiskolája baseball csapatának ásza volt, de mivel nagyon rossz dobó volt, ezért soha nem tudtak nyerni. Ennek okán folyamatos bántalmazásban részesült a csapattársai által. Ez pedig teljességgel lerombolta az önbizalmát, és úgy érzi, hogy tökéletesen alkalmatlan arra, hogy jó játékos legyen. Ennek hatására úgy dönt, hogy abbahagyja a baseball-t, és olyan felső-középiskolába megy, melynek nincs kapcsolata a Baseball-lal. Így kerül a Nishiura Felső-Középiskolába, ahol "szerencsétlenségére" van komoly baseball-csapat, és mit ad isten? Bekerül oda. Soha senkivel ne bánjon el ennyire az élet, mint Mihashi Ren-nel, főleg, hogy olyan csapattársat kapott maga mellé, mint Abe Takaya. Aki majdhogynem a öccseként kezeli Rent. Meglátja a fiú képességét, és bíztatja őt, hogy ne adja fel, nagyon jó játékos lehet.

A lényeg nagyjából ennyi. Hogy mennyire megkedvelte Takaya Ren-t arról a 3. rész árulkodik. Amikor Ren valósággal reszket, mert megtalálták az előző iskolának csapattársai, megint kicsinálták az önbizalmát. Takaya elzavarja a rosszakarókat, és ahogy megfogja a síró Ren kezét, és bíztatja, hogy nagyon jó játékos, az nagyon szép volt. Így 5 részt végignézve azt gondolom, hogy egy kifejezetten jó anime lehet, de több okból sincs veszélyben a Haikyuu!! trónja.

• Távolról sem annyira dinamikus az Ookiku Furibakutte. Annyira realisztikus az anime, hogy a sportanimékre jellemző dinamizmusa sem lelhető fel benne. A Haikyuu!! kiválóan lavíroz a röplabda realisztikus bemutatása és a dinamizmus között.
• A két coach néha tudálékosan viselkedik. A Haikyuu!!-ban inkább éreztem egyfajta "partneri" kapcsolatot a coach és a játékosok között, valamint a magyarázatai is sokkal inkább emberibbek. Ehhez képest az Ookiku Furibakutte-ban elkezdenek biológiai folyamatokról beszélni szakszavakkal...
• Az első opening és első ending sem valami nagy szám. Az opening kifejezetten latymatag, az endinget meg női előadó énekli... Sportaniméknél ez nálam kizáró ok, de jól mutatja, hogy mennyire hiányzik a dinamizmus az animéből. És kiindulva abból, hogy a második openinget az Ikimonogakari énekli, csodát nem várhatunk. A Haikyuu!! első openingje és endingje pedig szinte élő legendák.
• Szegényesen van a poénokkal. A Haikyuu!! az Ookiku Furikabutte-hez képest valóságos poénbomba.

De azért fanart készítők számára is feltűnt az Ookiku Furikabutte és a Haikyuu!! közötti hasonlóság.

Volt olyan gondolatom, hogy a Haikyuu!! két főszereplőjét az Ookiku Furikabutte inspirálta. Hinata bár ugyanannyira esetlen, mint Mihashi, csak valamivel nagyobb önbizalommal rendelkezik. Kageyama meg ugyanúgy sötéthajú, mint Abe, csak mindezek mellett rettenetesen forrófejű, ami kétségkívül sok poén alapját adja.

Kíváncsi leszek arra, merre megy el az anime. Kicsit tartok attül, hogy ha Mihashi túlzottan felfedezi a saját képességeit, akkor beleesik a Kuroko no Basket hibájába. Ott is ugye az volt, hogy az adta meg a Kuroko Tetsuya személyiségének báját, hogy volt egy sajátságos elmélete, ahogy játssza a kosárlabdát, ezzel lepett meg sokakat. És ahogy kiderült róla, hogy mennyire jó játékos, úgy vált egyre inkább a csapat domináns tagjává, már-már vezetőjévé, ezzel együtt szinte teljesen elvesztette a sajátságos személyiségét. Nagy kár volt érte. Egyedi színfoltja volt az sportanimék karaktersablonjainak. Kíváncsi leszek az Ookiku Furikabutte-re, remélem, hogy megőrzi az egyediségét.

Régen volt már PlayIT! Budapesten, kérdezgettem többször is bagszit, hogy tud-e róla valamit. Végül egész júniusig kellett várni. Most nem volt kint nagy standdal a Nintendo, ugyanis Varsóban is volt valami rendezvény, és inkább oda fókuszált a cseh ConQuest cég. Ezért kevesebb emberre is volt szükség. Valami 12-15-en dolgoztunk. Már nem sokkal azután, hogy bagszi meghirdette, hogy lehet promóterként jelentkezni, többen jelentkeztek, mint a szükséges létszám. Na mondom, jelentkezzek? Bagszi bátorított, hogy azért írjam be, mert ki tudja. Beírtam magam, és egy kis ráhatást is alkalmaztam azáltal, hogy könyörögtem bagszinak, hogy alkalmazzon engem is, hiszen karitatív tevékenységet támogat, ha felvesz engem. Így végülis felvételt nyertem. Bár volt néhány kérése hozzám, amihez igyekeztem következetesen tartani magam. És hogy mi ez a bizonyos karitatív tevékenység? Nos, Németországba való utazásom támogatása.

Nem aludtam valami sokat az éjjel, csak három órát. Nagyon ráfüggtem az utóbbi napokban a Rammstein: Deutschland című dalára, és nem bírtam abbahagyni a hallgatását. De annyira nem éreztem magam fáradtnak 6.20-kor, amikor felébredtem. Összeszedtem magam, és 7 óra után elindultam. Az orrom előtt ment el a 151-es busz, kicsit tartottam attól, hogy el fogok késni, de sikerült odaérni. Most a villamossíneken át mentem a Hungexpóhoz, és most is frász kerülgetett, amikor a közelben a vonat hangját hallottam. De mint látható, jelen vagyok, így igazán semmiség.

A II. kapu bejáratánál adták át a jegyeket a segítőknek, szervezőknek. Pont ott találkoztam egy sráccal, aki szintén a Nintendónál fog dolgozni, és volt a MondoConon is. Együtt mentünk a tett helyszínére. Ahhoz képest, hogy a ConQuest korábban mekkora standdal jött, most tényleg nem kisebb volt. Hivatalosan 8-kor kezdődött a munkaidő, de fogalmazzunk úgy, hogy az első óra csak ráhangolódás volt. A VIP és egyéb nem normál jegyesek egyébként is csak 9 órától térhettek be. Addig vártuk a pólókat, bekapcsoltuk a TV-ket, Nintendókat, én meg nem utolsósorban felkészítettem magam a 10 órás állásra, valamint mentálisan is felkészítettem magamat arra, hogy türelmesebb legyek azokkal, akik számára ismeretlen Nintendo Switch, és jól kezeljem, ha azt látom, hogy valami nem megy az érdeklődőnek, vendégnek, ami számomra evidens. Néhány kép a részlegemről:

Szükség is volt a felkészülésre, mert hogy mindenki a B-gombbal akarta elindítani a játékot, az mintha csak bele lett volna programozva az emberekbe. A Mario Kart 8 Deluxe-hez, és a New Super Mario Bros. U Deluxe-hoz voltam beosztva, mellettem volt Sparrow, aki a két Super Mario Party mellett felügyelt. Jobbra mellettem Adél a Pokémon Let's Go Pikachu és Let's Go Eevee-re felügyelt. Figyelnem nemcsak azért kellett, hogy akinek kérdése van, válaszoljunk nekik, vagy probléma esetén segítsünk, hanem mert a rám bízott Nintendo Switch-ekhez Pro controller volt csatlakoztatva vezeték nélkül. Tehát, ha valakinek olyanja volt, az "véletlen" magával vihette volna. Ilyenre szerencsére kísérlet sem volt. Igyekeztem mindenkihez pozitívan hozzáállni, és az előzőekkel ellentétben elfogadni, hogy ha valakinek nem megy annyira a játék, vagy nem ismeri a beállításokat. Viszont én mindig azt csinálom, hogy csak az alapirányításokat mondom meg. Régen is ilyen voltam, hogy nem szerettem megmondani a speciális irányításokat, hanem fedezze fel magának a játékos, ebben most sincs változás.

Érdekes, hogy inkább délelőtt volt nagy forgalom, délután elég hamar elkezdett lankadni a tömeg. Hogy ehhez az is hozzájárult, hogy csak egy napos volt a PlayIT! nem tudom, az biztos az egész Hungexpo épületében már 14-15 óra fele elkezdett elszállingózni a tömeg. Mindenesetre elég hamar elkezdett minálunk lazulni a légkör. Nem jöttek annyira érdeklődők, így bagszi megkért néhányunkat, hogy akik el tudnak menni, azok osztogassák az egész épületben a Nintendós katalógusokat, mert ezeknek ma el kell fogyni. Ez még a 2018. őszi/téli katalógus, és már a jövőben új lesz, az aktuális játékokkal. Amilyen sokat láttam a molinó mögött, meglepett, hogy a nap végére sikerült az összeset kiosztani.

Az utóbbi egy-másfél hónapban annyira ráálltam a német nyelvre, hogy nem egyszer, amikor nem figyeltek, németül beszéltem magamban, kommentáltam a játék eseményét. Volt is egy furcsa beszólásom, ami ott spontán jött ki, mert valaki leesett Toad-dal a New Super Mario Bros. U Deluxe-ben:

Oh, nein! Toad ist... tod

Na most ez így önmagában hibás mondat, csak ott és akkor akkor felfedezésnek gondoltam, hogy "Toad halott" mondat németül hogy szólna, hogy valósággal belelkesedtem attól, hogy micsoda szóvicceket találok ki, ha olyanok jutnak eszembe, hogy "Toad ist tod". De ez így csak majdnem jó, mert ez így azt jelenti, hogy "Toad halál". A halott németül "tot", ez némileg rontja a feledezés élményét, de azért a pillanatért, ahogy rájöttem arra, hogy miket lehet németül alkotni, még ezen kis hiba ellenére is megérte. Amúgy kértem reggel bagszit, hogy engedélyezze, hogy hadd állítsam németre azokat a Nintendo Switcheket, amik rám voltak bízva, de csak heves tiltakozás volt a válasz. Hát olyan rosszat akarok én?

18 óra után már elég kevesen voltak, mégis számomra ekkor volt a legveszélyesebb. Jött Mario Kartozni egy három fiúból álló testvérhármas, és az egyik annyira ideges volt, hogy nem ment neki a játék, hogy féltem attól, hogy földhöz vágja a controllert. Szerencsére tudta tartani magát. Összességében nagyon jó volt a mai nap. Igyekeztem mindent jobban csinálni, mint korábban, és határozottan érzem, hogy sikerült. Ami érdekes, hogy az egész napos állást is sokkal jobban viseltem, mint korábban. Ehhez jó eséllyel hozzájárultak az elmúlt hónapok röplabda edzései is, ami önmagában azért nagy dolog számomra, mert nem gondoltam volna, hogy lesz olyan sportág, amit élvezni fogok. A foganatja meg már itt meglátszott, nagyon sokat javult a kitartásom és az állóképességem. De általánosságban elégedett volt mindenkivel bagszi, most mindenki nagyon jól dolgozott.

A csehek is elégedettek voltak velünk, kaptunk egy nagyobb adag ajándékcsomagot. Benne pólóval, poszterekkel, öntapadókkal, meg ilyen apróságokkal. Úgyhogy viszont elégedettség volt. Valamint felajánlottak más Nintendós relikviákat is, de ezeket már inkább azért, mert nem akarták visszavinni Prágába, ezért a kukába került volna. Így ez az óriási Mariós cucc hozzám került. Menőség. kb. 150 cm magas, és jól mutat a szobámban.

Ez volt az idei nyári PlayIT!, a következő szerintem novemberben lesz.

Ahogy egyre több emberrel ismerkedek meg a Haikyuu!! Discord szervereknek köszönhetően, úgy találkozok egyre több animével, amikről eddig nem hallottam. Az egyik francia srácnak például egy olyan animés fiú a profilképe, aki lazán lehetett volna Kageyma Tobio testvére. Ugyanaz a fekete haj, és hasonló a stílusban megrajzolva, mint Kageyama haja. Meg is kérdeztem tőle, hogy ki ő, melyik animéből van. Akkor beszélt nekem a Kimi no Suizou wo Tabetai-ról. Ez egy nagyon rövid, két kötetes mangából készült movie, aminek a története nagyon hasonlít a Shigatsu wa Kimi no Uso-hoz. Ami számomra gyűlöletes alkotás, erről itt és itt írtam részletesen. A Kimi no Suizou wo Tabetai is egy halálosan beteg lány történetét meséli el, akin már nem lehet segíteni. Nincs is spoilerezni a végén, a lány temetésével kezdődik a film. Aztán persze visszamegyünk az előzményekhez.

Yamauchi Sakura a iskola könyvtárában találkozik Shiga Haruki-val, aki szinte semmilyen szociális életet nem él. Mindene a könyvek, a regények, számára a más írók által megálmodott világ sokkal izgalmasabb, mint a valóság. Tehát, tipikus japán, zárkózott fiú, aki inkább kerüli az emberekkel való kapcsolatot. Mégis meglát valamit benne Sakura, ami miatt ő lesz az egyedüli, akinek megmondja, hogy halálos beteg. Haruki olyan szintű apátiával konstatálja az információt, mintha csak arról beszélt volna, mit evett a Burger King-ben. A lány mégis megkedveli őt, és minden alkalmat megragad, hogy a fiúval lehessen. Közösen esznek, valamint egy hétvégét is eltöltenek együtt egy szállodában. Habár Sakura alapvetően pozitív szemléletű lány, és láthatóan igyekezett jól kezelni a tényt, hogy nincs sok hátra az életéből, mégis valamiben komoly különbséget mutat a Shigatsu wa Kimi no Uso Miyazono Kaori-jával szemben. Sakuráról elhittem, hogy jól viseli a közeli halálának tudatát, nem játszotta túl a "semmi baj nincs, soha jobban nem voltam még" érzést. Bár ez csak félig igaz, mert a hotelben egyszer verbálisan úgy rányomult a fiúra, hogy szemmel láthatóan sok volt az már neki.

SPOILER

Az egy nagyon érdekes jelenet volt, amikor később a lány lakásán Haruki valóban rányomult a lányra. Semmilyen szexuális vágy nem hajtotta őt, egyszerűen tettekkel akarta érzékeltetni vele, hogy bánik vele. És ahogy Sakura megijedt... Ugye, hogy viszont már nem annyira vicces? Utána a lány érzékelhetően visszafogta magát, és maradt az a kedves lány, aki életvidámságával inspirálta a fiút. Igazából tetszett a viselkedése, ahogy letámadta a lányt, mert Sakura ugyan mondta, hogy csak viccelődik... De mivel Haruki nincs hozzászokva az ilyen viccekhez, és érzékelhetően kényelmetlenül érezte magát azokban a helyzetekben, ezért visszaadta azokat, amiket verbálisan kapott. Így Sakura a fiú stílusában visszakapta a verbális poénjait, amivel ugyanannyira kényelmetlenül érezte magát, mint Haruki.

SPOILER VÉGE

Nem lehet egyértelműen megmondani, hogy szerelmi kapcsolat van közöttük. Azt lehetett érezni, hogy megkedvelték egymást, és habár különböző személyiségek, inspirálják egymást. Én egyébként hiszek abban, hogy két különböző személyiség összejöhet, és akár boldogok is lehetnek együtt. Ez akkor fordulhat elő, ha olyan tulajdonságban különböznek, amit magukban hiányolnak, ezáltal felnéznek a másikra, akiben az megvan. De itt a mű eredeti szerzője egyértelműen nyitva hagyta a kettejük közötti kapcsolat kérdését. A nézőre van bízva, hogy minek látja Sakura és Haruki viszonyát. Az persze megint más kérdés, hogy mi lett volna, ha a srác bevállalósabb lett volna, akkor jó eséllyel lett volna párkapcsolat. A film vége alapján, ha nem is vele, de mással erre mindenképp esélye van. Ötletes volt a befejezés, értelmet adtak a lány halálának. Haruki személyes gyásza meg csodálatos jelenet volt, az komolyan megérintett érzelmileg.

Nagyon szép movie volt, hiteles érzelmekkel. Az is tetszett, hogy Sakura végül tudott alkalmazkodni Harukihoz, de inkább Haruki-val tudtam érzelmileg azonosulni. Az ő jellemfejlődése ugyan nem látványos, de határozottan érzékelhető. Ha ilyen lett volna a Shigatsu wa Kimi no Uso, akkor a legjobb Slice of Life-ok egyike lett volna. Így bejelentkezett a helyére a Kimi no Suizou wo Tabetai, melyet biztos, hogy meg fogok még nézni.

Vasárnap volt Nintendo nap a Vault51 Gamer bárban. Eléggé régen volt már nagyobb Nintendós rendezvény, örültem is neki, hogy végre több emberrel találkozhatok. A mai Nintendo találkozót viszont nemcsak bagszi szervezte, hanem FutuRetro is, aki szinte az összes retro Nintendo konzolt elhozta. TV-vel, játékokkal, teljes felszereltséggel, mintha több száz embert várnának. Nagyon kitett magáért.

Az utóbbi időkben kevesebbet vagyok Facebookon aktív, Twitteren annál inkább, ezért nem tudom, mennyire volt eseményoldala a találkozónak, illetve hányan jelölték be, hogy jelen lesznek, az biztos, hogy a személyes várakozásaimtól nagyon alulmaradt az a kb. 20-25 fő, mely jelen volt. Már csak ahhoz képest is, hogy mennyire fel voltak szerelkezve. Mert bagszi is hozta a Wii U-ját, Switch-ét, tőle is voltak TV-k, meg LABO-k is voltak kipróbálhatók, az egész tényleg olyan érzetet adott, mintha egy nagyobb rendezvény része lenne ez a Nintendo nap, ahova többszáz embert vártak. Én 11 körül érkeztem meg, meg is lepett, hogy alig voltak még emberek. Mondjuk nagyon a terep sem volt kész, mindenki még nagyban pakolászott. Egyedül Gabrol-ra emlékszem, aki jelen volt. Őt viszont nagyon lekötötte a LABO VR játéka. Érdekes volt látni, hogy szinte kizárta magából a külvilágot.

Mint ahogy azt is jó volt látni, hogy mindenféle korosztály jelen volt. Az egészen kicsi gyerekektől a középkorúakig. Úgyhogy nem voltunk olyan sokan, de a korosztály-béli szórás az nagy volt. A kicsik természetesen az újabb játékokkal játszottak, mi idősebbek meg a retróval is játszottunk. FutuRetrónak köszönhetően NES-től kezdve GameCube-ig minden retro konzol jelen volt, sőt, japán Famicomon még a japán Super Mario Bros. 2-vel is lehetett játszani. Még piaci Nintendo is helyet kapott, amit igazából a mai napig nem támogatok, hogy jelen vannak ilyen rendezvényeken. Nem is igazából azért, mert a szegénység szimbóluma, és sokan piacról jutottak hozzá videojátékokhoz, hanem azért, mert az alacsony áruk miatt sokan innen tudják, hogy videojáték egyáltalán létezik, és ezért van az, hogy sokaknak csak a Super Mario Bros.-ig terjed ki a Mariós tudása. Aztán miután alig volt marketingje később a Nintendónak, ezért inkább csak a PlayStation és az XBOX maradt meg a köztudatban. Ezért csodálkoznak jónéhányan arra rá, hogy Nintendo a mai napig létezik. Úgyhogy nálam a piaci gépek inkább annak a szimbóluma, hogy mennyire tájékozatlanok a magyarok videojátékok terén, és azzal, hogy ilyen gépek jelen vannak rendezvényeken, mintha ennek a szegénységnek állítanánk emléket.

Maga a helyszín egyébként tetszett. Először voltam a Vault51 Game Bárban, kifejezetten szimpatikusnak tűnt. A retro reklámok mondjuk furcsa érzetet adtak, de maga a hely kellemes hangulatú volt, el tudnék képzelni ide Nintendo találkozókat. Az ott dolgozók is szimpatikusnak tűntek. Nagyon bízom abban, hogy ez végre egy ideális hely lesz.

De fantasztikus, hogy ennyi konzol ki volt állítva, és játszható volt. Meg FutuRetro elhozta a hatalmas Game Boy gyűjteményét, és ami a legmeglepőbb volt, elhozott négy Virtual Boy-t is! Konkrétan életemben most láttam először, nemhogy kipróbálni... Hát ennek ma lehetőséget adtam, és kipróbáltam a Mario Tennis-t, ezen a gépen. És hát valami rettenetes volt. Magával a játékkal nem volt gond, de a szemüveg valami rémálom volt. Rettenetesen kényelmetlen, ugyanis a szemüveg körüli rész olyan anyagból van, ami egyáltalán nem szellőzik át, ezáltal a szemem körüli rész megizzadt. Emellett rossz a vágás az orrnál, ugyanis egy részét "befogja" (nem tudom ezt írásban kifejezni), ezáltal levegőt venni sem lehet rendesen. 5 perc után megköszöntem a lehetőséget, Virtual Boy-t soha többé!

Kvízverseny volt, az egyiket bagszi szervezte, Nintendo Switch kérdéssor volt, a másikat, a retrósat FutuRetro. A Switch-es könnyű volt, abban azért végeztem a középmezőnyben (ha jól emlékszem 6. voltam), mert az első két kérdésről lemaradtam, a retrósnál viszont ott voltam végig. Na ez nagyon érdekes volt, mert rendkívül nehéz volt. Voltak benne kérdések és olyan válaszlehetőségek, hogy el nem tudok képzelni, honnan jött. O_O Ennek ellenére 3. helyen végeztem. Ezzel nyertem az első 2 helyezettel együtt a Vault51 5.000 forintos ételfogyasztási utalványt. Hirtelen, milyen éhes lettem. Nagyon megörültem a lehetőségnek.

Kajából van kínálat, az egyik sajátságosság, hogy csak 16 órától lehet rendelni. Ezért alapvetően nincs megtiltva, ha kintről hozunk be ennivalót. Viszont 16 órától hirtelen olyan sor lett a pultnál, hogy erősen lehetett érzékelni, hogy az ott dolgozók nehezen bírták a hirtelen jött forgalmat. Mintha el is vesztették volna a türelmüket. Mindenesetre egy páran beálltunk mi is. 16.30 körül kerültem sorra a rendelésemmel, a kaját kb. 17.45-re hozták ki... Ez a része csalódás volt, ráadásul, a kóla, amit kértem mintha higított lett volna. Amúgy a kaja rendben volt. Grognak Burger nevet adták neki. Csípős volt, volt benne jalapeno paprika, meg menünek okán sültkrumpli is volt mellé. Ez rendben volt. De amilyen soká hozták ki, lehet, hogy maradnék annál, magamnak viszek ennivalót. Meg hogy láthatóan nehezen viselték a hirtelen jött forgalmat. Igazából nem tudom, hogy miért van, hogy 16 órától lehet csak ételt rendelni, de ha ez nem lenne, akkor gondolom, nem tódulna oda hatalmas tömeg.

Új játékok közül Mario Kart 8 Deluxe volt játszható, Super Smash Bros. for Wii U és Super Smash Bros. Ultimate. Illetve Sparrow-val és vietnami barátjával, Norbival játszottunk Mario Kart 7-et. Jó nap volt, érdemes volt eljönni. Főleg, mert többen is eljöttek a régi, veterán csapatból, és sok régi közös emléket felidéztünk. Meg beszéltük, hogy kivel mi lett. Kíváncsi leszek, lesz-e még ilyen. Képeket készítettem, azok itt tekinthetők meg.