Mely ismét csonkára sikeredett. De az előző igencsak rosszul sikeredett találkozó után szerettünk volna ismét egyet. Ez jobb is volt. Bár most pont azért jöttek el nagyon kevesen, mert későn (konkrétan a múlt héten) kezdtem el szervezni, mert OctoZaky szólt, hogy akkor legyen és hogy s mint. Én meg akartam, hogy legyen, legalább emígyen találkozni néhány emberrel, ha már más lehetőség erre nemigen van. Így végül megszerveztem a mait. Hogy mennyire későn kezdtem el szervezni, az meglátszott abban is, hogy a BarCraft-ban, ahol voltunk, csak korlátozott ideig lehettünk, mert a találkozó tervezett napjára (április 27. szombat) minden asztal foglalt volt. De legalább szóltak, így tudtuk, hogy mire számíthatunk.

Végül összesen négyen voltunk: Nari, OctoZaky, Krisse és én. Mivel a BarCraft 12 órakor nyit a hétvégén, ezért úgy döntöttünk, hogy 10 órakor a WestEnd kajáldás részében ütjük el az időt a nyitásig. Itt hárman voltunk, Nari később jött. Odaadtam OctoZaky-nak a fekete New Nintendo 3DS-t, végre ismét van neki is Nintendo 3DS. DS játékkal játszottunk közösen, spontán jutott az eszembe indulás előtt, hogy miért is ne vihetném a Nintendo DS játékaimat, aztán végül szinte csak velük játszottunk. Először a Tetris DS-sel játszottunk. Az utóbbi időkben játszottam a NES verzióval. Ez meg is látszott, ugyanis a menetek többségét én nyertem meg. Ráadásul mivel a NES-es Tetris jóval nehezebb, ezért is volt könnyebbség a DS-es verzióval játszani. A DS-esben ugyanis az van, hogy ha az alakzat, ami épp jön le, eléri a többi már lent lévőt, akkor ha sokáig forgatjuk, nem "rakódik le" azonnal, hanem megvárja, amíg megállunk a forgatással. Nem egy olyan eset volt, hogy akár egy percig őrült módjára forgattam az alakzatot, hogy valahogy eljusson oda, ahova gondoltam, és sikerült. Ezt a NES-es Tetrisben nem lehet megcsinálni, ott, ha leér, le is rakódik. Így tudtam gyakorolni nehezebb körülményekben jól játszani, ennek eredménye a többszöri győzelmem. Aztán OctoZaky elment szétnézni, mi addig Krisse-vel a Mario Kart DS-sel játszottunk. Vele hat menetet játszottunk, mind a hatot megnyertem (60 pont), Krisse meg igyekezett talpon maradni, végül második lett 40 ponttal. Krisse ment kaját venni magának, majd ahogy visszajött, azzal szórakoztattuk magunkat, hogy Rammstein dalszövegeket olvastunk és elemeztünk. Krisse-nek is németre van állítva a Nintendo 3DS-e. Valamennyire ő is tud németül, de meglepett, hogy én jobban. Főleg, hogy az utóbbi időkben sokat használom a nyelvet. A német srác, akivel nemrég megismerkedtem, behívott a saját Discord szerverébe, ahol csak németek vannak, így ott csak németül beszélgetek a többiekkel. Első blikkre szimpatikus mindenki. Szóval sokat németezek, ennek örömére foglalkoztunk egy kicsit az együttes néhány dalának szövegével.

Amikor visszajött OctoZaky, akkor még felmentünk a Media Marktba szétnézni, aztán átmentünk a BarCraft-ba. 18 óráig tudtunk ott maradni, akkorra foglalták le azt az asztalt, ahova le tudunk ülni. Nintendós TV-t csak egyet mutattak, ahova a SNES Classic Mini volt bekötve, azt nem engedélyezték, hogy a Switchet rákössük a TV-re. Erre rákérdezhettem volna... Na mindegy, akkor a Switch kijelzőjén játszottunk Super Smash Bros. Ultimate-et. Én előbb a Super Nintendo Classic Mini-vel játszottam. Ezen belül az F-Zero volt a választásom, amivel az utóbbi időkben nagyon sokat játszok. Nagyon nehéz, de bőven arra inspirál, hogy fejlődjek benne, mert érzem, hogy képes vagyok rá. Közben néztem, hogy Krisse és OctoZaky mit játszanak. Aztán, amikor láttam, hogy a Smash Bros.-szal, és láttam, hogy angol, kicsit pöröltem miatta, aztán teljesen spontán ezt mondtam:

Állítsátok át a németet nyelvre!

Amikor hirtelen áramszünet keletkezik az agyamban, képes vagyok ilyenekre. ^^' Nyilván arra akartam rávenni OctoZaky-t hogy állítsa át a konzol nyelvét németre. Mindenesetre jól elvoltam az F-Zeróval, amíg meg nem jött Nari. Azután játszottunk négyesben a Smash Bros.-szal. Na most négyen egy Switch kijelzőt nézni... Semmit nem láttunk a játékból, össze-vissza ment. Young Linkkel és Toon Linkkel mentem, de nem egyszer fordult elő, hogy nem láttam, merre vagyok, és már csak azon kapom magam, hogy a szakadékba estem.

Aztán arra gondoltam, hogy jobban fogjuk látni a dolgokat a Mario Kart 8 Deluxe-ben, javasoltam, hogy játsszunk azzal. De szintúgy reménytelen eset volt. Egyébként is Nari 200cc-re állította a motor térforgatát, (ezúton is üdvözlöm...), így inkább egy Flúgos Futamhoz hasonlított a játék, semmint hogy komolyan lehetett volna venni. Annak rendje és módja szerint utolsó voltam. Közülünk, négyünk közül biztosan, de azt nem hiszem, hogy összességében is 12. lettem volna. Azt hiszem 9-10. helyen végeztem. Komolyabb játékot!

Ezután OctoZaky és Nari elmentek enni, én addig folytattam az F-Zerót. Megpróbáltam a King League-t végigvinni Beginner fokozaton. Aki játszott már F-Zeróval, az tudhatja, hogy már kezdő fokozaton is nagyon nehéz a játék, így a King League-t már itt is igazi kihívás végigvinni. Az utolsó pálya nagyon hosszú, és mivel sérül a kocsi, ha falnak, vagy ellenfélnek ütközünk, ezért különösen kell vigyázni, mert ha robban a kocsi, jobb esetben egy életet vesztünk el, vagy ha nincs több életünk, vége a játéknak. Nos, én úgy jártam, hogy végig nagyon figyeltem, nagyon összpontosítottam, és relatíve jól ment. A pálya végén van a töltőállomás, úgy voltam vele, hogy ha az utolsó körben ha rámegyek, biztonsággal megvan a játék. Hát nem. Pont az utolsó körben amikor rámentem volna a töltőállomásra, egy falnak ütközés következtében felrobbant a kocsim. Fel is vettem, és kiraktam Twitterre:

Amikor PONT a töltőállomás előtt robban fel a kocsi... (F-Zero, Super Nintendo) pic.twitter.com/vgHJfNzx9d — Karasz Attila (@supermario4ever) 2019. április 27.

Amit akkor éreztem... Amikor végig 100%-os figyelemmel összpontosítottam, igyekeztem kordában tartani az adrenalinszintet, mindent megtettem, hogy siker koronázza a játék végét, és a legvégén. Hát ez az F-Zero, ezt hozza ki a játékosokból. Ez a régi játékok varázsa.

Amikor visszajöttek Zaky-ék már nemigen játszottunk együtt, mindenki a maga játékával. Nari a New Super Mario Bros.-szal játszott, Zakynak a The Legend of Zelda: A Link Between Worlds-re esett a választása. Így eltelt az idő 18 óráig, amikor jöttek azok, akik lefoglalták az asztalt. Összepakoltunk magunk után, üresen hagytuk az asztalt, és hazamentünk.

Jó volt, de legközelebb inkább rákérdezek, hogy köthetünk-e Nintendo Switch-et TV-hez, mert úgy azért csak jobb játszani. Meg remélem, hogy nyáron többen jönnek el. Valamikor július elejére tervezem a legközelebbit.

Ismét konzolcsere, ismét Nintendo 3DS, de most már a végleges változat. OctoZaky úgy döntött, hogy a húsvétra vesz magának egy New Nintendo 3DS-t, végre lesz megint kézikonzolja. Megkérdeztem tőle, milyet vesz? Mondja, fehéret. Akkor felajánlottam neki a cserét, mert én meg pont fehéret akartam volna mindig is. Kiváló, mert ő meg pont feketét, így találkoztak az igényeink.

Nézegette, milyen New Nintendo 3DS-t tud venni, végül megtalálta Pesten a megfelelőt. Megbeszéltük, hogy elutalja nekem a pénzt, megveszem neki, és szombaton ha találkozunk, átadom neki. Meg is van a fehér New Nintendo 3DS.

Úgyhogy ez az enyém. Ez egy előző profil, volt rajta néhány játék. Még a New Super Mario Bros. 2 is rajta volt digitálisan. De inkább a sajátjaimat akartam persze megőrizni. Meg is csináltam a System Transfert a két konzol között.

Mutogattam ezeket a képeket OctoZaky-nak is, mondta, hogy olyan, mintha ikertestvérek lennének. Mondom neki igen, csak más nyelvet beszélnek. Az én New Nintendo 3DS-em német. Elég gyorsan átment minden a fehér konzolba. Az a helyzet, hogy így ezt a két gépet egymás mellett látva határozottan azt gondolom, hogy a fehér sokkal szebb. A fekete stílusos, de a fehérnek a különböző színű akciógombai miatt jobban megvan a Super Nintendo feelingje. Ezért is van az, hogy amióta ismerem a New Nintendo 3DS-t, azóta csak fehéret akartam.

Íme még néhány kép a párosításról.

A feketének a dobozán azért van minden csak angolul írva, mert Angliából származik. A fehér meg ugye innen. Örülök ennek a New Nintendo 3DS-nek. Szerintem ennél a konzolnál végleg megállapodok. Legfeljebb ha találok Super Nintendo kiadásó New Nintendo 3DS XL-t. De addig marad ez a sima. A feketét meg megkapja OctoZaky szombaton. Dobozzal, papírral, töltővel mindennel együtt.

Újabban németül olvasok híreket a Nintendo világáról. Az NTower a legnagyobb német nyelvű Nintendo weboldal. Hát, más németül olvasni, konkrétan azt érzem, hogy az agyamat is át kell állítani. Másfajta gondolkodás kell a némethez. Egy adott nyelvben benne van az adott nép kultúrája azáltal, hogy fejezi magát, hogyan állítja össze a mondatot. És bár vannak hasonlóságok a magyar és a német nyelvtan között, de alapvetően lassan megy az olvasás. Kiszótárazom az ismeretlen szavakat, hogy azért csak tudjam, mit olvasok, és figyelem a mondatszerkezetet is. Szeretnék jól tudni németül, megcsinálni végre a középfokú írásbeli nyelvvizsgát, de nem azt akarom, hogy a nyelvtani szabályok bemagolásával tanuljak meg németül, hanem olvasni minél többet, hogy evidencia legyen a német kifejezésmód.

A német nyelv fejlesztésének céljából elkezdtem írni is. Gondolkodtam azon, hogy most nyissak új blogot, mely német nyelvű lesz, de vonakodtam megtenni, mert már végképp sok időt vett volna el az írásra. De amikor megláttam, hogy az NTower-ön is lehet blogot nyitni, na mondom magamban, ez kiváló lehetőség lesz. Nemcsak fejleszthetem a német nyelvtudásomat az írás által, hanem egyből kapok visszajelzéseket, kommenteket is. Meg is született az első írás. Nem annyira hosszú, de ez is nagyon lassan született meg. Szinte kényszeresen ügyeltem arra, hogy a lehető legjobb legyen, nagyon sokat nézelődtem interneten, hogyan fogalmazzam meg az adott mondatot nyelvtanilag helyesen. Szavaknak sem volt könnyű utánanézni, mert a németben is megvan az, hogy egy szónak több jelentése van, és nem mindegy, hogy melyiket használom, mert adott esetben más aspektusban használhatják. De a kommentek alapján megérte. Örültem a fogadtatásnak, úgy néz ki, jó társaság van itt. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy nem feltétlen lehet itt sem mindenki kedves, de ők (egyelőre) elkerülnek. Megkértem Mazsibazsit is (akinek felsőfokú nyelvvizsgája van németből), hogy nézze át, és segítsen javítani a hibákat. Rá is világított egy-két hibára. Aztán megkértem azt a német fiút is, akit a Haikyuu!! által ismertem meg, hogy olvassa el, és mondja el, mit gondol. Elmondása szerint jobban fogalmazok, mint néhány ismerőse. Ha ez tényleg így van, akkor megérte.

Szeretek egyébként németül írni, azt érzem, hogy a németek szókészlete, mondatszerkezete, kifejezésmódja közelebb áll hozzám, mint az angoloké. De hogy mennyire szükséges odafigyelni, tegnap az volt, hogy néztem a Harry Potter és az Azkabani foglyot a Sat 1-en, közben angolul írtam egy holland fiúnak, és többször majdnem németül írtam neki, annyira koncentráltam, hogy értsem a filmet. Mondjuk nem lett volna gond, mert ő is tud valamennyire németül, de amíg nem megy jól a nyelv, addig nem merek chatelni németül, mert nagyon lassan menne. Lehet, hogy aztán, ha menni fog, majd németül chatelek azonnal, akikről tudom, hogy beszélik a nyelvet.

Mivel most nézem másodjára a Haikyuu!! Karasuno Koukou vs. Shiratorizawa Gakuen Koukou-t, ezért most szántam rá magam, hogy meghallgassam a harmadik évad OST CD-jét. Mivel ez csak 10 részes, ezért csak egy CD jelent meg az előző két évaddal ellentétben, melyeknek zenéi 2-2 CD-n jelentek meg.

Annyira nem jön át zenében az a fajta dinamizmus, ami a harmadik évadot jellemzi. De azért vagyok annyira lenyűgözve, mert fantasztikusan tudta Furudate Haruichi megoldani azt, hogyan érzékeltesse, hogy a tét nem kisebb, minthogy a nemzeti bajnokságra kijusson a csapat, ennek megfelelően szinte emberfeletti küzdelmet látunk a pályán, mégsincs olyan érzésem, mintha az Olümposzról közvetíteték a meccset. Hiába tudom a végeredményt, úgy szurkolok, és úgy kommentálom az eseményeket, mintha valódi lenne a meccs. Ezt nemhogy egy sportanime nem tudta megadni, de még a KÖZELÉBE nincs annak a hangulatvilágnak, ami a Haikyuu!!-ban nagyon megvan. És ami érdekesség, hogy Tendou Satori-t is egészen megszerettem. Mondjuk ebben komoly szerepet játszott az a holland fiú, akit nemrég ismertem meg a Haikyuu!! által, és neki Tendou-kun olyan szinten a legjobb az egész animében, mint nekem Kageyama Tobio. Egy kicsit tartottam is tőle, na vajon milyen barátság keletkezhet abból, hogy valaki az általam legjobban gyűlölt karakterért bolondul, ehhez képest nagyon jókat beszélgetünk, és azt gondolom, hogy egész jól összebarátkoztunk. Kérésemre elmagyarázta az érveit Tendou-kun mellett, és figyelve most őt, meg tudom érteni, hogy mit szeret benne annyira. Nagyon is fontos szerepe van az animében, távolról sem annyira gyűlöletes, mint amennyire gondoltam az első végignézéskor. Most már csak Oikawa Tooru-t kell valakinek tisztára mosnia. Ő számomra csak egy pojáca, aki élvezi a lányok népszerűségét, amúgy semmi szerethető nincs benne. Semmi olyasmi nincs benne, ami férfivá teszi őt, legalább annyira, mint a többieket. Ha majd sokkal előrébb fogok tartani a mangában, elképzelhető, hogy megírom az "összeesküvés-elméleteimet" Kageyamáról. Van már jónéhány, de további érveket keresek mellette. Mellesleg valami eszméletlen mennyi ilyen elméletet lehet gyártani a Haikyuu!!-ről. És ez kiváló munka a mangakától. Egyrészt összehozott egy minden téren kiváló művet, másrészt meg olyan utalásokat rejtett el bizonyos karakterekkel kapcsolatosan, melyek bőven adnak alapot mindenféle teóriák gyártására. Ezek pedig kiváló lehetőséget adnak arra, hogy beszélgessünk az animéről, mangáról, ezáltal életben tartva a sorozatot. Egymás között privátban, de akár a világhálón is. Ezt vehetjük akár marketing húzásnak is, de az biztos, hogy fenntartja az érdeklődést.

Fűű, de elkalandoztam, pedig csak zenékről akartam írni. De legyen akkor. Mert mint írtam, meghallgattam a harmadik évad OST-jét. Ez egy kicsivel jobb, mint az első kettő, sőt találtam két olyan dalt, ami kiválóra sikeredett. Ezeket meg is mutatnám.

Tsuki no Wa

Tantan

A közös bennük, hogy mind a kettőt Tachibana Asami szerezte, így nem annyira a dinamizmus jellemző rájuk. Bár a Tsuki no Wa még egész gyors, de a Tantan kifejezetten melankolikusra sikeredett. Ilyen zenéket akkor szoktam hallgatni, amikor valami nagyon bánt vagy nyomaszt, de nem reménytelen a helyzet. Csak ott és akkor nagyon rossz. Az ilyenfajta dalok egyfajta vigaszt nyújtanak. A Tsuki no Wa meg valamivel egyszerűbb. Nincs benne annyi érzelem, a hangulatát szeretem.

Aztán lehet, hogy ha meghallgatom az OST-ket minél többször, akkor újabb kedvenceket találok még.

Eddig nem volt japán nyelvű mangám, de most rendeltem egyet, és ma megérkezett. Ez pedig a Haikyuu!! első kötet. Élmény olvasni, sokkal jobb, mint az angolt, mert olyan érzetet ad, mintha a mangaka által eredetileg kitalált szöveget olvasnám, nem valami fordítást, amiben esetleg hiba csúszhat. Kezdőknek is lehet olvasni, mivel a kanjik furiganázva vannak, ezért lehet csak a hiraganák ismeretében is olvasni, másrészt meg mi jobb inspiráció a kanjik tanulására, mint a kedvenc mangánk olvasása eredeti nyelven? Rettenetesen lassan megy az olvasás, még nem olyanok a kanák számomra, mint a szorzótábla. Addig nem is fogok tudni gyorsan olvasni egyszerű szöveget japánul. De ezért is van ez itt. De az első oldalt kb. 10 perc alatt olvastam el... Ez azért jelzi, hogy még kezdő szinten is van hova fejlődni. De élvezem, még vicces is, amikor félreolvasok. Tipikus nálam például a "ha" és a "ho" hiraganák keverése. Vagy a "sa" és "ki" valamint a "ra" és a "chi" hiraganákat is szokásom téveszteni. Így lassan megy, de szeretnék minél jobb lenni japánból.

A CDJapan-től rendeltem meg, és mivel születésnapra adtak ¥300 értékű kupont, ezt fel is használtam, a meglévő pontokkal együtt. Így a postaköltség csak minimális volt. Aki rendelt már Japánból, az tudhatja, hogy a postaköltség dobja meg nagyon a végleges árat. Mert egy manga relatíve olcsó, ez is csak ¥400 volt, a postaköltség viszont több, mint a duplája. Ezt faragtam le minimálisra. Igazából szeretném japánul is beszerezni az összes Haikyuu!! mangát, meglátom, hogy tudok majd okoskodni a postaköltséggel, hogy ne legyen annyira sok. Folytatom az olvasást.

Sajnos elég sok kislemeznek nincs meg a Generasia oldala, a Haikyuu!! COMPLETE BEST albumét is most csináltam meg. De majd én pótolom őket. Jellemző, hogy egy nagy rajongónak kell színre lépnie, hogy legyen elég információ róluk az interneten. A karaokék készen vanna, Tukeinon leellenőrizte őket, el van ragadtatva tőlük, most a Generasia oldalt kell Haikyuu!! kiadványokkal bővíteni.

Minthogy a Generasiára szokás eladási adatokat is kitenni, ezért ezeknek is utánanéztem. Már csak azért is, mert engem is érdekelnek, szeretek statisztikákat, eladási adatok böngészni. Meg is van az összes eddig ismert Haikyuu!! album és kislemez eladási adatai, ezeket szedném táblázatba.

Haikyuu!! kislemezek eladási adatai

Haikyuu!! albumok eladási adatai

Hogy egy OST albumból ilyen kevés megy el, azon nincs mit csodálkozni, Japánban is relatíve kevés fogy az OST CD-kből. Amúgy a Haikyuu!! COMPLETE BEST 5. helye "papíron" szépen mutat, de hogy mennyi is ér manapság egy 5. hely, azt jól mutatja, hogy ezt a helyezést 8.282-es eladással sikerült elérnie, míg a '90-es években kb. 90.000 körüli példány volt szükséges az 5. hely eléréséhez. Ennyit változtak Japánban is lemezeladások.

Hát életemben nem voltam ennyire szerelmes egy animébe, mint a Haikyuu!!-ba. Már ha ez eddig nem lett volna világos. ^^' De hát mostanra olyan lett számomra, mint Super Mario a videojátékok körében, és nem hiszem, hogy ennél többet kellene mondanom. De mégis. Az egyik ilyen nagyon komoly lelkesedésem animék terén 2006 augusztusában-szeptemberében volt, amikor felfedeztem magamnak Hayashibara Megumi és Okui Masami zenéjét. Akkor volt az, hogy éjjelem-nappalom nem volt, egész nap játék mellett szinte csak az ő zenéiket hallgattam. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ekkor fedeztem fel a japán zenét, és előtte csak tengődtem a nyugati zene büdös mocsarában. Azokhoz képest Hayashibara Megumi és Okui Masami zenéje az élet tiszta forrása. Aztán a második nagy hulláma ennek 2008 szeptemberében volt, amikor megtaláltam egy helyen összes Hayashibara Megumi és Okui Masami albumot. Akkor annyira rájuk voltam függve, hogy külföldi fórumokat kerestem fel, és szert tettem néhány barátra. Többségükkel most is tartom a kapcsolatot.

Ugyanez a Haikyuu!! 2019-ben. Ismételni fogom magam, de úgy döntöttem, hogy álljon egy helyen minden érv az anime mellett. Az tetszett meg nagyon, hogy a maga valójában mutatja be a röplabdát. Ami még komoly különbség, hogy amíg a sportanimék döntő többségében azokból lesznek a főhősök, akik istent játszanak, a Haikyuu!!-ban pont az bukik el. Talán a röplabda a leginkább csapatsport a labdajátékok közül, ahol minden egyes csapattag fontos és értékes. Aki különlegesnek gondolja magát, és a többiek fölé helyezi magát, az meg fogja tanulni, hogy hol a helye. És pont emiatt, hogy nem érvényesülnek az önjelölt istenek, sokkal izgalmasabbak a mérkőzések az animében. A Haikyuu!! az első olyan sportanime, ahol valóban kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni az adott labdamenetben. De még ha tudható is a végeredmény, a kivitelezés egyszerűen zseniális. Úgy szurkolok a Karasuno csapatnak, mintha élő közvetítést látnék, ahol fogalmam sincs, hogy mi lesz a végeredmény, és együtt örülök velük a győzelemnek. Ezt nemhogy egy sportanime sem adta meg, de még a közelébe nem vitt. Akárhányszor nézem végig a részeket minden egyes alkalommal külön élmény. És hogy miért Kageyama Tobio a kedvenc szereplőm? Azért, mert látom rajta, hogy nem kell őt komolyan venni. Pont a forrófejűsége miatt ennyire szerethető. Ha élőben lenne, és mondjuk a barátom lenne, a halálra szívatnám őt. Akkorákat nevetek azon, hogy mindenen felkapja a vizet. Meg hát a humor... Ennyi állatságot kitalálni egy animében, nem egy jeleneten könnyesre röhögtem a szemem. Imádom a debil poénokat, és ahogy heccelik egymást a játékosok. Meg hát érdemes szétnézni a My Anime List-en. Még azok is legalább 7 pontra értékelték az animét, akik kritikusabbak általánosságban az animékkel szemben. De ennél magasabb pontszám az általános.

Mindezek mellett nagyon jó közösség alakult ki az anime körül. Két Haikyuu!! közösséghez csatlakoztam, a Reddit-eshez, és a Wiki-shez. Mind a két helyről sikerült menő emberekkel komolyabban megismerkedni. A "barát" minősítéssel még várnék, de egy kanadai lány, egy német srác és egy holland srác jó úton halad efelé. Amúgy lenyűgöző még interneten is látni, hogy tényleg Kanadától kezdve Mexikón, egész Európán, Vietnamon át egészen Ausztráliáig komoly rajongótábora van az animének. Vietnamba is licenszelték a Haikyuu!! TCG-t, és elég sokan játsszák ott is. Konkrétan tervezem is, hogy ha kijutok Vietnamba, fogok venni magamnak néhány kártyát, akár több paklit is. Egyébként nagyon jókat beszélgetünk, és elképesztő, hogy miket lehet beleképzelni az anime, a szereplők mögé. Olyan össeesküvés-elméleteket találunk ki, amihez hasonlókat a Disney-hez nem találtak ki. Ki meleg, ki hetero, milyen utalások vannak rá, kicsoda Furudate Haruichi (a mangaka) valójában, melyik Harry Potter házhoz lehet hasonlítani az egyes csapatokat, meg ilyenek. Innen ki lehet találni, hogy hardcore rajongókkal vagyok körbevéve, és jól érzem magam köztük. Persze sok minden másról is lehet velük beszélgetni, akikkel sok témában tudok privátban beszélgetni, ők a barát-jelöltek. Az is jó volt, amikor a német srácnál megpróbáltam elővenni a több éve nem használt német nyelvtudásomat, beszélgettünk egy kicsit németül, és eléggé esetlenül ment. Beleszőttem angol szavakat, és ilyen "germlish" mondatok jöttek ki, inkább visszatértünk az angolra. Amúgy nagyon szeretem a német nyelvet, el is gondolkodtam azon, hogy miért is ne vehetném elő ismét a németet. Egyébként is németből csak szóbeli nyelvvizsga van meg, írásbelit nem sikerült megszerezni középfokon. Talán az is meglesz. És ha nagyon menni fog a német, akkor megpróbálom a felsőfokú nyelvvizsgát is. De akkora élmény más nemzetiségű emberekkel beszélgetni. Egyrészt kifejezetten kíváncsi etermészet vagyok, sokat kérdezek különböző nemzeti sajátosságokról, és ezekből nagyon jó beszélgetések jönnek ki.

És a röplabda... Nem egy olyan emberről tudok, akit az anime inspirált röplabdára, de elég csak rám gondolni. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy valaha is aktívan fogok sportolni, és imádni fogom. Gyerekkoromben nemcsak hogy utáltam a testnevelés órákat, de egyenesen rettegtem tőlük. Nagyon rossz voltam belőle, sok gyakorlatot nem tudtam rendesen megcsinálni, és amikor fociztunk, azt kimondhatatlanul gyűlöltem. Amikor embereket választottak a csapatba, persze mindig engem választottak utoljára. Ez már önmagában demotiváló, hát még az, hogy sehogy nem tudtam a csapat hasznára lenni. Úgyhogy sokáig hanyagoltam a sportot. Aztán nagyjából 25 éves koromban jöttem arra rá, hogy fontos dolog a mozgás, és valamit érdemes lenne csinálni. Akkor kezdtem el folyamatosan edzeni a Wii Fit-tel, amit kisebb-hosszabb megszakításokkal a mai napig csinálok. A sportban meg most találtam meg végleg a helyem, hogy aktívan röplabdázok. Élvezem, imádom, csodálatos érzés, hogy a sportban van sikerélményem, amiről soha nem gondoltam volna, hogy ott lesz. És vagyunk jónéhányan a közösségekben, akik a Haikyuu!! hatására kezdtek el röplabdázni. Többek között az a német srác is, akiről írtam korábban. Nagyon megszerette ő is, erről is beszélgetünk. Csütörtökön, amikor ment az M4 Sporton a férfi röplabda-mérkőzés (Kaposvár-Vegyész), kommentáltam neki az eseményeket, aztán rákérdezett, nem-e nézheti valahol online. Hát persze, hogy nézheti, belinkeltem neki az oldalt, ahol ő is követheti. Aztán együtt kommentáltuk a látottakat. A magyar röplabda nagyon magas szintű, neki is nagyon tetszett a meccs.

Hát ilyen gaztetteket művel ez az anime, hogy összehoz embereket a világban, és hatására elkezdenek röplabdázni az emberek. Úgyhogy sok mindent köszönhetek az animének, és még nagyon az elején vagyok ennek az útnak.

Visszakaptam bátyámtól a 19"-os Samsung TV-met, amit még 2011 végén vettem magamnak. Megörültem neki, mert szerettem annak idején. Sajnáltam is odaadni, de most már nem kell neki, így visszakaptam. Eddig egy 19"-os Technika TV volt itt Pesten, amit egy ilyen használt műszaki cikk boltban vettünk, hogy legyen valami TV itt Pesten is, de erre most már nincs szükség. Úgyhogy majd jó eséllyel el lesz adva, csak még utána kell nézzek, mennyiért lehet eladni. Nemcsak azért jobb a Samsung TV, mert márkás, hanem mert tényleg többet tud. Például van benne digitális dekóder, így már nincs szükség a külön dekóderre, ha TV-t akarok nézni. Nem mintha annyira rá lennék szorulva, mert én is nagyon keveset TV-zek. De ha van röplabda meccs, azt szívesen megnézem, meg a DIGI Life-on szoktak menni jó dokumentumfilmek. De amúgy inkább játszok rajta, meg DVD-n, blu-ray-en nézek filmeket rajta. Amúgy azért is jó a kisméretű TV, mert a régebbi konzolok játékai szebben mutatnak. Mivel kisebb a kijelző, nem "megy annyira szét" a kisebb felbontás, így élesebb a kép. Nagyon magyartalan volt az idézőjelbe tett kifejezés, de remélem, érthető így is. Meg két HDMI csatlakozója van, így nem kell állandóan váltogatni őket. A Technika TV-nek csak egy volt, és mivel a Set Top Box-nak is volt egy HDMI-je, ezért hármat kellett váltogatni. Most már kettő van. Egy a Wii U-nak, egy a Blu-ray lejátszónak.

Képen talán nem jön át annyira, de megmutatom, hogy a kép is milyen.

Sokkal szebb a kép Samsung TV-n. Élénkebbek, szebbek a színek. Másfelől meg lenyűgöz, hogy egy 2011-ben vásárolt TV még most is kiválóan működik. Semmi baja nincs, olyan, mint újkorában.

Ja igen, a Wii U-m német nyelvű. Ráálltam megint a németre, mert jó ideje foglalkoztat, hogy megvan a középfokú nyelvvizsga németből, de az írásbeli nem sikerült. Annak jó lenne nekimenni. És ha nagyon megszeretem a németet, akár a felsőfokút is megcsinálni. Jobban szeretem a németet, mint az angolt, valahogy úgy érzem, hogy jobban ki tudom fejezni magam németül. Csak kimentem a gyakorlatból, ezér tnehezebben jutnak eszembe szavak. De ha visszarázódnék, szívesebben olvasnék németül, mint angolul. Az olyan szavak, mint a "die Geschwindigkeitsbegrenzung" (sebességkorlátozás) külön élménnyé teszik a német nyelvtanulást.

Tegnap kész lettem a Haikyuu!! openingek és endingek karaokéival, így teljes lett a lista. 11 dalt tartalmaz:

• Ah Yeah!!
• Climber*
• FLY HIGH!!
• Hatsunestu*
• Hikari Are
• Hoshi wo Tsukamaete*
• I'm a Believer
• Imagination
• LEO*
• Mashi Mashi*
• Tenchi Gaeshi*

Amiket becsillagoztam, azokhoz nincs hivatalos instrumental, ezért vocal only karaokék. Illetve a Mashi Mashi-hoz van, de az csak a Limited Edition kislemezen van, és senki nem azt tette elérhetővé. Így sajnos az is vocal only, de ha meglesz, mindenképp pótolni fogom.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a FLY HIGH!! korábbi kfn, Mystra remekműve. Hozta is a tőle megszokott minőséget, nagyon jó kfn-t csinált. Az enyémek a szokásosak, egyedül a Mashi Mashi lett jobban effektezve. Azt a dalt éreztem olyannak, hogy azzal érdemes dolgozni. Egyébként is nagyon bírom azt dalt, most is libabőrös leszek, ahogy rágondolok. Tetszik a dinamikája, a ritmusa, és pont azért nem volt nehéz időzíteni, mert tudtam, hogy nagyon gyorsan rappel az énekes. Így beállítottam 50%-os lassításba, és úgy ment. Ha érzem a ritmust, akkor könnyű a szótagok időzítése. Illetve a Hikari Are volt még furcsa, mert annak a karaoke verzióban nincs benne az első 12-14 másodpercnyi kórus. Először azt csináltam, hogy levágtam a vocal verzióból a kórust, hogy illeszkedjen a karaoke változathoz. De aztán rájöttem magamban, hogy ez a dal a kórussal teljes, ezért a végső megoldás az volt, hogy a vocal verzióból másoltam rá a karaoke verzió elejére azt. Így sokkal jobb, ráadásul, ami meglepett, hogy elsőre sikerült tökéletesen ráilleszteni, nem hallatszik, hogy hozzá lett szervesztve, és csinálva a karaokét, örömmel vettem tudomásul, hogy tökéletesen illeszkedik a két dal egymáshoz. A többi dalt is jó volt megcsinálni, egyedül az Ah Yeah!! volt szenvedés, erről írtam korábban.

Közben újabb Haikyuu!!-s posztert sikerült beszerezni. Ezt is Békés megyéből szereztem be, egészen pontosan Kondorosról. Erre a hétvégére beszéltük meg a találkozót, csak nem tudtuk úgy összehozni, ahogy terveztük, mert a lány nem tudott feljönni Békéscsabára. Végül felajánlottam, hogy elmegyek érte Kondorosra. Ez kb. 20-23 km-re van a megyeszékhelytől, ha nem fordul be a busz Kétsopronyba, akkor 30 perc alatt ott van. Mivel ma jöttem vissza Pestre, ezért csak délelőtt tudtam elmenni érte. Korán keltem fel, nem is az volt a baj, hanem hogy a busz indulása előtt 10 perccel jutott eszembe, hogy hát én ígértem egy átvételt. Mivel reménytelennek éreztem, hogy elérem a 9 órási buszt, ezért gyorsan kinéztem, hogy mikor megy legközelebb busz. Egy óra múlva, amivel még csak nem is az lett volna a baj, hogy befordul Kétsopronyba, hanem hogy Kondorosról csak 2 fél fél óra múlva jött volna vissza busz Békéscsabára, és akkor már menni kellett volna. Villámgyorsan összeszedtem magam, 5 percem volt megtenni azt a távot, amit normál esetben 10 perc alatt szoktam. Szaladtam a buszmegállóhoz, ahogy tudtam, és végül sikerült elérni. Adtam kb. 5% esélyt a sikernek, van úgy, hogy ez jön össze. Nagyon örültem neki, a busz meg gyorsan odaért Kondorosra (így, hogy nem tesz kerülőt), bár a településre beérve történt egy komolyabb affér. Kondoros határánál is van egy megálló, ott is le akartak többen szállni, de nem akart kinyílni a hátsó ajtó, hiába nyomta a gombot a sofőr. Az egyik idős férfi meg üvöltözött, hogy nyissa már ki. Hiába magyarázta a sofőr, hogy a gomb nem nyitja, csak azért is ordítozott. Folytatta az üvöltözést, miután leszállt akkor is, ekkor a sofőr is leszállt, és ráüvöltött, hogy fejezze be, mert megveri. Megtette volna, eléggé testes volt, nem kellett félteni. Csak én ijedtem meg. Mert ahhoz már hozzászoktam, hogy Pesten vannak ilyenek, de hogy egy békés, nyugodt faluban... (Kondoros hivatalosan város, de mivel kb. 5.000 lakója van, ezért számomra falu), így ez váratlanul ért. Meg hát izzott a sofőr szeme, ha nem állnak le, tényleg tettlegességig fajult volna a helyzet. Az ilyen férfi (nem a sofőr) meg kiváló szimbóluma annak, hogy mi lesz abból, aki valamit nem teljesített az életében, vagy valamit nem dolgozott fel, és frusztrált lesz. Neem, én soha nem leszek ilyen! Mindennek elébe megyek, és mindent megteszek azért, hogy a legtöbbet hozzak ki az adott helyzetből. Különben az ilyen emberekre is szükség van az életben. Megmutatják, mivé leszek, ha megalkuszok, és nem teszek meg minden tőlem telhetőt álmaim megvalósításáért.

De szerencsére nem lett senkinek semmi baja fizikailag, a sofőr is megnyugodott, én is biztonsággal megérkeztem. Találkoztam a lánnyal, nagyon aranyos volt. Egész jókat beszélgettünk. Ő is régóta animés. A Haikyuu!!-t még nem látta, de elmondta, hogy egy nagyobb pakkban kapta, amit az eladó nem akart megbontani. Meghirdette Facebookon, én meg lecsaptam rá, és most itt van nálam. Mondtam neki, ha megnézi az animét, nehogy megbánja, hogy eladta nekem. Nem győztem dicsérni neki, hogy miért szeretem ennyire, amit nem is írnék le ide még egyszer, de annyit elárulok, hogy a My Anime List-en, még a kritikusabbak is (akik kb. 5-6 pontot adnak a számukra jobb animéknek) legalább 7 pontra értékelik a Haikyuu!!-t, ennél rosszabb pontozást nem emlékszem, hogy láttam volna. Szerencsére nem kellett sokat várni a buszra, 9.55-kor volt ment vissza Békéscsabára, és mivel ez Budapestről jött, ezért szerencsére ez sem fordult be Kétsopronyba.
És az eredeti hengere is megvolt, úgyhogy külön nagy volt az öröm.
Mivel így sikerült megszerezni ezt a posztert, ezért ez nemcsak arról szól, hogy a kedvenc animémből a kedvenc karakterem van meg poszteren, hanem szimbóluma lesz annak, hogy még ha csak 5% esély is van a sikerre, akkor is mindent meg kell tenni, mert nem tudhatjuk, hogy épp nem nem fog-e bejönni. Ha meg sem próbáljuk, akkor meg frusztrálni fog minket a tudat, hogy mi lett volna, ha mégis megpróbáljuk. Nem mindegy. És ennél jobb születésnapi ajándék nem kell nekem. Milyen érdekes, nemrég olvastam, hogy ma 12 éve azt írtam, hogy milyen furcsa, hogy 21 éves vagyok, alig hiszem el, hogy megértem ezt a kort. És mit mondjak most, hogy 33 éves lettem? Más szempontból is másabb, jobb az idei születésnap, mint az előzőek. Január végén, amikor volt a Millenárisban a Kínai újévi ünnepség, akkor teljességgel beleszerettem az ázsiai kultúrába, volt olyan előadás, amin majdnem meghatódtam, annyira szép volt. Na nem mintha eddig nem szerettem volna, csak itt döntöttem el azt, hogy hivatásszerűen akarok foglalkozni az ázsiai kultúrával. Teljesen mindegy, hogy japán, kínai, vagy vietnami, de ez lenne az, amit szívvel-lélekkel csinálnék. Rendezvényszervezés, segíteni különböző workshopokban, bármi ilyesmi. Igazság szerint kicsit meg is rökönyödtem, ahogy elgondoltam, hogy akkor mit keresek a Budapesti Gazdasági Egyetem Pénzügy és Számviteli Karán? Az nem lehet, hogy megint pályát tévesszek. 30-on túl már nem olyan pályát módosítani, mint 23-25 éves koromban, amikor azt se tudtam, hogy mit akarok csinálni az életben, csak tengődtem a világban. De aztán rájöttem, arra, hogy ezek a tanulmányok is nagyon hasznosak, mert háttérmunkás is lehetek egy ázsiai alapítványnál, egyesületnél. Könyvelő, informatikus, rendszergazda (Gazdaságinformatikus szakon vagyok), bármi ilyesmi, ami örömmel csinálnék nekik. Ez megnyugtatott, hogy nemcsak hogy nem tévesztettem pályát, hanem inkább így vagyok a helyemen. Már csak azért is, mert a nyelvi bölcsészkarokról sok jót nem lehet hallani. Azt a részt pótolom másképp. Járok japán nyelvtanfolyamra, van két kiváló tanárnőm, készülök a nyelvvizsgára, járok vietnami nyelvórára, arról a tanárnőről is sok jót tudnék mondani, készülök Vietnamba. Úgyhogy nagyon is a helyemen vagyok, és mindent megteszek azért, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki ebből a helyzetből. Amióta ezt így átgondoltam, azóta érezhetően jobban érzem magam mentálisan, és kevésbé frusztrál az idő múlása, és hogy hová tűnnek azok a napok, amik többé nem térnek vissza? Ez a születésnap meg ezért más, mert így sokkal könnyebb elengedni lélekben a 32. életévemet. Most már 33 éves vagyok, tegyünk meg minden tőlem telhetőt, hogy életem legjobb éve legyen. Elment egy évtized tengődéssel, de nem késő helyrehozni a hibákat, hiszen még több évtized áll előttem.

Meg kaptam ajándékba egy kitűzőt is a lánytól, ez is eredeti japán. Mind a kettő Made in Japan, ennél eredetibbek nem is kell, hogy legyenek. Ezek az én születésnapi ajándékaim magamnak, és ha számbaveszem azt, hogy mennyi Haikyuu!!-s cuccot gyűjtöttem be eddig, és még várok csomagot, akkor azt gondolom, hogy egyáltalán nincs okom a panaszra.

Hétfőn újra nekiültem a Bleach-nek, és folytatom ott, ahol félbehagytam. 227. résznél hagytam abba. Gondoltam, hogy 140 rész van még hátra, talán már csak végig tudom nézni. Meg most annyira nem volt rossz, mint amikor félbehagytam, amikor azt hittem, hogy az idegbaj kerülget a sok unalmas harc és és Ichigo beképzelt pökhendisége miatt. De most már végignézem, mert tudom, hogy 140 rész van hátra, akkor már nem számít mi van benne, mert tudom, hogy vége lesz.

Elkezdtem nézni a Nisekoi-t, bár nagy dobásra nem számítok tőle. Azért kezdtem el nézni, mert van egy one shot Haikyuu!! + Nisekoi manga, ahol a Haikyuu!! játékosai és a Nisekoi lányai összeállnak egy-egy strandröplabda erejéig. A címe Nisekyuu!!, az egész kb. 20 oldal, és csak azért van - és ez ki is van írva - hogy népszerűsítse mind a két mangát. Nem mintha rászorulnának, de mégis. Az egész tényleg semmi komoly, egy-egy laza játék, ahol mellesleg a Haikyuu!! fiúi beindulnak a Nisekoi lányaira. Majdnem mindenki, egyetlen kivétel van: Kageyama Tobio, aki teljes mértékig a játékra fókuszál.

Szóval ezt a rövid szösszenetet a két manga népszerűsítésére találták ki. De ha már így kitalálták, akkor úgy döntöttem, hogy megnézem a Kisekoi-t. És hááát... Még csak nem is lenne feltétlen rossz az alapkoncepció, de így 3-4 rész után azt érzékelem, hogy nagyon zagyva a történet menete. Arról szól a dolog, hogy van a főszereplő srác, Ichijou Raku, az apja a Jakuza család vezetője. És a szőke lány, Kirisaki Chitoge, aki az amerikai Beehive gengszter csapat lánya. Chitoge amúgy félig japán félig amerikai. A két gengszter csapatnak komoly nézeteltérései támadtak egymással, leszámolásra készülnek. Hogy megmaradjon Tokióban a béke Rakunak és Chitogének úgy kell tenniük, mintha szerelmesek lennének egymásba. Ezáltal marad meg a béke. Csak hát van egy lány, akibe Raku régóta szerelmes: Kosaki Onodera. Még gyerekkorában megfogadta, hogy feleségül veszi, a szerelme iránta pedig most is erős.

Ez az alapfelállás. Persze lehet Chitogével is valami, ebben rejlik az érdekessége az animének. Kérdés, hogy mit hoznak ki a történetből, eddig nem tűnik valami jónak. De messze a vég, eddig 4 részt láttam, kiderül, hogy mi lesz belőle. De azért sem vagyok annyira elragadtatva tőle, mert a karaktere sem szimpatikusak, de a történet lehet még érdekes. Egyelőre középszerű, semleges anime, de a végleges ítélettel még várok.