Ez az év is elszállt! (Hogy Dumbledore-osan indítsam szerény beszédemet.) Nagyon jó év volt, elindultak a dolgaim. Csak hálás lehetek azoknak, akik segítettek utamon, nagy örömömre vannak jó néhányan, akik mellettem vannak. Tulajdonképpen egy gyerekkori álmom valósult meg az N-Connal, hiszen mindig is szerettem volna komolyan foglalkozni a Nintendóval, népszerűsíteni azt. Ez indult el idén. Meg a promóciót is megálmodtam korábban, hogy kiállni egy Nintendós standdal és népszerűsíteni a konzolt és a munkámat, ez is megvalósult idén. Úgyhogy nem panaszkodok, elégedett vagyok az idei évvel. És hálás vagyok azoknak, akik velem tartanak ezen az úton és segítenek.

És ha ebben szintet tudok lépni, akkor elégedett leszek a 2025-ös évre is. Vannak terveim: Egyéni vállalkozóvá válás, könyvkiadás, még több helyen jelen lenni, és akkor igazán tényleg.

Találkoztam új emberekkel is, többekkel közülük sikerült közülük jóbarátságot kialakítani. Érdekes, ahogy meséltem az ezirányú tapasztalataimról a mexikói pszichológus barátnőmnek, Lydiának, mondta, hogy egy álmodozó mellé inkább egy realista az ideális, mert kiegészíthetik egymás erényeit. Ez eleinte meglepett, de a személyes tapasztalataim végül inkább őt igazolják vissza. Ez azért érdekes, mert én lennék az az "álmodozó" (érzékeny, szívnehéz), akire utalt, és tényleg azt tapasztalatom, hogy hosszútávon realistákkal (gondolkodó, fejnehéz) jövök ki jobban.
Szokás mondani, hogy ha két érzékeny ember egymásra talál, ők úgy megszeretik egymást (barátság, szerelem, bármelyik lehet), hogy abba az egész világ beleremeg. Ez tényleg így van, és ez rövid távon nagyon jól tud esni, mert nagyon jó érzés megélni azt, hogy a másik is ugyanúgy intenzív érzelmekkel van irántam, mint amennyire én őiránta. Ám ezek a kapcsolatok pont az érzékenység miatt könnyebben sebződnek, nehezebben állják ki az idő próbáját. Mert ha más dolgokra érzékenyek, és kiderül, hogy ezt nem érzik át egymásban, ez egy idő után kapcsolódási nehézségeket okoz.
Ezzel szemben egy érzékeny és egy gondolkodó között bár nehezebben alakul ki kapcsolat. Aki fejnehéz, problémája lehet az érzelmeinek kifejezésével, ezt az érzékeny fél esetleg nehezményezheti. De ha túllép rajta, akkor lassan elkezdhetnek közeledni egymáshoz, és hamar kiderül, hogy valójában a fejnehéz fél nemcsak igényli az érzelmeket, hanem tudja is közvetíteni a maga módján. Ki tudják fejezni a köszönetüket és a hálájukat az érzékeny félnek, ami nagyon jól esik. És ha kölcsönösen tisztelik egymást, abból tényleg hosszútávú kapcsolat (lehet baráti is) alakulhat ki.
Érdekes volt ezt megtapasztalni, és összegezni a múltbéli tapasztalatokat.

Remélem, mindenkinek hasonlóan jól telt az idei éve, tudta teljesíteni az célkitűzéseit, és jövőre szintet tud lépni. Boldog új évet minden kedves olvasómnak! :) Köszönöm, hogy velem tartottatok, remélem, számíthatok rátok az újévben is.

És akkor jöjjön a szokásos éves Last.fm statisztikám. Komolyan mondom, hogy sokkal jobb december végén ránézni, hiszen mégis csak most van év vége. A december is az év része. Ne is várjunk tovább, lássunk is neki! Ráadásul most képekkel is színesebbé teszem.

Ami mindenképp örömhír: A 2009-es regisztrációm óta magasan idén hallgattam a legtöbb dalt. Összesen 41.588 dalt hallgattam. Hogy ez pontosan mekkora szám, leginkább azzal tudom érzékeltetni, hogy 2010-ben összesen 20.512 dalt hallgattam és hosszú-hosszú éveken át elérhetetlennek tűnt ez a szám. Majd 2022-ben ezt sikerült megdönteni, idénre meg minden korábbi statisztikai rekordot semmissé tettem.

Hogy lehetséges ez? Idén sokkal több film-, anime- és videojáték zenét hallgattam, mely albumokon ugye jellemzően rövidebb dalok vannak. Így egy kb. 70 perces albumon 30-40-50 dal is lehetséges, szemben egy átlagos 50 perces album 12-13 dalával. Idén nagyon megjött a kedvem a soundtrackek hallgatásához, sok esetben megnyugtatnak, feltöltenek, inspirálnak, így csak még jobban megy velük a munka, az edzés.

Lássuk is a részletes adatokat.

Top 10 előadók 2024

1
Hayashi Yuuki (3.938)
2	3	4
Hayashibara Megumi (3.528)	Okui Masami (2.033)	Suara (1.470)
5	6	7
TAKAROT (1.391)	Tachibana Asami (1.369)	Locomotiv GT (1.117)
8	9	10
BaE (970)	Kondo Koji (905)	Zorán (881)

Már az előadókon is látszik, hogy mennyi soundtracket hallgatok, hiszen a 10 előadóból 4-en is vannak, akik anime- és játékzenékben jártasak. Az ő kiváló zenéik hizlalták fel a statisztikámat ilyen szép gömbölyűre.

Így természetesen idén is indokolt a külön soundtrack album lista, de mindenek előtt lássuk a stúdióalbumok 10-es listáját.

Top 10 stúdióalbum 2024

1
Paradox Live 3rd album "ANTHEM" (1.846)
2	3	4
Suara: The Best 2 ~Tie-Up Collection~ (922)	Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIXXX (600)	Okui Masami: Masami Kobushi ~Kayokyoku-hen~ (486)
5	6	7
Hayashibara Megumi: VINTAGE DENIM (437)	Hayashibara Megumi: with you (362)	BAE: Before Anyone Else (313)
8	9	10
Given THE BEST (303)	Locomotiv GT: Búcsúkoncert (222)	Paradox Live 2nd album "LIVE" (213)

Több album is megjelent idén, közülük az új Paradox Live album egyértelműen dominálta az idei évet. Suara munkáit meg mindig öröm hallgatni.

Top 10 Soundtrack album 2024

1
Gekijouban Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen Original Soundtrack (1.761)
2	3	4
TV anime: Cheer Danshi!! Original Soundtrack (1.479)	F-Zero GX / AX Original Soundtracks (1.384)	Super Smash Bros. for Wii U / Nintendo 3DS Original Soundtrack (1.202)
5	6	7
Super Smash Bros. Melee (1.074)	TV anime Bakuten!! Original Soundtrack (1.052)	Mario Kart 8 Original Soundtrack (856)
8	9	10
Paradox Live THE ANIMATION Original Soundtrack (830)	TV anime: Haikyuu!! TO THE TOP Original Soundtrack (665)	Ookiku Furikabutte Original Soundtrack (556)

A számok azt hiszem, önmagukért beszélnek. :) Munka, edzés, séta közben, mindig szeretem OST-ket hallgatni. Most lássuk a kislemezeket.

Top 10 kislemezek 2024

1
SPYAIR: Orange (406)
2	3	4
JAM Project: Sore wa Kegare Naku Shura no Namida (171)	Kitadani Hiroshi: Hoshi to Kemono (109)	Hayashibara Megumi: Gathering (104)
5	6	7
SPYAIR: One Day (97)	Paradox Live Opening Show (95)	Hayashibara Megumi: Akogare (86)
8	9	10
Hayashibara Megumi: ALCHEMY OF LOVE ~Ai no Renkinjutsushi~ (85)	Hayashibara Megumi: Elles Cinq IV - Nostalgic Lover (83)	Hayashibara Megumi: Meet again (81)

Csak új Haikyuu!! OST-nek és kislemeznek kellett kijönnie, és máris uralják a toplistát. A régi Hayashibara Megumi kislemezek mondjuk meglepnek. Azért is jó ilyen listát csinálni, mert ilyenkor mindig azzal szembesülök, hogy valójában hosszú egy év. A 7-10. helyen álló kislemezeket elsősorban év elején hallgattam, és már olyan távolinak tűnik. Egyébként nagyon jó mind. :)

És akkor lássuk a 100 legtöbbet hallgatott dalt idén. Ezek már a megszokott listában mennek.

Top 100 dalok 2024

1. TAKAROT: Hard Attack (174)
2. TAKAROT: Flaming Passions (168)
3. Socketzero: Point A (159)
4. Hironobu Yahata és Suinya Outouge: Dueling for Prizes (156)
5. Tachibana Asami: Torikago (116)
6. AMPRULE: Nobody But Me (112)
7. TAKAROT: Hang in the Bad Air (107)
8. Hamaguchi Shiro: Ketsui (100)
9. BAE: W△vin' FL△g (86)
10. BAE We △re the Future (86)
11. The Cat's Whiskers: No Matter What (81)
12. Daiki Kasho: Dai San Gen (79)
13. GokuLuck: S.W.A.G. (79)
14. GokuLuck: STRONGER (79)
15. Cozmez: Back off (78)
16. BAE: G△L△XY (77)
17. Hayashibara Megumi & Okui Masami: Get along (77)
18. AMPRULE: True Pride (74)
19. Cozmez: Takin' Over (73)
20. VISTY: For my Stella (73)
21. Nagata Kenta: Piranha Plant Cove
22. BAE F△Bulous
23. The Cat's Whiskers: Ride Out
24. Buraikan: Road to Legend
25. BAE: Ch△mp1on
26. 1Nm8: Break Outta Here
27. AMPRULE: Do As I Say
28. JAM Project: Sore wa Kegare Naku Shura no Namida
29. VISTY: NEVER END
30. 1Nm8: edN
31. Cozmez: Hit em Up
32. JAM Project: Sore wa Kegare Naku Shura no Namida inst
33. Naoko Mitome és Chika Sekigawa: Floro Sapien Caverns
34. SPYAIR: Imagination -New Version-
35. Akanyatsura: TURN IT UP! -Akkan SOUL FEVER-
36. AMPRULE: Gotta Believe
37. BAE: P△RTY NIGHT
38. VISTY Endless Dream
39. Buraikan: DO or DIE
40. BAE: BaNG!!!
41. Akanyatsura: Akandaiko -This Is How We Roll-
42. 1Nm8: EGOlution
43. GokuLuck: Fight for Liberty
44. SPYAIR: Orange
45. The Cat's Whiskers: Get It Back
46. Buraikan: Let It Heat
47. 1Nm8: S∀G∀
48. Cozmez: Make It
49. GokuLuck: Catharsis
50. The Cat's Whiskers: Shooting Arrows
51. VISTY: BE A STAR
52. BAE: FRE△KOUT
53. CLUB CANDY: Kira Kira CANDY NIGHT
54. GokuLuck: TRIGGER
55. SPYAIR: I'm a Believer -New Version-
56. Tachibana Asami: GAME
57. Akanyatsura: Ooyakedo -License to Kill-
58. Tachibana Asami: Yuuhatsu
59. SPYAIR: I'm a Believer
60. SPYAIR: One Day -New Version-
61. Cozmez: Trust Nobody
62. Guz: Kush
63. Akanyatsura: Kassai -LEAVE IT TO ME-
64. Hayashi Yuuki: Gohoubi Time Type-B
65. Hayashi Yuuki: Yun'i Happyou
66. Hayashi Yuuki: Shirube
67. Hayashibara Megumi: Nostalgic Lover
68. Presser Gábor: Valvola
69. TAKAROT: DATA ANALYZER
70. Hayashi Yuuki: Oshimai no Kanashimi
71. Hayashi Yuuki: Valley no Mushitachi
72. Hayashi Yuuki: Ase
73. Hayashi Yuuki: Matsuri no Owari
74. Hayashibara Megumi: Niji Iro no Sneaker
75. Tachibana Asami: Koushin
76. Tachibana Asami: Aibou
77. Sakuma Kumi: Mew Lettuce no Theme
78. Okui Masami: Yasashisa ni Tsutsumarete
79. Hayasaki Asuka, Yokota Masato, Hama Takeshi: Desert Overworld
80. Hayashi Yuuki: Ore no Kachi
81. Hayashi Yuuki: Gomisuteba no Kessen
82. Hayashi Yuuki: Josou Kyori, Kakuho!!
83. Hayashi Yuuki: Yakusoku no Chi
84. Tachibana Asami: Last Battle
85. Tachibana Asami: Ten no Torikata
86. Hayashi Yuuki: Wakuwaku
87. Hayashi Yuuki: Ue [Kai]
88. Hayashi Yuuki: Hari to Daiken
89. Hayashi Yuuki: Tobenai Shouyou
90. Tachibana Asami: Center Open
91. Tachibana Asami: Neko no Tsume
92. Tachibana Asami: Koroai
93. Cozmez: Two Crowns
94. Okui Masami: City Hunter ~Ai wo Kienaide~
95. Okui Masami: LONELY STAR
96. Okui Masami: Return to Myself
97. Okui Masami: Kamome ga Tonda Hi
98. Okui Masami: Roppongi Shinjuu
99. Okui Masami: Shoujo A
100. Okui Masami: Kawa no Nagare no You ni

Ó, és ez a 3006. blogpost. Okui Masami: God Speed albumából ment el az Oricon adatai szerint összesen 3006 példány. :)

Rég írtam ide, így úgy döntöttem, hogy adok életjelet itt is. Kellemes ünnepeket mindenkinek! :) Ezzel a képpel kívántam az internet széles e világának boldog karácsonyt:

Ez egyébként egy régi kép, 2006-ban is ezzel a képpel kívántam mindenkinek boldog karácsonyt a Super Mariós oldalon. Én nagyon szeretem.

És hogy mi van velem? Manapság inkább játszani szoktam. Az őszi N-Conon és utána szerzett Nintendo Switch játékok hatására még most is sokat játszok az új konzollal. De most inkább a Nintendo Switch Online-on elérhető retro játékokat játszom ki, amennyit csak tudok belőle. Még listát is készítettem a Gremlinen azokból a játékokból, amiket végigjátszottam. Ezt azért is csinálom, mert az egyedüli hivatalos információ a Nintendo Switch utódkonzoljáról, hogy tovább megy oda is a Nintendo Switch Online, így vélhetően a retro játékok is. Így a végigjátszásaim hosszútávra szólnak.
A magam részéről csak a hivatalos információkkal foglalkozok, semmilyen szivároztatás, spekuláció nem érdekel. Ezek persze nagyon jól tudnak látogatottságot generálni, az olvasó joggal érezheti, hogy titkok tudója lett egy-egy kiszivárogtatott hírrel. Egyik barátom azt is mondta, hogy a Nintendo azért tartja vissza ennyire a híreket, hogy pont a szivárogtatások miatt az emberek annál jobban várják a megjelenő konzolt. Van ennek is logikája, de én csak annak adok hitelt, ami hivatalos. Mint ahogy az új konzolt is majd csak a végleges nevén fogom nevezni. Soha nem számozta a Nintendo a konzoljait (vagyis de: Nintendo 64 és Nintendo 3DS), ezért a "Switch 2" elnevezést sem tartom helyénvalónak. Nem hinném, hogy ezen változtatna a cég, és másolná ebben a Sonyt.
Megértem, hogy a Switch lassan 8 éve van piacon, és igencsak elavultnak számít, de annyi játék vár végigjátszásra, hogy minek is nézzek a jövőbe, amikor a jelenben is ott sorakoznak a digitálisan meglévő játékok. Arról nem beszélve, hogy nemrég készítettem egy Nintendo kívánságlistát, több mint 80 Switch játék vár arra, hogy a gyűjteményem része legyen. Így azon túl, hogy megérett a Nintendo is a technikai újításokra, személy szerint semmi okom nincs várni az új konzolt.

Tehát egész jól megvagyok az eddigi játékokkal. Nem mindegyiket játszom feltétlen végig 100%-ra. Vannak játékok, amik túl nehezek nekem. Olyan is van, amit végigjátszottam ugyan, de félreteszem, hátha később közelebb jutok a teljes végigjátszáshoz. De amit tudok, azt végigviszem. Az F-Zero volt például nagyon izgalmas, ott Experten úgy kell összpontosítani, mint kevés másik játékban. Sokszor elég csak egy hiba és az egész versenynek annyi. Nincs kegyelem, de mivel megfigyeltem, hogy mi kell a sikeres játékhoz, ezért ha szünetekkel is, de újra nekimentem. És végül sikerült, de sokat kivett belőlem. Mindegyik bajnokságon meg van nyitva a Master nehézségi szint, de azt nem merem kipróbálni (talán egyszer), mert az már tényleg haláltábor.
Én nem úgy játszok, hogy addig próbálkozok egyhuzamban, amíg nem sikerül. Már csak azért sem, mert teljesen kimerítene szellemileg, másrészt a szünetekben, egy nyugodt közegben gondolom át, hogyan lehetne jobban cvenni az akadályt. Magyarán én a szünetekben is játszok, csak fejben. Ez jól jött a Super Mario Bros.: The Lost Levels-nél is, mert az is a mai napig nagyon nehéz számomra. És ha már nehéz játékok, a Super Mario 3D All-Stars-ban is csak a Super Mario 64 van végigjátszva. Nagyon érdekes egyébként, Miyamoto nemrég nyilatkozta (bár ezt mintha korábban is megtette volna...), hogy megbánta, hogy annyira nehézzé tette a Super Mario Sunshine-t. Ez volt az a játék, amit 2005-ben próbáltam végigjátszani, de annyira utáltam a nehézségét, hogy ez volt az első olyan játék, ami komolyan idegesített. Emlékszem, most is tisztán látom magam előtt az akkori énemet, hogy konkrétan annyira ideges voltam egyszer-egyszer, hogy azt hittem, az öklömmel betöröm az ablaküveget. A Super Mario Sunshine-nak nemcsak a nehézsége problémás, hanem az irányítása is. Mariónak annyi mozgása van a játékban, hogy ha véletlen félrenyomok, valami teljesen mást csinál. Nem egyszer volt arra példa, hogy sokszor emiatt estem vissza egy-egy pályán, és mehettem rajta újra végig. Ebből lett elegem egy idő után. És hogy 19 év elteltével még mindig végigjátszásra vár, sejthető, hogy mennyire volt elegem belőle. Ám, ha nemcsak a játékgyűjteményemet akarom teljessé tenni Nintendo Switch-en, hanem végig is akarom őket játszani, akkor ugyancsak neki kell menni ismét a játéknak. Meglesz.

Animét manapság kevesebbet nézek. Ez részint azért is van, mert játszani van inkább kedvem, és hogy máshonnan ne vegye el az időt. De azért is, mert két olyan animét nézek most, amiket borzalmasan gyűlöltem. Az egyik közülük érdekes eset, mert nem emlékszem arra, hogy a Full Metal Panic! ennyire nem tetszett volna. Ez azért van, mert annak idején (2006-2007 körül) azért tetszett annyira, mert imádtam mindent, ami japán és anime, hogy a Full Metal Panic!-ot is kritika nélkül két kanállal faltam, amikor ment az A+-on. De változnak az idők, és most, kritikus szemmel nagyon nem tetszik. Tudom, hogy az ezredforduló környékén általános jelenség volt az ecchi, de a FMP!-ben annyi volt, hogy konkrétan elinflálta a főtörténetet. Semennyire nem tudtam azt komolyan venni. Sőt, a Fumoffu most is jobban tetszett, és leginkább azért, mert úgy éreztem, hogy ez a sorozat mutatja a főtörténetet pontosan úgy, amennyire azt komolyan kell venni. És most nézem először tovább a sorozatot, nemcsak azokat a részeket, amiknek van magyar szinkronja. A The Second Raid-et tartom a sorozat mélypontjának, mert az már annyira elmebeteg, hogy nem hiszem el, hogy létezik ilyen a valóságban. Ugyanakkor az Invisible Victory meglepő módon nagyon tetszik! Meggyőződésem, hogy az utolsó évadra (jelen állapot szerint) lett olyan komoly a sorozat, amilyennek eredetileg szánták. És így sokkal élvezetesebb! De olyan tézisem is van, mivel az Invisible Victory jóval későbbi évad (13 év után, 2018-ban folytatták a FMP!-t), hogy figyelembe vették azt is, hogy megváltoztak a trendek, így ebbe már nem tettek ecchi jeleneteket. Manapság ugye a BL-re utaló jelenetek hódítanak, de szép lenne egy Full Metal Panic! egy férfipárossal...
A másik anime a Tokyo Mew Mew New! Ezt is most látom először. Ha már újráztam az eredeti sorozatot, akkor megnézem az újat is. Tudtam róla, amikor kijött, és igencsak szkeptikus voltam a hír hallatán, mert a Tokyo Mew Mew-nek nem volt semmilyen olyan üzenete, semmilyen olyan eleme nem volt, ami indokolná a remake-et. a TMM az akkori csajos trendeket jól felkarolta, csináltak belőle egy tűrhető animét. Megvannak a maga erényei, bája, ez ott és akkor, 2002-ben jól mutatott, de nem örökbecsű darab. Borzalmasan kínos az új sorozat. Egyrészt a szereplők elvesztették karakteres személyiségüket, a karakterdizájn rettenetes, az animáció borzalmasan bárgyú és egyszerű. Erre rájönnek még az idegesítően csajos openingek és endingek. Semmi szükség nem volt a megújításra, mert semmilyen olyan üzenetet nem hordoz magában, ami plusz adhat korunk animés közösségének. Így olyan a TMMN!, mintha egy negyvenes nő tiniruhákban akar trendinek tűnni. Egyedüli pozitívum, hogy az epizodikus történések érdekesek. Állítólag az új sorozat követi hűen a mangát. Ez azért probléma, mert túl hamar tudjuk meg az igazi nagy titkokat, így rossz a történetvezetés.

Ezek inkább elvették a kedvemet az animéktől, plusz azok a szezonos animék, amik csalódást okoztak. Ilyen például a Maou2099, most már végignézem, de a Touhai-t például azért dobtam, mert ijesztően valóságos. És olyan dolgok jelennek meg benne, ami triggerel, ezért vagy egy jobb állapotomban folytatom majd, vagy marad a dobott animék listájában. Pedig egyébként jó lenne.
Ugyanakkor vannak terveim, hogy miket néznék meg, úgyhogy mégis maradok az animéknél. Újrázni akarom az Aoashi-t, annak lehet, hogy a mangáját is beiktatom. Emlékszem, hogy szerettem azt, az is egyedi volt a sportanimék között. Illetve a Kono Oto Tomare!-t pont téli időszakra terveztem nézni, most, újév után fogok rá időt szakítani.
Illetve azon gondolkodok még, hogy terrorizálni fogom magam, és folytatok néhány olyan animét, ami borzalmasan idegesített és dobtam. Talán most jobb lesz? Meglátjuk... Amit így tervezek befejezni, az a Fuuka, Chainsaw Man és a Buddy Daddies. 1 és 2 ponttal dobtam ezeket. Nem tudom, mi vesz arra rá, hogy folytassam ezeket. Általában januárban és februárban nézem a sötét hangulatú, depressziós animéket. Ha jobban meggondolom, az önmagában épp eléggé sötét hangulatú és depressziós, hogy 1 és 2 pontos animéket nézek télvíz idején. Túlélem! Meg tudom csinálni!

Szóval, így állok most. Év végén biztos jövök még egy összegzéssel, statisztikákkal.

Kipróbáltam a japán aukciós rendelést, tegnap megérkezett a csomag, mely az alábbiakat tartalmazza:

• Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru live action Blu-ray
• Cheer Danshi!! live action limited edition Blu-ray
• Cheer Danshi!! Road to BREAKERS!! Making of DVD

Sajátságos módon működnek a japán aukciós oldalak, érdemes többen összehozni egy rendelést, mert akkor lehet spórolni. Én is waka barátommal rendeltem együtt. Igazából ő ajánlotta fel a lehetőséget, mondta, hogy rendel magának ilyen oldalról, és tudta, hogy van néhány DVD és Blu-ray a kívánságlistámon, így felvetette a közös rendelés lehetőségét. Én meg éltem vele.

Aukciós oldalról rendelni, ugyanis nem olcsó. Az dobja meg a végösszeget, hogy nem közvetlen a tulajdonostól kapjuk meg a terméket, hanem a weboldal üzemeltetői rendelik be, és postázzák ki nekünk. Ennek következtében nemcsak a nemzetközi szállítási díjat kell kifizetni, hanem a helyit is, hogy megérkezzen az eladótól a központba a termék. Erre jön rá a kezelési költség, és csak ezután szállítják ki hozzánk, és még meg is vámolhatják a Magyar Postán. Mi ebből a szempontból szerencsések voltunk, mert pont azon összeghatár alatt maradtunk, hogy nem kellett vámot fizetni csak ÁFÁ-t, plusz a postának a kezelési költséget.

De még így is azt mondom, hogy okosan kell összehozni a rendelést. Sajnos a közös rendeléssel sem lehet igazán sokat spórolni, ugyanis a weboldal a helyi kezelési költséget termékenként számolja el, nem egybe az egészet. A költségekről külön táblázatot is vezettem, ezt itt meg is osztanám.

És hogy mit kaptam? Ki lehet jelenteni, hogy a termékek minősége kárpótol a plusz költségért! A japánok nagyon értenek a minőségi kiadványokhoz! A Cheer Danshi!! limitált kiadása sok extrát tartalmaz, kezdve azzal, hogy triplalemezes.

A kiadvány tartalmaz még egy képeslap csomagot, plusz egy papírból készült állványt is a lapoknak. Mellékeltek továbbá egy nagyméretű posztert a szereplőkről.

Ami a filmet illeti, az anime minden hibáját kijavították. Talán itt nem említettem még, de a Cheer Danshi!! egy olyan anime, aminek nagyon jó az alapötlete, de a megvalósítás erősen problémás. A 12 epizód alatt ugyanis annyi karaktert tuszkodtak egy csapatba, hogy örülhetünk, ha levegővétel közben látjuk őket, nemhogy a  mélységükben megismerni őket. Ezzel szemben a live action movie csak a hét szereplő srácra fókuszál. Őket viszont már meg lehet ismerni a maguk mélységében, így a sportág is értelmet nyer. Ráadásul semmi hiányérzetet nem hagy maga után, így kimondhatjuk, hogy aki ezt a movie-t megnézte, az a lényeget látta.

Most fogom másodjára megnézni. Azért is hagyott kellemes emléket a film, mert december 31-én néztem meg tavaly és kifejezetten kellemes érzés volt a filmmel zárni az évet. Ez azt hiszem, sokat elárul a minőségéről.

A kiadvány hátulja is nagyon jól néz ki. Hogy miért adták ki külön lemezen a making of filmet és miért nem a limitált kiadvány mellé csomagolták, nem tudom, de mindenképp érdekelt.

Meglepetésemre a Making of DVD-hez is csatoltak képeslapot. Más képek vannak benne, ezek is helyet kapnak az állványon.

A Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru live action movie-t meg most volt lehetőségem először megnézni, mert interneten tudomásom szerint sehol nem lelhető fel. Köztudott, hogy elég nagy a korkülönbség a manga és az anime között (12 év), még a manga megjelenése után nem sokkal jelött ki a live action. Egyrést ezért sem érdemes összehasonlítani a live action movie-t, másrészt, mert a manga stílusa annyira különbözik az animétől, hogy ha nincsenek ott a nevek, senkit nem ismernék fel.

Ami a movie-t illeti, ezen azért látszik, hogy nincs teljes mértékig feldolgozva a történet. Csak Kurahara Kakeru-t és Kiyose Haiji-t ismerjük meg mélyebben, a többiek szinte a végig háttérben maradnak. Míg az animében mindenki szerepet kap. Ugyanakkor a történet olyan különlegesen magas színvonalat képvisel, hogy bár a Production I.G a lehető legtöbbet hozta ki animáció formában a történetből, az az érzésem támadt a film nézése közben, hogy ez a történet csak film formájában működik igazán. A színészek remekül alakították a karakterüket, amennyire csak lehetett, a film keretein belül átadták a futás jelentőségét. De azt gondolom, hogy a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru élőszereplős sorozatként ütne igazán. Ha kellően komolyan venné mind a stúdió, mind a színészek, rátenné a koronát a mangára.

Ugyanakkor belegondoltam abba is, hogy ha előbb a filmet láttam volna, akkor biztos, hogy instant 10 pont lett volna. Volt annyira jó a film, hogy ne tűnjön fel a hiányossága. Az anime egészítette ki a maga hosszúságával, ott kapott mindenki szerepet. De minden további nélkül érdemes megnézni a filmet is, mert méltóképp dolgozza fel a manga történetét.

A Given-ből is megjelent egy válogatásalbum "Given THE BEST" címmel annak alkalmából, hogy leadták Japánban az utolsó olyan movie-t, az "Umi he"-t, mely a manga utolsó néhány fejezetét dolgozza fel.

Jól ismerem a Given dalokat, tekintve, hogy többször is végignézem az animét, és a dalok vannak annyira fajsúlyosak, hogy meg is maradjanak az elmémben. Ugyanakkor bár őrzöm digitális formában a CD-ket, nagyon keveset hallgatom őket. Hiába #1 BL anime nálam a Given, a zene nálam gyenge pont.

De mondhatjuk, hogy ez személyes vélemény, mert ha összehasonlítom az eddig nézett BL-animék zenéivel, ki lehet jelenteni, hogy a Given az, aminek messze a legjobban kidolgozták a zenéit. Jól megírták a dalokat, hallhatóan sokat dolgoztak rajtuk. A legfőbb ok, ami miatt nem jönnek be a dalok, az az énekesek hangszíne. Se Mafuyu seiyuu-jának. Yaho Shogónak énekhangjáért, se a Centmillimental énekesének hangjáért nem vagyok oda. Hiába van egyébként mindkettejüknek nagy hangtartománya.

Ennek ellenére szívesen hallgatom a dalokat, az album az egész Given sorozaton végigmegy. Kezdve az openingtől a "Kizuato"-tól, a milliók által megkönnyezett "Fuyu no Hanashi"-n át az OVA és a Movie dalain keresztül jutunk el a végállomásig, a tengerpartig.

Amikor olvastam a mangát, meglepett, hogy Uenoyama végül átment Hiiragi csapatához gitározni. Ezt dolgozza fel a második movie, a Hiiragi-mix. A formáció a SyH nevet kapta, és nekik olyan énekesük van, akinek a hangja sokkal kellemesebb a fülemnek. Ez az a férfhang, amit szeretek! Az SyH dalok kivétel nélkül tetszenek, ráadásul az énekes is ugyanúgy nagy hangtartományban tud énekelni. Nagy kár, hogy nem ő énekli a Given dalok nagyrészét.

Az biztos, hogy az utolsó két movie hozta a legjobb dalokat. Nemcsak a SyH megjelenésének köszönhetően, hanem a Centimillimental is valami olyan csodálatos dallal zárta az utolsó movie-t (A Given THE BEST album utolsó dala), hogy ez engem sokkal jobban megérintett, mint a Fuyu no Hanashi. És nagyjából, ahogy emlékszem a manga végére, korrelál is a történettel a dal, úgyhogy az utolsó movie biztos nagyon szép lesz.

De ezzel nincs vége a történetnek, hiszen a manga folytatódik 10th Mix címmel, ami 10 évvel a főtörténet után játszódik. Elkezdtem olvasni, érdekesnek tűnik.

Ismét összegyűlt elegendő platina pont a My Nintendo Store-ban, így össze tudtam egy kisebb csomagot állítani.

Igencsak meglepett a felső részen látható plakátcsomag a klasszikus Mario játékokból. Még szép, hogy megrendeltem, a retro részlegem dísze lesz. Majd veszek hozzájuk egy-egy képkeretet, ezeknek makulátlan állapotban kell maradjanak. Csodálatosan néznek ki. Gyönyörű, dombornyomottak, nem is gondoltam volna, hogy ilyet valaha is kaphatok. Különleges helyük lesz.

A Mario Party Jamboree legyezők szerencsére papírból vannak, azt hittem, műanyagból. Így sokkal szebbek. Nagyon tetszik az új játék dizájnja. Meg kell hagyni, Mario és Bowser Jr. szépen összebarátkoztak azóta a bizonyos közös kaland óta a felújított Super Mario 3D World játékban. Luigi nagyon jól néz ki repülés közben, ahogy Toad is, hogy örül, hogy neki bezzeg sikerült a palacsintája. Bowser meg törheti a fejét, hogy vajon hol rontotta el.

Artworkben egyébként erős a Mario Party Jamboree, de ahogy elnéztem a játékot, ugyanúgy egyszerű és gyerekes az animáció, mint ami jellemző a Mario Party-kra, és amit nem szeretek a sorozatban.

És ha ki tudnám szabadítani a Mario & Luigi: Brothership kitűzőket... Bizony, jó helyük lenne.

A hátlapja mindegyik Mario Party Jamboree legyezőnek ugyanaz, a játék borítója. Szépen néznek ki, ez megint jó összeállítás volt.

Megvan a második Nintendo Switch játék, amit végigjátszottam! A Nintendo World Championships: NES Edition összes küldetését teljesítettem legalább A-minősítésre.

És mivel a játék legalább az A-minősítéstől adja meg a jelvényeket, ezért a magam részéről teljesítettem a játékot. Elégedett vagyok vele, nagyon szerettem játszani. Pont annyira volt nehéz, hogy meg kellett érte dolgozni, de nem az volt, hogy vért izzadtam egy-egy A-rangért.

Ez azért jó nekem, mert pont így szeretek játszani. Nemrég gondoltam vissza arra, hogy bár gyerekként nem nagyon tudtam arról, hogy bárhol is gyűjtik a rekordokat, esetleg sejtettem, hogy vannak versenyek, de soha nem motivált, hogy ezekben részt vegyek és megmutassam magam másoknak. Egyszerűen soha nem akartam a világ legjobb játékosa lenni. Ezt reprezentálja ez a játék, és hogy az A-minősítés összejött mindenhol.

Csak azt tudtam, hogy imádom ezt az egészet, és a Nintendóval akarok foglalkozni! Nos, az N-Connal, ez részint - sőt, teljesen! - meg is valósult. És ezzel elégedett is vagyok.

Ahogy ezzel az eredménnyel is.

A felső képen az egyedüli jelvény, ami hiányzik, az az online játékban teljesített három aranyminősítés. Az a jelvény megvan, amit egy aranyminősítésért kapunk, azt se volt egy leányálom megszerezni. És hogy még kettőt... Mert online játékosokkal kell megküzdeni, és a nehezebb küldetéseket kell megnyerni! Az a lényeg, hogy hét online ellenféllel kell úgy megküzdenem, hogy ők már játszottak online korábban, tehát nem élőben megy a játék. Három játékban kell győzedelmeskedni, akkor lehet ünnepelni. Nem könnyű, higgyétek el.

A piktogramokat meg érmékért lehet venni, amiket a küldetések teljesítéséért kapunk. Különböző értékük van, így ha meg akarom azokból is összeset szerezni, jó sokat kellene még játszani.

Tehát nincs még meg 100%-ra a játék, nem is mondom, hogy végleg, de egy időre elteszem most ezt a játékot, és másra összpontosítok. A végefőcím csodálatos volt, el is köszönt tőlem a játék.

Én köszönöm a lehetőséget. Találkozunk még.

Ó, és el ne felejtsem: Ez a 3000. blogpost ebben a blogban!

Annak örömére, hogy Netflixen elérhető a The Super Mario Bros. Movie, mozidélutánt tartottam. Egyébként is régen néztem magyar hanggal, hát itt az idő. Mellé holland feliratot tettem, és máris teljes volt az élmény.

Valószínűleg a mostani Nintendo Switch-es élményeknek köszönhető, hogy most nagyon imádtam nézni ezt az egyébként középszerű filmet. De most tényleg élveztem minden egyes percét. Igazából azt érzem, hogy olyan lett számomra ez a film, mint a kedvenc animéim középszerű openingjei / endingjei. Ha eleget hallgatom őket, el tudom fogadni az adott sorozat franchise-ába. Hasonló a helyzet a The Super Mario Bros. Movie-val. Most már el tudom fogani, hogy az egész Super Mario franchise része. Ezért mindenképp megérte megnézni.

Tovább bővült a Nintendo Switch játékgyűjteményem, végre megvan a Super Mario Odyssey is! Mióta várom már ezt is! De többek között azért nem vettem meg eddig (és vártam sokáig további játékok vásárlásával), mert nagyon drágának tartom a Nintendo Switch árakat. Vissza is tudom idézni, hogy tudtam, hogy a SNES és N64 játékai is iralmatlan drágák voltak, ezzel szemben a Wii és DS játékai normalizálódtak. Meg is magyaráztam magamnak, hogy a '90-es évek nehéz időszak volt, nagy infláció, lényegesen rosszabb vásárlóerő, tehát lényegesen rosszabb volt a gazdasági helyzet. Aztán az ezredforduló után javult a helyzet, és úgy gondoltam, hogy 2006-tól fordult annyira jóra, hogy normál áron lehet a játékokat értékesíteni, hiszen javult a vásárlóerő is. De mostanra megint megváltozott a helyzet... Hozzáteszem, nem vagyok közgazdász (csak tanultam egy kicsit egyetemen), laikusként nyilatkozok most.

Akárhogy is van, amikor láttam, hogy játékok a 20+ ezerért vannak, és az árak az évek során sem csökkentek (hogy is csökkenne egy Nintendo játék ára...), döntöttem el, hogy eddig és ne tovább! Ezt már nem lehet velem megcsinálni! Továbbra sem lehet velem megcsinálni, de hébe-hóba tudok használtan venni játékokat, ezt használtam most ki. Az, hogy 13.000 forintért veszek használtan játékokat... Ha nincs rajta sérülés, akkor nem esik nehezemre átkonvertálni az agyamban, hogy "bontott, új", és akkor rendben vagyunk.

Sőt, ha a játék minőségét nézem, bizony rendben vagyunk. A másik ok, ami miatt ennyit vártam a Nintendo Switch játékokkal, hogy amikor próbáltam a játékokat, valamiért nem ragadtak meg. Nem tudtam megmagyarázni, hogy miért, egyszerűen azt gondoltam, hogy kiöregedtem, kész, vége! Ennyi volt a Nintendós korszakom. Csak elfelejtettem valamit: Mindig nagyon megnöveli az adott játék értékét (és ez másra is igaz), ha a saját példányommal játszok. Tehát a birtoklás az egyik kulcs... Na, ezt fejtse meg valami pszichológus... Mert természetesen elkezdtem a játékot, és imádom! Imádom minden egyes pillanatát, nem gondoltam volna, hogy van még Mario játék, ami elvarázsolhat. De ez történt! Már az első percektől is, és ez több mint ígéretes. Lehet, hogy ez lesz az első olyan játék, amit YouTube-on kommentálni fogok. Majd az angol profilommal fogom akkor játszani. Mindenesetre oly sokat lesz a Nintendo Switch használva... Nem mintha eddig nem lett volna. Gyakorlatilag szerencse, hogy mind a két profilomon végigvittem a Ring Fit Adventure-t, így azzal már nincs gondom.

Így is bőven van mivel játszani, hiszen megduplázódott a játékaim mennyisége.

Egyik szebb, mint a másik! És mind-mind arra vár, hogy végigjátsszam! Isten bizony, nem kell már sokat várniuk.

Nagy lelkesedésemben és lendületemben összeírtam egy kívánságlistát Nintendo Switch játékokból. Nézegettem a Nintendós prospektusokat, irogattam a játékokat, egyszer csak azon kaptam magam, hogy ha mindet megvenném, magasan Nintendo Switch-re lenne a legtöbb játékom! Hát, ennyire jó konzollal van dolgunk. Úgyhogy Nintendo Switch mindenek felett! A retro játékokkal együtt és a hibrid mivoltának köszönhetően magasan a legjobb konzol! Írj ezt egy elkötelezett SNES rajongó. De itt az idő leszámolni a nosztalgiával! Bár tényleg kiváló játékok jelentek meg SNES-re, érdemes előre is nézni. Ne adj isten, vannak kihívói.

Ma megérkezett a rendelésem a Hardverapróról, az AVerMedia Live Gamer HD C985 digitalizáló kártya. Az előző ilyen szerkezetem tönkrement, úgyhogy sokáig csak retro játékból tudtam felvenni. Mondjuk az csak egy silány minőségű kártya volt valami cseh weboldalról. Első és utolsó rendelésem volt egy ilyen oldalról.

A jobb oldali az, a bal oldali Wi-Fi kártya már régóta megvan, csak megkíséreltem azt is betenni. De hátlap híján ez nem volt lehetséges. De a digitalizáló kártyát gond nélkül sikerült a gépbe csatlakoztatni, waka barátom segítségével beállítani, és rendben is működik. Gördülékenyen ment minden. Jobb minőségű videókat csinál, mint bármilyen cseh hamisítvány. Csináltam is egy próbavideót, teljesen rendben van minden.

Kicsit próbálgatom még, csinálok néhány videót, aztán hamarosan eljön az ideje annak, hogy kommentáljam a játékaimat. Egyre nagyobb késztetést érzek rá. Ha bejön, kipróbálom majd a streamelést is.

Régóta azzal a Nintendo Switch-es felszereltséggel élek, amit még 2021 óta megvan, amikor a konzolt vettem. Most nyáron bejött a Nintendo World Championships, de most lehetőségem volt jobban bővíteni a Nintendo Switch gyűjteményemet.

A The Legend of Zelda: Breath of the Wild-ot tegnap vettem az N-Conon az adás-vételi részlegen. Ilyen alapjáték is hiányzott a gyűjteményemből. Nagyon kellett már, járszani akartam a játékkal Nintendo Switch-en is. El is kezdtem, de ugyanott akadtam el, ahol Wii U-n, még az elején. Amikor Link összegyűjti a képességeket, az Oman Ai templomban van a mágneses képesség, ahol használni is kell, hogy tovább tudjunk jutni. Tehát az a lényeg, hogy akkor kezdjük el az igazi kalandot, amikor nemcsak megszereztük a képességeket, de megtanuljuk használni is. Én próbálgatom, de egyelőre segítség kell hozzá.

Mindenesetre, ahogy írtam, a játék Wii U-ra is megvan.

Még Hollandiában vettem, ha jól emlékszem, Rotterdamban. Nem volt valami olcsó, 40 Euró, a Nintendo Switch változatot tegnap olcsóbban vettem. Örülök, hogy megvan mindkét változat. Ha majd elég ügyes és motivált leszek, mindkét változatot ki fogom játszani.

A Wii U-s változat borítója holland nyelvű. Jelen holland nyelvtudásom szerint nagyjából megegyezik a két szöveg. Ahol különbözőség van, ott a nyelv egyediségéhez alakították a szöveget, de lényegében ugyanazt jelenti a kettő. Meg a Breath of the Wild az első olyan Zelda játék, amit teljesen lefordítottak holland nyelvre. A hang megmaradt angol, de a szöveg 100% holland. A hangot meg nagy örömömre átállíthatom japánra is. Borzalmasan idegesített a mesterkélt angol beszéd. Hollandul tökéletesen értettem a szöveget, gyakorlatilag az angol beszéd olyan volt, mintha egy oda nem illő hangszer megtörné a dal harmóniáját. Remélem, japánul rendben lesz. Holnap folytatom a játékot is továbbjutok benne.

A Super Mario 3D All-Stars-nál nagyon meglepett, hogy fóliásan kaptam meg. Nem jelezte előre az eladó és az ára sem erre utalt. Tehát végsősoron jutányos volt az ajánlat. Ezt nem konkrétan az N-Con adás-vételi pultjáról vettem, a Hardveraprón találtam, és a KMO előtt beszéltük meg a találkozót, ezért nem tudtam, hogy új a játék.

Habár biztos nagyon jó befektetés a játékot újonnan megtartani, de én játszani is akarom, tehát kibontottam. Hátha végre valahára lesz inspirációm arra, hogy végigjátsszam a nyűves Super Mario Sunshine-t. Már annak idején, 2006-ban is blogoltam róla, már akkoriban is arról voltam híres, hogy én vagyok az a mario rajongó, aki gyűlöli a Super Mario Sunshine-t. Ez volt konkrétan az első olyan Mario játék, ami annyira felbosszantott, hogy az is megfordult a fejemben, hogy ököllel betöröm az ablaküveget. Nem arról van szó, hogy elakadtam, mert eléggé logikus, hogy merre kell menni, hanem az, hogy annyi irányítás van a játékban, Mariónak annyi mozgása van, hogy nem egyszer fordult elő, hogy a controllere csak egy aprót tévesztettem, és szinte a pálya elejére zuhantam vissza. Ez meg borzasztó élmény volt. Igyekszek most jobban odafigyelni. Egy ilyen példány mellett, ahol Full HD-ban játszhatom végig, bízok abban, hogy ez megfelelő inspiráció lesz. A Super Mario 64-et nem lehet elégszer végigjátszani, a Super Mario Galaxy-re még nem néztem rá, de biztos vagyok abban, hogy gyönyörű lesz Full HD-ban. Mind a három játékot végig akarom játszani. Lehetőleg 100%-ra, ha egy hajszálam se marad, akkor is!

És talán az irányítást se fogom elrontani a Nintendo Switch Pro Controllerrel.

Erre a Pro Controllerre is milyen régóta vágyok már... Tényleg sokkal jobb vele játszani. Már most imádom. Nagyon kényelmes és ergonómikus a fogása, az akciógombok nagyobbak. Sokkal jobb ezzel játszani, és bízok abban, hogy a játék is jobban fog ezzel a controllerrel menni.

És még egy kis extra a végére. 2025-re nekem The Legend of Zelda: Tears of the Kingdom naptáram lesz. Ez önmagában garantálja a boldog új évet.