No, nem pont azt a példányt, ami megvolt annak idején, de a bolhapiacon megtaláltam Thalia: En Extasis albumát kazettán és megvettem. Amin a legjobban meglepődtem, hogy 100 forintért adta. Minden képzeletemet alulmúlta, ugyanis ha nagyritkán előjönnek Thalia kazettái, akkor nagyon drágán. Nem gyártottak belőle annak idején sokat, meg ugye csak "idénytermék" volt a zenei munkássága, hogy a kiadók is lássanak valami pénzt az ezredforduló környéki mexikói és dél-amerikai sorozat őrületből. Én meg mivel ebben az időszakban néztem ezeket a sorozatokat, vettem a kazettákat, CD-ket is. Sőt, szerettem is, de ez a szeretet pár év alatt annyira megfordult, hogy kb. 5 évvel a nagy hype után képtelen voltam végignézni egy Vad Angyal epizódot.
Ezzel együtt a zenéket sem hallgattam, és amikor felszámoltam a kazettagyűjteményemet, akkor mentek a Thalia és Natalia Oreiro kazetták is. És ahogy elkezdtem visszavásárolni a kazettákat, amiket eladtam annak idején, azért volt örömteli számomra, mert úgy éreztem, hogy a hozzá kötődő múltam is visszatért, így az egész életem egyre inkább egy teljes ívet írt le. Ezért is alakult ki bennem az a hit, hogy nem érdemes semmit kidobni, amihez már nincs kötődésünk, hanem bedobozolni és eltenni. Ez annak a szimbóluma, hogy az elme nem felejt semmit, csak lekerül a tudattalanba. És akkor van rend, ha mindent a helyére tudtunk tenni.
Ráadásul azt is tapasztaltam, hogy ha sokszor hallgatom a régi albumokat, amiket gyerek- és kamaszkoromban, akkor mai közegben új értelmet nyernek a dalok. Új emlékek kötődnek hozzá. Nem utolsósorban szelektálódnak az albumok. Mert ezt már tényleg csak azért vettem meg, mert volt idő, amikor sokat hallgattam. Nagyon szerettem, mert sok érzés kötött hozzá. De ahogy függetlenítettem magam az akkor megélt érzelmektől, emlékektől, úgy nem hallgattam ezt az albumot. Most így 25 év után (Magyarországon valamikor 2001 elején jelent meg) kritikusabb füllel hallgatva azt mondom, hogy Thalia alapvetően tud énekelni, de olyan érzelmeket erőltettek a dalaiba, amikkel nem tudott azonosulni. Úgy emlékszem, hogy ez volt az első album, ahol Emilio Estafannal dolgozott együtt, mert ezt az albumot már országos sikerre tervezték. Egyik kedves mexikói ismerősöm mondta, hogy ő nagy slágergyáros (producer) volt Mexikóban, nagyon jó érzéssel vitt sikerre énekeseket. Nem ismerem a munkásságát, de ebből az albumból azt hallom ki, hogy ugyan tényleg slágergyanús dalok vannak rajta, de olyan érzelmeket is közvetített Thalia által, amikkel ő nem tudott azonosulni, ezért nem hangzik tőle hitelesen. De rajta kell lenni, mert az volt a '90-es évek trendje (eredetileg 1995-ös az album), nem számít, hogy tudja elénekelni. És akkor kijöttek egy ilyen albummal, ami ha jól tudom, sikeres is volt Mexikóban. A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy van néhány olyan dal az albumon, amiken hallható, hogy Thalia érzelmei, és azokat nagyon szépen elénekelte.
Érdemes nézelődni bolhapiacokon. Nem kell egyből megvenni 20 Eurós áron (7600 Forint), csak azért, mert beszerezhetetlen. Be lehet azt szerezni nagyon jó áron is, csak ki kell várni.
