Ma megérkezett a rendelésem a Hardverapróról, az AVerMedia Live Gamer HD C985 digitalizáló kártya. Az előző ilyen szerkezetem tönkrement, úgyhogy sokáig csak retro játékból tudtam felvenni. Mondjuk az csak egy silány minőségű kártya volt valami cseh weboldalról. Első és utolsó rendelésem volt egy ilyen oldalról.

A jobb oldali az, a bal oldali Wi-Fi kártya már régóta megvan, csak megkíséreltem azt is betenni. De hátlap híján ez nem volt lehetséges. De a digitalizáló kártyát gond nélkül sikerült a gépbe csatlakoztatni, waka barátom segítségével beállítani, és rendben is működik. Gördülékenyen ment minden. Jobb minőségű videókat csinál, mint bármilyen cseh hamisítvány. Csináltam is egy próbavideót, teljesen rendben van minden.

Kicsit próbálgatom még, csinálok néhány videót, aztán hamarosan eljön az ideje annak, hogy kommentáljam a játékaimat. Egyre nagyobb késztetést érzek rá. Ha bejön, kipróbálom majd a streamelést is.

Régóta azzal a Nintendo Switch-es felszereltséggel élek, amit még 2021 óta megvan, amikor a konzolt vettem. Most nyáron bejött a Nintendo World Championships, de most lehetőségem volt jobban bővíteni a Nintendo Switch gyűjteményemet.

A The Legend of Zelda: Breath of the Wild-ot tegnap vettem az N-Conon az adás-vételi részlegen. Ilyen alapjáték is hiányzott a gyűjteményemből. Nagyon kellett már, járszani akartam a játékkal Nintendo Switch-en is. El is kezdtem, de ugyanott akadtam el, ahol Wii U-n, még az elején. Amikor Link összegyűjti a képességeket, az Oman Ai templomban van a mágneses képesség, ahol használni is kell, hogy tovább tudjunk jutni. Tehát az a lényeg, hogy akkor kezdjük el az igazi kalandot, amikor nemcsak megszereztük a képességeket, de megtanuljuk használni is. Én próbálgatom, de egyelőre segítség kell hozzá.

Mindenesetre, ahogy írtam, a játék Wii U-ra is megvan.

Még Hollandiában vettem, ha jól emlékszem, Rotterdamban. Nem volt valami olcsó, 40 Euró, a Nintendo Switch változatot tegnap olcsóbban vettem. Örülök, hogy megvan mindkét változat. Ha majd elég ügyes és motivált leszek, mindkét változatot ki fogom játszani.

A Wii U-s változat borítója holland nyelvű. Jelen holland nyelvtudásom szerint nagyjából megegyezik a két szöveg. Ahol különbözőség van, ott a nyelv egyediségéhez alakították a szöveget, de lényegében ugyanazt jelenti a kettő. Meg a Breath of the Wild az első olyan Zelda játék, amit teljesen lefordítottak holland nyelvre. A hang megmaradt angol, de a szöveg 100% holland. A hangot meg nagy örömömre átállíthatom japánra is. Borzalmasan idegesített a mesterkélt angol beszéd. Hollandul tökéletesen értettem a szöveget, gyakorlatilag az angol beszéd olyan volt, mintha egy oda nem illő hangszer megtörné a dal harmóniáját. Remélem, japánul rendben lesz. Holnap folytatom a játékot is továbbjutok benne.

A Super Mario 3D All-Stars-nál nagyon meglepett, hogy fóliásan kaptam meg. Nem jelezte előre az eladó és az ára sem erre utalt. Tehát végsősoron jutányos volt az ajánlat. Ezt nem konkrétan az N-Con adás-vételi pultjáról vettem, a Hardveraprón találtam, és a KMO előtt beszéltük meg a találkozót, ezért nem tudtam, hogy új a játék.

Habár biztos nagyon jó befektetés a játékot újonnan megtartani, de én játszani is akarom, tehát kibontottam. Hátha végre valahára lesz inspirációm arra, hogy végigjátsszam a nyűves Super Mario Sunshine-t. Már annak idején, 2006-ban is blogoltam róla, már akkoriban is arról voltam híres, hogy én vagyok az a mario rajongó, aki gyűlöli a Super Mario Sunshine-t. Ez volt konkrétan az első olyan Mario játék, ami annyira felbosszantott, hogy az is megfordult a fejemben, hogy ököllel betöröm az ablaküveget. Nem arról van szó, hogy elakadtam, mert eléggé logikus, hogy merre kell menni, hanem az, hogy annyi irányítás van a játékban, Mariónak annyi mozgása van, hogy nem egyszer fordult elő, hogy a controllere csak egy aprót tévesztettem, és szinte a pálya elejére zuhantam vissza. Ez meg borzasztó élmény volt. Igyekszek most jobban odafigyelni. Egy ilyen példány mellett, ahol Full HD-ban játszhatom végig, bízok abban, hogy ez megfelelő inspiráció lesz. A Super Mario 64-et nem lehet elégszer végigjátszani, a Super Mario Galaxy-re még nem néztem rá, de biztos vagyok abban, hogy gyönyörű lesz Full HD-ban. Mind a három játékot végig akarom játszani. Lehetőleg 100%-ra, ha egy hajszálam se marad, akkor is!

És talán az irányítást se fogom elrontani a Nintendo Switch Pro Controllerrel.

Erre a Pro Controllerre is milyen régóta vágyok már... Tényleg sokkal jobb vele játszani. Már most imádom. Nagyon kényelmes és ergonómikus a fogása, az akciógombok nagyobbak. Sokkal jobb ezzel játszani, és bízok abban, hogy a játék is jobban fog ezzel a controllerrel menni.

És még egy kis extra a végére. 2025-re nekem The Legend of Zelda: Tears of the Kingdom naptáram lesz. Ez önmagában garantálja a boldog új évet.

Ebben a hónapban olyan akció van a Libriben, aminek köszönhetően három könyvet is tudtam venni magamnak.

Ezek a Csernus könyvek is megvoltak régen, és már nyáron is 40%-os akcióban volt. Akkor is szemeztem vele, csak akkor a PS4-re gyűjtöttem. Akkor is 2.394 forint volt, mint most is. Most meg tudtam venni, az antikvár könyvekből összejött pontoknak köszönhetően bőven 2.000 forint alá tudtam szorítani a darabárát. Nagyon gyorsan gyűlnek a Csernus Imre könyvek, már 11 került vissza a gyűjteményembe. El fogom ezeket is olvasni, de arra emlékszem, hogy A nő csajsziknak az egyik legrosszabb könyve volt. Mintha nem tudta volna, hogyan szólítsa meg a fiatalokat. A témák és az írási stílus is eléggé banális volt. Aztán A férfi srácoknak már lényegesen jobb volt.

Soma Mamagésa könyve meg nem volt meg korábbról, mert amikor már ez megjelent, már elfordultam tőle. Tőle ez a negyedik könyv, valamiért nehéz lett megszerezni a régi könyveit első kiadásban. Valószínűleg Soma könyveiből nem gyártottak olyan sokat. Pedig Csernussal egy kiadónál vannak, de a doki könyveit elég könnyen meg tudom venni 1000 forintokért. Szinte minden könyvét 1000 forintért vagy az alatti áron vettem meg. Mindenesetre, mivel ez a könyv első olvasási élmény lesz, ezt fogom most olvasni. Tényleg nyitottabbnak érzem magam Soma Mamagésa elméleteire.

Összességében örülök, hogy újra megvannak azok a könyvek, amiket korábban eladtam. Mindkettejük kapcsán azt gondolom, hogy még ha vitatkoznék velük bizonyos dolgokban, vannak olyan gondolataik, elméleteik, amiket megszívlelendőnek tartok. Úgy érzem, a könyveik által csak színesebb lesz a világom.

A múlt hétvégén néztem meg a Csernus filmet, a Toxikomát. Röviden összefoglalva, még jobban megértettem, miről szólnak a módszerei. Nagyon hatásos film volt, sokáig zseniálisnak tartottam, de a végét nagyon elsiették, és így elmaradt a katarzis. Ettől függetlenül érdemes volt megnézni. Ez volt az első drogos témájú film, amit láttam, és bár sokan mondják, hogy a Trainspotting a legjobb a témában, de a magam részéről elégedett vagyok vele.

Tegnap megvettem Csernus Imre: A Férfi hangoskönyvet, így megvan mind a 6 hangoskönyv, amit a gyűjteményembe akartam tudni. Vaterán találtam meg, a Sarki Könyves Antikvárium árulta. Ahogy szétnéztem a weboldalukon, találtam néhány könyvet jó áron, lehet, hogy fogok tőlük vásárolni.

Hónapok óta ott árválkodik a Saul Fia Blu-ray a békéscsabai Media Markt-ban. Mindig figyeltem, hogy ott van-e még, csak eddig azért nem vettem meg, mert PlayStation 4-re gyűjtöttem. Most, hogy az megvan, kicsit felszabadultam anyagilag, így megvettem.

Nem láttam még a filmet, de mivel nagyon dicsérik, ezért úgy voltam vele, hogy ennyiért megéri a gyűjteményembe tudni, még ha nem is fog annyira tetszeni. Ez a legextrább kiadás, a tripla lemezes, 1 Blu-ray, 2 DVD, 28 oldalas füzettel és egy képkockával, sok extrával. Meglepő, nem láttam ilyen igényes kiadást a magyar DVD-kereskedelmi forgalomban. Önmagában ezért megérte megvenni. Ha még tetszeni is fog a film, akkor még inkább.

Annyira nem félek a témájától, láttam A bukás: Hitler utolsó napjai filmet, és igazából pont azért tetszett, mert annyira élethű volt az egész. Teljesen elhittem, hogy tényleg ilyen szinte valóra vált rémálom volt Hitler rémuralma alatt Németországban élni. Igazából mondhatjuk, hogy a Bukás a mérce, ha azt teljesíti a Saul fia, ez is egy kiváló filmett, és tényleg léteznek ma is még jó magyar filmek.

Hasonlóképp nem láttam a Star Wars: Zsivány Egyes filmet. Soha nem voltam annyira nagy rajongója a franchise-nak, de alkalomadtán megnézek egy-egy Star Wars filmet. Megvan az Ébredő erő is DVD-n, igazából tetszett. De igazán nem tudok kapcsolódni a Star Wars filmekhez, csak mint a nyugati geek kultúra része tetszik.

Ezennel ünnepélyes kereten között bejelentetik, hogy a mai nappal én is a PlayStation 4 boldog tulajdonosok táborát erősítem! Hardveraprón találtam a konzolt, és azt kell mondjam, hogy jól jártam ezzel a szettel. Két controllerrel volt 35000 forint. Mind a két controller gyári, az USB is a képen látható.

Nem tudtam egyébként azonnal megvenni, mert azt csináltam, hogy kitettem vaterára eladásra a Death Note manga gyűjteményemet (megvan mind a 12 kötet magyarul). Meg is vette valaki, de végül nem tudta kifizetni. Én meg közben megcsináltam, hogy írtam a srácnak, aki eladta a PS4-et, hogy meg tudom venni, csak hát vissza kellett lépjek. Nekem meg közben gyűjt a pénzem, végül úgy meg tudtam venni, hogy nem kellett eladni végül a mangákat.

Nem számítottam arra, hogy még mindig kint van, végül mégis csak meg tudtam venni. Újpesten vettem át tőle. Annyira kívül volt, hogy majdnem Dunakeszire kellett menni érte. De itt van. Természetesen csak az első kiadás jöhet szóba. Ez olyannyira első kiadás, hogy CUH-1004A-s, tehát a legelső modell. De ahogy utánaolvastam, nincs komoly különbség az egyes modellek között. Összességében csak a PS4 Pro ugrott nagyot. De nekem az is inkább ilyen "pszeudo-PS5", mert csak imitálja a 4K-t, de valójában nem tudja. Erre talán a legékesebb példa, hogy a 4K-s Blu-rayt se tudja lejátszani. Úgyhogy bőven jó nekem a PS4.

Ezután Waka barátomhoz mentem, de nem PS4-ezni, hanem megnézetni az asztali PC-met, mert nincsenek rendben vele a dolgok. Mint kiderült, csak az alaplapi foglalatokat kellett alkoholos fogalmamsincsmivel megtisztítani, ahogy a RAM bemenetét is. Meg az alaplapba cserélt gombelemet, és máris rendben lett. Reméljük, hosszú távon szolgálni fog. Addig se voltam kétségbeesve, mert a laptopot használtam. Meg nála próbáltuk ki a PS4-et. Megkönnyebbülten konstatáltam, hogy rendben van. Egyedül annyi, hogy kissé akadozva veszi be a lemezt. Megáll, akkor enyhén be kell nyomni a lemezt. Az olvasóval biztos nincs gond, mert gond nélkül beolvassa, csak valószínűleg poros a meghajtó. Waka megnézte, a Konzolvilágnál 15000-25000 a teljes portalanítás náluk... háát-háát... Nem a jelenlegi pénztárcámra van szabva.

Itthon rátettem a konzolra a PSN profilomat, és leszedtem rá minden alkalmazást, amit használni akarok, vagy fogok. Ha meggondoljuk, a PS4 ahhoz olcsó vétel, hogy nemcsak játszani lehet rajta, hanem egyben DVD- és Blu-ray lejátszó, de különböző média alkalmazások is rajta vannak, tehát média lejátszó is.

Ezzel megvan mindegyik PlayStation konzol PS1-től PS4-ig. És milyen érdekes, hogy az első három PS pont az a modell a FAT kiadáson belül, amik már pont nem kompatibilisek az előző konzollal. Tehát egyik konzol sem felesleges. Hogy is néz ki?

• PlayStation: SCPH-9002 (utolsó modell a FAT kiadásból) mondjuk itt nincs értelme visszafele kompatibilitásról beszélni.
• PlayStation 2: SCPH-50004 (szintén utolsó modell a FAT kiadásból), már nem kompatibilis a PS1-gyel, ugyanakkor nagyon jó nekem, mert van PS2 távirányítóm, és ez az első olyan modell, amibe be van építve infravörös, így a segédeszköz nélkül kommunikál a konzollal.
• PlayStation 3: CECHK04 (ez mondjuk épp az utolsóelőtti modell a FAT-ből) Az első, mely nem kompatibilis az előző konzolok játékaival.
• PlayStation 4: CUH-1004A (ez a legelsőnek is a legelső kiadása) A PS4 meg gyárilag nem komplatibilis az előző konzolokkal, mert beígérték az előző konzolok játékainak digitális változatát.

Úgyhogy egyik PlayStation konzolom sem vált feleslegessé. Majd a PlayStation 5 fogja feleslegessé tenni a PlayStation 4-et, mert az megint csak kompatibilis az előző konzollal. De az nem maholnap lesz, mert egyrészt bőven elégedett vagyok a PS4-gyel, másrészt olyan sok pénzt nem tudok csak úgy összegyűjteni, hogy akár használtan is tudjak egy első kiadást venni. Tehát legalább 1-2 évig marad a PS4. Természetesen majd PS5-ből is az első kiadást fogom megvenni.

De nem a jövőről akarok beszélni, hanem a jelenről. Már csak azért is, mert amikor Wakánál kipróbáltuk a PS4-et, kérésére a Gran Turismo Sport-ot vittem el (van már 5 PS4 játékom), és teljesen el voltam ámulva a grafikától. Gyönyörű volt, 1080p 60fps, hova akarjak még PS5-öt, amikor ettől is leesett az állam? Jó, a karakterek kicsit lehetnének kidolgozottabbak, máskülönben olyan érzésem volt, mintha egy élő autóversenyt néznék. Tehát untig elégedett vagyok a PS4-gyel, ez nekem önmagában hatalmas technikai ugrás volt.

Ez az 5 játékom van PS4-re. A fenti hármat Hollandiában vettem, az alsó kettőt itthon, Media Markt-ban, amikor valami 1750 forint körüli áron volt. Kipróbálom mindegyiket, és amelyik a legjobban tetszik, azzal fogok legközelebb játszani.

A controllerek is kifogástalanul működnek, úgyhogy teljes mértékig elégedett vagyok a konzollal. Médialejátszó és konzol is egyben, mi kell még?

Ja, tényleg! PSN: sm4e86HUN

Ma Szabadkígyósra mentem el, megnézni a megye egyik nevezetességét, a Wenckheim-kastélyt. Nem emlékszem, hogy valaha is jártam volna itt, pedig kb. 10 km-re lakok innen. Ráadásul a bicikliút is lényegesen jobb itt, mint Murony felé.

De ami késik, nem múlik. Ha tényleg most láttam először, annál nagyobb az élmény. Ahogy olvastam, ez Békés megye egyetlen eredeti állapotában, épen megmaradt kastélya.

Alig akartam elhinni, hogy ilyen építészeti remekművek nemhogy Magyarországon, de hogy a közelemben. Érdemes volt eljönni, megnézni.

Egy kis kápolna is van a kastély bal oldalán levő kisebb épületszárnyon. Tényleg nem mondható nagynak, két sorban helyezkedik el 1-2 pad, az oltár is elég kicsi. De az a nyugalom, amit Hollandiában is megtapasztaltam a templomokban, itt is megvolt. Jó volt egy pár pedig itt ülni.

Azt gondoltam, hogy van valami zöld terület a kastély körül, de azt nem, hogy komplett park, a közelben lévő erdőben ösvénnyel. Ide épp csak benéztem, mert nem készültem arra, hogy ilyen sok időt el lehet tölteni a kastély körül. Ezért is írtam a címben, hogy első rész, ide egyszer mindenképp vissza fogok jönni, és mindent meg fogok nézni. A kastély körüli park és ösvény mindenképp megér egy felfedező sétát. Meg állítólag van a közelben egy lángosos. Ezt nem találtam meg, úgyhogy ezen kastély körül egyszer mindenképp szét fogok nézni.

Több kastély is van Békés megyében, de ez a legépebben megmaradt kastély a régióban. Ami még jelentős, a Gyulai vár, illetve amit láttam még, hogy a Kétegyházán lévő Andrássy-Almási Kastély van szép állapotban. Tehát vannak Békés megyében is felfedeznivaló látványosságok.

A múlt héten kezdtem el azt, hogy felfedezek helyeket, és fényképeket készítek róluk. Szeretek utazni és fényképezni is, így két hobbi kötődik össze. Először Békés megye szépségeit fedezem fel, majd ahogy látom, hogy jól sikerülnek a képek, és hosszabb távon is megmarad a hobbi, messzebb is megyek.

Spontán fogalmazódott meg bennem a dolog, a múlt héten eszembe jutott, hogy gyakran megyek el Murony vasútállomás mellett, de még soha nem voltam ott. És mivel hiányzott is a biciklizés, ezért elmentem oda. Annyira jó érzés volt ott lenni, és a képek is egész jól sikerültek, hogy megfogalmazódott bennem, hogy ezt akár komolyan is csinálhatnám.

Azóta voltam a CsabaParkban, tegnap Lőkösházán is. CsabaParkban már voltam, itt is fel lehet fedezni szépségeket, alkalmas sétára, aktív pihenésre. Lőkösházán viszont szintén először voltam. A település jelentősége abban áll, hogy határtelepülés, itt állnak meg először a Temesvár, Arad felől Romániából érkező vonatok Magyarországon. Aztán innen indulnak tovább Békéscsaba-Szolnokon át Budapestre.

Ennek köszönhetően a vasútállomás kifejezetten szép és modern, de a falu rettenetesen elhagyatott. Az utak aszfaltozva vannak, de a házak szegényes benyomást keltenek. Olyan érzésem volt, mintha Lőkösháza egyfajta mementója lenne annak, hogy Románia egykoron elmaradott ország volt, így a falura nem fordítottak kellő figyelmet. Ahogy elnézem, az elvándorlás mértéke is elég magas, hisz amíg 2013-ban 1835 lakosa volt, 10 évvel később már csak 1500. Vannak látnivalói a falunak, a művelődési ház épülete szép, ahogy a templomé is (bár ez alapvető egy községben), illetve még a két fából készült buszmegállóra figyeltem fel az Eleki úton, ami szépíti a községet. De összességében azt lehet mondani, hogy látszik a házak állapotán, hogy hagyják el a települést.

Az volt még érdekes számomra, ahogy egy kicsit odébb mentem a vasútállomástól és onnan fényképeztem a síneket, megállított a határrendészet (határtelepülés lévén az is van Lőkösházán). Azt hihették, migráns vagyok, aki valahogy átvergődött Románián. Kicsit kellemetlen arccal néztek rám, de ahogy igazoltam, hogy magyar vagyok, megenyhült a tekintetük, és mondták, hogy ne nagyon menjek tovább, mert ott már az államhatár van. Nem is terveztem, csak egy ilyen képet akartam, hogy a messzességgel érzékeltessem, hogy a távolban már Románia van.

Ha már felfedezem Békés megyét, és írtam Lőkösházáról, beszélgessünk a megyéről is. Igaz az, hogy az egész megyében magas az elvándorlás mértéke. Nemrég konstatáltam döbbenten, hogy már csak 55.000 lakosa van Békéscsabának, amikor 20 éve még 68.000 körül volt. Úgy gondolom, hogy ennek egyik oka, hogy Békés megye egyik nagy vesztese volt a Trianoni békeszerződésnek. Előtte Békéscsaba fontos vasúti csomópont volt, mert közvetlen eljutást biztosított Arad felé. Ez az új határok után jelentőségét vesztette. Békés megyében ritkásan vannak a települések, egyszer hallottam, hogy ez okozhat logisztikai problémákat. És mivel utánunk már Románia van, nem nagyon jönnek cégek ide beruházni.

Nagyon ritkán (kb. ötévente egyszer) járok Békéscsabától délre. Mindig is úgy gondolkodtam, hogy Békéscsaba lélektani határa Magyarországnak. Békéscsabáról délre már fél lábbal Romániában vagyunk. Ez megfigyelhető abban is, hogy Gyula-Békéscsaba-Orosháza vonala "alatt" már csak kis települések vannak és még ritkásabban. A legnagyobb település Mezőkovácsháza kb. 5300 lakossal. De ennek a lakossága is folyamatosan csökken. Tehát ez is oka annak, hogy Békés megye már Magyarország keleti régiójához képest is elmaradott térsége az országnak.

Nagyon érdekes volt megfigyelni a kontrasztot Murony és Lőkösháza között. Murony kisebb település, mint Lőkösháza, kb. 1100 lakosa van, de kisebb az elvándorlás mértéke is. És ahogy sétáltam a faluban, nagyobb volt az élet, több embert láttam az utcán, a házak is szebbek voltak, az utak is jobban néztek ki. Ezek szerint tényleg sokat számít, hogy Békéscsabától északra van Budapest felé, vagy a román határ közvetlen szomszédságában. Konkrétan nincs látnivalója Muronynak, de kellemes érzés volt ott sétálni. Egyfajta vonzereje a falunak, hogy a vonatok óránként járnak innen Budapestre, míg Lőkösházáról jobbára kétóránként. A vonatok egy része ugyanis Békéscsabáról indul.

A fotózással meg távlati célom is van: Szeretnék profi fotós lenni. Mindig is szerettem fényképezni, csak a fotózásba eddig két ok miatt nem mentem bele komolyabban:

1. Egy valamire való fényképezőgép minden kiegészítővel együtt irgalmatlanul drága.
2. Az igazán jó fotós a képszerkesztéshez is ért. Abból meg csak az alapokat tudom.

De végülis miért is ne? Alapvetően három "dolgot" szeretek fotózni: Tájakat, épületeket és rendezvényeket. Tehát embert nem, de emberek sokaságát igen. Ezalatt az egy hét alatt is már ami képeket csináltam, baráti segítségekkel látom a hibáimat a képkészítésben, és az is megvan, hogy miben javíthatnék. Ezért is van az, hogy egyelőre mobillal fényképezek, mert az alapokat (kompozíció, pozíció) telefonnal is meg tudom tanulni. Alaptézis, hogy hiába van komoly fényképezőgéped, ha nincs meg a tudásod, egy jó géppel is rossz képeket fogsz csinálni. Tehát egyelőre az alapokat tanuljam meg elég jól, és utána lehet egy jobb fényképezőgépbe invesztálni.

A másik haszna meg az, hogy akkor már az is érdekel, hogy amit látok, az pontosan micsoda, milyen története van, miért olyan, amilyen. Elképzelhető, hogy gyakrabban lesznek ebben a blogban közéleti jellegű írások is. Az biztos, hogy új életre kelt a blog.hu-s blog. Illetve a nővérem javasolta még, hogy készítsek videókat is, és kommentáljam azokat is. Ez is jó dolog, mert akkor életre keltem a valódi nevem alatt lévő YouTube csatornámat is. Több potenciál van a fotózásban, mint gondoltam volna.

Lőkösháza határtelepülés, ez az első olyan falu, ahol a Temesvár, Arad felől Romániából érkező vonatok Magyarországon megállnak. Innen megy a vonat Békéscsaba-Szolnokon át Budapestre.

A vonatok körülbelül fél-egy órát állnak az állomáson, mert itt csatlakoztatják a belföldi kocsikat a román kocsikhoz. Illetve mivel a mai napig előfordul, hogy jelentős késéssel érkeznek a vonatok Romániából, ezért azt is megcsinálják, hogy csak a belföldi kocsikat indítják menetrendszerűen Budapest felé.

Az állomás épületének belső részét nem volt lehetőségem (merszem) lefényképezni, mert az egyik várakozó utas szúrós tekintettel méregetett, így azt inkább kihagytam. Az épület a másik oldaláról is nagyjából ugyanúgy néz ki.

Ez az első alkalom, hogy Lőkösházán voltam, így nem tudom megítélni, hogy nézett ki a felújítás előtt, de az biztos, hogy szép az épület, és a mellette lévő fedett tér is kifejezetten modernnek hat.

Kicsit odébb is mentem fényképezni, de ennél tovább már nem mehettem, mert már az államhatár van. Van itt határrendészet, ők figyelmeztettek.

A vasútállomás szép, kicsit sétáltam a faluban is. Van néhány kifejezetten szép épülete. A művelődési ház és a templom mellett a fából készült buszmegállóra lettem figyelmes.

Kifejezetten megszépíti a település fő útját. Azt viszont a magam részéről meglepőnek tartottam, hogy semmi nem volt románul kiírva, csak magyarul.

A vonatra szállva is csináltam néhány képet a vasútállomásról, közülük talán ezek sikeredtek a legjobban.

Mint határtelepülés, érdemes volt eljönni, és kicsit szétnézni Lőkösházán. Egy napos kirándulás gyanánt el lehet jönni ide. Van egy-két kisebb látnivalója, az egész falu 2-3 óra alatt bejárható.

Sikerült elérni az első nagy célomat az alakformálásban, elértem a 22-es BMI-t.

Egészen pontosan 21,92 volt ma reggel. Soha ilyen alacsony nem volt. Ehhez 64 kg társul. És persze örült a Wii Fit U is.

De persze ezzel még nincs vége. Azért határoztam meg a 22-es testtömegindexet első fokozatnak, mert amikor először lett Wii Fit-em, tudtam meg, hogy a 22-es testtömegindex az ideális az ember számára.

Ez minden bizonnyal így is van, és nagyon örülök, hogy ezt sikerült elérni. Azért a vonaldiagramból látható, hogy nem volt könnyű ezt elérni. Hegyen-völgyön át vezetett az út a célig. Mert ugye az, hogy minden egyes nap mozgunk, és keveset eszünk, nem jelenti azt, hogy szigorúan monoton csökken a testsúlyunk.

Tehát elégedettség van, hogy ezt sikerült elérni, léphetünk a kettes fokozatra, ami nem más, mint a 12-14% közötti testzsírarány. Ez se lesz könnyű, mert ahogy mondani szokás, az ördög a részletekben rejlik. Még azért nem ideális az alakom, mert a izomból is fogytam, nemcsak zsírból. De ami kellemes meglepetés, hogy a zsigeri zsír lement 10 alá, ami azt jelenti, hogy a belső szervek között is olvad a zsír. De hogy az össz testzsír még 18,4%, jelzi, hogy van még dolgom magammal. Ezért igaz az, hogy a BMI nem minden.

Következő célként állítottam be Wii Fit-en a 60 kg-ot. Ahogy írtam korábban, most nem foglalkozok az izomfejlesztéssel. Kell, amennyit csak lehet, igyekszek azzal is foglalkozni, de most a teszsírszázalék normalizása a prioritás nálam. Ha az megvan, akkor teljesítettem a kettes fokozatot. Utána jöhet az izomfejlesztés, és akkor aztán tényleg...

És hogy mi a haszna az eddig elért eredménynek? Könnyedebben mozgok, jobban a testem ura vagyok. Gyorsabban futok, könnyebben sétálok, kicsit hajlékonyabb lettem. Ebben leszek még jobb, tehát nemcsak azért fontos az alacsony testsúly és a jó izomzat, hogy összehangban legyek a belső képemmel, hanem hogy könnyebben mozogjak és jobban ura legyek a testemnek. Ez a kettő együtt elég löketet ad ahhoz, hogy tovább csináljam, és a testtömegindex olyan mélységeit tapasztaljam meg, amit még soha előtte.