Szerdán elvonatkoztam Pestre. Elsősorban állásinterjú okán, de egyéb programom is volt. A 9.20-as vonattal mentem fel, az út alatt szerencsére minden rendben volt. Az út alatt animéztem, könyvet olvastam és játszottam. Majd részletesebben írok még a 1080° Snowboarding-ról, annak az Expert nehézségi szinjét próbálom valahogy kiimádkozni, de egyszerűen nem megy! Stéphane Garnier: Macskabölcsesség című könyve meg kellemes, aranyos olvasmány. Arra próbál rávenni minket, hogy éljünk úgy, mint a macskák. És egyáltalán nem rossz. Még ha az ember világa sokkal "bonyolultabb", igencsak könnyíthetünk a mindennapi életünkön, ha egy rövid időre is, de utánozzuk a macskákat. Meggyőződésem, hogy akik utálják a macskákat, azért is utálják, mert irigylik tőlük azt a királyi életmódot, ahogy élnek. Meg a macska igazán kifejezésre juttatja az egyéniségét. A macska egyszerűen büszke arra, aki. Alapvetően pozitív jelentése van annak, ha valaki macskát lát álmában, mert az önálló személyiségre utal, jó vezetői készsége van.
A Keleti pályaudvaron is egy könyvvel lettem gazdagabb: Átvettem Soma Mamagésa: Egységben önmagammal könyvét. Ha úgy adódik, majd elolvasom, most mások vannak prioritásban. Aztán vonattal mentem Rákos vasútállomásig, mert az állásinterjú a Jászberényi úton volt. Ez jobb volt abból a szempontból, hogy beszélgetősebb volt. Azt tapasztalom, hogy alapvetően kétféle állásinterjú van: Van az egyik, ahol "meséljen magáról, mi mesélünk a cégről, a munkáról, és ha van kérdés, arra válaszolunk" és van a másik, ami sokkal beszélgetősebb. Az utóbbi volt a szerdai, ami kétségtelenül jobb, mert azt érzékelteti, hogy a munkáltató elolvasta az önéletrajzot. És nem húzza az időt azzal, hogy mondjam el megint azt, ami már le van írva az önéletrajzban, hanem célzottan a részletekre kíváncsi. Ezekből egészen jó beszélgetések kerekednek ki. Talán meglepőnek hangzik, de valójában a munkáltató is vizsgázik az állásinterjúkor. Egy beszélgetős interjúval érdekessé teheti saját magát és a munkahelyet is.
Az interjú után mentem wakához. Abban a hatalmas hidegben és hóban cipeltem a bőröndömet, ugyanis kicserélte a 500 GB-os merevlemezt 4 TB-osra. Így adatátvitel, egyéb menőségek, így nem szorulok feltétlen egy külső merevlemezre, minden egy helyen van. Megmutatta, hogy mi van neki Nintendo Switch-en, én meg mutattam neki a Nintendós kívánságlistámat. Láttam, hogy a Little Strays játék igencsak le van akciózva, úgyhogy megvettem magamnak. Elterjedőben a macskás játékok, ez is olyan, hogy egy elhagyatott városban kell irányítani a macskát, hogy élelemre leljen. Ki is próbáltam a játékot, de borzalmasan irányíthatatlan. És a zene is nagyon furcsa, nem illik a játékba. Pedig az ötlet jó. 16 pályából áll és nem feltétlen könnyen megközelíthető helyen van a kaja. Tehát a meghatározott idő alatt meg kell találni a módját, hogy jutok élelemhez. Csak ezt jelentősen megnehezíti az, hogy az irányíthatatlansága miatt olyan, mintha egy részeg macskát irányítanék...
Illetve kipróbáltam nála egy koreai levest, egészen pontosan a Paldo Volcano Chicken Noodle-t. Nagyon csípősnek írta magát, de úgy voltam vele, hogy mit nekem egy kis csípősség, simán megeszem. De ez nagyon alattomos volt! Miközben ettem, nem éreztem semmi csípősséget. Mondtam is magamban, ez az a csípősség, hogy egy vulkán tör ki belőlem? Ha minden vulkán ennyire enyhe lenne, semmilyen természeti katasztrófát nem okozna. De nem úgy van az... Mert ami utána, utóíz formájában jött, az valami kegyetlen volt... Beszélni nem tudtam normálisan! Próbáltam inni rá, de az nemhogy nem segített, hanem csak rontott a helyzeten, mert "szétkente" a számban a csípősséget. Végképp kész voltam, mire waka mondta, hogy a tej állítólag segít a csípősségen. Az volt a szerencsém, hogy történetesen volt nálam kaukázusi kefir, úgyhogy bevetettem. És tényleg! Kis idő után lényegesen jobban lettem, és a számat is rendeltetésszerűen tudtam használni.
Mondta waka, hogy még csak nem is ez a legerősebb leves... Milyen lehet, ami még ennél is durvább? O_O Félig költői a kérdés, tudom, hogy van az a csípősség, ami konkrétan kárt tesz az ember szájában, plusz a koreaiak is hardcore szinten nyomatják a csípősséget. Aztán pár óra múlva már hiányzott is az íze. Kacérkodok a gondolattal, hogy vegyek magamnak egyet.
Pont végeztünk, hogy elérjem a Sonic a Sündisznó 3-at a Sugár Moziban. Sparrow-val megbeszéltük, hogy együtt megnézzük. Ezért is igyekeztem mindent szerdára időzíteni (az állásinterjút is kértem, hogy ezen a napon legyen), hogy a kedvezményes napon meg tudjuk nézni a filmet. A Sugár mozi volt a legolcsóbb a maga 1890 forintos jegyárával. Nagyon érdekes, hogy mivel Békéscsabán a Center Moziban nincs kedvezményes nap, ezért szerdán itt a legdrágább mozizni... De szerencsére vannak olyan alternatívák, amiket be tudok vetni. Különösen előnyös, ha ehhez barát is társul.
A film nekem nagyon bejött. Bár elég ügyetlen vagyok Sonic játékokban, de bejön a hangulatvilága. Ezt elég jól visszaadja a film is. Igazából nem értem, hogy miért várattak ilyen sokáig a Sonic filmekkel, hiszen a Sonic játékok bizonyos aspektusból nézve egyszerű játékok. A karaktereknek olyan nagyon komoly személyisége nincs, így a filmmel sem lehet nagyon mellélőni. Ha jól megcsinálják, amennyire csak lehet, komolyan veszik a franchise-t, akkor egész jó dolgot lehet kihozni belőle. Ez megtörtént! Szeretem Shadow-t, ezért is örültem a 3. filmnek, a szóviccek szerethetően debillé tették a filmet. És még az is jól állt neki, hogy Dr. Robotnik teljesen kifordult önmagából, és társult Sonicékkal! Úgyhogy nagyon jól megcsinálták a filmet. Az egyedüli dolog, ami nem tetszett, hogy az elején, amikor Japánban voltak, a sztereotip japán kultúrát mutatták be. De ez már személyes dolog. Én mélyebben ismerem a japánokat, ezért másképp látom a kultúrájukat. Igazából beleillett a filmbe az, ahogy ott ábrázolták. Konkrétan nem tettek kárt a japánok megítélésében. Azt nem mondom, hogy mindenkinek tetszeni fog, mert egyrészt plusz volt nálam, hogy szeretem a Sonic játékokat, másrészt olykor kifejezetten nyitott vagyok a tipikus mozis sikerfilmekre is. A Sonic film esetében ezt nagyon jól megcsinálták.
Így első végignézésre ennyit tudok mondani. Várom, hogy felkerüljön Netflixre vagy Maxra (mind a kettő elérhető számomra), és akkor majd jobban ki tudom fejteni a véleményemet. Mivel manapság nagyon kevés film jelenik meg DVD-n és Blu-ray-en, ezért nem számítok arra, hogy Sonic 3 megjelenne... Pedig szívesen betenném a gyűjteményembe. Nem utolsósorban, mivel streaming oldalak törölnek is filmeket, sorozatokat, ezért csak az a biztos, ami a polcomon (vagy a gépemen) pihen.
A film után vissza kellett mennem wakához, mert nála felejtettem a telefonomat. Így csak a 20.10-es vonattal tudtam hazamenni. Így végül csak 23 órára értem haza. Nagyon fáradt voltam, de jó nap volt, jól éreztem magam!
Még az első felénél tartok, megvan a három medál, aminek köszönhetően a Master Sword büszke birtokosa lehettem, és annak köszönhetően erősebb lettem. Az első dungeon, az Eastern Palace-ban is meghaltam egy párszor, de a főellenség, az Armos Knights könnyen ment. Arra viszont nem számítottam, hogy a Desert Palace-ban a három Lamnolas úgy meg fog izzasztani. Ott az okoz nehézséget, hogy ahogy kijönnek a földből, a homok is sebez, ahogy kirepül a földből, plusz mivel repülnek, nehéz belőni, hogy pontosan hol érnek földet, hol sebezzem meg a fejüket úgy, hogy annak ne legyek kárvallottja. Nehezen, de sikerült megölni őket. A Tower of Herára leginkább eljutni volt nehéz, egyébként maga a dungeon nem volt nehéz, csak sok volt benne a logikai feladat. Meg a főellenség, Moldorm sem nehéz, sokkal inkább trükkös. Le lehet esni, és ha leesel, az egész harc újra kezdődik.
És hogy mit kaptam? Ki lehet jelenteni, hogy a termékek minősége kárpótol a plusz költségért! A japánok nagyon értenek a minőségi kiadványokhoz! A Cheer Danshi!! limitált kiadása sok extrát tartalmaz, kezdve azzal, hogy triplalemezes.
A Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru live action movie-t meg most volt lehetőségem először megnézni, mert interneten tudomásom szerint sehol nem lelhető fel. Köztudott, hogy elég nagy a korkülönbség a manga és az anime között (12 év), még a manga megjelenése után nem sokkal jelött ki a live action. Egyrést ezért sem érdemes összehasonlítani a live action movie-t, másrészt, mert a manga stílusa annyira különbözik az animétől, hogy ha nincsenek ott a nevek, senkit nem ismernék fel.
Igencsak meglepett a felső részen látható plakátcsomag a klasszikus Mario játékokból. Még szép, hogy megrendeltem, a retro részlegem dísze lesz. Majd veszek hozzájuk egy-egy képkeretet, ezeknek makulátlan állapotban kell maradjanak. Csodálatosan néznek ki. Gyönyörű, dombornyomottak, nem is gondoltam volna, hogy ilyet valaha is kaphatok. Különleges helyük lesz.
Tovább bővült a Nintendo Switch játékgyűjteményem, végre megvan a Super Mario Odyssey is! Mióta várom már ezt is! De többek között azért nem vettem meg eddig (és vártam sokáig további játékok vásárlásával), mert nagyon drágának tartom a Nintendo Switch árakat. Vissza is tudom idézni, hogy tudtam, hogy a SNES és N64 játékai is iralmatlan drágák voltak, ezzel szemben a Wii és DS játékai normalizálódtak. Meg is magyaráztam magamnak, hogy a '90-es évek nehéz időszak volt, nagy infláció, lényegesen rosszabb vásárlóerő, tehát lényegesen rosszabb volt a gazdasági helyzet. Aztán az ezredforduló után javult a helyzet, és úgy gondoltam, hogy 2006-tól fordult annyira jóra, hogy normál áron lehet a játékokat értékesíteni, hiszen javult a vásárlóerő is. De mostanra megint megváltozott a helyzet... Hozzáteszem, nem vagyok közgazdász (csak tanultam egy kicsit egyetemen), laikusként nyilatkozok most.