Kedden volt egy kisebb eszmecsere a verseny után, mert mondtam, hogy nekem nem jött be a 200cc-s frantic tárgyrendszeres verseny, és akkor Subi vetette fel, hogy mivel a csütörtöki nap egyedüli üres nap, akkor legyen aznap egy tárgyak nélküli verseny, akkor már valódi versenyszellemmel, komoly játékkal. Egyből megtetszett az ötlet, egyedül az nem lelkesített, amikor MagicT javasolta, hogy legalább gombák legyenek, hogy aki ismeri a rövidítéseket, az legalább azokat le tudja vágni. De nem akartam csak azért elutasítani, mert nekem nem tetszik, ne múljon ezen a bajnokság népszerűsége, ezért szavazásra bocsájtottam a kérdést. A gombás verseny nyert. Akkor így állítottam be, és a néven tanakodva a "csütörtöki csörte" név nyerte el a nép tetszését, így 150cc-s gombás versenyt hoztam létre az előbb említett névvel. Tarolni itt sem taroltam, ennek ellenére sokkal jobban élveztem ezt a versenyt, mint a keddit. Ilyen eredmény született.

7-en voltunk végig, úgyhogy lényegében utolsó lettem, de tényleg azt tudom mondani, hogy nekem bejött ez a verseny. A keddihez képest biztos, mert az nekem már túl komolytalan volt. Egyrészről a tudásom sincs meg hozzá, mert keveset játszottam 200cc-n, másrészt meg a frantic tárgyrendszer, tényleg azt ad mindenkinek, amit épp kisorsol, függetlenül attól, hogy ki hányadik lett. A tegnapi versenyen meg csak gomba volt, amit a rövidítéseknél lehet használni, illetve füves, homokos, egyéb pályán kívüli részeknél lehet használni, és mivel sokkal jobban számított a tudás, ezért valamivel komolyabb is volt az egész verseny. Csakhogy ez nem jött be a játékosok nagyrészének. Valaki ki is írta nyíltan, hogy ez nem az ő versenye, ebből kiszáll, valaki meg szarkasztikus megjegyzéssel jelezte, hogy ő nem így képzel el egy bajnokságot. Igazából én is "lukewarm"-nak éreztem az egészet, nem volt meg az a fajta szerencsefaktor, ami a pénteki és a vasárnapi versenyen megvan, hogy tárgyakkal lehet trükközni, és valahogy én is a középmezőnybe kerülök. És gondolom, hogy a többiek is pont ezt hiányolták, tehát, hogy nem lehet tárgyakkal extrán trükközni. Ezáltal részemről is kimaradt az a fajta izgalom, hogy na, meglesz a 6. hely, vagy az 5. hely? Nem előz be senki a végére? Itt biztos volt minden.

Fel is vetettem a többieknek, hogy akkor töröljem ezt a bajnokságot, de aztán abba maradtunk, hogy maradjon meg, legyen ez a kezdők versenye. Valószínűleg az lesz, mert pont a magas pontszámúaknak nem tetszett a dolog, és végülis miért is ne? Legalább lesz egy nap a héten, amikor lesz esélyem egy jó eredményre. Aztán meglátjuk, jövő csütörtökön ki fog beszállni, nekik hogy tetszik a játék, és milyen eredmény fog születni. Annak fényében majd változtatunk dolgokon, ha kell.

Hát eljött ez a nap is. 26 éves videojátékos pályafutásom során megvettem életem első nemnintendo konzolját, egy Sony PlayStationt.

Egyik szempont volt nálam, hogy kizárólag első kiadású PSX-et szeretnék, és hogy lehetőleg SCPH-9002-es sorozatszámú legyen. Azt olvastam, hogy ez a legjobb minőségű. Háromféle sorozatszámú PS-sel találkoztam, amikor nézelődtem, volt 1002-es, 7502-es, és 9002-es. Úgy tippelem, hogy az 1002-es volt az első kiadású, ami még 1995-ben jelent meg. Aztán később jött a 7502-es, és szerintem a PSOne előtt jött a 9002-es. A PSOne szóba se jöhetett, igazság szerint nem tetszik külsőre. Ez az egyetlen ok. És ahogy néztem, hogy van több sorozatszámú PSX, akkor ha lehetőség adódik, akkor megveszem a lehető legjobbat. És sikerült, Aramir75 nevű felhasználótól vettem Vaterán, hihetetlen gyorsan rendeztük le, tegnap megvettem, azonnal kifizettem, tegnap postára adta (vagyis csomagautomatába), és ma meg is érkezett. Kiváló minőségű, nem is gondoltam volna, régi PSX lehet ilyen jó minőségű. Egyedül az analóg karja a controllernek, ami nem az igazi, de ez le volt fényképezve, úgyhogy ennek tudatában vettem meg. A másik controller pedig amit szombaton vettem itt a bolhapiacon, egy controller járt a konzol mellé. A jó minőség azért lepett meg, mert úgy tudtam, hogy a Sony gépei relatíve gyorsan mennek tönkre, a Nintendo privilégiuma az első osztályú minőség, de teljesen le vagyok nyűgözve. Az eladót meg jó szívvel ajánlom, minden rendben ment.

Nem gondoltam volna, hogy valaha örülni fogok egy PlayStationnek, de hát így változnak az idők. Annak idején, kb. 9-10 éves voltam, amikor megjelent a PlayStation, és hihetetlenül utáltam. Úgy voltam vele, hogy tönkretett mindent, amit a Nintendo az évek során felépített, és azt gondoltam, hogy szinte az egész gamer-társadalmat megvezette az erőteljes, agresszív üzletpolitikájával. Csak akkor még nem jutottam el odáig, hogy azt végiggondoljam (mert nem voltam ennyire érett), hogy a Sony lényegében semmi mást nem csinált, mint egy nagy piaci rést töltött ki, amire speciel óriási igény volt. Rengeteg sok idő kellett, hogy elengedjem magamban ezt a gyűlöletet (mert tényleg az volt), és rájöjjek, hogy mit is tett valójában a Sony, és hogy nem véletlen volt ennyire népszerű mindig is. Mostanra meg azt érzem, hogy új világ nyílt meg előttem konzolozás tekintetében, és hogy rengeteg olyan játékkal játszhatok, amihez hasonlóval még nem volt dolgom. Nagyon várom.

Össze is szereltem a gépet.

És ahogy utaltam rá, tökéletesen működik.

Bejött a kép. Egyébként a demo CD is szándékos választás volt, több okból is.

1. Tényleg nem vagyok jártas a PlayStation világában, és igazából nem tudtam, merre induljak el.
2. Több játékot van lehetőségem megismerni, így megtudhatom, merre induljak el.

Négy demo játék van a lemezen:

1. Gran Turismo
2. Tekken 3
3. Medievil
4. Kula World

Jó az összeállítás, négy különböző stílusú játékkal ismerkedhettem meg. A Gran Turismo tetszett. Egyébként is szeretem a versenyszimulátorokat, és amin meglepődtem, hogy jól ment. Hihetetlen jó az irányítás, nagyon jó a játék fizikája. Pont annyira fordult, amennyire szerettem volna, és egyből ráéreztem, hogy kell irányítani. Úgyhogy ilyenem lesz. A Tekken sorozatból úgy emlékszem, hogy a 3. rész az, amit istenítenek a rajongók, és itt kezdődött az a fajta őrület, ami majdnem leváltotta a Mortal Kombatet és a Street Fightert. Két karakter volt választható, igazából nem rossz, csak ami zavar, hogy nagyon lassúak a karakterek. Aztán, hogy ezen lehet-e állítani, nem tudom, de amúgy meg tényleg jó, tetszene. A Medievil meg nagyon nem az én világom. Ez a temetőben, sírok között való mászkálás, zombikat ölni. Nem brutális, azzal nincs baj, csak a hangulatvilág egyáltalán nem az enyém. Úgyhogy ez kiesett. A Kula World-nek meg magyarul igencsak vicces címe van, maga a játék meg hihetetlenül ötletes. Egy strandlandát kell irányítani egy akadálypályán, vele különböző cuccokat kell összeszedni, a végén kulcsot, amivel nyitjuk a zárat, ez visz át a következő pályára. Azt hiszem, ez is kelleni fog.

Úgyhogy a négyből három bejött. A lemezen van még tovább négy játékról videó, ezeket nem néztem még meg, majd később szánok rá időt. Most inkább kipróbáltam még a zenelejátszó részét a PlayStationnek, betettem Hayashibara Megumi: SpHERE albumát.

Lejátssza rendben, de nem fogok belőle rendszert csinálni, mert azért nem gazdaságos, hogy úgy lehet csak zenét hallgatni, hogy be van kapcsolva a TV.

Végezetül pedig álljon egy kép az igazi konzolos barátságról.

Mostantól a PlayStation és a Nintendo 64 között örök barátság köttetett, együtt elválaszthatatlan párosok, mindkettőnek megvan a maga helye a gamer-világban, mind a ketten úgy tökéletesek, ahogy vannak. Nagyon örülök mind a kettőnek, és alig várom, hogy milyen játékokat tudok venni PlayStationre. Nemsokára megyünk anyámmal Angliába nővéremékhez, és azt gondoltam ki, hogy az ottani adományboltokban nézek szét, és veszek PSX-re játékokat. Angliában sokkal elterjedtebb dolog az adományboltozás, és rengetegféle cuccot lehet ilyen helyeken venni nagyon olcsón. És arra gondoltam, hogy találok olcsón PSX játékokat (1-2-5 fontért...) akkor vennék néhányat, ami cím alapján érdekel. Ha megtalálom ezt a három játékot, ami demo alapján tetszett, annak nagyon örülnék. Azt már tudom, hogy a PlayStation játékok döntő többségét olcsón be lehet szerezni, többek között azért, mert rengeteg játék jelent meg rá, de sajnos pont emiatt jellemző rájuk a "Sok bába közt elvész a gyerek" mondás, tehát nehéz igazán jó játékot találni, de azért van néhány tervben. Mint ahogy drága és ritka játékok közül is vásárolnék. Az egyik legtitkosabb drága játék iránti vágyam a Final Fantasy IX. Azzal játszottam egyszer régen, vettem is róla írást, és szerettem. Szívesen végigjátszanám.

Ahogy írtam, tervezek részt venni a keddi Mario Kart 8 bajnokságon, mely a "Keddi keménykedés" nevet kapta, ez meg is történt. A keddi verseny ötlete abból jött, hogy megemlítették többen is, hogy tárgyak nélkül igazán kihívás versenyezni (mert hogy ilyet be lehet állítani a Mario Kart 8-ban), hiszen jóval kevesebb szerepe van a szerencsének, annál nagyobb a valódi tudásnak, így kemény versenyekre lehet számítani. Ez ment is, úgy nézett ki, hogy bejön a dolog, csak aztán mégis váltottak, és kialakult a mai szabályrendszer, azaz a 200cc motortérfogat, frantic tárgyrendszer, így az egész verseny szellemisége 180°-ot fordult. Lényegében ki lehet jelenteni, hogy a valódi kemény bajnokságból átmentünk a szarkasztikus keménykedésbe, mint amikor valaki a semmire nagyfiúskodik. Tudtam, hogy mire vállalkozok, ezért írtam azt, hogy ha csak egyszer is meglesz az utolsóelőtti hely, akkor pezsgőt bontok. Az eredmény magáért beszél.

Smileyhead hamar lelépett, rajta kívül mindenki - így én is - végig maradt, így tessék nézni a 25 pontos eredményemet, és az előtte levő 80 pontosat. No azért nem mentünk 25 versenyt, tehát lett volna alkalmam pezsgőt bontani (ha lenne itthon), de akkor is úgy kell elképzelni, hogy 2× voltam 6. helyen és 2× voltam 5. helyen, de amúgy végig-végig utolsó voltam, olyan is volt, hogy majdnem leköröztek.

Bár az az igazság, hogy valahol a keménykedés most is valódi keménykedés, ugyanis az, hogy ennyire rosszul szerepeltem, az részint azért is van, mert keveset játszottam 200cc-n. Annyit azért igen, hogy tudjam, hogy mifán terem a sebessége, meg a kanyart bevenni is rettenetesen nehéz. De nagyon rég játszottam 200cc-n, és sehogy nem tudtam ráérezni a kanyarokra. Sokszor leestem, így az esetek döntő többségében esélyem volt a jobb helyezésre. Még jobban "lelkesített" az a tény is, hogy a játék is legtöbbször azt a pályát sorsolta ki, amelyiket legkevésbé szerettem volna. Bár azért a végére hozott be néhány olyan pályát, amelyiket szerettem, például a Moo Moo Meadows vagy a Baby Park. Részemről az egész játék ilyen "legyintős" komolytalanság volt. Mert igazából reménykedtem egy olyanban is, amiről már írtam korábban, hogy a nagyon kemény csatában egymást fogják püfölni a többiek, ahogy érik, én meg valahol jobb helyezésbe érek be nevető harmadikként. Megmondom őszintén, nagyon meglepődtem, hogy Spidey egy játékot megnyert. Meg merem kockáztatni, hogy azt ezen az elven nyerte meg. Szerencse, hogy ez a játék csak 1 órás (ezért nem születtek most kiugróan magas pontszámok), korántsem biztos, hogy 2 órát bevállaltam volna. Én azt mondom, hogy maradjunk a pénteknél és a vasárnapnál, túlzottan lágy vagyok ehhez a versenyhez.

Óriási élmény, hogy most is ilyen sokan játszanak Mario Kart 8 online meccset, vasárnap is végig legalább 10-en voltunk, de volt olyan, hogy 12-en is. Úgyhogy az eredmény igencsak szépen mutat.

De hogy az isten verje meg, hogy nem vagyok képes összehozni az a nyavalyás 100 pontot. Néztem is: Múlt hét vasárnap 97, most pénteken 99, tegnap meg 98. Nehéz az élet, ha az ember a 100 pontra pályázik...

Most pontosan 8-kor mentem fel, egyből tudtam is játszani, csak most Mii Tibivel rakott egy Földgömbre. Mentünk is a metróaluljárós pályán, aztán a 3. körre látom, hogy ledob minket. Na mondom, ne csinálja, ne csinálja! Nem csinálta. Helyette berakott engem a többiekhez is, és örömmel láttam, hogy sokan vagyunk. Maradtam a Blue Falcon, Slim kerék párosításnál, most piros Yoshival játszottam. Amúgy Spidey neve meglehetősen nosztalgikus, aki legalább 10 éve benne van a Nintendós csoportban, az emlékezhet egy ugyanilyen nicknevű egyénre, aki speciel az erősebbik nemet képviseli. Állandóan ráasszociálok. Subinak meg olyan neve van szegénynek, amit nem bírok ki, hogy ne élcelődjek rajta. Főleg amikor sikeresen megtámadom, azt mondom magamban, hogy na most Subidubidúzzon, olyankor nincs Frédi és Béni szindróma.

Amúgy most már többet vagyok jobb helyen, mégsem vagyok elégedett az eredménnyel, mert volt olyan, amikor 3-4 versenyen zsinórban utolsó voltam, és nagyon éreztem, hogy elhagytam magam. Ezeket igyekszem kimondani hangosan, hogy tudatosodjon bennem, és így változtassak a játékomon. Ez az élet egyéb területén is bejött nálam, ha valamit kimondok hangosan, akkor könnyebb elfogadni az adott negatív helyzetet és változtatni rajta. Most is javult a játékom, egyszer-egyszer negyedik is voltam. Amúgy leginkább azért csúszott meg a játékom, mert megoszlott a figyelmem. Ránéztem a mobilomon, ahogy Lernie közvetíti a játékunkat, közben szólt a zene is. Igazság szerint mindig elnyomom a Mario Kart 8 zenéjét, mert nem vagyok annyira oda érte, és ilyenkor gépen hallgatok zenét. Tegnap este például Hayashibara Megumi: CHOICE és Okui Masami: i-magination albumait hallgattam a játék során. De inkább a YouTube videó vonja el a figyelmemet, úgyhogy ezen túl csakis játék után nézek Lernie-videókat. Az utolsó játék alatt úgy emlékeztem, hogy 95 pontom van, és úgy emlékszem, hogy 10-en voltunk az utolsó játékra, és úgy számoltam, hogy 6. helyen kell végezzek, hogy meglegyen a 100 pont. A pénteki esetből tanulva igyekeztem nyugodtan játszani, és csak a játékra összpontosítani. Majdnem összejött, a 7. lettem a végére. Csak aztán láttam, hogy nem is lett volna elég a 6. hely, mert 94 pontom volt a játék előtt, így az 5. helyen kellett volna végezzek. Így végül 98 ponttal végeztem a játékot. Nagyon jó volt, köszönöm szépen a játékot.

El is döntöttem, hogy holnap kipróbálom a keddi keménykedés bajnokságot. 200cc motortérfogat, frantic tárgykiosztás... Ha csak egyszer is utolsóelőtti leszek, pezsgőt bontok. :D

Békéscsabán van egy adománybolt a Kazinczy utcában, oda bementem ma szétnézni, és meglepett, hogy megtaláltam azt a Dragon Ball videokazettát, ami még hiányzott a gyűjteményemből. Ezzel megvan mind a négy magyarul megjelent Dragon Ball VHS. Nem vagyok nagy rajongója a sorozatnak, kifejezetten értelmetlennek látom a harcokat benne, de mint magyar anime videokazetta kiadás, és gyűjteménybe menő lesz. :) Egyszer meg is nézem, van videomagnó, csak az most nincs beüzemelve, és az nem is manapság lesz, mert nagy felújításba kezdtünk itthon, és az most el van téve, de ha rendben lesz minden, akkor megnézem.

Amúgy több videomagnó is volt az adományboltban, reméltem, hogy lesz pontosan az, amelyiket régóta keresek. Ez pedig az AKAI márkájú VS-G440-es számú videója. Ilyenem volt, és nagyon szerettem, csak nem tudom, mi lett vele. Szeretnék ismét egy ilyet.

Így fest a teljes Dragon Ball videokazetta gyűjtemény.

Gondokodtam azon, hogy ha már adott a lehetőség a Google által, hogy saját YouTube csatornám legyen, azt hogyan használnám ki úgy, hogy a lehető legkevesebb szerzői jogot sértsek. Mert az előző GMailes címre létrehozott YouTube csatornára sok videót tettem ki, de azok javarésze japán zenék, és videoklipek voltak. És bizony kaptam szerzői jogi figyelmeztetéseket bőven, míg idáig fajult a dolog, hogy a Google törölte a csatornámat. Ha valami miatt dühös voltam, akkor amiatt, hogy sok régi videó, meg komment, mind elveszett. De amúgy a japánok rendkívül kényesek a szerzői jogokra. Állítólag semmilyen letöltőoldal nem érhető el Japánban, csakis és kizárólag, ami legális úton elérhető, azt tudják elérni, de minden letöltőoldal blokkolva van náluk. Igazából valahol érthető ez a mentalitás, de nem egyszer írtam már, hogy megvan a jó oldala is a letöltésnek, mert így ismerhettem a japán zenét, és amik nagyon megtetszettek, azokból vettem is eredetiben. Úgyhogy nem egészen ördögtől való a letöltés, de ha ilyen mentalitásúak a japánok, akkor nincs mit tenni, mint tiszteletben kell tartani.

Azzal a gondolattal már többször is kacérkodtam, Gameplay videókat tehetnék fel, de csakis eredeti konzolról, eredeti játékkal tenném meg. Ez még így be is jönne, mert van nekünk egy Samsung DVD-HR755 márkájú DVD felvevő, ha erre rákötjük valamelyik retro Nintendo konzolt a Wii-ig, akkor működik. Csak arra kell vigyázni, hogy a játék 50Hz-es legyen, mert a DVD felvevő 60 Hz-en nem érzékeli a képet. Nem mutat semmit. Csináltam is régről néhány játékfelvételt, csak egy idő után abbamaradt, mert arra lettem figyelmes, hogy nagyobb a reakcióidő, ha DVD felvevőről játszok, így nem tudtam jól játszani. De tegnap délután úgy voltam vele, hogy kipróbálom megint a DVD felvevőt, hátha most működik. Igazából szerintem az sem mindegy, milyen TV-re kötjük. De a lényeg, hogy tegnap végigjátszottam Easy módban Super Nintendón a The Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékot, és örömmel vettem tudomásul, hogy nem volt semmi gond. Pontosan akkor ugrott Mickey egér, amikor nyomtam a B-gombot. Úgyhogy ezzel a játékkal sikerült, de kipróbálom még mással is, hogy milyen lesz, aztán ha mindenhol rendben lesz, akkor tudok majd játszani, és akár fel is tölteni őket YouTube-ra. Sőt, mivel van SNES-re Super Game Boy-om, valamint GameCube-ra Game Boy Player-em, ezért néhány hordozható konzol játékával is tudok játszani. Konkrétan ezen konzolok játékaiból tudok felvételt csinálni:

• Nintendo Entertainment System
• Super Nintendo Entertainemnt Sytem
• Nintendo 64
• Nintendo GameCube
• Wii
• Game Boy
• Game Boy Color
• Game Boy Advance

Úgy tudom, hogy a Wii U már csak 60 Hz-en érzékel, meg az ugyan igaz, hogy lehet ahhoz is kapni külön SCART-kábelt, de azt már csak 1080p-ben lenne érdemes felvenni. Arra valószínűleg egy Avermedia lesz a megoldás. De ha már veszek, akkor olyat lenne érdemes, ami nemcsak 1080p-ben, de 60 fps-ben veszi fel az adásokat. Egy ilyen készülék, ami ilyet tud, nagyon drága, néztem eBay-en.

Úgyhogy egyelőre marad a DVD felvevős megoldás. Ez amúgy egész jól működik, és könnyítve érzem a dolgomat, mert van HDD-je is a készüléknek, méghozzá 250 GByte-os, úgyhogy az azért tekintélyes mennyiség, még annak fényében is, hogy tömörítetlenül veszi fel a játékot, vagy a TV-műsort, amit beállítunk. De pont a tömörítetlen mivolta miatt inkább a HDD-re veszem fel, amit játszok, mert így az írható DVD-ken, amit ráírnak, hogy 120 perc, az akkor tényleg 120 perc lesz, és ha túl hosszan játszok, akkor megállna a felvétel. Bár ebből a szempontból a HDD-s felvétel sem tökéletes, mert a fájlrendszere FAT32-es, így ha meghaladom a maximális fájlméretet, akkor újat kezd. De ez két okból nem gond. Egyrészt maga a felvétel folytatólagos, másrészt meg itt a gépen tudom egyesíteni a két fájlt. És ez prímán működik. Egyszer felvettem egy 50 körös Mario Party meccset (A Nintendo 64-es első részt), és az egész majdnem 3 óra volt, és két részletben került a felvevőre. Kiírtam DVD-re mind a kettőt, és egy video konverter programmal egyesítettem, és egyáltalán nem látszott meg, hogy két részletben volt felvéve. De visszatérve, ha végzek a felvétellel, akkor beteszem a DVD lemezt, és rámásolom a játékot. Vettem erre még régen egy újraírható DVD-t, és prímán működik. Rengetegszer használtam már, mert egy időben bedigitalizáltam azokat a Família Kft. részeket, amiket a köztévé az ismétlések során soha nem adott le, és mindig kiírtam ami ráfért, rá a gépre, töröltem, megint kiírtam, az újabb is rá a gépre, töröltem, és újabb menet, egészen addig, míg be nem fejeztem. Szóval az újraírható DVD rengetegszer hasznosítható újra. Ha beteszem a lemezt, mindig megformázom először, mert ezt a DVD felvevővel is meg lehet csinálni. Ha kész van, átmegyek HDD módba, a felvett műsorok közül kiválasztom, amelyik kell, rámásolom a DVD-re. Ez egy kicsit lassabb folyamat, de ráérünk. Ha kész, akkor le kell zárni a lemezt (finalise), mert ezután lesz csak kész a DVD-kép. Ekkor lehet kivenni a lemezt a lejátszóból, betenni a gépbe, és tömöríteni. Na itt voltam meglőve tegnap, mert bizonyos "vro" kiterjesztésben került a lemezre a tömörítetlen videófájl, hát én ezzel soha nem találkoztam. Azt láttam, hogy a VLC Media Player lejátsza, és pont említette Lernie az egyik mostani videójában, hogy a VLC Media Player konvertálásra is használható. Ezt eddig nem tudtam. De kiderült, hogy a fájl menüpont alatt, a "több fájl megnyitása" résznél, ha megnyitjuk az adott fájlt, és ha nem a megnyitásra megyünk, hanem a mellette levő nyílra kattintunk rá, akkor van olyan, hogy "átalakítás". Na itt lehet konvertálni. Kiterjesztés tekintetében van lehetőség bőven, de sok beállítás nincs. De egy mp4-es formátumban elindítottam a konvertálást. Egész gyorsan végzett, és elégedetten konstatáltam, hogy jó méretben tömörítette össze, csak egy baj volt. De az eredmény audiovizuális része már távolról sem volt ennyire fényes. Megnyitottam a fájlt, és teljesen máshol volt a hang, mint normál esetben lennie kellett volna. O_O Átnéztem még egyszer a beállítási lehetőségeket, de tényleg nincs sok. Második körre azt csináltam, hogy AVI formátum, és a hangot is amennyire lehet, igyekeztem állítani. De ugyanaz lett az eredmény, teljesen szét volt csúszva a hang. Így kénytelen voltam azt a konzekvenciát levonni, hogy a VLC Media Player tökéletesen alkalmatlan konvertálásra.

Így kerestem egy másik konvertáló programot. Először a Digiarty WinX HD Video Converter programjával tettem egy próbát, de ez nem ismeri fel a vro kiterjesztést. Aztán néztem, hogy van a Xilisoft-nak Video Converter Ultimate programja, ez a leírás szerint 160 kiterjesztést ismer fel. Ez már ígéretesnek hangzik tettem is egy próbát vele. Ez már felismerte a nyers video fájlomat, át is konvertáltam normál minőségű mp4 videóvá. Amikor kész volt, nagyot néztem. Tegye fel a kezét, akinél a normál méret 65 perces videónál 18,2 GByte méretű... Valami óriási méretű kbps video fájl jött ki, ötjegyű szám, csak lestem ki a fejemből, hogy ezt mégis hogy csinálta? Szerintem ez Hollywoodi stúdiók felbontása, ahol a hangot is sokezer kbps-ben tárolják. Na jó, itt azért vannak állítási lehetőségek, és lehet barátibbá is tenni a minőséget. Mindenesetre megőrzöm a Digiarty programját is, hátha annak is hasznát veszem. De ezt már fel tudtam úgy tölteni, hogy rendben legyen.

De amíg ezzel dolgozott a gép, eszembe jutott, hogy a The Adventures of Super Mario Bros. 3 rajzfilmje nincs fent régi magyar szinkronnal, és mivel ez már régóta megvan nekem átkonvertálva, ezért úgy döntöttem, hogy felteszem, itt is van.

Be is linkeltem a Magyar Nintendo közösség Facebook csoportra, és nagy tetszést váltott ki. Megmondom őszintén, meg is lepődtem azon, hogy ennyien fognak örülni neki. Régi magyar hanggal sokakban nosztalgiát keltett, ráadásul sokan csak az új, DVD kiadásos szinkronnal ismerték. Örülök, hogy sokaknak örömet szereztem vele.

És akkor itt van a Mickey egér játék Super Nintendóra.

Egész jó lett, csak abból a szempontból lett érdekes, hogy meg lett szüntetve a videóban a váltottsorosság. Ugyanis a DVD felvevő olyan szinten váltottsorosan vesz fel, hogy azt tanítani kéne... És akkor a konvertáló programokban persze van lehetőség a váltottsorosság megszüntetésére (deinterlacing), de azt vettem észre, ahogy néztem a videót, hogy amikor megsebződik Mickey, vagy valamelyik ellenség, és villog, akkor a videóban láthatatlan lesz. Ebből arra következtetek, hogy pont azokat a sorokat veszi be, ahol nem látszik a villogás. Mert ilyenkor az egyik pixelsorban látszik a karakter, a másikban nem, és szerintem ez váltakozik nagyon gyorsan. És pont a láthatatlan sorokat kapta el. Mondjuk ez némileg vicces, emlékeztet azokra a Tom és Jerry részekre, amikor Jerry láthatatlan volt, és úgy csinált mindenféle csúnyaságot Tommal szemben.

Mindenesetre ez az első próbálkozásom, ez a legjobb, amit kitaláltam, mivel nem lennék YouTuber, ezért szimplán a GamePlay videókat találtam ki, ahogy tudom hasznosítani a YouTube csatornámat. Gondolom, hogy nem lesz nagy látogatottsága, de a néhány ember biztosan nagyon fog örülni.

Mindig célirányosan nézek szét Békéscsabán a bolhapiacon, a lehető legolcsóbban keresek PlayStation konzolt, játékokat. Eléggé ritkán találok. Nem hiába, Békés megyében nemcsak a Nintendo van szinte a fehér holló szintjén, de a rivális konzolok is eléggé ritkák. Hiába a PSX Shop, és a Media Markt szerény városunkban, van is PlayStation kínálat, de ahogy figyelem már azokat is, nem nagyon fogynak a PS játékok.

De most sikerült találni PlayStation controllert. De ezt sem egy konzolokban jártas ember adta el, hanem egy idősebb férfi, aki mondta, hogy a padláson találta és elhozta. Az azért látszott rajta, hogy nem foglalkozott az esztétikai állapotával, fellelt állapotban hozta el, amiket talált. Kipróbálgattam a gombokat, és mivel úgy ítéltem meg, hogy meg lehet tisztítani őket, vettem két controllert. Az egyik egy analóg kar nélküli PSX controller, a másik meg egy PS2 controller analóg karral, 500 forintért adta darabját. Alaposan megtisztítottam, most így néz ki.

Ezzel ünnepélyesen közhírré teszem, hogy ezek életemben az első PlayStation controllereim. Végülis nagyon jó állapotú mind a kettő, mindegyik gomb nyomásra rendben tűntek, úgyhogy már csak a megfelelő konzol kell, és akkor lehet használni őket. Az analóg karok sem lengenek ki egyáltalán, semmi bajuk nincs. Így konstatálva azt tudom mondani, hogy nagyon jól tette a Sony, hogy továbbfejlesztette a Nintendo által feltalált analóg kart, mert ez a controller lehet kb. 15 éves, és teljesen újszerű állapotban van az analóg karja. Nintendo 64-nél meg úgy kell vadászni a jó állapotú analóg karos controllereket.

Kicsit kaotikus és rapszodikus volt a mai Mario Kart verseny, de ez is megvolt. Mindenek előtt még délután mentem egy versenyt a Mario Kart Wii-vel. Már egy ideje szerettem volna, de ez mindig kimaradt, de ma időt szakítottam rá. Hát, látszik, hogy rég játszottam a játékkal, ugyanis eléggé rossz eredmény született a részemről.

Nem is tudom, mikor voltam utoljára negyedik, de a Mushroom Gorge pályán az állandó leesés az ugratós gombáknál, emiatt 11. helyen lenni, meg a Toad Factory-ban a lökdödődés miatti vízbeesések miatti 9. hely alaposan betett a jó eredménynek.

Ennek ellenére örömmel mentem a Mario Kart 8 online versenybe, de most pár perccel később csatlakoztam, mert be akartam fejezni az előző blogpostot. Volt most is minden, amitől emlékezetes volt ez a meccs, az eredmény ilyen lett.

Nem sikerült rendesen a felcsatlakozás, mert amikor a bajnokságra rámentem, akkor egy lány mellé tett. Hopp, elnézést, rossz házba csengettem. Ki is léptem gyorsan, megpróbáltam barátokhoz, játékosokhoz csatlakozni, de egyikhez sem engedett. Végül megadtam magam, és visszamentem Mazsihoz, aki szegény, azóta is egyedül várt a sorsára. ^^' Úgy döntöttem, hogy játszok vele. Hát ennyire sima győzelmet nagyon rég arattam. 20 menetet mentem vele, 20-0 arányban nyertem vele szemben. Különben nem volt annyira rossz, csak rossz kocsival ment. Láttam, hogy Standard Quad volt alatta, normál kerékkel. Konkrétan volt olyan, hogy beragadtam induláskor, 5 másodperc múlva már előtte voltam. Nagyon rossz kocsival ment, amúgy nem tűnt annyira rossznak, szorosabb lett volna, ha jobb kocsi lett volna alatta. Aztán később becsatlakozott egy Kevin nevű játékos, akivel már sokkal izgalmasabb meneteket mentem. Vele már komolyan kellett számolni, csak megunta a hármas menetet egy idő után, úgyhogy lelépett. Sőt, egy idő után Mazsi is elhagyta a terepet, úgyhogy egyedül maradtam.

Akkor megpróbálkoztam a lehetetlennel, és visszamenni a nagy csoportba. Ez most speciel sikerült, csak most azért nem tudtam azonnal játszani, mert tele voltak... Miért engedett fel, ha tele voltak? -_- Csak aztán felszabadult egy hely... Ilyenkor van az, hogy ledob valakit a gép, hogy én fel tudjak menni? Nagyon kedves tőle. Mindegy, 60 ponttal csatlakoztam a többiekhez az utolsó félórára, itt is voltak érdekes menetek. 12-ből a 4. helyen végezni az első játékban, igencsak lélekemelő. ^^ Nem is néztem, hányadik vagyok, csak megyek, aztán ránézek a rangomra, és döbbenten láttam, hogy negyedik vagyok. Nem bánom! O_O Nem kell sietni megelőzni engem. O_O Mivel voltak nagyon kemény játékosok mögöttem, szerintem ilyenkor az történik, hogy halálra szívatják egymást, én meg nevető harmadikként a dobogós helyért harcolok. Voltam is pár másodpercig 3., de beelőztek végül. Nem zavar, ezt a 4. helyet is nagyon megbecsültem, és örültem neki.

Sokat voltam a középmezőnyben, úgyhogy úgy néz ki, hogy megtaláltam a megfelelő kocsit:

• Blue Falcon kocsi
• Slim kerék
• Triforce ejtőernyő (bár ez nem olyan nagy szerepet a kocsi irányíthatóságában)

És rózsazsín Yoshival menőztem. Most, hogy visszanézem az 1996-os, 1997-es és 1998-as Játék határok nélkül adásokat, most már azokkal az országokkal asszociálom a Yoshikat, amelyik színűvel játszok. A rózsaszín Yoshi a szlovén Yoshi. Az egyébként nem is tűnt fel, hogy az utolsó meccs előtt 98 pontom volt, csak felsejlett a tudatalattim mélyéről, hogy elég lenne utolsóelőtti helyezettnek lenni, és nemcsak hogy új egyéni rekordom lenne, hanem meglenne a 100 pont is? Kár volt beleélnem magam... Elrontottam a játékot, leestem a pályáról, nagyon beelőztek a többiek, úgyhogy olyan utolsó lettem a végére, hogy arról koldultam. T_T Nevetett az egyik szemem az új rekord miatt a 99 pontért, de sírt a másik, mert hol az az egyetlen pont?

Mindenesetre nagyon jó meccs volt, és bár tényleg nem volt az igazi a páros meccs is, de abban is maradtam volna végig, mert megnéztem volna, hogy mennyit tudunk menni, ezáltal hány meccset tudok megnyerni. De így is jó volt. Vasárnap folytatás.

A supermario4ever.blogspot.com blog története

Sikerült megmenteni ezt a blogot, és gondolkodom azon, hogy ezt is újra aktivizálom, csak ki kell találjam még, hogy mire használjam. Valami rendszert szeretnék. Hiszen több blog is van ezen a néven, mindegyiket én írom. A lényeg csak, hogy legyen valami rendszer, mely alapján érdemes lenne az egyiket, másikat nézni. És lehet, hogy nagyobb látogatottsága is lenne a blogoknak, ha tematikus lenne, és nem személyes, amibe minden egybe van zsúfolva. Ahogy írom ezeket a sorokat, kezd körvonalazódni bennem a dolog. :) Valószínűleg az egyik blog lesz videojátékos jellegű, a másik meg japán zenés, meg talán a wordpress-eset is életre keltem, az meg lehet személyes jellegű, de ezt még kigondolom magamban,  hogy lenne a megfelelő.

Amúgy érdekes sztorija van ennek a blognak (konkrétan a blogspotosnak), még 2006 májusában hoztam létre, akkor rövid zenés postok voltak alatta. De utána ejtettem ezt a blogot, és gyorsan feledésbe merült. Nem is látogattam, csak most, konkrétan tegnapelőtt jutott eszembe, hogy lefoglalhatnám ezt a címet. Csak döbbenten láttam, hogy már nem lehetett, mert valaki megtette korábban. Beírta ma linket a címsorba, és ismerős volt az írás. Az, hogy miről írtam, valósággal kivert a víz. Megpróbáltam bejelentkezni, és törölni a postokat, de sehogy nem tudtam. Mert ugye ez még akkor volt, amikor a bloggert még nem vette meg a Google (vagy nem akart mindent egy profil alá tenni), ezért a bloggeres felhasználómba külön kellett bejelentkezni. Igen ám, de nem emlékeztem a jelszavamra 11 év távlatából. Először azt próbáltam meg kitalálni, hogy melyik E-mail címről regisztrálhattam, ezért kértem egy jelszó-emlékeztetőt. Amikor elküldtem, csak annyit mutatott, hogy c****@****.hu címre küldték ki. Próbáltam visszaemlékezni, de c betűvel kezdődő E-mail címem soha nem volt. Talán valami elkallódott Freemailes cím lehetett (volt ott is valami regisztrációm...), de az biztos, hogy anno se vipmail-en se citromail-en nem c betűvel kezdődött a címem. Hát ez nem sikerült, akkor irány a Google support. Eleinte magamtól akartam írni nekik, hogy ez meg ez a problémám, és hogy segítsenek. De ilyet nem találtam, fórumot viszont igen. Meglepetten láttam, hogy nem én vagyok az egyedüli, akinek ez a problémája, többen meg is írták a saját történetüket, hogy nagyon ciki az írás, és nem szeretnék, ha megmaradna az utókor számára. Csakhogy erre mi a Google válasza? Hogy ha nem elérhető az E-mail címed, akkor "You're out of luck!" Hát akkor beletörődtem, hogy az én blogom is megmarad a külvilágnak oly módon, ahogy nem szeretném. Vagy mégsem? Megerőltettem magam, és elgondolkodtam azon, hogy mely jelszavakat használtam 2006 körül. Több lehetőségen is elgondolkodtam, egyik sem jött be. Aztán eszembe jutott, hogy akkor még nem követelték meg annyira az erős jelszót, ezért valami nagyon gyenge volt. No nem ilyen 12345, meg ilyenre kell gondolni, de a lényeg, hogy bejött. :D Úgy megkönnyebbültam, hogy szavakban nem tudom kifejezni. Egyből hozzákötöttem a Google-ös felhasználómhoz ezt a blogot, és most már az enyém lett. Első dolgom volt törölni a postokat. Nem vagyok büszke azokra az írásokra, és bár írtam több helyen is, megtartok régi írásokat, de ezeket azért töröltem, mert úgy voltam velük, hogy ezek abban a formájában vállalhatatlanok. Persze tudom, hogy az internet nem felejt, de hozzásegítettem ahhoz, hogy a tudattalanjának egy olyan pontjára jusson el, ahonnan nehéz lesz kiásni.

Már csak azt kell kitalálni, hogy hasznosítsam ezt a blogot. A tematizálás jó ötletnek tűnik, csak a kivitelezésen kell elgondolkodni. Mert egyenként kiválogatni a blog.hu-ról az írásokat témánként nagyon hosszadalmas lenne, lévén, hogy majdnem 2.000 post van benne. Mindenesetre lehet, hogy ez lesz a zenei blog, ahol azon zenékről írok, melyek érdekelnek. Elsősorban magyar és japán zene lesz, de várhatóan ide fognak kikerülni a dalszövegek és a karaokéról is itt fogok írni. De ez még átgondolom magamban, hogy legyen.

Az utóbbi időkben napi szinten átjártam Gyulára, mert itt dolgoztam. De most, hogy felvételt nyertem egyetemre, közös megegyezéssel kiléptem. És úgy voltam vele, hogy mivel Gyula nagyon népszerű üdülőváros, ezért itt teszem próbára a telefon kameráját, csinálok néhány látványosságról képet, hogy lássam, mit tud. Azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy nincsenek feltétlen megelégedve a Xiaomi Redmi Note 4X kamerájával (ahhoz képest, hogy milyen képességű a telefon), szerintem egész jó képeket csinál. Felteszek néhány képet.

Az első egy kis szökőkút-szerűség, ahova gyakran kiültem ebédszünetben.

Itt olvasgattam könyvet, magazint, éppen amihez kedvem volt. Kifejezetten kellemes hangulata volt, a víz csobogása nyugtató hatással volt rám.

De van jónéhány "vizes" kép, mert ugye Gyula, mint fürdőváros, ennek jellegét nagyon kidomborították a felújítás során, ami az elmúlt években volt. A második kép is ilyen, ez a Városház utcánál levő kis szökőkútról készült, mögötte a Katolikus templommal.

Most nézem, hogy nem látszik rajta a szökőkút, úgyhogy ez csak a templom.

A harmadik pedig a híres-neves világóra, ami valóban működik.

Egyébként sokáig nem tűnt fel nekem, hogy jár az óra, azt hittem, hogy ez csak extra látványosság, mely mutatja, hogy a világ nagyvárosaiban épp mennyi az idő, mikor Gyulán mondjuk 12 óra van. De amikor láttam ezt a nagy pöcköt, rudat, nevezzük bárminek, akkor kezdett gyanús lenni a dolog. És amikor megfigyeltem, hogy amikor reggel elmegyek mellette, tényleg 7 óra múlt, ahogy délután is elmentem mellette, tényleg ennyi az idő, amennyit mutat a képen, akkor jöttem rá, hogy ez tényleg jár.

És íme a Kossuth tér, amit felújítottak néhány éve, és meg kell hagyni, nagyon szép lett.

Amikor ide jártam gimnáziumba, még a régi állapotában volt, nagyjából akkor kezdték a munkálatokat, amikor végzős voltam.

Illetve még egy kép a hídnál, mely a Városház utcáról átvisz a Kossuth térre.

Azt hiszem, ez az élővíz csatorna, ez is kedvelt hely.

Végezetül egy kép a vasútállomásról.

Engem komolyan megdöbbentett, hogy a vasútállomás ugyanolyan állapotban van, mint 15-20 éve, főleg annak fényében, hogy a Budapest-Lőkösháza vasútvonal állomásait és megállóhelyeit milyen szépen felújították, és amikor megláttam, hogy a gyulai maradt a régi, komolyan meglepett. Ezek szerint csak a budapestet érintő vonatok vasútállomásait újították fel, mert hogy azt sokkal többen használják, de amelyiket csak elvétve, azt hagyták úgy, ahogy van. Egyébként se nagyon forgalmas a vasútállomás, jobbára csak átmenő forgalmat biztosít Békéscsaba és Vésztő között.

A százéves cukrászda épületét akartam még lekapni, de azt utólag elfelejtettem, pedig elmentem néhányszor mellette. Nem ettem ott soha, de nyilván méltán népszerű. Úgyhogy gyertek nagyon sokan Gyulára. Nagyon szép város, én személy szerint úgy vagyok vele, hogy nagyon jó itt eltölteni néhány napot, de nem laknék itt. Már nagyon távol van mindentől. Egyébként érdekesség, hogy amikor átbuszoztam (illetve néhányszor vonattal jártam), kipróbáltam, hogy Békéscsabáról kijövet meddig tudom fogni a Csaba Rádiót a hordozható rádiómon, és nem jutott el Gyuláig, de itt már valami román adót lehetett fogni a helyén. Gyula ugye határváros, Gyulavári az a városrész, ahonnan ha sétálsz néhányat, Romániában találod magad.