Múlt héten általam elmaradt az online Mario Kart verseny a MondoCon miatt, de a héten itt voltam. A péntekiről nem írtam azonnal, mert nagyon csonka lett, nem is volt hangulatom az egészhez, ennek megfelelően az eredmény is meglehetősen szerény lett. De azért álljon itt.

Körülbelül fél órát maradtam, mert azt hittem, hogy megint kettéválasztotta a szerver a csoportot, és hogy van egy nagyobb. De amikor láttam az ismerőslistán, hogy senki más nem játszik, akkor láttam, hogy nincs semmi hiba a szerkezetben. De aztán már nem volt kedvem visszamenni. Már csak azért sem, mert a játékosok körében divatos lett az úgynevezett "fánkozás". Ennek az a lényege, hogy a cél előtt az egyik játékos a cél előtt körözve fánkot "rajzol" a talajra. Ezt akkor alkalmazzák, amikor a következő játékost várják mögötte, de van annyi ideje, hogy kiélje alkotó kreativitását az aszfalton. Ez részint... ha nem is szívatás, de élcelődés (nem jut eszembe megfelelő kifejezés), mert azt sejteti a mögötte levő játékos, hogy az előtte levő megfeledkezett magáról, és csodák csodájára jobb helyezést érhet el. De nem úgy van az, ha a kreatív személyünk gyors besettenkedik a célba. Ezt Mii Tibi csinálta meg velem, és igazság szerint mérges voltam miatta. Rá is ordítottam a TV-re, hogy "ne játszd már meg magad, menj már be a célba!" Ez nekem gúnyolódásnak számít, mert ez olyan, mintha a gyenge játékomat akarná kigúnyolni, hogy azt mutatja, hogy olyan gyenge vagy, hogy még fánkozásra is van időm. Sőt, ha még lenne annyi időm, meg is sütném őket. Soha nem szerettem az ilyen jellegű játékot, én mindig úgy vagyok vele, hogy ha valaki jobb, akkor fusson be a célba, és zárjuk rövidre a dolgot. Fordított esetben is ezt csinálom. Ha egy rosszabb játékossal játszok, még ha fél pálya előnyöm is van, befutok a célba. Amúgy a Mario Kart Wii online játékában ez a mögötte levő játékos bevárása bevett trollkodás, csak ott nem álltak neki körözni, hanem megálltak és vártak. Ott sem szerettem ezt. Úgyhogy ezen eset miatt sem erősítette meg a játékhoz a kedvemet.

De ez csak egy rövid idejű dühöngés volt, a vasárnapi verseny ugyanis valami hihetetlen jóra sikeredett! Új egyéni rekord is született.

Úgy kapartam, hogy meglegyen a 100 pont a végére, milyen szép is lett volna így zárni a tegnap estét, de a vége eléggé gyengére sikeredett. Így az egyéni rekord végül csak 1 ponttal lett több. De a 97 pont is jó dolog.

Azt örömmel vettem, hogy Mazsibazsit sikerült rávenni, hogy versenyezzen, így nem én vagyok az egyedüli, aki karaokézik és játszik is. Ő is kezdő, neki 72 pont gyűlt össze. Néhány játékot kommentáltunk egymásnak, akkor nevettem nagyot, amikor megijedt a banánhéjamtól, és inkább levetette magát a mélybe. Ezek után csodálkozom, hogy be mertem ülni a kocsijába. O_O A való életben... Képzelem, ha meglát valami apró dolgot, amitől megijed, és inkább az árokba veti magát. Nem lenne vicces. Amúgy jó verseny volt, most is megjelentem többször középmezőnyben, a legjobb helyezésem egy 3. hely volt, a cél előtt azt hiszem valami történt az előttem levő 3. helyezettel (amikor 4. voltam), és be tudtam előzni. Volt is öröm rendesen. Csak egyszer voltam harmadik, de a lehetőség többször megvillant. De milyen az, amikor a cél előtt 1 méterrel valami villámként berobban a célba? Pedig annyira szerettem volna egy második bronzérmet is. Jó játék volt, és bár nem éreztem magam fáradtnak a végére, mégis legyengült a játékom, és akkor már csak azért harcoltam, hogy becsülettel beérjek, mint utolsó helyezett.

Most sárga Yoshival voltam Blue Falcon kocsival és Slick gumival. Van egy olyan érzésem, hogy a Slick gumi a hibás abban, hogy néha amikor gombát használok, olyan nagy ívben veszi be a kanyart, mintha egyáltalán nem is kanyarodnék. Így néhányszor falhoz csapódtam. Pénteken másik kereket fogok csatlakoztatni a kocsihoz.

A héten frissítettem a Windows 7-emet Windows 10-re, most már úgy néz ki, hogy rendben működik. Meglepett, hogy a hivatalos oldalon még mindig ingyenesen lehet frissíteni win10-re, akinek van aktivált Windows 7-e, vagy Windows 8-a. Hát hajrá. Megcsináltam a hét elején. Ezt is felfedeztem magamnak. Használtam már Windows 8-at is korábban, úgyhogy tudom, hogy itt is vannak alkalmazások, ugyanúgy, mint Androidnál (Windows Store), csak korántsem annyira népszerű, mint a Google Play, és ahogy szétnéztem, több olyan alkalmazást is láttam, amiről inkább azt mondom, hogy óvakodni kell tőlük. De ami jó, azt érdemes. Leszedtem néhány játékot, és a XBOX alkalmazást, úgyhogy most már a Microsoft konzolján is jelen vagyok, anélkül, hogy lenne konzolom. PC-n, Windows 10-en játszok néhány játékkal. Sajnos a "supermario4ever" név már foglalt volt, ezért "sm4e86" névvel regisztráltam be.

Sőt, az "XBOX Avatarok" alkalmazással saját avatart is csináltam, ami már XBOX360 óta létezik. Ezt a Nintendo Wii konzolja hatására vezették be, hiszen sikeres volt a volt a konzol, és a Microsoft gondolta, hogy ami megadatik nekünk Nintendósoknak, az miért ne adasson meg az ő felhasználóinak is? Láttam néhány ilyen alkotást, a Mii-khez képest ugyan realistább, de soha nem nyerte el igazán a tetszésemet. De amit csináltam magamról (jobb oldalt látható), egész vállalható lett a részemről. Valljátok be, hogy rám ismertek, ha ránéztek. Szóval, XBOX-on egyelőre néhány játékkal játszok, amik elérhetők Windows 10 alkalmazásként, az alábbiakkal:

• Microsoft Solitaire Collection
• Microsoft Sudoku
• Microsoft Bingo
• UNO & Friends
• Sonic Dash

Casual játékgyűjtemény (kivétel talán a Sonic), de lefoglalnak, és jó ezekben is teljesítményeket (achivement-eket) gyűjteni. Meg amúgy természetesen lehet teljes, komoly játékokat is vásárolni (nevezzük őket hardcore-nak), amik még esetleg érdekelnének is, de szinte mind tizenezer forintok.

Néhány hete, amikor gond volt a Mario Kart 8 online csatlakozásával, kiábrándultságomban letöltöttem az okostelefonomra a PlayStation alkalmazást, hogy megnézzem, mivel nyújt többet, mint a Nintendo alkalmazása. Nem maholnap tervezek PlayStation 4-et vásárolni, de azt már kinéztem magamnak, hogy ha veszek, akkor sima 1 TByte-osat fogok venni. Nem érzem a Pro verzió szükségességét. Részben azért, teljesen feleslegesnek tartom a 4K-s felbontást. Meggyőződésem, hogy ez most még csak erőfitogtatásról szól, hogy kinek milyen menő TV-je van, amúgy nagyon kevés eszköz, lejátszó használja ki, 4K HD-s TV csatornáról meg nem is tudok. Én egyelőre nagyon boldog vagyok a Full HD-s felbontással (már ha ez egyáltalán számít valamit a játékoknál), szerintem legalább 5 évig nem is fogok majd akarni váltani. Na szóval, PlayStation profilt nagyon nehéz volt létrehozni, ugyanis a "supermario4ever" név már ne volt foglalva. Néztem is, hogy ki az a félkegyelmű rajtam kívül, aki Nintendós névvel regisztrál PlayStationös profilt? O_O De semmilyen válfaja nem jött be, se az sm4e, de még az sm4e86 sem, a keresztnevemmel gondoltam, hogy fel fogok sülni, végül a 15. próbálkozás körül bejött a "sm4e86_HUN" név. Igaza van, mutassam meg a nagyvilágnak, hogy magyar vagyok. Maga az alkalmazás sok mindenre nem használható, gondolom, csak PS4-gyel teljes értékű. Úgyhogy egyelőre csak azért van, hogy jelezzem jelenlétemet, és hogy tervezek komolyan PlayStation fronton. Aztán meglátjuk, hogy mikor lesz először PlayStation konzolom. Bár az komolyan meglepett, hogy PlayStation 3-at nagyon olcsón lehet venni, ha jól helyen nézzük. Abból majd első kiadásút szeretnék, ami még a PSX játékokat is lejátssza. Sony-nál meg mivel nem lehet saját avatart készíteni, ezért azt a Prince of Tennis-es képet tettem be, amit Facebook profilképnek is használok.

Ebben bagszit utánzom, megmondom őszintén. Ő Pikachu vagy Raichu képekkel fejezi ki önmagát, én erre Echizen Ryomát találtam megfelelőnek a Prince of Tennis anime főszereplőjét. Az az érdekes, hogy az animében meglehetősen lekezelő és pökhendi, viszont képek formájában lehet találni róla olyan képeket, ahol pozitívabb érzelmeket fejez ki. Ezt a képet röviddel azután tettem ki profilképnek, miután megkaptam az érettségit, kifejezve nemcsak az örömömet, hanem hogy kész vagyok az újabb megmérettetésekre. Előtte sokáig ez a kép volt profilképként beállítva:

Ezzel az alvó képpel egy átmeneti állapotot akartam kifejezni, amikor még nem értek sikerek, de dolgoztam értük. Mondhatni cselekedtem az álmomért.

De visszatérve a PS-re, egyelőre nem gondolom, hogy a PlayStation alkalmazást komolyan fogom fogom tudni használni, még a Nintendo Switch vásárlását is nagyon távolinak érzem, pedig annak van prioritása.

Itt terveztem lezárni a postot, ha bagszi nem jött volna egy nagyon jó ajánlattal. Mutatta a Green Man Gaming weboldalt, hogy óriási leárazások vannak olyan játékokból, amik érdekelnek. Említettem neki múlt héten, hogy sok év után ismét beléptem a Steames profilomba, és hogy milyen játékok érdekelnek. Mert itt is váltakozó áron vannak játékok, de vannak teljes pakkok is. Ezek ugyan tartalmazzák például egy játék teljes sorozatát, és bár kedvezményesen, de nagyon magas áron vásárolhatók meg, ezért egybe ennyi pénzt kiadni nagyon sok. És akkor beszéltünk a Humble Bundle-ről, valamint ha lesznek játékok nagyon olcsón, akkor figyeljük őket együtt. Néhány játék, ami érdekel:

• DuckTales Remastered
• Sonic sorozat
• Worms sorozat

Ezeket meg is jegyezte, és a fent említett oldal, majdnem olyan, mint a Humble Bundle, itt is vannak játékok óriási leárazással, csak itt nem az van, hogy annyit fizetsz, amennyit szeretnél, hanem megszabott akciós árak vannak. De mit számít az, ha 75-80%-kal vannak játékok leárazva? Ma mutatta, hogy például a DuckTales Remastered, és néhány Worms játék nagyon le van értékelve. Be is regisztráltam az oldalra, és óriási öröm ért, hogy tényleg vannak játékok, amik nagyon olcsók. Ezeket vettem meg:

• DuckTales Remastered - £3.76
• Worms - £1.19
• Worms Armageddon - £2.09

Az első Worms-szal még 1996 körül játszottam számítógépen, és emlékszem, hogy hihetetlenül imádtam. És most újrajátszhatom. A grafikája már akkoriban is polgárpukkasztóan rondának számított, de talán első játékok egyike volt, mely bizonyította, hogy nem a grafika számít, hanem a játékélmény, és az az agyatlan poén, amit ez a játék árasztott magából. Rengeteget játszottam vele annak idején. A Worms Armageddonhoz meg Nintendo 64-en volt szerencsém, azt kölcsönöztem a békéscsabai PSX Shop-ból, a Nintendo 64 fénykorában. Nagyon lekötött a játék, a grafikai kivitelezés, ahogy fejlődött a játék nagyon jól kifejezte a bohókás, debil mivoltát. Ami meglepett, hogy maga a játék valóban Full HD-s. A beállításoknál nyújtott a kép, de a játék alatt teljesen Full HD-sra vált a kép. Nagyon meglepett annak fényében, hogy 1999-es a játék. De az az igazság, hogy egyáltalán nem vagyok képben a Steam esetében hogy mennek a dolgok. A helyzet ugyanis az, hogy még 2012-ben regisztráltam a Steam-re, de konkrétan a mai nap volt az első, amikor oda vásároltam először játékot. A grafika miatt vetettem fel a dolgot, bár élek a gyanúperrel, hogy ez a Worms Armageddon sajátja, hogy olyan grafikai megoldást alkalmaztak, aminek az az eredménye, hogy alkalmazkodik a monitor / kijelző / képernyő felbontásához. Ehhez (még) nem értek. A DuckTales Remastered-nek meg csak az alapküldetését vittem végig így hirtelenjében, vagyis Nikit, Tikit és Vikit mentettem meg a Beagle Boy-októl. De szeretem ezt a játékot is, és nagyon örülök, hogy bagszi mutatta ezt az akciót, hálás voltam érte. Ti se legyetek idegenek. Folyamatosan fogom nézni én is, de lényegében azt a két Worms játékot vettem meg, amelyik a legjobban érdekel a szériából. Hálás vagyok értük bagszinak, hogy megmutatta. Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy vannak teljes pakkok, amiket említettem korábban. Worms esetében is a teljes játékszériát meg lehet venni százegynehány euróért, és arra vagyok kíváncsi, hogy ha megvan egy vagy több játék az adott sorozatból, akkor meg lehet-e venni a pakk többi részét, ami nincs meg, arányosan olcsóbban? Ez még egy jó dolog lenne, ha ez sikerülne. És úgy nézem, hogy a Worms pakk némileg olcsóbb lett, hogy nem számolja bele a két játékot, kihúzta a fenti kettőt. Ez nagyon jó, akkor fogok PC-n is játszani. Amúgy Steamen még sikerült lefoglalni a "supermario4ever" nevet, és ott a Mii-met használom profilképnek.

Ja, és a blog. Majd tervezem kicsit átalakítani... már amekkora művészet kell ahhoz, hogy a blog.hu sablont váltsak, és kicsit testreszabjam. De a lényeg, hogy a blog.hu-nál is lehetőség CSS-sel jobban testreszabni a lehetőségeket. Ehhez egyelőre még nem értek, ahogy a háttérkép készítéshez sem. Most félkész állapotban marad, és ismerősöket, barátokat kérek meg segítségre, de jó eséllyel majd ha tanulni fogok informatikát, fogok érteni ezekhez. A blog.hu-nál nincs sok sablon, amivel alapvetően nincs is gond, mert a WordPress-nél amúgy rengeteg van, de nagyon sok a hasonló. A személyes gondom az, hogy elrendezésben ez tetszik a legjobban, viszont a sötét háttér nem tetszik. Ezen könnyen lehet változtatni akár világos háttérrel, vagy egy háttérképpel, csakhogy a betűszín változtatása alapvetően nem lehetséges. Gondolom, hogy úgy lehet, hogy ha a CSS-be beírom a megfelelő dolgokat, de ebbe még nemigen merek belenyúlni, nehogy rossz helyre írjam be, és aztán nem tudom, hogysmint. Inkább azt találtam ki, hogy egy olyan háttérképet csináltatok, ami világosabb, de látszik rajta a fehér betűszín. A piros alap nagyon jó lesz. Mazsibazsi még MondoConon felajánlotta, hogy ha valamelyik kfn-hez szeretnék képet módosítani, akkor segít. Rá gondoltam első körben. Mondta, hogy a komolyabb képszerkesztés neki sem megy, de megnézi, mit tehet. Megpróbálta, de az az igazság, hogy nem tudta úgy megcsinálni, hogy a kép természetesnek hasson (pl. látszanak a kivágások). De az igyekezetét értékelem, és köszönöm, hogy megpróbálta.

Kiválogattam, és feltöltöttem az általam készített képeket a mostani MondoCon-ról. Ezek itt érhetők el:

2017. nyári MondoCon képek

Ennél sokkal több képet csináltam, nemcsak szortírozva lettek minőségük tekintetében, hanem csináltam extra képeket magamnak. Egyik hobbim a vasútállomások, vonatok fotózása, de ezeket nem teszem nyilvánossá elé, mások sokkal jobb vasútállomásos, vonatos képeket csinálnak. Ezeket csupán magamnak csinálom. Ami a képek minőségét illeti, annyira azért nem voltam szigorú. Inkább csak a nagyon vállalhatatlanul homályos képeket hagytam ki és az olyanokat, ahol olyan arcokat vágnak így spontán, ami lehet, hogy vicces, de annak jó eséllyel kellemetlen látni, aki rajta van. A többi kép meg... hát, maradjunk annyiban, hogy nem vagyok fotós. De magam is látom a hibát néhány konzolos képnél. Rosszul megválasztott távolság, emberek rosszul vannak a képben, szeretnék ezeken javítani, hogy legalább mint hobbi fotós csináljak jó képeket.

Amúgy szívesen meghallgatnék ajánlatokat arról, hogy milyen jó fotómegosztó oldal létezik, mert ez a Photobucket, ahova feltettem a képeket, régen nem léptem be, és látom, hogy nagyon agyonnyomják az oldalt reklámokkal. És promotálják erősen, hogy havi $2.49-ért reklámmentesíthetem az oldalt. Csakhogy nálam ezzel az agresszív reklámozással pont az ellenkező hatást érik el. Annyira a képembe nyomják, hogy fizess, ha nem akarsz idegesítő reklámokat, hogy csak megerősítik bennem a dacot, hogy csak azért sem fizetek. Még a Google Drive, vagy a OneDrive tárhelyre gondoltam (van mind a kettő), de ha valaki tud jó fotós weboldalt, ami nem ennyire agresszív, akkor szóljatok róla.

Ezen a hétvégén volt a 2017-es nyári MondoConon. Kicsit tartottam az időjárástól, mert tavaly is pont MondoCon-ra romlott le az idő, idénre is pont ezt ígérték, de ez szerencsére nem valósult meg annyira. Nem volt 38°C, mint a hét elején (őszintén sajnáltam... imádom a nagy meleget, nagyon jól bírom), de a 28-30°C is megtette. Legalább nem esett az eső, mint tavaly.

Nagyon lelkes voltam egész múlt héten a rendezvény miatt, de az az igazság, hogy az emelt szintű jeles angol érettséginek még most is megvan a hatása, ugyanis, azáltal, hogy teljesítettem egy olyan "dologban", amiben nagyon akartam, az nagy önbizalmat adott, és megadta az alaphangulatot a jövőre nézve, amire biztos, hogy szükség lesz. Mivel bagszinál aludtam, és nem vittem magammal a laptopot, ezért most egybe írok le mindent, ami történt.

PÉNTEK

Erre a napra szabadnapot kértem a munkahelyen, ugyanis kitaláltam azt, hogy a 12.19-es vonattal megyek fel Pestre, ugyanis naponta egyszer indul Békéscsabáról Budapest-Keletire egy FLIRT motorvonat, amin imádok utazni, erre szoktam átszállni Szolnokon, amikor látom, hogy ilyen vonat megy Pestre. Úgy voltam vele, hogy kipróbálom, hogy milyen egy ilyen vonaton hosszú úton utazni. Élményszámba ment, imádtam az utazást, és az volt a gondolatom a 2 és fél órás vonatút alatt, hogy a MÁV a legjobb dolog, ami történhet Magyarországgal. Sok ilyet szeretnék, és az összes régi vonatot száműzzék a "készletből". Amíg itthon készülődtem, addig Zorán: II albumát hallgattam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog most is tetszeni, és feldobja a hangulatomat. Azon meg külön mosolyogtam magamban, amikor tudatosodott bennem, hogy 1978-ban ilyet énekelt:

A megváltó álmokból annyi marad, mint komputer-agyban egy ujjlenyomat.

Nyilván értem, hogy mit akart ezzel kifejezni, és hogy hol volt akkor a technikai fejlődés, hogy mit akart ezzel mondani, csak 2017-ben érdekes hallgatni, annak fényében, hogy mi minden marad meg manapság egy komputer-agyban.

Miután összekészülődtem, elindultam. Online vettem meg a jegyet. Ez az első eset, hogy e-vonatjegyet vettem (ami ugyanolyan, mint az otthon nyomtatható vonatjegy, csak mobilról is tudja a kalauz már érvényesíteni. A vonatút alatt az 1996-os Játék határok nélkül 3. elődöntőjét néztem meg, valamint a legújabb PC GURU magazint olvastam. Ez volt az első eset, és jó eséllyel az utolsó is, amikor teljes áron, azaz 1995 forintért vettem számítástechnikai újságot. Ez a szám ugyanis 25. évfordulós, és kíváncsi voltam, hogy ünnepelnek, és a hátsó borító retrós volt, tetszett. Vettem az utóbbi időkben PC-s újságokat, de nagyon olcsón. A Keleti Pályaudvaron az egyik újságosnál bontatlanul lehet venni 200 forintért (tehát majdnem 90%-kal olcsóbban) néhány hónappal ezelőtti számot, valamint van még a Lehel téri piac emeletén és a Nyugati Pályaudvar aluljárójában is lehet találni 60%-os kedvezménnyel szintén néhány hónappal ezelőtti számot bontatlanul. Ezért mondom, hogy nem tervezek rendszert csinálni a PC-s magazinok teljes áron történő vásárlásából. Már csak azért sem, mert négy magazint is vennék:

• PC GURU
• GameStar
• PC World
• CHIP magazin

Ezek közül a CHIP magazint erőltetném a legkevésbé, mert a címlapon olyan bulvárlapokat megszégyenítő szöveget lehet olvasni, miközben belül maga a cikk ugyanolyan érdektelen, sablonos, hogy az valami hihetetlen. Amúgy mindegyik újság külön-külön 1995 forintba kerül, és bár tudom, hogy régóta nem emelt árat egyik sem, de nagyon jól kell, hogy keressek, hogy minden egyes hónapban 7980 forintot adjak ki újságokra. És akkor nem is beszéltünk még a Garfield és a Mondo Magazinokról, melyekben szintén érdekelt vagyok. De mivel a PC GURU-nak most volt a 25. évfordulója, ezért ezt most megtettem. És meg kell hagyni, egész jó Nintendós cikkeket írtak, úgyhogy magával a magazinnal nincs baj.

Mosolyogtam magamban, amikor láttam, hogy a vonat a Keleti Pályaudvaron a 10. vágányra érkezett. 11 éve járok fel rendszeresen Pestre, és meg merem kockáztatni, hogy ez volt az első eset nálam, amikor a rejtélyes 10. vágányra érkezett meg a vonat. Sokáig azt hittem, hogy a 10. vágányt kihagyták a Keletinél, mert mindig azt láttam, hogy a 9. vágány után a 11. jön. Aztán egyszer beszéltük Leeával, hogy megvan az, csak nagyon hátul. És tényleg. Nálam ez ilyen Harry Potter 9. és 3/4. vágány szindróma volt. Most már voltam is ott. Mármint a Keleti 10. vágányánál. A BKV-s ellenőr tök rendes volt a Keletinél. Automatában akartam venni jegyet 350 forintért, de felajánlotta, hogy nála vehetek "teljes" vonaljegyet 300 forintért. Egy elég volt, mert bár terveztem elmenni a Határ útra, egyrészt megnézni, mert olyan rég voltam ott, másrészt meg az Europarkot átnevezték Shopmarkra, és kíváncsi voltam rá. Bár gondolom, hogy a névváltoztatáson kívül minden ugyanaz maradt. De végül nem mentem, mert úgy éreztem, hogy nem marad elég idő a Határ útról elérni a WestEnd-be, mert bagszival ott találkozok. Úgyhogy maradt csak a Nyugati pályaudvar. Itt is eltöltöttem az időt. Szétnéztem az 576 KByte Shop-ban, a Libriben, a Media Markt-ban. Aztán a Burger Kingben ettem egy kuponos Whopper menüt. Ez olyan, hogy Whopper juniort adtak még mellé, és nagy üdítővel 1390 forint volt. Ez pont jó volt. Aztán eltöltöttem az időt. Játszottam egyet a Pokémon Linkkel. Kíváncsi voltam most a játékra, mert nagyon sokat játszok mobilon a Pokémon Shuffle-lel, és a Pokémon Link elemein alapul a játék, és most úgy akartam vele játszani, hogy lássam az alapokat. Tetszetős, jó a Pokémon Link is. Megvan a játék, de talán csak egyszer-kétszer vettem elő, mert a zenéjét utáltam, ezért hanyagoltam. Megjött bagszi, ő is evett, aztán mentünk a vonathoz. Leszállás után egyenes út vezetett hozzá, nála meg játszottunk Switch-en Mario Kart 8 Deluxe-et. Illetve előtte ő vitte The Legend of Zelda: Breath of the Wild-ot, mert olyan helyen hagyta félbe a játékot, ahol nem menthetett, és ha végleg kilép a játékból, akkor több órás játéka veszhet kárba. Ezt meg csak nem kívánhatom neki. Hagytam, hogy játssza végig, közben figyeltem, hogy mit csinál. Csak 26%-on állt neki a teljes játék, miután legyőzte a főellenséget, Ganondorfot? Túl nagy ez a játék. Egyszer elkezded, és talán 50 év múlva végzel vele feelinget adja meg. Most is legalább 2 órát játszott vele, mire befejezte azt a szakaszt / küldetést, amit félbehagyott, és tudott menteni.

Aztán a Mario Kart 8 Deluxe-ben arra voltam kíváncsi, hogy bizonyos kocsikkal hogy tudok teljesíteni. Pénteken este sárga Yoshival voltam, az F-Zerós kocsival és talán a Slick gumival. VS meccset mentünk, 12 menetes, 150cc, nehéz gépi ellenfelekkel, és ilyen eredményt sikerült elérni.

Bagszi volt Lakitu. Az volt a szép, hogy utolsó három játékot megnyertem, így sikerült beszépíteni, és olyan eredményt felmutatni, ami méltó a jelen tudásomhoz. Aztán már eléggé késő volt, úgyhogy aludtunk utána.

SZOMBAT

Korán ébredtem fel, és hogy ne zavarjam bagszit, lefoglaltam magam. Végighallgattam Okui Masami: i-magination albumát, majd telefonon nézelődtem és játszottam. De az idő csak lassan telt, ezért úgy döntöttem, hogy kicsit összepakolok nála. Nem is kelt fel addig, amíg nem szóltam neki, hogy megyek. 9.30-kor indultam el, előtte benéztem az egyik közeli SPAR-ba, itt vásároltam be magamnak egész napra. Majd elsétáltam a Hungexpóig. Ott óriási sor volt... O_O Biztos, hogy jól jártam azzal, hogy online vettem meg a jegyet? Mivel éltem a gyanúperrel, hogy ez a helyben vásárlós sor, ezért egy másik sort kerestem, mely vélhetőleg rövidebb sort, ami már valamivel jobban mutat. Amíg vártam, hogy bejutok, addig mobilon néztem az 1997-es Játék határok nélkül 3. elődöntőjét. De aztán láttam, hogy az online elővételes sor egy másik, még annál is rövidebb, ezért a videó félbemarad, és bejutottam. A karaoke teremben már szinte mindenki jelen volt: Mazsibazsi, 8, John, Waka, Superion, és a szervezők is készen álltak a napra.

A karaoke számomra a vívmány jegyében telt. Kitaláltak egy újdonságot a karaokénál, hogy különböző meghatározott zenei stílusokban kell énekelni, és azokért pecsétet lehet gyűjteni. Összesen 5 van: Rock, pörgős, nyugati, lírai és musical vagy filmzene. Aki összegyűjt 5 pecsétet, az kisebb ajándékot kap. Aranyos ötlet, de inkább azért jó, hogy különböző zenei stílusban kipróbálhatjuk magunkat. Rögtön az elsőt ennek jegyében énekeltem: BLACK BLOOD BROTHERS: Ashita no Kioku dalát szerettem volna nagyon. Nagyon bennem volt a hangulata, a SPAR-ban végig ezt énekeltem, én voltam a rádió addig, amíg ott voltam. Necces volt amúgy kiállni ezzel, mert tetszik, szeretem a dalt, sokat hallgattam itthon, de nem gyakoroltam. Azt csináltam, hogy leszedtem a dalszöveget, rátettem a telefonra, és néztem. Próbáltam dallam és ritmus alapján követni, hogy ha kint leszek, tudjam énekelni. Jelentem, bevált az ötlet! Nem volt hibátlan, de az az 1-2 hiba bőven belefért, és annyira élveztem az éneklést, hogy szinte fel se tűnt, csak énekeltem a legjobb tudásom szerint. Az tetszett, hogy erős hangon énekeltem, de amúgy a dalban nincs nagy hangterjedelem. Pedig Takahashi Naozumi igencsak furcsa dolgokra képes. A Muteki Kanban Musume animében ismertem meg, az endinget énekli, itt viszi fel egy-egy szótag erejéig olyan magasra a hangját, mintha hiányoznának neki dolgok... Elgondolkodtam azon, hogy poénnak jól jönne azt is elénekelni. Mindenesetre a dal sajátságos hangulata miatt felfigyeltem rá, ezt megerősítette idén a MARGINAL#4 animeadaptációja. Úgy gondoltam, hogy megismerkedek jobban az énekesi karrierjével, még 2012-ben, megjelenésekor leszedtem a DECADE BEST albumpárosát, a GOLD-ot és a SILVER-t, de csak nemrég jutottam el oda, hogy meghallgassam. Sajnos nem győzött meg arról, hogy érdemes komolyan foglalkozni vele, mert a dalainak nagyrésze sablonos, vagy nem tudom, hogy mit akar vele kifejezni. De azért a néhány dalért meg megéri, ezzel kimerítettem a rock kategóriát.

A második dal némileg "hackelt" volt, vagy mondjuk csalásnak? Lényeg, hogy a lírai dalom egy feldolgozás volt: Slayers: Give a reason ~Ballade Version~ volt. Ez az eredetinek egy lassított verziója, mely egyébként ugyanúgy hivatalos kiadás, és karaoke verzió is létezik belőle. Ezt is Hayashibara Megumi énekli, és ami miatt tetszik, hogy ezzel a hangulattal ugyanannak a szövegnek egy más értelmezést ad, így szinte mintha két különböző dalt hallgatnánk. A szöveg részint a kétségekről szól, de amíg az eredeti változatból kihallatszik, hogy kész szembenézni velük, a ballada változatban, meg mintha megtörték volna.

Aztán volt a verseny, amire nem kellett hangfelvételt feltölteni, csak neten előnevezni. Csoportos verseny volt, abból a szempontból kifejezetten jó ötlet volt, hogy ilyen még nem volt soha, de a felhozatal igencsak átlagon aluli volt. Mondjuk valószínűleg azért, mert az utóbbi időkben szinte csak előnevezős, hangfelvételt feltöltős énekversenyekre emlékszem (ilyen nagyobb verseny, tehát nem kaszinó karaoke), és mivel ott van egy előzetes rostálás, ezért a versenyre már csak a jók jutottak el. De amúgy régen, amikor csak karaoke verseny volt, akkor is voltak rosszak, csak a mostani abból a szempontból volt kirívó, hogy három (ha jól emlékszem) nagyon rosszal kezdődött a verseny, és komolyan elkönyveltem magamban, hogy akkor most ez lesz minden idők legrosszabb karaoke versenye az Adarna / Adarnako 2006 tavasza óta tartó történelmében. Két komoly probléma volt: Vagy nem volt hangjuk az énekeseknek, vagy ha volt is, annyira nem voltak összhangban, hogy az rettenetes volt együtt hallgatni őket. Vagy össze-vissza énekeltek, vagy a hangjuk nem passzolt össze. Mindenesetre jöttek aztán a jobbnál jobb előadások. Mindenesetre elővettem a Nintendo 3DS-t, és játszottam a Sega Game Gear-es Sonic the Hedgehog játékkal. Mert Sega játékok is letölthetők hivatalosan Nintendo konzolra. Hihetetlenül élveztem a játékot. Akkor álltam meg, amikor egy-egy jó versenyes dal volt, azért néhányszor akadozott a játékom emiatt, mert volt néhány jó előadás, de az biztos, hogy elszoktam a karaoke versenytől. ^^'

Aztán elnéztem a konzolokhoz. Arra nem számítottam, hogy lesz Nintendo (mivel tudtam, hogy nem lesz...), de kíváncsi voltam, hogy van-e PlayStation 4 stand. Hát azt láttam, hogy a PC GURU nagyon aktív, több standjuk is volt, meg sok-sok MMORPG, amibe minden olyan PC-s játékot belesorolok, amikben nem vagyok érdekelt, még akkor is, ha nem azok. Konzolból meglehetősen kevés volt, retro konzolok azért jelen voltak az Insert Coin egyesületnek köszönhetően. Volt klasszikus Pong, Super Nintendo, Sega Master System, Wii, 2 db. PlayStation 2, valamint egy kamu Nintendo is. Nem vagyok híve annak, hogy ezt kihozzák, bár abból a szempontból jó, hogy egy sárga kazettával egy rakás retro játékot megoldanak. A PlayStation 2 mindig foglalt volt, ezért a Super Nintendóhoz ültem le, itt játszottam egy kis Super Mario Kart-ot. Megszereztem azokat a serlegeket, amik még hiányoztak. De volt olyan, hogy Super Mario All-Stars volt a gépbe téve. Láttam egyébként a retro konzolok szomszédságában néhány PlayStation 4-et TV-hez kötve, de láttam, hogy ott sem volt szabad hely, meg én arra számítottam, hogy standok lesznek kiállítva. Ezt most inkább kihagytam, inkább nézelődtem az árusoknál. A Konzolvilágnál volt Nintendo Monopoly és The Legend of Zelda Monopoly. Mind a kettő 13.000 forint volt per db. Azt gondolom, hogy nem volt olyan vészesen drága, ha azt nézem, hogy maga a Monopoly sem egy olcsó játék, erre jöttek rá a hivatalos Nintendo licenszek. Ha lett volna rá pénzem, de bizony megvettem volna. Azért üres kézzel nem jöttem el. Vettem három régi PC GURU magazint 1000 forintért. Kiválasztottam a legrégebbieket, amik kint voltak, ezekből vettem: 2009/9, 2010/3, 2010/6.

Visszamentem a karaoke terembe, folytattam a vívmányos énekeket. Örültem annak, hogy a nyugati előadók kategóriájában magyart is lehetett választani, és kigondoltam, hogy megnézem milyen a Zorán: Kócos ördögök kfn-je. El is tudtam volna viccesen énekelni, csak hallom, hogy a zenei alap más hangszínben van, ezért váltani kellett. Nem volt így annyira jó, de azt amúgy nagyjából tudtam, hogy a Zorán dalokhoz nem elérhető zenei alap, csak meglepett, hogy más hangszínben szól.

És igazából már itt leadhattam volna a pecsétjeimet, mert a többieknek is lassan gyűltek, ezért azt találták ki, hogy már három után le lehessen adni. Jó ötlet, hogy mindenki változatosan énekeljen, de "homogénebbé" tette a fellépők listáját. Konkrétan látszott, hogy kevesebben voltak az újak, akik csak alkalmilag lépnek fel, többek voltak a veteránok, a keménymag. Így a mostani karaoke nem volt annyira változatos. És talán nem is voltak olyan sokan a teremben, de az biztos, hogy a lista inkább velünk volt tele. Ettől függetlenül énekeltem még két dalt, hogy teljes legyen a pecsét. A negyedik dal hogyhogy nem megint Slayers dal? Ez is meghackelt változat, de nem annyira erősen. A Get along ~SelfTag Version~ csak Hayashibara Megumi énekli egyedül. Készült néhány meglepetéssel a 2006-os visszatérésére. Annyira nem szeretem ezt a változatot, amikor hallgatom, akkor mehet, de felénekelve egyáltalán nem éreztem különbséget, hogy most az eredetit éneklem, vagy Hayashibara-san sajátját. Az utolsó dal, pedig a film és musical volt, méghozzá a Macskarisztokraták Disney klasszikusból a Thomas O'Pamacska dala volt. Meglepődtem, hogy a köztes beszéd is megmaradt, azt hittem, találtam egy olyan változatot, amelyben legalább az nincs benne. Már csak azért is, mert ha jól emlékszem, a filmzene CD-n, az már nincs benne.

És ez már nagyjából a nap végére maradt. A nagyszínpad most a szabadtéren volt, ott is volt az eredményhirdetés. Azt hiszem, a magyar AMV rettenet helyezettes videóit mutatták. Egész jók voltak, de hogy az 1. helyezett videója, vagy 10 percig tartott, azt azért nem egészen így kellett volna. -_- Nemcsak én untam már a végét. A karaoke verseny eredményhirdetésén Mystráék az elért pontszámot is megosztották a közönséggel. 50 pont volt a maximum, és azért árulkodó, hogy a harmadik helyhez elég volt 38 pont, a második helyezett csoport meg 46 pontot ért el. Az első meg 47-et, de a lényeg, hogy tényleg ketten voltak kimagaslóak, meg néhányan jók, és ennyi. Azt hiszem, 16-an vagy 17-en léptek fel végül? Ketten nem jelentek meg, valamint LyraEvi-ék nem tudtak felkészülni, ezért visszaléptek a versenyzéstől. Pedig neki bizony szép hangja van, magasabbá tette volna a 3. helyezett pontszámát. Ami nagyon érdekes volt, hogy a dalszövegfordító verseny eredménye is most volt, Mystráék hirdették ki, és Superion külön nívódíjat kapott, a maga 150 pontjával, ami maximálisnak számít. Meglepett egyébként, hogy mennyire meglepődött, még remegett az öröm érzésétől, meg hogy aztán ő és Waka nyerte meg a karaoke versenyt is... Úgyhogy kijutott neki a jóból, teljesen jó értelemben. Amikor visszaért mindenki, akkor osztottak kisebb ajándékokat azok között, akik összegyűjtöttek legalább 3 pecsétet. De hogy ne legyenek "hátrányban" azok, akik összegyűjtötték mind az ötöt, ezért először mi húzhattunk aranyos vasalható gyöngyökből készített figurákat. Majd azok, akik kevesebbet gyűjtöttek össze. Mindegyik figura a The Legend of Zelda szériából voltak valók. Csak egyáltalán nem ismertem fel az én Zeldámat, amit kihúztam. De amúgy jó ötlet volt.

A Late Night Karaokén most nem nagyon erőltettem a szereplést, de azért egy dalra felmentem, ez pedig a Full Metal Panic!: tomorrow volt. Szó volt róla a fórumon, meg szombaton is valamilyen okból kifolyólag. Mindenesetre sajnálatos, hogy Shimokawa Mikuni karrierje manapság inaktív. Úgy tudtam, hogy utoljára 2010-ben jött utoljára kiadvánnyal, de most nézem, hogy pont ezen a héten jön egy válogatásalbummal. Érdekes lesz sok év után újra hallgatni őt, figyelni fogom a megjelenését. Mert a tomorrow nekem is tiszta retro, mivel első animés dalaim között volt. Egy darabig mentek a dalai úgy-ahogy, de aztán eltűnt a párszázas eladások árnyékában. De most egy válogatásalbum erejéig visszatér. Vajon mennyire lesz sikeres? Vissza fog térni? Ki fog derülni. Nem annyira különleges a hangja, de szívesen hallgatom olykor-olykor.

Eltelt a Late Night Karaoke, jó volt 21.30-ig maradni. Elbúcsúzva a többiektől mentem bagszihoz (majdnem azt írtam, hogy haza... vajh, mit szólna, ha az ő házába mennék haza? O_O) Egy kicsit beszélgettünk még az este, de ő is elfáradt, úgyhogy elég hamar nyugovóra tértünk. Én még befejeztem az 1997-es Játék határok nélkül 3. elődöntőjét, utána aludtam.

VASÁRNAP

Kegyetlen élmény volt reggel 7 körül izomgörccsel a bal felkaromban ébredni, és mire visszaállítottam a helyére, úgy be voltam pánikolva, mintha nem is tudom, mi történt volna. Mert ha rossz irányba viszem vissza, úgy elkezd fájni, mintha eltörne az egész csont, de aztán sikerült... Ritkán fordul ez elő, 6-9 havonta egyszer, de az akkor számomra megvalósult rémálom. Azon viszont meglepődtem, hogy bagszi haláli nyugalommal viselte a helyzetet, mondta, miután rendbetettem magam, hogy magnéziumhiány, ezt igyam meg. Hát jó... Mindenesetre egyikünk sem ébredt jól, nekem is kellett egy pár perc, mire teljesen megnyugodtam. De aztán jókat beszélgettünk, utána játszottunk ismét egyet Mario Kart 8 Deluxe-szel. Most arra voltam kíváncsi, hogy ugyanazzal a kocsival, amivel Wii U-n játszok (Badwagon kocsi, Slim kerék), másabb-e az irányítás? Magyarán, hogy más-e a Switch-es Mario Kart fizikája, mint az elődé? Olyan nagy különbséget nem tapasztaltam (már, ha van), ugyanúgy VS-ben játszottunk 12 menetes 150cc meccset, nehéz gépi ellenfelekkel. Az eredmény önmagáért beszél.

Én voltam a narancssárga Yoshi. Az volt a poén, hogy az utolsó verseny előtt 6 pont előnye volt bagszinak, és ellőttem azt a poént, hogy micsoda poén lenne behozni a hátrányomat az utolsó versenyre? Konkrétan ez történt. Én megnyertem az utolsó versenyt, bagszi meg 4. lett, és pont kijött a 6 pont különbség, de hogy két gépi játékos is beszáll a holtversenybe, ezen akkorát röhögtünk.

A közös játék egyébként az én ötletem volt, mert nézegetem a telefonomat, és egyszer csak azon kapom magam, hogy ketten vagyunk egy légtérben, és mind a ketten csendben a saját telefonunkat bámuljuk. O_O Olyat csinálok, amit a legnagyobb képtelenségnek tartok, na ennek azonnal véget kell vetni! A közös játék épp kitartott a 9.30-as indulásig. Ismét a SPAR-ba mentem napikaját venni. Most nem voltam annyira énekes hangulatomban, csendben jártam végig a sorokat. A Hungexpóhoz viszonylag hosszú séta vezet, de mivel nem árusítottak jegyet, ezért semmi sor nem volt, azonnal bejutottam. Vasárnap lévén most nem volt akkora tolongás a karaoke teremben. Ma is volt vívmány, de másfajta, mint a tegnapi. 13 meghatározott dal közül kellett egyet elénekelni. Aki énekel egy ilyet, az kap egy... minek is hívták azt a kulcstartót? Arra voltak a dalok sorszámai írva, mindenki megkapta azt, amelyiket énekelte, és a nap végére sorsoláson vehetett részt. Egy ember egy listás dalt énekelhetett. A karaoke szempontjából jobbnak tartom ezt a rendszert, mert nem az van, hogy valaki sokszor áll ki énekelni, hogy gyűjtse a pecséteket, így többen énekelhettek. Nagyon jó a szombati, de a vasárnapit preferálom, és javasolnám, hogy legyen abból rendszer. Én azt csinálnám, hogy mivel szombaton többen vannak, ezért felírnék mondjuk 25 dalt arra a napra, amit csak egyszer lehet elénekelni, és mindegyiket másnak (Ez volt az alapelv is, úgyhogy ebben nincs újdonság), és ez kellő változatosságot biztosít. Az egyik vívmányos dal egy JAM Project szám volt, a ONE-PUNCH MAN-től a THE HERO!! ~Ikareru Kobushi no Hi wo Tsukero~, ezt Superion énekelte el, de úgy, ahogy állítom, hogy senki megközelítőleg nem énekelte el úgy, ahogy ő. Hihetetlen hangja van egyébként is, és bár nem tudta a JAM Project-féle hangot kihozni magából, de nagyon jól megoldotta a saját hangjával. Megmosolyogtatott, hogy előtte meg John énekelte a GARO szériából a B.B.-t, úgyhogy két JAM Project dal volt egymás után.

Ma kétszer voltam kint énekelni. Először Okui Masami-tól a Regret című dallal mentem ki. Éreztem magamban a hangulatot, de kevesen osztoztak a dal andalító hangulatában, ugyanis többen elhagyták a termet, nagy volt a mozgolódás. Hát nem hiába, egy 5:50 hosszú balladáról van szó. Aztán jött a zenekvíz. Voltak nagyon jók, volt Gamer kategória is. Hogy találták meg Mystráék a Super Mario World kastély zenéjének azt a változatát, arról meghallgatnék egy előadást, de jó poén volt. Volt kettő, amit szintén jó volt hallgatni. Az egyik, amiben reménykedtem, az a Yondemasuyo, Azazel-san, és megszólalt az instrumentalok között. Volt metál kategória is, és teljesen igaza volt Mystrának, amikor megemlítette az Animetal nevű együttest, amit ismerek is, hiszen az egyik tagja, Sakamoto Eizo a JAM Project alapítótagja volt. Bár annyira nem ismerem a feldolgozásaikat. És nem ám a Yondemasuyo, Azazel-san volt az egyetlen Yonekura Chihiro dal, volt még az Arashi no Naka de Kagayaite, mely a a trance kategóriában szólalt meg. Az egyik meghatározásban négy Gundam széria is volt, köztük a 08th MS Team, és reméltem, hogy az lesz. Bejött. Persze nem minden ilyen megérzés, remény jött be, úgyhogy tessék megnyugodni, nincs itt vonzás törvénye.

A zenekvíz után volt még egy kis idő 14 óráig a japán és koreai zenei videókig, ezért néhányan énekelhettek, köztük én is. Most énekeltem az általam választott listás dalt, ez pedig a Gundam Seed-ből az Akatsuki no Kuruma volt. Igazából az eredeti változatot FictionJunction YUUKA-tól nem annyira ismerem, csak tudom, hogy régen rendszeresen elő volt adva karaokén. Yonekura Chihiro feldolgozta a Nakeru Anison című albumára ezt a dalt, én azt a változatot ismerem inkább. Amúgy jó volt énekelni, vitt magával a dal hangulata, akkor nagyon éreztem. A második refrén utáni levezető versszak dallamát elfelejtettem, de ahhoz képest, hogy nem hallgatom valami sokszor a dalt, bőven elégedett vagyok magammal, főleg, hogy szerettem is énekelni. Azt hiszem, rögtön utánam jött a japán és koreai zenei videó, amiből nem kérek, ezért elmentem. Előzetesen megbeszéltük Mazsibazsival, hogy együtt megyünk kajálni, de mondta, hogy nem biztos, hogy akkor ráér, végül az lett, hogy egyedül mentem. Eredetileg a Burger Kingbe mentem volna, de aztán eszembe jutott, hogy van egy kínai étterem, és ha olcsón adnak jót, miért is ne? És tényleg nagyon olcsó volt. Egy adag szezámmagos csirke rizstésztával volt 800 forint. Nem is néztem tovább. És jó is volt, azt hiszem, egy darabig nem is leszek éhes. Csakhogy mire visszasétáltam a Hungexpóhoz egyre rosszabbul éreztem magam. Valószínűleg a nagy meleg is közrejátszott, és ilyenkor nem érdemes nagyobb adagot enni, de hogy közvetlen ezután lettem rosszul, az azért árulkodó. Örültem is, hogy volt még idő rendbe jönni, de ez nem sikerült. Fejfájás, migrén, mintha nyomnák a szemem, meg hányinger is... A konzoloknál próbáltam megnyugtatni magam, egy szék szabad volt. Meg amikor felszabadult a Super Nintendo, akkor játszottam ma is egyet a Super Mario Kart-tal, de most nagyon rossz volt így játszani. Abba is hagytam. Egy kicsit maradtam még, annak reményében, hogy jobban leszek, mert úgy voltam vele, hogy talán el tudom énekelni még azt a dalt, amit eredetileg szerettem volna (Suzuki Yuuto: La-La-La), de képtelenség volt, úgyhogy odaadtam a bilétát 8-nak (a 8-as számút...) és inkább a vonathoz mentem.

Élek a gyanúperrel, hogy az is rontott az állapotomon, hogy semmi levegő nem volt a karaoke teremben. Már vasárnap délelőtt is arra mentem be, hogy semmi szellőztetés nem volt, és baromi meleg uralta a termet. A Hungexpo K csarnokának 2. emeletén levő vetítőteremben van a karaoke, és azt úgy kell elképzelni, hogy van a lépcsőfolyosó, csak ott van ablak. És onnan egy másik folyosón át vezet az út a vetítőterembe, jelen esetben a karaoke terembe. Itt semmi ablak, semmi szellőzőnyílás nincs, és két napon át egy rakás ember, azért el lehet képzelni... Nem volt eddig sem könnyű, de most hogy rosszul voltam, most kifejezetten rossz volt ott lenni. Nagyjából a lehetetlennel lenne egyenértékű, ha indítványoznám, hogy más teremben legyen a karaoke, mert általában, ha valamelyik terem üres, az nincs kibérelve, tehát zárják. De nagyon jó lenne valami megoldást találni, mert akkor se jó ott lenni már a végére, amikor jól vagyok. És gondolom, hogy mivel több kisebb terem is van a 2. emeleten a karaoke terem körül, ezért jobb azt kibérelni, mert olcsóbb, de ahogy elgondolkodtam, most például zárva volt a főbejárattal szembeni nagyterem, ahol korábban az árusok, és a konzolok voltak. Az nagyon jó lenne, mert van ablak, ajtó járna a levegő, de sajnos nincs ráhatásom a teremre.

Inkább elindultam a vonathoz, ami hazavisz. Hazafele séta közben, azért kikísérleteztem, hogy vajon el tudnám-e énekelni a dalt, de 2-3 sor után nem volt semmi erőm az énekléshez, úgyhogy jól tettem, hogy inkább eljöttem. A másik probléma az volt, hogy nem jöhettem haza akármelyik vonattal. Ugyanis most, hogy végre aktívan használom az okostelefonomat, úgy döntöttem, hogy még egy terepen igénybe veszem: e-vonatjegy. Ennek van egy olyan sajátossága, hogy a megadott járatra lehet jegyet venni, és úgy van, hogy attól a járattól kezdve aznap éjfélig érvényes az adott jegy. Ez nagyon érdekes, mert úgy volt, hogy a 12.19-re váltott vonatjegy ugyanúgy aznap végéig (24 óráig) érvényes, ahogy a visszaútra 18.21-re megváltott jegy (Kőbánya felsőtől) ugyanúgy aznap éjfélig érvényes. És vajon ugyanúgy nap végéig lenne érvényes, ha a 6.10-es vonatra vettem volna meg a jegyet? Ha ezt tudom, másképp csináltam volna. Mert ha így rosszul voltam, akkor inkább a korábbi vonattal mentem volna haza, ha tudtam volna. De megvártam a 18.21-et, ezzel a vonattal mentem el Szolnokig. Még az 1998-as Játék határok nélkül 3. elődöntőjét is csak nagy nehezen tudtam végignézni, pedig micsoda "élmény" Deréki Betty csalását nézni, ahogy felfeszítette a rácsot, mielőtt kiszabadították volna... Szolnoknál kezdtem el jobban lenni, aztán mire hazaértem Békéscsabára már egész jól voltam, de azért éreztem, hogy ki kell hogy aludjam magam. Most már jó minden.

Képek majd jönnek, csak még válogatom. A két eredményes kép meg bagszi Switch-ével lett csinálva, onnan meg azonnal elmentve. Addig az eseményhez szállítsa a képzeletetek a képet.

Eszembe jutott a retroujsag.com weboldal, ahol sok régi számítógépes újságot fel lehet lelni pdf formában. Szinte a magyar nyomtatott média-történelem összes PC-s magazinja fellelhető itt. Találtam néhány olyat, amit szívesen megnéznék, olvasnék. Egyrészről konzolos játékok örökérvényűek, érdemes róluk olvasni, ahol csak lehet. Másrészről meg dokumentálva van ezáltal, hogy milyen fejlődésen mentek keresztül a számítógépek, és nekem, aki még látott TURBO gombot PC-n, és volt fekete-fehér monitorja, különösen érdekes ezekről újra olvasni. Egyedül annyi kritika, hogy jobb lenne egy saját domain neves weboldal ahol nem egy idétlen szolgáltató villódzó reklámjait kell nézni, ahogy kisüti a szemünket. És akkor tényleg nagyon jó archív weboldal lenne.

Pár hete megérkezett az okostelefon, amit rendeltem, és már akkor szerettem volna írni róla, de nem voltak olyan összeszedettek a gondolataim, mint most, mert mostanság fedezem fel csak igazán a telefonban rejlő lehetőségeket. Furcsa erről nekem írni, mert soha életemben nem voltam oda az okoscuccokért, úgy voltam velük, hogy ezeket csak azért találták ki, hogy gátlástalanul lopják az adatainkat mindenhonnan, ahonnan nem szégyellik. És miért lenne szégyenérzetük? De ez nem az első, hanem a második, amit kaptam. Az elsőt tavaly májusban kaptam. Hogy milyen a viszonyulásom az okostelefonokhoz, azt nagyon jól jelzi, hogy anyám mondogatta már nagyon, hogy ugyan legyen már okostelefonom, mi az, hogy nekem nincs? Nagyon sokáig következetesen elhatárolódtam tőlük, de úgy voltam vele tavaly, akkor legyen. Annak ellenére, hogy mindig, amikor másnál láttam ilyen készüléket, egyáltalán nem mozgatott meg, nem éreztem semmit, ahogy rájuk néztem. Talán azért, mert a többségüknél csak a Facebookot láttam megnyitva, azon beszélgetnek, és olyan érzés, mintha a telefonjuk rabjai lennének, és örültem a szabadságomnak. Amikor nézelődtem, hogy melyik lehet a menő, megkérdeztem bagszit is, mondta, hogy neki Xiaomi telefonja van, és maximálisan elégedett vele, mert elmondása szerint sokat tud ahhoz képest, hogy milyen jó ára van. Akkor legyen az. A Xiaomi Redmi 3 mellett döntöttem. Megjött, és kifejezetten tetszett, mert tényleg volt benne "erő". De a belőle fakadó lelkesedés nem tartott sokáig, mert nem ismertem a benne rejlő lehetőségeket, soha nem használtam ki a valódi tudását, ezért 9 hónap után félretettem, és elővettem a régi Nokia 106-os telefont. Egyáltalán nem bántam meg akkor, hogy visszacseréltem, mert akkor tényleg, amire használtam a telefont (vagyis szinte semmire), nekem bőven elég volt a sima mobiltelefon. El is adtam a Xiaomi telefont.

De aztán csak elkezdett hiányozni az okostelefon, kezdett felmerülni bennem, hogy egy újabb olyan adás-vételt bonyolítottam le, amit megbánok. És egyre jobban hiányzott, és kezdtem érezni, hogy igenis tudnám mire használni. Nézelődtem, azóta már új Xiaomi telefon jelent meg, méghozzá a Redmi Note 4X-es, amit épp, hogy nem vonnak be cukormázzal, de annyira dicsérik, hogy középkategóriás áron csúcsminőségű telefon, ilyen erős processzor, olyan erős váz, tiszta, gyönyörű hang, pixelsűrűség tökéletes. Egyedül a kamerát kritizálták. De az nálam azért nem játszik, mert van digitális fényképezőgépem, amit szeretek használni, úgyhogy ez nem hiszem, hogy nagyon fog érinteni. Hacsak nem szeretem meg annyira a telefont, hogy még a TV-t is helyettesíteni fogja. Mindenesetre összegeztem az anyagi lehetőségeket, és az euStock-tól megrendeltem a telefont, 57.000 forint volt. Gyorsan megérkezett, ami miatt szidtam a webshopot, az a sokrétegű ragasztás. Gyűlölöm, ha egy rendelt terméket túlcsomagolnak. Komolyan mondom, többet ártanak vele, mint használnak. Kishíján ráment az idegrendszerem, mire nagy nehezen kiszabadítottam a telefont a dobozából. A telefon doboza... Hát, meg kell hagyni, nagyon minimalista.

Legalább a telefonról valami "modellkép" kerülhetett volna a dobozra, de semmi ilyesmi. Viszont nem értettem, hogy miért csomagoltak hozzá külön magyar adapter átalakítót. Ja, hogy ez a telefon annyira kínai, hogy a töltője és a használati utasítása is kínaiul van írva. Amúgy érdekes volt olvasni az oldalán a kínai karaktereket a "Note 4X" kifejezés előtt, mert az első karakterre speciel emlékszem, a piros kínaiul. Japánul is használnak egy ehhez hasonló karaktert (kurenai), csak az nem a konkrét piros, hanem annak egy árnyalata.

Azt a nagyon kevés kínait is, amit tanultam, szinte tökéletesen elfelejtettem, úgyhogy még annyi hasznát sem veszem neki. Igen, ott a kínai csatlakozós töltő is, ehhez kaptam magyar átalakítót.

Ez az első olyan eset, amikor örülök egy okostelefonnak, és úgy érzem, hogy hasznát tudom venni. Gyorsan birtokba is vettem, személyre szabtam rajta mindent. És hihetetlenül tetszik. Nem gondoltam volna, hogy mennyire fogok örülni egy okostelefonnak, de ez tényleg rengeteget tud. 8 magos processzor, 2,1 GHz, IPS képernyő, mely 5,5", Full HD-s, és megannyi termékjellemző, amit még nem tudok értelmezni, mert nincs összehasonlítási alapom. Bár a telefon hatására elkezdtem komolyabban nézegetni, hogy mit is jelentenek ezek a számok. És meg kell hagyni, hogy árához képest tényleg sokat tud. Örültem annak, hogy a Nokia komolyan visszatér a telefonok piacára, és felmerült bennem, hogy a Nokia 6-os okostelefont vegyem meg, de az Árukeresőn összehasonlítva azzal a telefonnal, ami nekem van, meglepetten láttam, hogy a Xiaomi telefon technikailag többet tud, csak a Nokiának jobb a kamerája. De ez nálam tényleg nem téma.

De a telefon pozitív dolgaira tényleg csak most kezdek ráérezni, mert amúgy rettenetesen zavar, hogy legtöbben csak kommunikációra használják azt. Pszichológusok is állandóan mondják, hogy már az élő kapcsolat rovására megy, amit részint tapasztalok is, mert egyáltalán nem örülök annak, amikor együtt vagyok egy ismerőssel, baráttal, és azt látom, hogy 10 percenként ránéz a telefonjára, hogy na, írt-e neki valaki, és ha igen, no arra válaszolni... Mert nem ér rá akkor, amikor egyedül van. -_- Ez most is zavar. Mert azt gondolom, hogy ha valakivel élőben vagyunk, akkor azzal töltsünk el minőségi időt, már ha szívesen vesszük a társaságát. Ha nem, effektíve felesleges egymás idejét pazarolni, szerintem mindenki ideje drága a felületes kapcsolattartáshoz. Legalábbis az én introvertált személyiségem ezt mondatja velem. Egy telefont sokkal több mindenre is lehet használni, hiszen egyben lehet rádió, zene-, videólejátszó eszköz, különböző játékok vannak rajta, de akár még a Microsoft Office programjainak alkalmazásai is letölthetők rá. De ugyanúgy lehet újságot, könyvet olvasni rajta elektronikus formában. Sőt, újabban fizetni is lehet vele, és még nem is soroltam fel mindent, ezek jutottak eszembe hirtelen. Úgyhogy rengeteg mindent lehet használni egy telefont, nemcsak kommunikációra.

Kipróbáltam a képernyőről képet csinálni, ez eléggé problémás ennél a telefonnál, mert két gombot kell megnyomni egyszerre, de ezt sokszor nehezen érzékeli. Jobb oldalon a kapcsoló, és a hangerő-csökkentő gombokat kell egyszerre megnyomni, de volt olyan, hogy csak a huszadik nyomásra reagált.

A főoldal így néz ki. Komolyabban szétnéztem a Google Play áruházban. Zenét már korábban is vettem ott alkalomadtán, mert nagyon imponáló, hogy kislemezeket akár 3-400 forintért is meg lehet venni, egy teljes albumot is olcsóbban, mintha dalonként venném meg. Zene terén kiváló lehetőségeket nyújt, néhány japán zene is fent van. Konkrétan úgy lett meg Hayashibara Megumi: with you albuma, hogy innen leszedtem digitálisan. Alkalmazások tekintetében azért változékony a terep. Ingyenes letöltéseken belül az mikrotranzakciós lehetőségek nem mindig rosszak, annak ellenére, hogy sokan kritizálják ezt a rendszert. Ha egy alkalmazás jó, és felajánlja például a reklámmentességet párszáz forintért, akkor azt gondolom, hogy azt megéri, ezzel is támogatjuk az alkalmazás fejlesztőjét. De ha tényleg az van, hogy kényszerít a vásárlásra, például egy játék esetében nem lehet továbbmenni, vagy más módon vet véget a játékunknak, ha nem fizetünk, az már tényleg problémás, és ott többségében jogos a felháborodás. Személy szerint tényleg úgy vagyok vele, hogy ha egy alkalmazás kellőképpen jó, akkor megvenném kb. 3-500 forintért a reklámmentességet. Volt olyan alkalmazás vagy játék, amit azért töröltem, mert telenyomta reklámokkal, és nem ajánlotta fel a reklámmentesség megvásárlását. Sokszor sokkal zavaróbb a reklám, mint maga a jó alkalmazás. Filmek tekintetében ért csalódás árak tekintetében. Emlékszem, Szelivel beszélgettem néhány éve, aki elkötelezett híve a digitális formában vásárolt filmeknek. Azzal érvelt, hogy nem kell tokban gyűjteni lemezen a filmeket, hanem digitális formában bárhol elérheti. Én meg ebből a szempontból a hagyományos híve vagyok. Úgy vagyok vele, hogy az adott film DVD-n és Blu-rayen meglesz nekem mindig a polcomon, és bármikor betehetem a lejátszóba és megnézhetem. És úgy néz ki, hogy maradok ennél, mert szétnéztem, milyen lehetőségek vannak. Filmek ugyan vannak bőven, de az árakon igencsak megrökönyödtem. Sok helyen láttam ilyen 900-1200 forintot, na mondom, de olcsón hozzá lehet jutni filmekhez. Na persze, ahogy én azt képzelem... Ezek kölcsönzési díjak, ezekért az árakért lehet 24 órára kikölcsönözni az adott filmet, és megnézni. Megvásárolni is meg lehet, de azon néhány film esetében, amit megnéztem, ilyen 3.700 forintért vannak körülbelül, de ami még érdekesebb, hogy külön van ára annak, hogy SD vagy HD formában vásárolunk meg egy filmet. A legmagasabb ár, amit láttam HD-ben, az 5.200 forint volt. Hát biztos, hogy digitális filmért nem adok ki ennyit. Komolyan mondom, még mindig jobban megéri Blu-rayen megvenni a filmet, mert az fizikális formában kézben fogható, ezáltal jobban érződik, hogy az enyém. Egyelőre nem érzek késztetést arra, hogy digitálisan vegyek filmet... Könyvek körében néztem még szét, ez már nem annyira rossz, de kevés a magyar nyelvű könyv. Ezek sem sokkal olcsóbbak, mint a könyvesboltban kapható könyvek, úgyhogy szerintem könyveket sem nagyon fogok digitálisan venni. A filmre és a könyvre "alternatív" megoldásokat fogok alkalmazni.

A végére pedig álljon két kép. Amint lehetett letöltöttem a Super Mario Run játékot, és kipróbáltam. Tetszetős, ezt már fényképezőgéppel csináltam.

Menő játék, és ha hatékonyan ki tudom használni az okostelefon előnyeit, az új korszak kezdetét jelenti számomra.

A végére értem a Csernus Imre: Bevállalom! című könyvének. Itt-ott javult az írásmód, de összességében a végére is azt tudom mondani, hogy ez volt Csernus Imre legrosszabb könyve. Rettentő problémás ilyen stilisztikai hibával könyvet írni, hogy szinte csak tőmondatokban fogalmaz, mert így bár konkrét tartalma van a könyvnek, de érzelmi alapú nincs. Legalábbis tényleg olyan érzet volt, mintha a félelem járná át a könyvet, ahogy írtam a korábbi postban. Ennek ellenére olvastatta magát, mert azért tetten érhető volt a stílusa, és olyan érdekes történeteket mesélt el, amiket semelyik másik könyvében nem mesélt el ilyen részletességgel, de a terjedelme miatt értem gyorsan a végére. Maga a fősztori 151 oldalas volt, aztán a függelék (újságcikkek, egy interjú) 24 oldalas, valamint a végére egy fényképalbum, maga a könyv a többi Csernus könyv mellé téve, méretre ez a legkisebb. Egyébként nagyon jó sztorikat mesél el (annak ellenére volt nagyon jó olvasni, hogy ismert okokból egy része inkább tragikusnak mondható), csak a tőmondatok miatt nincs érzelmi tartalom az egész mögött, emiatt a végére nem fogott el semmilyen érzés, amikor befejeztem. Amikor a többi Csernus Imre könyv végére értem, azt éreztem, hogy egy nagyon jó könyvet olvastam el, élményszámba ment, ez most kimaradt.

Pénteken nem tudtam felcsatlakozni a Mario Kart 8 online versenyére, mert hibára hivatkozva mindig ledobott. Ma sikerült felcsatlakozni, de most másoknak voltak hasonló problémái. Ilyenkor több eset is fennáll, például, ha valakinek mégis sikerül felcsatlakozni, de az végül másik szobába kerül, mint ahogy történt az most is. Mi lesz ennek a vége? A pontok ugyan egy táblázatba kerülnek, de egy verseny alatt érthető módon kevesebb pont jár a külön-külön versenyben elért eredményért. Így most ilyen eredményt sikerült összehozni.

Most 80 pontra számítottam magamtól, ettől egy kicsit elmaradtam. Itt-ott engem is megzavart, hogy kivel mi történt, aztán csak valahogy lemegy a verseny, közben Lernie is közvetítette a versenyt a YouTube csatornáján, nála is tájékozódtam, hogy mi történik. Ő ugyan fel tudott csatlakozni, de ledobta a rendszer, így aztán nagy nehezen más játékoshoz tudott csatlakozni külön szobába. Így oda is figyeltem, közben a játékot is irányítottam, úgyhogy többször voltam utolsó, mint szerettem volna. De azért Móki eredményén látszik, ha valamikor, most igazán fals eredményt mutat az egész táblázat, mert ez végképp nagyon sokkal el van maradva az eredményétől. Úgyhogy nagyon furcsa verseny lett az egész. És bosszantó, hogy 2017-ben ilyen lehetséges. Mert az, hogy a Mario Kart Wii-nél itt-ott ledobott a rendszer 2008-2010 körül, arra azt lehetett mondani, hogy rendben van, nem volt kiforrott a rendszer, de most... Nagyon úgy néz ki,  hogy a Nintendo most már állítja át a szerverét a Switch-re, és ez lehet, hogy azzal fog járni, hogy a Wii U-s szervereket idővel lekapcsolják. De ez teória, a valóságot egyelőre nem tudni, nincs ilyen irányú bejelentés a Nintendótól. Függ ez attól is, hogy mikor indítják be a Switch fizetős online szolgáltatását, és hogy ez egyúttal fogja-e azt jelenteni, hogy lekapcsolják a Wii U szerverét, mondván, hogy nem akarnak erőforrást fordítani rá. Idővel minden ki fog derülni, de amilyen gyorsan lelőtte a Nintendo a Wii U-t, nem lenne csoda, ha ez megtörténne.

A verseny amúgy átlagos volt. Akkor jobban örültem a 4. helynek, amikor 9-10-en voltunk, mint akkor a 3. helynek, amikor 6-an maradtunk. Amúgy most már kezd egyre jobban menni az, hogy gomba használata mellett driftelni, erre nehezen áll rá az agyam, hiszen egyszerre legalább 4 gombot kell nyomni, de úgy néz ki, hogy sikerülni fog. Ennyi kiemelkedő eredményről tudok beszámolni, most minden a csatlakozási problémákról szólt.

Ismét egy albumról szeretnék írni, méghozzá egy magyar nyelvűről. Ez pedig az LGT utolsó stúdióalbuma lenne, mely A fiúk a kocsmába mentek címet kapta. Sajnos biztosra vehető, hogy nem lesz több LGT album, mivel Somló Tamás tavalyi halálával Presser Gábor bejelentette, hogy az együttes nem fog többé fellépni, ennek fényében pedig erősen gyanítható, hogy új zenei kiadványok sem várhatók.

Amit kifejezetten sajnálok, mert nekem az LGT két "újkori" albuma (1997-es és 2002-es) is kifejezetten tetszik. Hallható, hogy teljesen más, mint a '70-es, 80-as években, fénykorukban, de azt gondolom, hogy az utolsó két album is nagyon jónak mondható, ha úgy vesszük, hogy a zene minőségi, az előadásmód és a szövegre lehet legfeljebb azt mondani, hogy "öreges". Illetik is ezzel a jelzővel ezt az albumot is, de azt gondolom, hogy ez így van rendjén, hiszen ekkor már szinte mindenki az 50-es éveiben járt, és ha előálltak volna egy fiatalos szövegű és előadásmódú lemezzel, az nemcsak azért lenne rossz, mert rájuk lehetne mondani, hogy nem tudják elfogadni az öregedést (ahogy mondják ezt néhány más előadóra), hanem az elmúlt néhány évtized élettapasztalatai is mint olyan, semmibe vesznének, ha tapasztalatlan tinédzserek szintjét ütő szövegekkel állnának elő. Meg hát szerencsére az LGT van olyan nagy név a magyar könnyűzenei iparban, hogy ne menedzserek és producerek írják elő, hogy milyen legyen az album, hanem teljesen mértékig ők írják a zenéjüket, úgy, ahogy szeretnék. Ennek eredménye lett többek között 2002-ben A fiúk a kocsmába mentek című album, amin lehet hallani a sokat látott és tapasztalt emberek gondolatait az életről, akiknek ugyan vannak problémáik, de azért a szórakozásuk is megvan. Óriási hiba ezt az albumot a régiekhez viszonyítani, a fentiek okán soha nem lehet olyan, mint a régi nagy klasszikusok, és nagyon jó, hogy hallhatóan az LGT tagjai sem ragaszkodtak ahhoz, hogy megpróbálják a régi időket visszahozni. Önmagában kell nézni ezt a lemezt, és hogy önmagához képest mit nyújt. Lássuk is.

1. A mi kocsmánk: Kezdjük is rögtön a szórakozással, egy igazán vidám hangulatú, bevezető jellegű dallal indulunk, ez ugyanis csak 2 perc hosszú. A zene is kellemes, nincs benne semmi komolyság, az előadásmód is az oldott, jó hangulatot árasztja. Minden bizonnyal élmény lehet velük közösen kocsmázni. 7/10
2. De jó lenne észnél lenni: Ez kicsit ilyen társadalomkritika, de mindenképp egy vidám dal, már-már ironikusnak hat. A szöveg lényegében különböző furcsa, sajátságos, vicces élethelyzetet sorol fel, és hogy akkor milyen jó lenne észnél lenni. Ez a dal rendkívül hosszú, 8 perces, a második felében "csak" zene hallható, de az annyira tartalmas, hogy fel sem tűnik, hogy ennyire hosszú a dal. Minden egyes másodpercét élmény hallgatni, egy unalmas, időt kitöltő zenei motívum sincs a dalban. A végefele pedig a zenei rész az "És jött a doktor" című dalból hihetetlenül ötletes volt. Úgy tűnik nem sikerült észnél maradni. 9/10
3. Visszamenni nem tudok: Egy olyan fáradt dal, amit nagyon jóra sikeredett. Ez a párosítás pedig nagyon ritka, mert általában a lassú, melankolikus dalokhoz "beletörődős" szöveget írnak. Ez is olyan, mégis hihetetlenül hangulatos lett. Elsősorban az ilyen dalok teszik úgymond öregessé ezt az albumot, nem ez lesz az utolsó, és ami érdekes, hogy nem ez lesz az utolsó nagyon jó öreges dal. 10/10
4. Megjött Moszkvából a csomag: Ez egy hihetetlenül érdekes dal, sztorizós szöveggel. Méghozzá nem egy vidám dolog az, amit az a bizonyos csomag rejt, egy kalóz LGT CD-t az orosz fővárosból. Vagy nevezzük bootlegnek, a lényeg, hogy nem hivatalos kiadás. Ez nyilván nagyon felháborítja az együttest, próbálnak érvényt szerezni a szerzői jogoknak, de ez nem sikerül. A dalt főleg azért érdekes hallgatni, mert aki egy kicsit is jobban ismeri Presser Gábort, az tudhatja róla, hogy rettenetesen kényes a szerzői jogokra és a jogdíjakra. És ha ennek nem sikerül érvényt szerezni, akkor sejthető, milyen hangulatban hagyja el az irodát, ahol ezzel foglalkoznak. 7/10
5. Nem olyan könnyű: Egy másik szomorkás, öreges, melankolikus dal, amit a hangulata ellenére nagyon jó érzés hallgatni. Ez inkább lélekben megöregedett ember dala, aki már túl sok mindent élt meg, őt már meggyűrte az élet, neki már semmi nem könnyű. A zene tompa, halk és távoli mivolta is ezt sugallja, nem beszélve a fáradt fütyülésről a versék között. Ennek ellenére szeretem ezt a dalt. 9/10
6. Nem felejtem el sosem: Nosztalgikus dal, a jó emlékek vidámmá teszik. Amúgy érdekesnek tartom, hogy az ilyen visszarévedő, vagy fáradt dalokhoz mind csendes, halk zenét írtak, és valahogy meg tudták fogni az egésznek a pozitív oldalát. Talán mégsem olyan rossz dolog az öregség, megvan annak is a maga jó oldala. Ez a dal is ezt sugallja, a dal végén levő zene pedig különösen jóra sikeredett. 10/10
7. Mikor leszek a tiéd: Na erre gondoltam az elején, amikor írtam, hogy miért lett volna rossz, ha fiatalos hangvételű szövegeket írnának 50 éves létükre az együttes tagjai. Ez ilyen, és egyértelműen az album mélypontja. A zene ugyan rendkívül jó, de elképzeltem, hogy valaki az 50-es éveiben kérdezi meg a párjától, hogy mikor leszek a tiéd, és ezt én problémásnak érzem. A zene viszont nagyon jó pont. 5/10
8. Én úgy emlékszem: Ez is egy visszarévedős dal, de ami érdekessé teszi, hogy maga a zene is retrós hangulatú, erősen visszahozza a nyugodt '60-as, '70-es évek zenéjének hangulatvilágát. Régi időkre emlékeznek vissza, Gershwin, Beatles, cenzor az előző rendszerből, mi kell még? Nekem személy szerint a régies zene miatt nem igazán tetszik, de meghallgatom, ha odaér a CD. 6/10
9. Miért fáj úgy: Hasonlóan az ötös dalhoz ez is kicsit "megviselt" dal, de annyiból jobb, hogy a zene sokkal erősebb, és a szöveg sem annyira reményvesztett. De mégis fáj, mert az élet terheitől igenis megrokkan az ember, és ennek fényében kell helyt állnia, ami nem könnyű. A zene is ugyan szomorkás, lehet érezni rajta az élet terheit, de mégis valahol azt érezni (a szövegben is), hogy van benne erő, ettől ennyire jó ez a dal. 10/10
10. Mindent megtennék: Somló Tamás szerelmes dalokban mindig is nagyon alakított a maga stílusában, és bár ez is öregesre (nincs ennek szinonimája?), komolyra sikeredett, mégis hihetetlenül szerethető dal. Kellemes, lassú zene, a szövegben is kimondja, hogy már nem lesz többé fiatal, nincsenek nagyra törő álmai, de ha mellette marad, sok szeretetet tud adni neki. Ennél több pedig nem is kell a szerelemhez. 8/10
11. Magyarország: Egy nagyon sajátságos dal szerény országunkról. Így még soha senki nem fejezte ki a hazaszeretetét. Szerethetően énekelnek az ország helyzetéről, valamint érzéseiről Magyarország felé. A zene valamivel lágyabb, nem annyira jelentőségteljes, ezt a dalt egyértelműen a szöveg viszi el. És ebben a formában, ahogy énekelnek hazánkról, tényleg lehet szeretni ezt az országot. 8/10

Így összegezve azt mondanám, hogy aki nem a régi albumok hangulatát keresi, hanem ráérez, hogy pontosan mit is akar elmondani ez az album, és megtetszik a zene, az rájöhet arra, hogy mennyire erős albummal zárta az LGT a zenei repertoárját.

37/40

A napokban beszereztem egy Csernus Imre könyvet, ami még hiányzott a gyűjteményemből, ez a bevállalom! Gyakorlatilag ez lenne az utolsó, ami még nincs meg, de kiderült, hogy a "Ki nevel a végén?" című könyvből is van egy első kiadás, ha az meglesz, akkor teljes lesz a Csernus Imre könyvgyűjteményem. Örültem a könyvnek, mert hiányzott már valami "újdonság" tőle, amit még nem olvastam, és most itt van. De sajnos 46 oldal elolvasása után kiderült, hogy ez a legrosszabb könyve. Maga az ötlet, hogy most ő írjon magáról a sok Bevállalja? Igen vagy nem? műsor után kifejezetten tetszetős volt, a stilisztika az, ami miatt olvashatatlan a könyv. A sok rövid, tőmondat, sokszor egyszavas mondatok rettenetesek. Egyszer-egyszer, mint hatásvadász mondatok elmennek, de folyamatosan rövid mondatokat olvasni, olyan érzetet ad, mintha egy írni nem tudó ember, vagy egy kisgyerek írta volna a könyvet. Netán holtfáradtan, egy álmatlan éjszaka után hozta volna össze ezt a könyvet, de azok után, hogy milyen fantasztikusakat írt a többi könyvében, ez valami óriási minőségi zuhanás. Ez egyébként a harmadik könyve, tehát még azt sem lehet mondani, hogy tapasztalatlan lenne könyvírásban, főleg annak fényében, hogy az első két könyve nagyon jóra sikeredett. De ez most nagyon nem jött össze. Az is eszembe jutott, hogy valójában nehezére esik írni magáról, és az ebből fakadó félelem gátolja meg az, hogy megmutassa írói tudását (mert nagyon jól ír, legalább olyan jó írásban olvasni a beszólásait, szavajárásait, mint szóban hallani), de akármi is van, ez nagyon el lett rontva. Végig fogom olvasni, de nem hiszem, hogy jobb lesz a könyv.