Ez a hónap igencsak "eseménydús" számomra japán zene tekintetében, ugyanis három nagy kedvencem jelentet meg új albumot:

• Okui Masami: Symbolic Bride (Június 10.)
• JAM Project BEST COLLECTION XI ~X less force~ (június 17.)
• Hayashibara Megumi: Time Capsule (június 17.)

Mind a hármat nagyon vártam, ebből már kettő el is érhető interneten, a Hayashibara Megumi-ra még várni kell. Kezdjük is az elsőként megjelent albummal, az Okui Masami legújabb, szám szerint a 17. stúdióalbumával, mely Symbolic Bride címet kapta. Nagyon vártam az albumot, Makkun-tól új dalokat hallani mindig nagyon jó élmény. Ahogy elérhető lett, azonnal rárepültem, és alig vártam, hogy meghallgassam. Viszont a hatalmas nagy lelkesedésből gyorsan kijózanodtam. No nem azért, mert annyira rossz lenne az album, szó sincs róla, ismét nagyon igényes korong készült, a lelkesedés gyors múlásának egészen más oka van. Okui-sama eddig is kifejezte saját nőiességét néhány dalban, melyek mind színesítették az albumot, de a Symbolic Bride az első olyan album, mely szinte teljes mértékig a női érzésekről, a nőiesség megéléséről szól. Így férfiként nem tudok azonosulni a dalokkal, ez az első olyan Okui Masami album, amivel problémám van.

Az új album mondanivalója nagyon érett. 47 éves már az énekesnő, így már talán el is várható az érzelmi érettség, és szerencsére vannak rajongók, akik nagy lelkesedéssel nemcsak romanizálják a dalszövegeket, hanem angol fordítást is írnak. Néhány kész is van, ezek alapján a szövegek egy érett nő énekel a szerelemről, a barátságról, az életről. Ami miatt nagyon tetszik az album, hogy végtelenül optimista, kevés olyan Okui Masami album van, mely tisztán optimista, ez ilyen. Ugyanis nem úgy énekel a szerelemről, hogy csak egy illúzió, elmúlik, nem ér semmit, hanem hogy a sok csalódás után is meg kell adni az esélyt arra, hogy tanulva a hibáinkból újabb esélyt adjunk annak, hogy megtaláljuk az igazit. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy nem jutott el az üzenet a rajongókhoz, ugyanis az album csak a 65. helyet érte el az Oricon charton, és 838 példányt adtak el belőle az első héten. Ha nem lesz a jövő héten második heti eladás, akkor ez lesz az Okui Masami albumok közül a legrosszabbul teljesítő eladások tekintetében. Valószínűleg marketing, promóciós okokat is lehet erre mondani, meg hogy nem vesznek már Japánban sem CD-t az emberek (65. helyen 838 példányszám iszonyú kevés) de azt gondolom, hogy az album tematikája miatt rengeteg rajongót zárt ki, ugyanis az énekesnő rajongóinak döntő többsége férfi, főleg azért, mert olyan visual novel-ek dalait is énekelte, melyekkel férfiak játszanak. Amivel ajánlani lehet az erősebb nemű rajongóknak, hogy az album tematikája miatt azt érezhetjük, hogy betekintést nyerhetünk Okui Masami életébe, érzéseibe, bár ezt a korábbiakra is el lehet mondani.

Dalonkénti jellemzést viszont még nem tudok írni, ugyanis az egyik nagy problémám az albummal az, hogy az új dalok nem maradnak meg a fejemben. Elvesznek a többi között, tizenkettő egy tucatban feeling és hasonlók. Egyedül a CHAOS LOVE, ami különleges közöttük, az egy trance stílusú dal, szerencsére mindig van ilyen, jól áll az énekesnőnek, színesíti az albumait. Részletesebb értékelést majd később írok, amikor meglesznek a szövegfordítások (annyira még nem tudok japánul), és meg fogom jegyezni a dalokat. Mert jó album, de a többi Okui Masami albumhoz képes szegényesebb. Nagyon remélem, hogy később meg fogom szeretni az albumot. Mindenesetre meg kell becsülni, mert az énekesnő azt nyilatkozta, hogy csak azért születhetett meg ez az album, mert most kevesebb munkája volt a JAM Project-nek, így tudott új szólóalbumot készíteni. Azért őszintén remélem, hogy nem ez lesz az utolsó album.

- Hány éves vagy Garfield?
- Semmi közöd hozzá!
- wow...
- Ennyire idős...

Boldog születésnapot Garfield!

Most a '90-es évek iránti rajongásom oltárán áldoztam, ezzel a két társasjátékkal:

Mit is mondhatnék? Rajongóként nagy örömömre szolgál, hogy az új Okui Masami kislemez, a Takarabako -TREASURE BOX- ennyire sikeres lett, ugyanis a 15. helyet érte el az Oricon charton. Ráadásul amikor kiírtam az Okui Masami FB csoportba, hogy milyen szép eredményt ért el, igazolva a Generasia linkkel, maga az énekesnő is megosztotta. Igazán zavarba jöttem, mivel nem nagyon szokása más posztokat megosztani. De igazából tudtam, hogy ez annak szólt, hogy örült annak, hogy angol nyelven is találhatók információk a kislemezről. Amit viszont érdekesnek tartok, hogy a blogjában elsősorban a Japánon túli rajongóknak köszönte meg a sikert. El is gondolkodtatott, hogy lehet morogni a letöltésekre, és lehet, hogy bizonyos helyekről elvesz, de máshonnan meg hoz. Méghozzá sokkal többet, mert én is úgy gondolom, hogy nem a honfitársainak köszönheti, hogy az új kislemez sikere a régi időket idézi, hanem azoknak a külföldi rajongóknak, akik a mai napig vesznek CD-ket. Mert el tudom képzelni, hogy egy japánnak ez már csak egy sablon-dal. Ilyet ők már rengeteget hallottak, ezért fel se figyelnek egy új egyszerűen vidám, animés dalra. Ha erre rájönnek a kiadók, akkor valószínűleg új piac felé fognak nyitni, méghozzá a külföldi rajongók fel, mert biztos, hogy sokan vannak, akik vennék is eredetiben a CD-ket, ha tetszik nekik a zene.

Én amúgy majdnem megrendeltem magamnak, csak aztán mégsem, mert nem annyira jó a dal, hogy azonnal betudjam eredetiben a gyűjteményemben. Ha csak a dal minőségét nézem, akkor vannak kislemezek, albumok Okui Masamitól, melyek prioritást élveznek, nem is kevés. Az a véleményem változatlanul fennáll a dalról, amit korábban írtam, hogy maga a zene, és a hangulat túl egyszerű, de Okui-sama éneke magasan emeli a minőséget. Az eredeti hangulat ugyanis leírja a SHIROBAKO animét is: Nem olyan bonyolult, nekem érzelmileg is túl egyszerű, én ennél többre vágyom. Az első openinget pedig borzasztónak tartom. Egyébként sem szeretem az előadó, Ishida Yoko hangját, így is nem is vártam sokat, de azért meghallgattam. Egyszer elég volt. A második opening is zeneileg ugyanolyan, de hogy mennyivel másabb önmagában attól, hogy Okui Masami énekli, az azért nem semmi. Beleviszi azt a komolyságot a hangjával, amivel az önálló dalai is olyan nagyszerűvé válnak, ezzel az egész dalt megmenti. Ugyanakkor a zene miatt egy kicsit hátrább kerül prioritási listámon.

Visszatérve a sikerre, ha tényleg a külföldi rajongóknak köszönheti ezt az eredményt, akkor ez arra is bizonyíték, hogy nem egyedül vagyok azzal a gondolattal, hogy ha letöltök valamit, és megtetszik, akkor eredetiben is megveszem. Ezért is van az, hogy akármennyire is tisztelem az eredetit, és a CD számomra a mai napig a minden zeneileg, nem ítélem el teljes mértékig a letöltést, mert ha valaminek megtetszik az, amit csinál az adott előadó, akkor megveheti eredetiben is a kiadványát. És egy olyan előadó, aki csak hazájában ismert, annak csak az internet az egyetlen kitörési lehetőség, hogy világszerte is megismerjék a zenéjét. És bizony ennek gyümölcse is beérett. Nagyon remélem, hogy ezzel új korszak nyílik Okui Masami karrierjében, és újra aktív lesz a szólókarrierje.

Miután mostanság nagyon átálltam a JAM Project és tagok dalaiba, ezért most komolyabban elkezdtem érdeklődni a Tokusatsu sorozatok iránt. Ahogy elnéztem, elsősorban a Super Sentai és a Kamen Rider uralják a stílust, most mégis olyat választottam magamnak elsőre, melynek címadó dalát nagyon szeretem: Kankyou Choujin Ecogainder. Endoh Masaaki énekli a betétdalt, és annyira szeretem azt, hogy úgy vagyok vele, hogy ha csak ez az egy dal lenne az énekes szólókarrierjében, akkor is a világ egyik legjobb énekesei közé sorolnám. Így érthető, hogy érdekelt ez a sorozat, és hosszas keresgélés után sikerült megtalálni.

Ez egy alacsony költségvetésű sorozat, és mivel elsősorban a gyerekeket célozták meg vele, ez igencsak meglátszik a színészi játék minőségén. Mondhatnám, hogy nagyon rossz és gagyi, de igazából pont azért nézhető, mert nem is akarja komolyan venni magát. A sorozat célja az, hogy gyerekeket megtanítsa, hogyan lehet védeni a környezetet. A "Kankyou" szó környezetvédelmet jelent, a Choujin a japán megfelelője a supermannek, az Ecogainder pedig egy érdekes szó, ugyanis kijön belőle japánul az, hogy "Eco ga ii", vagyis az "öko az jó". Ezt énekli is az énekes. Amit még érdekesnek tartok a dalszövegben, az "EKO to EGO wa chigau'n da" vagyis az "Öko és az egó különböznek egymástól". 14 részes a sorozat, egy epizód 10 perces, és egy ilyen részben látunk egy szituációt a környezetszennyezésre, és erre jön a megoldás. A sorozat főszereplője a Suzuki család, történetük ott kezdődik, hogy a két gyerek Ryuusuke és Urara iskolából hazamenet találnak egy különös vázát, amit hazavisznek. Persze fogalmuk sincs, mit is rejt az valójában. Abban lakik az "ECO CRUSHERS" banda két tagja, Hakais és Mudaana, akik azért jöttek a jövőből, hogy minden környezetvédő tevékenységet megakadályozzanak. A vázát a TV mellé teszik le, és érdekessége, hogy mindig, amikor a család környezetszennyező tevékenységet végez, akkor megjelenik az Eco Crushers, és nemhogy megköszönik, hogy segítik a munkájukat, hanem még biztatják is, hogy csak így tovább, a pazarlás nagyon jó dolog. És tényleg olyan dolgot csinál a család környezetszennyezés címén, ami igazából bárkivel előfordulhat, igencsak sokfelé kellene oszlani a bandatagoknak, ha minden háztartásban jelen lenne egy ilyen váza. Ahogy írtam, hogy nem komoly a színészi játék, a negatív szereplőkre talán erős lenne azt mondani, hogy a vicc kategóriájába tartoznak, de sokkal inkább "funkcionálnak" rossz lelkiismeretként, hiszen mindig biztatják a családtagokat, hogy gyerünk, vedd lejjebb a légkondi hőmérsékletét, vagy ne zárd el a vizet, hiszen az energiapocsékolás nagyon jó dolog. Ekkor ugyanúgy a családtagok megjelenítése is a poén kategóriájába tartozik, mintha komolyan vennék, és mindig könyörögve mondja az anyuka, hogy "Yamete kudasai!" vagyis "álljanak le, kérem!". Mindig ekkor szólal meg a főhősünk, Kankyou Choujin Ecogainder testére erősített vészjelző, és "Ecology Power Charge" felkiáltással a tett helyszínén jelenik meg. Ebbe a sorozatba már csak azért van beleerőltetve a harc, mert ezt ilyen sorozat ezt megköveteli. Ecogainder ekkor az "Ecology beam" nevű fegyverrel támad, erre lebénulnak a rosszak, mert nem bírják, hogy tisztul az ökológia körülöttük, és elmenekülnek. Miután Ecogainder végzett velük, ismét megjelenik a család házában (a csatatér máshol van), elmagyarázza, hogy az adott tettük miért számít környezetszennyezésnek, és mit tehetnek ellene, majd a családtagok végül "Arigatou, Ecogainder!"-rel elbúcsúznak hősünktől. Ecogainder-t egyébként egy Dr. Katagiri nevű kutató hozta a jelenünkbe a jövőből, ugyanis a Föld már most nagyon rosszul áll környezetszennyezés tekintetében, és mi lenne, ha senki nem tenne érte? Robottestű főhősünk (akinek a homlokán egy hatalmas falevél ékeskedik) pedig a környezetvédelem elkötelezett híve.

Különben érdekesség, hogy amíg az első részekben a színészi játék tényleg borzasztó, ahogy haladunk a sorozat vége felé, úgy javul egyre inkább, és a végére egészen jó lesz. Ez jellemző egyébként a japán sorozatokra. Külön kuriózum, hogy a 10. résztől megjelenik az Eco Crushers vezetője, Queen Deathgaia, akit nem más, mint MATSUMOTO RICA alakít. Először a sorozat hivatalos weboldalán találkoztam a nevével, először nem akartam elhinni, azt gondoltam, hogy valami nagyon hasonló nevű színésznő alakítja, aztán jobban megnéztem az arcot, akármennyire is sminkek, maszk, paróka, ez nem lehet tévedés. Ez a Pokémon főhősének seiyuu-ja. Ezek után naná, hogy még jobban érdekelt a sorozat, és amikor megláttam a 10. részben, azért ott van az arc, a kisugárzás, és a hanglejtés. Matsumoto Rica itt is kihasználja azon képességét, hogy képes hangokat utánozni, de a hanglejtése, beszédstílusa annyira jellegzetes, hogy ezer közül is megismerem. Megörültem neki nagyon, és most kivételesen vele örültem, amikor sikeres akciót hajtott végre, elvégre Matsumoto Rica mégis csak Matsumoto Rica. Összességében nézhető sorozat, a stílus rajongói nem fognak hasra esni a minőségétől, de az opening dal van akkora húzóerő, hogy végignézzük a sorozatot.

Szereplők

Suzuki család

• Suzuki Ryuusuke: Fuushuku Hayate (idősebb fiútestvér)
• Suzuki Urara: Maeda Ayuna (fiatalabb lánytestvér)
• Okaasan (édesanya, nincs nevén nevezve): Yanagisawa Emi
• Otousan (édesapa, szintén nincs nevén nevezve): Sakata Tadashi

Eco Crushers

• Queen Deathgaia: Matsumoto Rica
• Mudaana: Akimoto Sayaka (AKB48)
• Hakais: Yamamoto Jiro (Elshalakarni)

Kutatók

• Dr. Katagiri: Sakai Kazuyoshi
• Yoshikawa kutató: Nakajima Takatsuki

Kankyou Choujin Ecogainder: Yuuki Ohno (Hashizume Taiki)

Epizódok listája

1. Kankyou Choujin Ecogainder Toujou! Teikon ni Tamote!
   Kankyou Choujin Ecogainder jelen! Tartsd a megfelelő hőmérsékletet!
2. Sessui Seyo!
   Spórolj a vízzel!
3. Reizouko ni Kiwotsukero!
   Vigyázz a hűtőszekrénnyel!
4. Dameda! Ukkari Tsukke'ppanashi!
   Rossz dolog őrizetlenül felkapcsolva hagyni a lámpát!
5. Sora to Mudaana to My Bottle
   Az égbolt, Mudaana és az én flakonom
6. Kaiketsu! Fukin wo Tsukae!
   A megoldás! Használj törölközőt!
7. Sono Te ni ~Okaimono ni wa Eco Bag~
   Abban a kézben ~Vásárláshoz ökotáska~
8. Ecogainder Kikiipatsu! ~Seigi no Eco Ishiki~
   Ecogainder kritikus pillanata! ~A megfelelő Eco-érzékelő~
9. Gomi? Shigen? ~Bunbetsu no Mukougawa~
   Hulladék? Újrahasznosítható? ~A szelekció másik oldala~
10. Mottainai! ~Kanshoku datte Eco de Aru~
    Ne légy pazarló! ~Az öko azt is jelenti, hogy elmosogatod a tányért~
11. Mayonaka no Kankyou Hakai ~Nemurenu Eco Crusher~
    Éjféli környezetrombolás ~Álmatlan Eco Crusher~
12. Kanashimi no Ecogainder ~Chiisana Eco Ishiki~
    Ecogainder bánata ~Egy kis öko-tudat~
13. Kieta Egao ~Ecogainder, Sono Shimei~
    Eltűnt mosoly ~Ecogainder és a küldetése~
14. Mirai wa Kimitachi no Te ni
    A jövő a ti kezetekben van

Örültem a soron következő Nintendo 3DS találkozónak, mert az előző szegedi Pokémon találkozó egyáltalán nem jött össze, vártam, hogy legyen egy olyan összejövetel, ahol újra jól érzem magam. És igen! Ez már sokkal jobban sikerült részemről. A Metagame kártyaboltban volt, ez a Kádár utca 10 alatt van, a Nyugati Pályaudvar közelében.

Tehát vártam a február 28-át. A 7:17-es vonattal mentem fel Pestre, és annak reményében, hogy kényelmesebb lesz az utazásom, IC pótjegyet is vettem, de csalódnom kellett. Arról már írtam korábban is, hogy a Budapest-Lőkösháza vonalon járnak talán a legrosszabb, legutolsó vonatok, de most már az IC vonatokat is leépítették, egyáltalán nem érte meg azon utazni. Visszafele útra már csak simán gyorsvonat kocsival utaztam, és mivel van Start Klub kártyám, ezért nem kellett külön pótjegyet venni. Így a kedvezmény mértéke lényegében több mint 50%. Olvastam, hogy Budapest-Kecskeméten és Budapest-valahol is új vonatok járnak. Ez nagyon szép, de ezzel együtt miért építik le más vonalak vonatállományát? Mindegy, kibírom. Pesten kicsit nehezen találtam meg a kártyaboltot, kicsit meglepett, hogy egy pinceépület.

Odabent üdvözölve az ismerősöket (nem szeretem a "kezelni" szót. A szegedi találkozó kapcsán Lernie mondta, hogy lekezelhettem volna, amikor elmentem, és akkor elgondolkodtam, hogy miért várta, hogy lekezelő legyek vele? Ja hogy úgy...), helyet kerestem magamnak. Sokan voltak és sok volt az új ember, jó látni, hogy ennyien érdeklődnek a Nintendo iránt. Úgy tűnik, hogy nagyon jó a meglátása a cseh ConQuest forgalmazónak, hogy a magyar Nintendo rajongók elsősorban közösségi szinten érhetők el, nem feltétlen hivatalos úton. Amióta vannak Facebookon magyar Nintendós csoportok, rengetegen csatlakoztak oda, innen értesülnek az új hírekről, és meg is beszélik azokat. Én speciel nem rajongok a közösségi oldalakért, de elfogadom és elismerem, hogy tényleg ott lehet a legtöbb embert elérni. Ez valószínűleg azért alakult így ki, mert az előző forgalmazó, a Stadlbauer... hogy úgy írjam, nem egészen úgy csinálták a dolgukat, ahogy az jó lett volna, így mindig is közösségi szinten toborzódtak a rajongók: fórumok, rajongói oldalak, mostanra általánossá vált a Facebook is. FB-n pedig jobban terjed a találkozó híre, így sokan voltak. Nem is győztem fogadni a StreetPassokat. Ezután becsatlakoztam egy Mario Kart 7 buliba. Nem tudom, hogy mi van most velem, de most nem sikerült jókat menni. Most vagy az újak ennyire jók, vagy én fejlődtem vissza ennyire. Volt Mario Kart 7 verseny is, már az első körben kiestem. Szerencsére csak játékként éltem meg, és jól szórakoztam. Volt Nintendo kvíz is, itt is csalódásként éltem meg, hogy csak 14 pontot értem el a 20-ból, reméltem, hogy 18-19 helyes lesz (feleletválasztós volt), de így is 5. voltam a sokból. Ennek ellenére bátorítom Krisit, hogy a következő kvíz legyen jó nehéz, kíváncsi vagyok, hogy milyen kérdéseket tesz fel. Volt még Smash Bros verseny Nintendo 3DS-re is, neveztem ide is, de tudtam, hogy itt is az első körben fogok kiesni, főleg, hogy Krisi volt az ellenfelem. Egyébként sem voltam soha nagy Smash Bros. rajongó. Nemrég elővettem megint a Melee-t, mert azt mindig jobban szerettem a Brawl-nál, de már a harmadik meccs után kikapcsoltam, azzal a felkiáltással, hogy unom az egészet! Meghagyom másnak a SSB elsőbbséget. Viszont örültem, hogy több év után újra találkoztam Gáborral. Ő az egyetlen, aki mint ultimate Mario rajongó, játszhatok olyan Mario sportjátékokat, melyek másokat nem (igazán) érdekel. Lenyomtunk egy menet Mario Tennis Open meccset: 3 szettes, 6 játszmás, mind a két szettet ő nyerte meg. Viszont becsültem őt, hogy szólt egy számomra titokra, amire ő azonnal rájött. Én erre nem is gondoltam. Az a lényege, hogy különböző tárgyak vannak a talajon, különböző színekben. Az érintőképernyőn belül pedig a különböző ütésfajták különböző gombok különböző színekkel vannak jelölve, és rájött, hogy igen nagy átfedés van a színek között. Ha azzal a gombbal érvényesítjük az adott ütést, mely színben van az adott tárgy, akkor lesz igazán hatásos az ütés, ha azzal a gombbal aktiváljuk. Ennek ellenére nem jött be neki a játék, amin nem is csodálkozok. Más, még a Nintendo 64-es Mario Tennis és a GameCube-os Mario Power Tennis irányítása sokkal fejlettebb. És lényegében ennyi. Szelinek is nagyon örültem, hogy megjelent, mindenképpen szeretnék találkozni vele, és négyszemközt beszélgetni vele, akkor bagszival is összehozok találkozót, régi Pokémon TCG és tartozékok vásárlásának ügyében. Úgysem baj, ha kihasználom a vonatos 50%-os kedvezményt.

Ennyi volt, 16:30-kor indultam el, hogy elérjen a 17:10-es vonatot. Jól éreztem magam, örültem a találkozónak, várom a következőt. Mind az oda-, mind a hazaúton a Pokémon HeartGold-dal és a Pokémon TCG-vel játszottam. Nagyon ráfüggtem mind a kettőre.

Most a Pokémon HeartGold az, amivel játszok, sikerült megszerezni a negyedik jelvényt. Örültem is neki, mégsem voltam teljesen boldog, mert az volt a célom, hogy a teremvezető Pokémonjaival is fejlesztem a Pokéimat, de amikor eljutottam hozzá, már csak Quilava maradt, aki lévén, hogy 31-es szinten van, nem volt nehéz dolgom, de nem őt akartam fejleszteni. Az volt a célom, hogy úgy akarok eljutni Ectureak City-be, hogy mindegyik Pokémonom legalább 15-ös szintű, ez meg is lett, csak mint kiderült, ez nem volt elég, mert a teremvezetőnek 21-25-ös szintű Pokémonjai voltak. Persze a teremben levő többi kihívónak sem volt szégyenkezni valója, a 18-22-es szintű Pokémonjaikkal, ők végezték ki a többi 5 Pokémonomat (Gastly, Sandshrew, Nidorina, Butterfree és Spinarak). Amúgy Szellempokémonok ellen kellett megküzdeni, pont a kedvenceimmel. Kicsit sajnáltam őket, de hát a cél szentesíti a harcot. Így meglett a 4. jelvény (ködjelvény) így most már bármikor tudok szörfözni.

Összességében jobb így játszani, hogy mindegyik Pokémonomat egyaránt fejlesztem, tartalmasabb is a játék, és jobban kiismerem, hogy melyik Pokémon mire képes, melyik ellen gyenge, melyik ellen rezisztens. Csak mint kiderült számomra, ez a visszatérés régi helyekre és fejlesztés is problémás, mert ott már nincs kivel megharcolni, ezért nem gyűlik a pénz. Viszont adott esetben fogynak a Potion-ök, Pokélabdák (ha gyűjteném is őket), egyéb gyógyítók. Leginkább a Pokélabdák hiánya "fájó", mivel ha nem tudnának harcolni a Pokémonjaim, akkor beviszem őket a legközelebbi város Pokémon Centerébe, és ott meggyógyulnak, de sajnos labdákat sehol nem adnak ajándékba (legalábbis nem tudok róla), így a Pokédexbe lassan gyűlnek az adatok. Úgyhogy erre még valami megoldás kell, amúgy jól megy a játék és rendkívül módon élvezem is.

Jelenlegi statisztikám: Time: 20:28, Pokédex: 31, Badges: 4

Az elmúlt 2 hétben annyira elkapott a Pokémon-láz, hogy mai fejjel nem is értem, hogy tudtam teljesen szüneteltetni a Pokémon játékokat éveken át. De úgy tűnik, hogy kellettek Matsumoto Rica dalai, aki saját minőségében énekel Pokémon openingeket, ezáltal olyan magas színvonalat képviselnek az általa énekelt dalok, hogy teljesen más hangulatot áraszt az egész Pokémon világ, nem utolsó sorban akár komolyabb animében is megállná a helyét. Mint mindig, persze most is érdekelnek az eladási adatok, hiszen érdekes információkat lehet kiszűrni belőle, most sincs ez másképp, sőt! További érdekességeket is sikerült találni. Először lássunk egy táblázatot:

Nem megjelenés, hanem eladott példányszám szerint vannak listázva a kislemezek. Azért látszik, hogy az elején, micsoda Pokémon-láz volt, az a több mint 1 milliós eladás nemcsak itt lenne rangsorolva az 1. helyen, hanem a Mezase Pokémon Master minden idők legsikeresebb animéhez készült kislemeze, és ez az alig több mint 1 milliós összeladás korántsem teljes. Ugyanis ez a kislemez volt az első, melyet nemcsak lemezboltokban értékesítettek, hanem videojáték üzletekben, játékboltokban, valamint speciális Pokémon üzletekben (Pokémon center), és ezek eladásait nem számolta az Oricon. Egyes becslések szerint a tényleges eladás akár 1,85 millió, vagy akár 2 millió feletti is lehet. Erre utal az is, hogy az első héten, amikor megjelent a single, nem is került fel az Oricon kislemez eladási listájára, ami azért szokatlan, mert Japánban az szokás, hogy az első héten kerül a csúcsra egy zenei kiadvány az eladási listákon, onnan egyre lejjebb kerül. Ehhez képest csak a 6. héten került fel a lemezeladási listára 12.080-as eladással (ezzel nagyjából a 40. hely környékére kerülhetett fel, erről nincs információ), majd egyre feljebb, a 14. héttől ért fel a Top 20-ba, majd később a Top 10-be. A 7. helyet csak az 1998. január 12-ei héten érte el, a milliós eladást pedig márciusra érte el. Ezután már csak lefele vezetett út. Nagyon ritka, hogy egy kislemez ennyire cikázik az eladási listán, ez azért van, mert ekkor őrült Pokémon láz volt, és folyamatosan vásárolták a kislemezt. További érdekesség, hogy amikor a nem hivatalos eladások elérték az 1,51 millió példányt, akkor külön arany színű példányokat készítettek, melyeket csak néhány üzletben lehetett megvásárolni, nagyon limitált példányszámban. Gondolom, nem kell magyarázni, hogy azért 1,51 millió, mert ekkor még 151 féle Pokémon volt.

Így jó eséllyel a többi Pokés kislemezből is jóval több mehetett el, viszont a többi esetében már igaz, hogy az első héten érték el a legmagasabb helyezésüket. Azt érdemes még megfigyelni, hogy 2000 és 2004 között van egy nagyobb kihagyás, ez valószínűleg azért van, mert sok munkája volt Matsumoto Ricának JAM Project tagként, és nem tudott újabb dalt bevállalni, vagy effektíve nem is olyan zenét írtak, mely jól állt volna neki, mert nem is számítottak rá. Azért a többi Pokés dal teljesen más hangulatú, azokon lehet érezni, hogy gyerekeknek szóló animesorozatot nézünk. Nagyon örülök, hogy az énekesnő egyéniségére szabták a dalokat, így igazán fantasztikusak lettek azok. Ha túl nagynak tűnne az OK! és a Challenger!! kislemezek közötti eladási különbség, amikor a helyezés és a hetek száma ezt nem indokolná, erre egyszerű a magyarázat. Az Oricon 2002 novemberétől jelentősen kibővítette az albumok és kislemezek eladási listáját, ugyanis most már nemcsak Top 100 van, hanem albumoknál Top 300, míg kislemezeknél Top 200, és az OK! a 100-as listában volt 11 hétig, míg a Challenger!! 200-as listában volt 9 hétig. Az, hogy a Spurt! ilyen alacsony eladásokat tudott produkálni, az valószínűleg azért van, mert az a Pokémon Advanced utolsó openingje, és ekkor már a Diamond & Pearl sorozatot (és játékot) várták. A High Touch! már jól tartja magát, míg a Best Wishes! igazán szépnek mondható, bár azzal harangozták be az új sorozatot. A Yajirushi ni Natte! alacsony eladásai pedig igazán sajnálatos, az az egyik nagy kedvencem a Pokémonos dalok közül.

Na, közel 5 év után újra itt. Első postomban egy nagyszerű Pokémonos dal szövegét és annak magyar fordítását teszem közzé. Én kicsit módosítom a romaji szöveget, ugyanis mivel az eredeti kanji szövegnél az angol szavak katakanával van írva, így az angol szavak latin karakterekkel japánosan vannak írva. Klasszikus példa a Pokés daloknál a Battle, mely helyett Batoru van írva. Lássuk is:

Előadó: Matsumoto Rica (松本梨香)

Mezase Pokémon Master

Pokémon, get daze!

Tatoe hi no naka mizu no naka kusa no naka mori no naka
Tsuchi no naka kumo no naka ano ko no skirt no naka
Nakanaka nakanaka Nakanaka nakanaka taihen dakedo
Kanarazu get daze Pokémon, get daze!

Masara Town ni, sayonara bye-bye
Ore wa koitsu to tabi ni deru
Kitaeta waza de kachimakuri
Nakama wo fuyashite tsugi no machi he

Itsumo itsudemo umaku yuku nante
Hoshou wa doko ni mo nai kedo
Itsudemo itsumo honki de ikiteru
Koitsutachi ga iru

Tatoe hi no naka mizu no naka kusa no naka mori no naka<
Tsuchi no naka kumo no naka ano ko no skirt no naka
Nakanaka nakanaka Nakanaka nakanaka taihen dakedo
Kanarazu get daze Pokémon, get daze!

Tatakai tsukarete oyasumi gunnai
Mabuta wo tojireba yomigaeru
Honoo ga moete kaze ga mai
Nakigoe todoroku ano battle ga

Kinou no teki wa kyou no tomotte
Furui kotoba ga aru kedo
Kyou no tomo wa ashita mo tomodachi
Sousa eien ni

Aa akogare no
Pokémon master ni
Naritai na naranakucha
Zettai natte yaru!

Yume wa itsuka honto ni narutte
Dareka ga utatte ita kedo
Tsubomi ga itsuka hana hiraku you ni
Yume wa kanau mono

Itsumo itsudemo umaku yuku nante
Hoshou wa doko ni mo nai kedo
Itsudemo itsumo honki de ikiteru
Koitsutachi ga iru

Aa akogare no
Pokémon master ni
Naritai na naranakucha
Zettai natte yaru!

Aa akogare no
Pokémon master ni
Naritai na naranakucha
Zettai natte yaru!

A cél, hogy Pokémon mester legyek

Elkaplak, Pokémon!

Még a tűzben, vízben, fűben, erdőben
Földön, felhőben, lányok szoknyájában
Nagyon, nagyon nagyon nagyon nehéz lesz,
De biztosan elkaplak, Elkaplak, Pokémon!

Búcsúzom a Masara Town-tól, bye-bye.
Útra indulok vele (Pikachu~!)
Győzelmet halmozunk a támadásokkal, melyeket tanultunk
Barátkozunk, majd irány a következő város

Mindig és örökké jól csinálom
Még ha erre nincs is garancia (ez így van)
Örökké és mindig igaz emberként élek
Mert itt vannak velem

Még a tűzben, vízben, fűben, erdőben
Földön, felhőben, lányok szoknyájában (Kitartó vagy)
Nagyon, nagyon nagyon nagyon nehéz lesz,
De biztosan elkaplak, Elkaplak, Pokémon!

Kifáradtam a csatában, Jó éjszakát, jó éjszakát
Ha becsukom a szemem, minden visszatér (Pikachu?)
Ahogy égtek a lángok, fújtak a szelek
Kiáltások visszhangoztak abban a csatában (várom)

Aki tegnap ellenfél, ma barát
Még ha ez régi beszéd is (mit értesz régi alatt?)
Aki ma barát, holnap is barát marad
Igen, ez örökre szól

Ah, vágyom arra, hogy Pokémon mester legyek
Akarom, annak kell lennem
Tudom, hogy én leszek az egyetlen

Az álmok egyszer valóra válnak
Valaki ezt énekelte
Mint a rügy, ami virágzásnak indul
Valóra válik az álmom.

Mindig és örökké jól csinálom
Még ha erre nincs is garancia (ez így van)
Örökké és mindig igaz emberként élek
Mert itt vannak velem

Ah, vágyom arra, hogy Pokémon mester legyek
Akarom, annak kell lennem
Tudom, hogy én leszek az egyetlen

Ah, vágyom arra, hogy Pokémon mester legyek
Akarom, annak kell lennem
Tudom, hogy én leszek az egyetlen

(Megjegyzés: Közel 5 év szünet ezzel a posttal tértem vissza egy pár post erejéig a The Legend of Zelda blogba.)

Nem írtam róla annak idején, de sikerült pótolni a Nintendo 3DS konzolt. Karácsony után volt a Media Markt-ban végkiárusítás, és reménykedtem, hogy köztük lesz a Nintendo 3DS XL is, amely már évek óta ott árválkodik, senki nem vette meg. Főleg azért szerettem volna ennyire, mert ez az a Mario Kart 7 pakkos, amire megjelenése óta pályázok. És igen! 68.990 forint volt az eredeti ára, és lement 29.990 forintra. Igen nehéz volt érzelmileg felspannolva józan ésszel meghányni-vetni a lehetőségeket, de végül is megvettem.

A jobbra váltottam, régi vágyam volt a Nintendo 3DS XL, mert nagyon tetszik a nagyobb kijelző megjelenítése. A Mario Kart 7 előre van telepítve, de a játék mentését egyelőre nem tudtam átvinni, mert a letöltendő program, mellyel átvihetem a mentést kártyáról a digitális játékra, külön le kellett tölteni a Nintendo eShop-ról, de ez egyelőre nem lehetett, mert csatlakoztatni kellett hozzá a Nintendo Network ID-t. Ami ugye az előző konzolban maradt.

Na ez is egy szép kaland volt, mert amikor kiderült, hogy elveszett az előző Nintendo 3DS, abba maradt benne az előző ID felhasználóm, és mivel egy account nem lehet benne két konzolban, ezért külön kellett írni a Nintendónak és kérvényezni, hogy kössék ki az előző felhasználói adatomat az elveszett gépből. Elvileg lehetséges, de ehhez adatokat kellett megadni: Az előző konzol gyári száma, miként veszett el, ellopták-e, volt-e formázva, az új konzol gyári számát (ha van) és rendőrségi jelentés fénymásolatát is kérik scannelve. Itt akadtam el. Ugyanis azóta már hazajöttem, meg is írtam válaszban a többi adat megadása mellett, hogy mi történt, reméltem, hogy méltányosan kezelik, de sajnos nem. Aztán elmentem a rendőrségre, hogy ha ott kapok papírt, hátha az megteszi. Azt nem kaptam, mert nem itthon vesztettem el, és nem is bűncselekmény "útján" veszett el, ezért nincs értelme felvezetni, mert azt ki kell küldeni Angliába, velük kommunikálni, és behívhatnak oda kihallgatásra, így oda elrepülni majdhogynem drágább, mint maga a gép. Hát ezzel már nem tudtam mit kezdeni. Sok mindent lehet mondani a rendőrségre, de ebben az esetben azt gondolom, hogy tényleg nem lehet mást tenni, mint igazat adni nekik. Úgyhogy maradt az az utolsó mentsvár, hogy a megtaláló formázza a 3DS-t. Ugyanis kiderült a Barátlista alapján, hogy a gépemet megtalálták, át is nevezte az egyén Matthew-ra. Hogy formázásra inspiráljam, megváltoztattam a Miiverse weboldalán a jelszót, hogy ne tudjon belépni az eShop-ra. Mondjuk túlzottan idealista gondolkodás lett volna várni, hogy formázza, ugyanis elég sok játékot letöltöttem ahhoz, hogy újak vásárlása nélkül is sokáig ellegyen a géppel. Úgyhogy gondolatban meggyászoltam az elveszett letöltött játékokat, és csináltam egy új felhasználói nevet, és hozzá kötöttem az új géphez. Nem veszett több Mohácsnál, ami elveszett, elveszett, ezzel együtt kell élni. Ha úgy alakul, letöltöm őket még egyszer. Bár a régi digitális gyűjtemény soha nem lesz teljes, mert a letöltött Ambassadoros GBA játékokat már sehogy nem lehet visszahozni, mivel nem tették elérhetővé mindenki számára. Ezért is vagyok morcos, hogy GBA Virtual Console csak Wii U-ra van, engem igazság szerint zavar, hogy most már ennyire variálják a VC-ket. Egyszerűbb lett volna, ha kézikonzolos játékok maradtak volna Nintendo 3DS-en, míg az asztaliak Wii U-ra. Inkább hoznák be be végre a Nintendo 64-et.

Most egy kicsit eluralkodott rajtam az indulat, de nyugi van, ami volt, elmúlt, nem lehet változtatni rajta, együtt kell élni vele. Most inkább azt kell lesni, hogy mit tudok kihozni az új gépemből. Van is mit. Nem volt tudatos, hogy pont ezt a napot vártam meg ennek a postnak a megírásával (bár tény, hogy régóta terveztem), de hát ma van a napja, hogy megjelent a New Nintendo 3DS és a New Nintendo 3DS XL. Megmondom őszintén így látatlanban (élőben) nem hoz annyira lázba, sokkal inkább a The Legend of Zelda: Majora's Mask 3D! Azt nagyon szívesen megvenném, és végigjátszanám. Az új konzolnál meg tudom, hogy fejlett 3D a kamerakezelés, C analóg kar, fejlettebb CPU, de élőben akarom látni, hogy mennyivel jobb ezekkel a kézikonzol. Jelen pillanatban nem érzem, hogy váltanom kellene, főleg, hogy alig másfél hónapja van új gépem. Szerintem olyan 1-2 évet várok vele. A Wii U előbbre való.

Már csak azért sem, mert most az új gépen játszom a Pokémon HeartGold-ot. Érdekes amúgy, és mivel mindig viszem magammal a PokéWalker-t, van összehasonlítási alap, hogy esetleg azonos lépésszámot hoznak-e ki, de a PokéWalker rendre több lépést számol. Nem is kicsivel. Mai adat: A Nintendo 3DS 10.924 lépést számolt (megszavaztam magamnak azt a "kis" kimenőt ^^'), míg a PokéWalker 13.329 lépést számolt. Szerintem a 3DS számolja pontosan, mert azt láttam egyszer a Pokés cuccnál, hogy állok, bekapcsolom, leülök, és azt látom, hogy megy a számláló... 1, 2, 3...7 Abból a szempontból nem gond, hogy gyorsabban gyűlnek a wattok, Pokémonok gyorsabban fejlődnek, de lépésszámok tekintetében nem tekinthető hiteles forrásnak. Mindenesetre a zene a dübörög rendesen, Matsumoto Rica előző 373-es statisztikája majdnem megduplázódott, most már 704 alkalommal hallgattam meg a dalait. "Matsumoto Rica's speed rose", és még mindig nincs vége!