Küszöbön a karácsony, hát hogy lehet, hogy csak ma jutott eszembe, hogy offline hozzak létre lejátszási listát azokból a karácsonyi dalokból, amiket annyira szeretek? De még van idő egy kicsit még kiélhetem idénre is ezekkel a csodálatos dalokkal a karácsonyi hangulatot.

Ezeket a dalokat elsősorban karácsonykor, téli időszakban hallgatom, ezért teljesen az ünnepekre emlékeztetnek. Régóta elkísérnek az ünnepekkor. Többször listáztam már ezeket az albumokat, kislemezeket, dalokat, melyeket ilyentájt hallgatok, a teljesség kedvéért álljon itt is.

Albumok

• Okui Masami: angel's voice
• Karácsony János: Boldog Karácsony
• Nox: Karácsony

Kislemezek

• Okui Masami: Melted Snow
• Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari
• Suara: Mai Ochiru Yuki no You ni
• Suara: Merry Christmas

Dalok

• Hayashibara Megumi: Cherish Christmas
• Okui Masami: SNOWY
• Yonekura Chihiro: to LOVE.
• Yonekura Chihiro: WINTER WISH
• Suara: Rin to Shite Saku Hana no You ni
• LGT: Ha eljönnek az angyalok
• Zorán: Kell ott fenn egy ország

Azért van offline a lejátszási lista, és nem Spotify-on, mert ott ezen dalok kb. fele érhető el. Ha minden elérherő lenne, amit szeretek, akkor szerintem nem is hallgatnék offline digitális formában dalt. De mivel nem ez a helyzet, ezért a Winamp mai napig gyakran használatos program nálam. Offline szinte minden dal megvan, amit szeretek, így csak így tudok minden dalt meghallgatni, amit szeretek. Ezért van az, hogy a Spotify Wrapped messze nem ad teljes képet az idén hallgatott dalok statisztájáról. Egyébként is utálom, mert már november végén kiadja az éves zenei statisztikát. Tisztelettel jelezném, hogy az év nem 11 hónapból áll, és nem decemberrel kezdődik az új év! Tehát már csak ebből a szempontból is pontatlan a Spotifyos statisztika. Ha valaki kíváncsi arra, hogy miket hallgattam idén, nagy tisztelettel ajánlom figyelmébe a Last.fm profilom 2023-as statisztikáját. Majd december 31-én kilistázom a végleges statisztikát, ahogy csinálom minden évben.

Ahogy utánaolvastam, legtöbb esetben két ok miatt nem került fel egy-egy album a Spotifyra. Vagy szerzői jogi problémák miatt, és ez sok mindent magába foglal. Vagy azért, mert jogutód nélkül szűnt meg a lemezkiadó cég, és nincs aki gondoskodjon a dalokról. Plusz egy személyes ok, ami miatt nem használom annyit a Spotifyt: Sok dal címe vagy előadójának neve pontatlanul van fent, így a Last.fm profilomon össze-vissza lennének. És egy statisztika úgy jó, ha minden egyes dalhoz tartozó statisztikák egy adathoz tartoznak, és nem többhöz szétszórva. Így is van némi kavarodás a profilomban, nem kell azt tovább bolygatni.

De hogy ne vesszen el végleg az ünnepi hangulat: Ezek azok a dalok, melyek megadják számomra a karácsony szakrális hangulatát. Már a plázában is csak fülhallgatóval a fülemben tudok meglenni, mert borzasztóan idegesítenek azok az idióta trendi karácsonyi dalok, amiket állandóan nyomatnak. Számomra azok teljesen ledragálják a karácsony értékét. Ezért is esélytelen, hogy ilyenkor akárcsak a holland Radio 538-ot hallgassam. A karácsonyi időszakban az a rádióadó is hallgathatatlan. De azokkal a dalokkal, amik a listámban vannak, tényleg úgy érzem, hogy felkészítem magam lélekben a karácsonyra. Felnőttkoromban ismertem meg ezeket a dalokat (kivéve az LGT és a Zorán dalt), de teljes mértékig a gyerekkorom karácsonyát hozza vissza a maga szépségével, várakozásával, reménységével, szeretettel teljes mivoltában. Semmi ömlengés, ajnározás, csak amiről tényleg szól a karácsony. Most is ezt hallgatom, és olyan érzésem, hogy nagyon szépek lesznek az ünnepek. Minden évben fogom hallgatni ezt a lejátszási listát ebben az időszakban.

Oly nagy örömmel tétetik közzé, hogy sikerült a modulzáró vizsga az egyetemen! Ez egy külön vizsga, amit mi, holland szakosok megírunk (nem tudom, hogy van-e más nyelvi szakokon), lényegében egy B2-es szintű nyelvvizsgának felel meg. Ugyanazokból a feladatrészekből áll, mint egy nyelvi érettségi, vagy nyelvvizsga: Olvasott szöveg értése, nyelvhelyesség, hallott szöveg értése és íráskészség. Meg persze a szóbeli.

Borzasztóan izgultam egyébként, úgy éreztem magam, mintha kórházban lennék, és várok a nagy műtétre. Az azért volt rettenetes, mert annyira nagy dolognak éreztem, hogy az utána következő események nagyon távolinak tűntek. Most is így voltam vele. Mondtam is a szóbelin, és pont az állandóan poénkodó holland tanár vizsgáztatott, mondta is, hogy itt vagyunk, mi mind orvosok, és bizony nagyműtét lesz. És a stílus, ahogy ezt előadta... Nagyon tudja oldani a hangulatot, az óráin is könnyeztünk a nevetéstől.

A többi feladat nagyjából megegyezett a májusi feladattal. Az olvasott szöveg és értése és a nyelvhelyesség teljesen ugyanaz volt. Nem volt könnyű az olvasott szöveg értése, ugyanis a szövegekkel kapcsolatos kérdések egyszerűsítve vannak feltéve, de a szövegben sokkal komplexebben van megfogalmazva, tehát egy bonyolult szövegrészt kellett megtalálni. A nyelvhelyesség leginkább a mondat kiegészítéséről szólt. Az volt a vicces, amikor az egyik mondat az elbocsátásról szólt. Nem tudtam, hogy van hollandul a "kirúgni", ezért májusban oly módon találtam fel magam, hogy az angol "fire" igéjét írtam át hollandul "vuren"-re. Ezen akkor Humbby barátom jót nevetett. De most sem emlékeztem az "ontslaan" igére, ezért "afscheid nemen" (elbúcsúzni) igével helyettesítettem.

A hallott szöveg értése egyetemen nehezebb, mint a nyelvvizsgán, mert a szöveget csak egyszer lehetett meghallgatni. És természetes holland beszéddel beszéltek, tehát nagyon kellett figyelni. Az íráskészségnél meg három téma közül kellett egyet kiválasztani, és amellett vagy ellene kellett érvelni. Mind a három a nyelvtanulásról, nyelvhasználatról szólt. Az "büntetni a helytelen nyelvhasználatot" témát élből dobtam, mert semmilyen módon nem tudok a büntetéssel azonosulni. Helyette inkább "kötelezővé tenném a szaktárgyakat angol nyelven tanítani" témát választottam, de még emellé is motiváló szövegekkel érveltem. Írtam olyat is, hogy "Je kunt het doen! Geloof in jezelf!" (Meg tudod csinálni! Higgy magadban!) Majd a végén: "Nu of nooit? Dit is de grote vraag!" (Most vagy soha? Ez a nagy kérdés!) Közben elképzeltem magamat, ahogy rektorként egy holland egyetem aulájában kiabálom a mikrofonba a motiváló szövegemet és az érveimet. Nagyjából aköré építettem az érveimet, hogy ma már az angol egy világnyelv, így a megszerzett tudásodat világszerte tudod használni, tehát a tudásod sokkal értékesebb lesz.

És úgy tűnik, hogy ezzel sikert lehet aratni. Azt azért tudni kell, hogy nagy különbség van aközött, hogy májusban egy sikertelen hollandiai tartózkodásom után, nem nagyon tudtam, hogy hogyan tovább, el is vesztettem a holland nyelv iránt az érdeklődésemet, és ez mind a vizsgámra is hatással volt. Most meg hogy van valami jövőképem, nemhogy ismét érdeklődök a holland nyelv iránt, hanem ismét érdeklődök a Hollandiába való visszatérés iránt, és lám... máris megfordul a világ.

Mert néhány hete gondolkodok azon, hogy visszatérnék Hollandiába dolgozni. Egyrészt a sikeres záróvizsgától tettem függővé a dolgot (efelé már jó úton haladok), másrészt, azért sem forszíroztam még a dolgot annyira, mert már van tapasztalatom abban, hogy a személyes problémáimat nem oldja meg az, hogy Hollandiába megyek. Ha felmerülnek ugyanazok a gondok, akkor azokkal Hollandiában is ugyanúgy nehéz megoldani, mint Magyarországon. Ráadásul dönteni azért is nehéz, mert ha megállapodok egy helyen, akkor onnan nem lehet csak úgy elmenni, mert az albérlet Hollandiában is, és Magyarországon is sokba kerül. Tehát a jövőmnek ez a része még kétséges. De a mostani sikernek, és a januárban várható diplomának nagyon örülök.

Hát ahhoz képest, hogy arra számítottam, hogy idén talán meg se kapom a mangákat, szupergyors volt a japán és a magyar posta. Megérkeztek a CDJapan-től rendelt Haikyuu!! és a Bakuten!! mangák.

Nagyon örülök nekik, a Bakuten!!-t nem is lehet olvasni online. Sajnos nem futott olyan nagyot, hogy rajongók komolyan foglalkozzanak vele, és fordítsák. Pedig abból a szempontból nem lenne vele olyan nagy gond, hogy a teljes Bakuten!! manga csak 2 kötet és 8 fejezet. Pedig aranyos történet, szívesen olvasnám angolul. Addig marad a japán, igyekszem azt értelmezni. Annyira nem lesz nehéz, mert szerencsére a kanjik furiganázva vannak, így azzal is lehet tanulni japánul, ha a hiraganák alapján rájövök, hogy melyik szó van írva, és megjegyzem, hogy azt azzal a kanjival kell írni.

Tetszik a kiadás, a hátulja is jól néz ki. Az meglepett, hogy csomagolva van, a plusz információk egy külön matricára van nyomtatva.. Az értelemszerűen lejött róla.

És most nézem, hogy a Bakuten!!-ből jó eséllyel az utolsót rendelhettem meg, mert "Out of Print" állapotba került, vagyis nincs belőle több példány. Igazából lehetett számítani arra, hogy már nincs sok belőle, mert a második kötet már nem elérhető. Azt valahonnan máshonnan kell megszereznem.

A Haikyuu!!-ból meg már megvan mind a három nyelven az anime első évadának története.

Felül van japánul, középen angolul, alul pedig németül.

Most egy kicsit könnyedebb blogposttal jelentkezek, egészen pontosan egy listával, amiben összegzem, hogy melyik Haikyuu!! dalt hányszor hallgattam meg, amióta megjelentek.

1. SPYAIR: Imagination (534)
2. NICO Touches the Walls: Tenchi Gaeshi (327)
3. NICO Touches the Walls: Mashi Mashi (297)
4. SPYAIR: I'm a Believer (284)
5. tacica: LEO (281)
6. Sukima Switch: Ah Yeah!! (272)
7. tacica: Hatsunetsu (256)
8. BURNOUT SYNDROMES: FLY HIGH!! (251)
9. BURNOUT SYNDROMES: Hikari Are (243)
10. Ishizaki Huwie: Hoshi wo Tsukamaete (231)
11. Galileo Galilei: Climber (214)
12. SUPER BEAVER: Toppakou (158)
13. BURNOUT SYNDROMES: Phoenix (115)
14. SPYAIR: One Day (78)
15. CHiCO With HoneyWorks: Kessen Spirit (29)

Tehát zene formájában is nagyon szeretem az animét. Mellesleg természetesen nem striguláztam, a Last.fm szedte össze nekem ezeket a számokat.

Merthogy megrendeltem a CDJapan-től a Haikyuu!! manga 8. kötetét és a Bakuten!! manga 1. kötetét. Nem terveztem egyébként rendelni, de megvesztegettek egy 500 yenes kuponnal. Osztottam-szoroztam, és végül betettem mindkét mangát a virtuális kosaramba.

Regisztrált légipostát kértem, hogy végig szemmel tudjam tartani a mangákat. Van egy olyan elképzelésem, hogy már most akkora a forgalom, hogy nem biztos, hogy meg fogom kapni idén a csomagot. Addig is látom, hogy épp hol tart, és nem aggódok amiatt, hogy valahol elveszett. Ha még megjön idén, az bónusz lesz nekem.

Ha megérkeznek, akkor a Haikyuu!!-ból meglesz japánul, angolul és németül az első 8 kötet, tehát az anime első évadának története meglesz mind a három nyelven, amin gyűjtöm a Haikyuu!! mangákat. A Bakuten!! pedig egy érdekes történet abból a szempontból, hogy eredetileg önálló történetként jött ki animében. Hiszen a manga is 2021-es, akárcsak az anime. Tehát nem az van, hogy a manga valamikor jóval korábban készült, majd kijött belőle az anime, hanem szerintem a kettő párhuzamosan készült. Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen lesz mangában, mert az animét már többször megnéztem, és nagyon megszerettem.

Megérkezett a legújabb My Nintendo Store-os rendelésem, két Super Mario Bros. Wonder fancucc. Ezeket is Platina pontokért vásároltam meg a My Nintendo Store-ban, csak a postaköltséget fizettem ki érte. Az meg most is csak €2,99 volt.

De sajnos nem is ért többet, mert elég lassan érkezett meg. 8-án rendeltem meg, tehát majdnem egy hetet vett igénybe. Mondjuk talán ezen most nincs mit csodálkozni, hiszen ahogy elnéztem az egyes általam követett webshopok Facebook oldalait, már most túl vannak terhelve. Egyik boltban dolgozó ismerősöm mondta az Érdi AnimeConon, hogy erre a conra is csak azért tudott eljönni, mert ma eleve nem dolgozik, egyébként nem tud cserélni, mert mindenki nagyon leterhelt. Valószínűleg ugyanez van a szállítóknál is. Tehát már most lassabban érkeznek meg a rendelések. Ez nem szokott közel 1 hetet igénybe venni, 1-2 munkanap alatt megérkeztek eddig a My Nintendós rendeléseim.

De ha már most ekkora forgalom van, mekkora lesz majd decemberben? Egyre korábban kezdődik a karácsonyi szezon, de ez jó esetben inkább azt jelenti, hogy jobban eloszlik, hogy az emberek mikor veszik meg az ajándékokat, és nem az lesz, hogy december 24 előtt lesz tömegnyomor a plázákban, lesznek túlterheltek a webshopok.

De hogy a cuccokról is írjak, eleinte csak a csodavirágot terveztem megrendelni. Nem rajongok az elefánt Mario ötletért, bár tény, hogy sok jó dolgot hoztak ki belőle, sok mindenre lehet használni. Főleg arra, hogy szegény Yoshi jól megerősödjön, és tonnás súlyokat cipeljen a hátán. De a virág kétségtelenül hatalmas ötlet. Tényleg csodákat művel a játékban. Mint kulcstartó egyelőre nem használom, ott van a többi Nintendós fancuccaim között, ahogy az elefánt Mario is ott nyugszik. Talán egyszer használati tárgyak is lesznek.

Nemrég írtam Slayers: Get along dal Okui Masami verziójáról. Hogy teljes legyen ez a "sorozat", akkor értekezzünk a Mas"ami Okui"terpiece album másik bónusz daláról, a ONENESS-ről is.

Ez is olyan dal, amit Okui Masami nem egyedül, de még csak nem is duettben, hanem sokadmagával énekelt. Ez ugyanis a 2005-os Animelo Summer Live koncert betétdala volt. A dalt zenéjét és szövegét Okui Masami írta, a hangszerelés pedig Suzuki "Daichi" Hideyuki munkáját dicséri. Az ő neve is ismerős az Okui Masami rajongók számára, hiszen az énekesnő sok dalában működött közre.

Ez a koncert nem jelent meg DVD-n annak idején (pont a 2006-ostól kezdték el kiadni képhordozón az Animelo Summer Live-ot), csak utólag a hivatalos YouTube csatornán nézhető meg egy előadás, egészen pontosan Kageyama Hironobu-tól. Egyébként sehol nem tették közzé a 2005-ös koncertet.

A dalból készült videoklip is, és mivel hivatalosan nem érhető el digitális streamingen az új Okui Masami album, ezért csak ezzel a videoklippel tudok szolgálni.

Tetszik az ötlet, hogy a dal felhangzása előtt a stúdiómunkálatokba nézhetünk bele, így egy kicsit személyessé válik a dal. Bár egyáltalán nem kell azt személyessé tenni, hiszen a dal csodálatos. Emelkedett hangulatú, és arról szól, hogy mindnyájan egyek vagyunk, nem számít kik vagyunk, honnan jöttünk, merre tartunk. De van egy lényeges különbség, hogy az ehhez hasonló álszent dalokhoz képest: Látszik az énekeseken, hogy hisznek abban, amiről énekelnek. Ezért nem hat giccsesnek, ahogy a dal végén megfogják egymás kezét, és a magasban balra-jobbra lengetik. Nekik tényleg ez a hitvallásuk, ez belülről fakad. Megítélésem szerint azért is lett hiteles a dal, mert a dallam is csak annyira emelkedett, amennyire annak lennie kell. Megvannak benne azok a nem annyira magas hangok, hogy megindítsa a hallgatót, de van egy lüktetése, aminek köszönhetően nem azt halljuk 6 percen keresztül, hogy mi mennyire szeretjük egymást, kezünk az egekben, tartsatok velünk, hanem mintha egy történetet mesélne el, hogy hogy jutottunk el ide, miért ez a hitvallásunk. Ezzel szemben a szöveg nem történetet mesél el, hanem elmondja, hogy az énekesek hogyan képzelik el az egységet. (Most ez nem verselemzés, ezért nem "lírai én"-ezek.) Nagyon szép az, hogy minden egyes emberi életet egy kis virágként írnak le, mely a megszületéssel fakad virágba, és legyen az bármilyen kicsi, szebbé teszi ezt a világot. A zene és a dallam pedig gondoskodik arról, hogy ne hasson giccsesnek a szöveg.

Nagyon szépen hangzik ennyi embertől, de hogy hangzik ez egyedül Okui Masami-tól? Főleg 18 év elmúltával. Hát úgy, hogy egymaga bizonyítja, hogy ez a dal tőle belülről jön. Ezt is dalt is képes ugyanazzal a beleéléssel énekelni, mint a Get along-ot. Energiára annyira nincs szükség, hiszen ez valamivel nyugodtabb dal. De ugyanúgy megvan az az érzelem a saját verziójában, mint az eredetiben, ezért nagyon szépen hangzik tőle a dal. A hangszerelés teljesen ugyanaz, mint a 2005-ös dalé, de talán ez így van jól, mert úgy gondolom ezen a zenén csak rontani lehet. Nem tudom elképzelni legalábbis, hogy mitől lehetne még jobbá tenni. Zenehallgatói, rajongói füllel számomra ez a dal hibátlan. Ennek a dalnak az ereje leginkább abban van, hogy Okui Masami már a karrierjének elején is bizonyította, hogy ő egy erős és autonóm személyiség. És azzal, hogy lényegében a maga énekhangjával képes tizen-, huszon-ember helyett teljes értékűkét felénekelni a dalt, nagyon jól jelzi, hogy ugyanannyira erős és autonóm személy, mint amilyen mindig is volt.

Ezért nagyon fontos Okui Masami énekesnői karrierje alkalmából megjelentetett válogatásalbum. Egyrészt egy fantasztikus karrier összegzése, másrészt a két új dallal bizonyítja, hogy az évek során folyamatosan fejlődött, de soha nem felejtette el, hogy ki ő, honnan indult, mik az ő gyökerei, mert 28 és 18 éves dalt képes ugyanazzal az energiával és hittel énekelni, mint annak idején. Ezzel a válogatásalbummal Okui Masami bebizonyította, hogy ő mindig úgy újult meg, hogy közben megőrizte önmagát. A két újonnan felénekelt korábbi dalával bizonyítja, hogy hű a gyökereihez, és hogy ezt a 30 évet semmire nem cserélné le. Ez az éneklés iránti szeretet, alázat, önismeret és önelfogadás volt az, amit annak idején 2006-ban meghallottam nála, és emiatt van, hogy jöhet bármilyen kiváló alkotás a japán populáris kultúrából, Okui Masami-nak mindig lesz helye a szívemben.

Ma van Okui Masami: Melted Snow és Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari kislemezek megjelenésének 15. évfordulója.

Meghallgattam ma is ezt a két kislemezt, és örömmel konstatálom, hogy most is szeretem hallgatni őket. És bizony, már 15 éve jelent meg. Emlékszem is, hogy nagyon vártam akkor Okui Masami soron következő stúdióalbumát, aminek megjelenését szintén 2008. november 5-ére időzítették. Bár már akkor szóltak hírek arról, hogy a megjelenését elhalasztják 2009. február 25-ére, de bíztam abban, hogy mégis megtalálom. Az album végül később jelent meg, de ezzel a két kislemezzel is elégedett voltam.

Ha jól emlékszem, úgy harangozta be Okui Masami a dalát, mint egy karácsonyi dal, amit azokról szól, akik egyedül töltik az ünnepeket. Sok szó van a szövegben az emlékekről, és arról, hogy mit jelent egy általunk szeretett ember számunkra. Még most is erős a kislemez.

Ohmi Tomoe dalának szövege is hasonló. Szintén az emlékekről a szeretett személy szeretetéről szól, ami különbség, hogy Ohmi Tomoe éneke nem annyira jelentősségteljes. De ő is szépen énekel, szeretem hallgatni a kellemes hangját, jól visszaadja a kellemes emlék érzését.

Az viszont csalódás volt számomra, hogy egyik dalban sem hallunk élő hangszereket. Erősen olyan hatása van a daloknak, mintha vonós hangszereléssel vették fel. De a belső borítón egy ember neve olvasható az "all instruments" mellett. Azt meg nem hiszem, hogy a zenész egy vonós mindenes lenne, ezért az egész csak szintetizátor hangzás lenne. Pedig nagyon jól állna a dal hangulatához egy valódi vonós hangzás. Van annyira emelkedett hangulata a daloknak, és vannak annyira jók az énekesnők, hogy még szebb lett volna az énekük, ha élő lett volna minden hangszer. Egyébként az Okui Masami dalban jobban kihozták a vonós hangszer érzetét, az Ohmi Tomoe dal hangszerelése valamivel egyszerűbb, abban nyilvánvaló, hogy nem hallunk egyik hangszert.

A két kislemez borítója is hasonlít egymásra. Olyannyira, hogy vannak képek, melyek ugyanazok. A fő kép ugyanabban a teremben készült, az Okui Masami kislemezen Okui Masami látható elöl, Ohmi Tomoe van a háttérben, az Ohmi Tomoe kislemezen vica versa. A lényegi különbség lényegében csak a hátsó borítón látható animációs kép. Egyébként minden más ugyanaz, vagy legalábbis ugyanarra a koncepcióra készült.

De továbbra is nagyon szeretem a két kislemezt. Olyannyira, hogy hagyománnyá vált, hogy a kislemez megjelenésének napja, vagyis november 5-e a karácsonyi szezon első napja nálam. November 5-től rakom ki magamnak a karácsonyi fényeket, mától eszek narancsot, mandarint, meg egészmogyorót, halászlevet, mától iszok narancs ízű teát, illetve gyakrabban hallgatok karácsonyt dalokat. Azokról ebben a blogpostban írtam. Ezt két magyar nyelvű albummal egészíteném ki:

• Nox: Karácsony

• Karácsony János: Boldog Karácsony

Ezeket szoktam még hallgatni, illetve a teljesség kedvéért álljon itt a lista a karácsonyi japán albumokkal a fenti két kislemezt leszámítva:

• Okui Masami: angel's voice

• Suara: Maiochiru Yuki no You ni

Illetve néhány karácsonyi hangulatú japán dal.

• Okui Masami: SNOWY
• Suara: Merry Christmas

• Hayashibara Megumi: Cherish Christmas

Ezek a dalok szebbé teszik a karácsonyomat, illetve ezt az időszakot.

Jelen voltam a 2023. őszi MondoConon, de erről azért nem írtam, mert bár mindkét napra terveztem menni, végül csak szombaton tudtam ott lenni. Amit sajnálok, mert ez lett volna az első olyan MondoCon, amiről, mint gyakorló újságíró, számoltam volna be, és az az animés blogba ment volna.

Egyébként összességében nem volt rossz. Több eseményen is részt vettem, most nemcsak a karaokéra korlátozódott az érdeklődésem. Jobban hallgattam az előadásokat, megnéztem egy pár cosplay verseny jelentkezőt, de azért a karaoke terembe is felmentem. Most voltam először ott, ahova költöztek, nem is találtam meg azonnal. De aztán végül egy molinó útbaigazított.

Ami miatt érdekes volt, az a sok látnivaló. Egyrészt egész napra elegendő programok voltak, másrészt, ha szétnéztem is, volt mit látni. A programokban elsősorban az előadásokat, beszélgetéseket szerettem. A témák is kifejezetten érdekesek voltak, ahogy a meghívott vendégek is szimpatikusak voltak. Amit élőben láttam, az a négylábúak utalta japán szellemvilág (Tanookitsune), illetve meghallgattam a fandub kerekasztalt és a MondoCon Q&A-t.

Ezek mind a kisszínpadon voltak. A nagyszínpadon néztem meg a Cosplay versenyt. Volt néhány figyelemre méltó cosplayes. Illetve amikor még arra jártam nézelődni, akkor belehallgattam a Death Note musicalbe (ha jól emlékszem), de az kriminálisan rossz volt. Nem tudom visszaidézni, hogy vagy az ének volt hamis, vagy az énekeseknek volt olyan hangszíne, amivel ki lehet kergetni a világból, de az tény, hogy nem tudtam ott maradni.

A karaokénál a kezdők versenyébe hallgattam bele. Akiket hallottam, azok tényleg kezdők voltak. Mindenki elindul valahonnan, remélhetőleg, fogják magukat fejleszteni, ha komolyan gondolják az éneklést. Egyébként most nem volt ingerem arra, hogy énekeljek. Ott beszélgettem néhány régi ismerőssel, de nem maradtam sokáig, mentem tovább.

A vásárok nem voltak rosszak, a kiállítások is érdekesek voltak. Néhány játékot végignéztem, volt is, ami érdekelt, de nem álltam sorba, mert hosszú volt. Ha maradtam volna vasárnap, egy jóval kisebb sort kivártam volna. Hiszen köztudott, hogy vasárnap kevesebben vannak MondoConon.

Azért a szombaton készített képeket megosztanám. Hogy komolyan terveztem a connal, talán jelzi, hogy igyekeztem jelen tudásom alapján profibb képeket készíteni. Van rendezői és operatőri alapismeretek óra is az újságíró képzésen, és bár eddig is érdekelt valamennyire a fényképészet, most, hogy tudatosan hozom össze az újságírással, még jobban. Igazából már gyerekkoromban is szerettem volna fényképezni, csak mivel akkor még filmes fényképezőgépek voltak, nem engedték. Hiszen a rosszul sikerült kép is sajnos ugyanúgy foglalta a helyet a filmben, és nem lehetett törölni, mint a digitális fényképezőgép esetében. Ezért csak 2003-ban kezdtem el magamtól fotózni, amikor megkaptam az első digitális fényképezőgépet. Emlékszem, HP volt, és 2,1 Mpixel képeket tudott csak. Őrzök néhány képet abból az időből... sokat fejlődtek a fényképezőgépek, hogy rövid és tömör legyek.

De az a lényeg, hogy szerettem, és sokat fényképeztem már akkor is. Főleg családi összejöveteleket, és azt hiszem, hogy ha valaha is profi fotós lennék, erre specializálódnék: Események, emberek. Ezeket nagyon szeretem megörökíteni.

Erre egy MondoCon kiváló lehetőség, és mivel pozitív visszajelzéseket kaptam a képekről, ezért úgy döntöttem, hogy megosztom itt is.

2023. őszi MondoCon képek

Igazából két ok miatt nem mélyedtem soha a fotózásba: 1. Szokás programmal utómunkálatokat végezni a képeken, és hát én és a képszerkesztés esküdt ellenségek vagyunk. 2. A profi fotózás nagyon drága mulatság. Nemcsak önmagában a fényképezőgép, de a cserélhető objektív is kerülhet akár százezres nagyságrendű összegbe. Ha lenne valami ötlet arra, hogy oldhatnám meg olcsóbban, akkor lehet, hogy belemennék. Azok alapján, hogy szeretek fényképezni, és pozitív visszajelzést kaptam a képeimre, talán érdemes lehet. A legmeglepőbb visszajelzés az volt, amikor tavaly Hollandiában voltam, és először mentem Amszterdamba, és kitettem az Instagramra az ott készült jobb képeket. A Koninklijk Paleis-ről készített képemről valaki azt hitte, hogy profi fotós csinálta. Pedig csak saját képeket teszek ki az Instagramra. Elképzelhető, hogy komolyabban belemélyedek a témába.

Tegnap megrendeltem a kiadó weboldaláról Nox: Főnix albumát CD-n, és ma megérkezett. Az utóbbi egy hónapban sokat hallgattam digitális formában az albumot, és annyira megtetszett, hogy eljutottam oda, hogy minden hibájával együtt meg tudtam szeretni, ezért úgy döntöttem, hogy megrendelem magamnak az albumot fizikai formában is.

Sokat kerestem webshopokban a CD-t, de valamiért csak kevés helyen lehet kapni. És ahol volt, ott is minimum 6000 forint volt... Ehhez képest a kiadótól még szállítási költséggel együtt is olcsóbb volt. Jó eséllyel ezért is van az, hogy nem szerepelt a lemezeladási listákon. Pedig a minősége alapján megérdemelné, ráadásul a borító is nagyon szép. Visszahozza azt az érzést, hogy miért volt jó annak idején annyira szeretni a Noxot. Mindezt úgy, hogy nem a múltba révedek, hogy régen mennyire jó volt az együttes, hanem a jelenben jó hallgatni az albumot. Tehát önmagában jó album, nem gondolok vissza a régi időkre, hogy akkor bezzeg mennyivel jobbak voltak. Nagyon jól sikerült a visszatérés.

Nem utolsósorban a dalok a jövőben erre a 2023 őszi időszakra fognak emlékeztetni, ami továbbra is életem egy legjobb, legvirágzóbb időszaka. Úgyhogy ezt a CD-t annak szellemében is rendeltem meg, mint egy dokumentáció erre az időszakra. Meg merem kockáztatni, hogy 5-10 év múlva is jó lesz hallgatni.

Akinek meg elegendő a digitális verzió, az Spotify-on is meghallgathatja.