Hát, ha nem kis viszontagságok után, de sikerült végre továbbjutni a The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D-ben. Évekig el voltam akadva a Fire Temple főgonoszánál, Volvagiánál. Könnyű megtalálni a módját, hogyan győzzük le, de megcsinálni főleg azért volt nehéz, mert ha megsebez, akkor sokat sebez, és elég könnyű meghalni, ha nem szerzünk előtte szívet. Hiszen tudható, hogy az OoT-ben három szívvel folytatjuk a játékot, ha meghalunk. És lám. hiába van Linken tűzálló ruha, ha a tűzforró szörny annyira megsebzi.

És emiatt a sebződés miatt volt az, hogy nem tudtam egyszerűen továbbjutni a játékban. Nem arról van szó, hogy hosszú éveken át hiába próbáltam. Egyszerűen csak hosszú szüneteim voltak, amikor nem vettem elő a játékot. Tehát alkalmanként próbálkoztam, de mindig elbuktam, mert az esetleges sebződést nem tudtam elkerülni. De néhány napja felmerült bennem a kérdés, hogy biztos, hogy csak kalapáccsal lehet megsebezni? Az egyik nehézsége a harcnak számomra ugyanis az volt, hogy mindig kalapáccsal sebeztem meg, és utána karddal. És mi lenne, ha megpróbálnám nyíllal megsebezni, amikor a levegőben van? Ez volt a megoldás! Így már sokkal gördülékenyebben ment a csata, és jelentem, elsőre sikerült kivégezni!

Ez is a Nintendo 64-es időkből maradt vissza, annak idején kalapács+kard kombóval győztem le. De csak most esett le, hogy ezzel nagyon megnehezítettem a saját helyzetemet. Egyrészt így csak akkor tudtam megsebezni, amikor nem szállt fel a magasba, másrészt mindenképp közelharcot kellett vívnom vele. Hát így jó, hogy nagy eséllyel sebződök meg! Mondjuk az volt a vicces, hogy valóságos nyílzáport zúdítottam rá, mert nem tudtam, hogy jól célzok-e, egyáltalán sebzi-e, ezért gyorsan fogyatkoztak a nyilaim. Aggódtam is, hogy ha így is meghalok, akkor mit csinálok, mert ha újra neki kell menni, nyilak nélkül már tényleg nehéz lesz. De szerencsére előbb halt meg, de egyetlen egy nyilam maradt.

Végre, végre! Hosszú évek után tovább előre! Sokakkal ellentétben én szeretem a Water Temple-t, És állítólag könnyebb is a 3D-s remake-ben. Ezek után csak még jobban érdekel!

Teljesen véletlen találtam rá Vaterán erre az Burger King - Coca-Cola Oroszlánkirályos pohárra. Nem is haboztam rá licitálni, ma megérkezett. Örülök neki, mert ez 1995-ből származik, és főleg a '90-es évekből gyűjtök Disney-s cuccokat. Ez a pohár nekem főleg azért különleges, mert a Burger King elég későn, csak 2016-ban jutott el Békéscsabára. Pesten voltam már korábban is, de gyerekkoromban egyáltalán nem, így ez nekem kuriózum. A kép is nagyon menő, konkrétan A trón úgy csábít dalának "De nem vagy se nagy, se király, míg hajad nem sörény" sorát vizualizálja. Nagyon jó állapotú, teljesen rendben van, egyedül az alját kell megtisztítani, és akkor inni is lehet belőle. Mosogatószerrel nem sikerült, valószínűleg hipó kell hozzá. Örülök neki, ilyeneket is szívesen gyűjtök. Állítólag sorozat van ezekből a poharakból, ha találok meg, megveszem.

Az O-Ringes DVD-gyűjteményemet illetően is belehúztam, ugyanis ma már egyre kevesebb van belőlük üzleti forgalomban. És még egy kicsit foghíjas a gyűjteményem, és mivel mennek fel ezeknek az ára, addig akarok belehúzni, amíg relatív emberi áruk van. Az Xpressről rendeltem meg, mint Magyarország legnagyobb DVD-s webáruháza, náluk van a legnagyobb kínálat. Ami még elérhető, az náluk biztos kapható még. Az áruk ugyanakkor viszonylagos, mert már most döbbenten tapasztaltam, hogy néhánynak már most döbbenetesen magas ára van.

Azért esett ezekre a választásom, mert a Verdák az újkori Disney-Pixar művek közül alapnak számít, és mivel én is szeretem, ezért hiányoltam a gyűjteményemből. A Pán Péternek prózaibb oka van. Az a lényeg, hogy most februárban ünnepeljük a Nintendós csapatunkkal a The Legend of Zelda megjelenésének 40. évfordulóját, és én erre egy külön nagy cikkel is készülök. Korábbról is rémlett már az infó, de igazából csak most jutott el hozzám, hogy Link karakterét többek között Pán Péterről mintázták. Tagadhaták? Hát nézzétek meg! Mintha Link unokatestvére lenne! Így ez a film egyszerre lett számomra Disney és Nintendo is. Láttam egyszer-kétszer, de bevallom őszintén, szinte semmi nem maradt meg a történetből. Hát itt az alkalom, hogy komolyan belevessem magam a történet. Olyannyira "hátrasorolt" Disney klasszikus nálam a Pán Péter, hogy konkrétan most lett meg DVD-n. Egyetlen korábbi kiadás sincs meg, és nem is törtem magam a keresésével. De így, hogy megtudtam, hogy a Nintendo innen is inspirálódott, már mást jelent a dolog. A Blu-ray meg onnan jött, hogy nagyon olcsó az Xpress-en. Hát, hol írjam alá? Az már csak hab a tortán, hogy a DVD és a Blu-ray borítója megegyezik.

Azért is volt ennyire hátrasorolva nálam a Pán Péter, mert hiába 1953-as a klasszikus, Magyarországon csak 1998-ban jelent meg. Nem vetítették moziban, videokazettán jelent meg. És a helyzet az, hogy én pont akkoriban kezdtem el egyre kevesebb rajzfilmet nézni. Ezért a Pán Péterrel csak meglehetősen későn, csak 2012-ben találkoztam, amikor újra elkezdtem nézni a nagy Disney klasszikusokat. A film nem maradt meg különösebben, csak az alapkoncepció Sohaországról, és hogy Pán Péter soha nem akar felnőni, és nem is szereti, ha valaki fel akar nőni. Kedves kis történet, meg fogom egy párszor nézni, hogy jobban megmaradjon bennem. Ha már bizonyos szempontból évfordulója van.

A Nintendónak egyébként volt közös licensze a Disney-vel, ugyanis mielőtt beléptek volna a konzolpiacra, sok társasjátékot adtak ki Japánban. Ezek nem kis hányada Disney licensz volt. Innen nézve talán nem egy elrugaszkodott gondolat, hogy a Nintendo jó inspirálódhatott a Disney-től az egyik főhősét illetően.

Jó ideje szemezek már a Géniusz kvízkönyvvel, most megvettem az első kötetet. Nem néztem az összes adást, de amit igen, abban nagy örömömet leltem, ezért amikor megláttam a könyvet, tudtam, hogy meg fogom venni egyszer. Csak az ára miatt a megfelelő alkalmat vártam ki, ez most jött el.

Nagyon jó volt belelapozni, elolvastam Gundel Takács Gábor előszavát is. A kérdéseket illetően, ha valaki, aki szívesen beszáll, bevállalnám a műsorvezető szerepét. De a kérdéssorok arra is jók, hogy magunk utánaolvassunk a válaszoknak, amik felkeltették az érdeklődésünket. Ezt már a műsor alatt is csináltam, hogy a reklámszünet alatt, ami jobban érdekelt, annak utánanéztem. Itt erre egy kicsivel több idő lesz. Tehát több funkciós lesz a könyv nálam.

A könyvet, a vetélkedőt és a műsorvezető személyét azért tartom nagyra, mert segítenek a jelenben élni azáltal, hogy értéket közvetít. Ismert a mai magyar média helyzete, ezért ma már külön meg kell becsülni, ha valaki a műsoraival, értékrendjével az ország jobbításán dolgozik. És ami nemcsak hogy jó, de úgy érzem, hogy nekem is szól, azt minden további nélkül támogatom a magam eszközével. Nekem Gundel Takács Gábor személye önmagában garancia a minőségi műsorvezetésre. Többször írtam már, hogy nekem ő a legpozitívabb magyar médiaszemélyiség. A színvonalas műsorvezetéshez egyéniség, világos és vállalt értékrend is dukál, és ezeket nagyon tudom becsülni, főleg, ha tudok velük azonosulni.

De azért nem akarom kritikával illetni a magyar médiát és a kortárs kultúrát, mert ha valami színvonalas is, nem érzem, hogy engem szólít meg. El vagyok látva mai magyar zenével, hiszen a családomban, rokonságomban többen is hallgatják, így hellyel-közzel képben vagyok velük, de mindig visszatérek az általam szeretett japán előadókhoz, mert úgy érzem, hogy velük tudok igazán azonosulni. Bár talán a TV-műsorokat illetően jogosabbak a negatív kritikák, mert abból, amit látok, én is azt gondolom, hogy szinte semmilyen utánpótlás nincs a magyar televíziózást illetően. Nem tudok olyan fiatal műsorvezetőt, médiaszemélyiséget mondani, akit jó nézni, kellemes érzésünk támad, nem utolsósorban azt látom, hogy hű az elveihez.

Azért említettem a zenét is, mert bár ebben a blogban soha nem írtam a Hungáriáról, meg soha nem volt annyira prioritásban a zenéjük, de amikor hallgatom, mindig nagy örömmel teszem. És borzasztóan megrázott Fenyő Miklós halála, mert ismét egy nagyszerű zenésszel szegényedett a magyar zenei paletta. Nekem annyi a személyes kapcsolódásom a Hungáriához, hogy a nővérem kiskoromban többek között az ő zenéjüket hallgatta hétvégén, amikor készült a bulira. Így bennem is ez a jó érzés maradt meg, ahogy hallgatom a zenéjüket. Fenyő Miklós azon nagyszerű énekes-zenészek közé tartozott, akik színvonalasan tudtak szórakoztatni. Ha egyszer-egyszer hallottam őt beszélni, mindig kellemes érzésem támadt, mert jó volt hallgatni őt. Jókat is mondott. És abban is érzem az idő múlását, hogy azon énekesek, zenészek, akiknek munkásságát gyerekkoromban is szerettem, akkor középkorúak voltak, ma már nemhogy idősek, hanem sorban távoznak el közülünk.

És hogy azt látom, hogy egyre kevesebb olyan ember maradt a médiaszemélyiség maradt, akire fel lehet nézni, ezért azt gondolom, hogy külön meg kell becsülni azt, aki mai körülmények között is értéket közvetít. Ennek is szólt ez a könyvvásárlásom.

Tegnap meghallgattam Orsi: Ha lemegy az Nap című albumát és eszembe jutott egy különös emlék: Szerettem hallgatni a szerelmes dalait, mert mindig azt képzeltem, hogy nekem énekli. No, nem voltam szerelmes Orsiba, de az tény, hogy nagyon szerettem ezt az albumot. Nagy sláger volt megjelenésekor az album betétdala, és nekem is bejött. Annyira, hogy meg is vettem az albumot kazettán. Egyike azon albumoknak, mely élvezi nálam a "rongyosra hallgatott kazetta" státuszát. A CD-t csak jóval később, 2011-ben vettem meg Vaterán. Nagyon akartam annak idején a CD-t is, de végül elmaradt. De ami késik, nem múlik és a mai napig alkalmanként beteszem a lejátszóba. Bár ma már kritikusabb füllel hallgatom, van néhány nyilvánvaló hibája (például a szöveg eléggé problémás), de alapvetően most is szeretem és szívesen hallgatom.

Okui Masami 2023 végén egy olyan feldolgozásalbumot jelentetett meg Masami Kobushi: Kayokyoku-hen címmel, amire olyan dalokat énekelt fel, amik hatással voltak rá gyerekkorában, inspirálták arra, hogy énekesnő legyen. Hallgatva a dalokat, oda jutottam magamban, hogy igen! Méltán voltak rá inspiráló hatással azok a dalok. Ennek hatására elkezdtem azon gondolkodni, hogy melyek azok a dalok a '90-es évekből, amik hatással voltak rám. Bár alapvetően nem szeretem, ha ostorozzák a '90-es éveket, de azt el kell ismerjem, hogy a magyar könnyűzene rettenetesen kaotikus volt. Nagyon nehezen jött össze egy albumra való olyan dalokból, amik jobbak is évoltak minőség terén, meg szerettem is. Úgy gondolom, hogy a '90-es években vált nyilvánvalóvá, hogy a lemezkiadás tiszta üzlet, hiszen nyugatról vették át a nagy trendeket, amik milliós eladásokat produkáltak. Egyáltalán nem a minőség és az előadó egyéniségének kihangsúlyozása volt a producerek fő célja.

A mai napig azt gondolom, hogy Orsi albuma arra volt kísérlet, hogy a '90-es évek trendjeit igényesebb köntösben közvetítsék. Erre több szempontból is adottak voltak a lehetőségek, hiszen Orsi elég sok albumon vokálozott, így több előadónak, együttesnek mutathatta meg a tudását. Dorozsmai Péter producer pedig 1997-ben gondolt egyet, és összeboronálta azokat a zenészeket, énekeseket, akiknek Orsi dolgozott, és összehoztak neki egy albumot. Megítélésem szerint egy egész jót. Orsi szépen énekel, az átlagosnál több az élő hangszer. De a szöveg tényleg problémás. Az is Dorozsmai Péter munkája, és a töltelékszavakkal, kényszerríemmel sajnos bebizonyította, hogy nem specialitása a dalszövegírás. Ellenben zenét tud írni, a dalok többségét ő szerezte, ráadásul úgy vélem, hogy egész jól ráérzett Orsi egyéniségére. Ahogy hallgatom az albumot, most is úgy érzem, hogy keresték a metszéspontot a '90-es évek trendje és az énekesnő egyénisége között. Ennek szól az, hogy annyira kellemes hallgatni Orsitól a szerelmes dalokat, nem a gyengéd érzelmeknek.

Bár azt hozzátenném, hogy az albumról a Z magazin 1997 szeptemberi számában írtak egy olyan rövid értékelést, melyben például megemlítették, hogy csak azért írtak szerelmes dalokat, mert akkoriban szinte elvárás volt. Ezzel alapvetően egyetértek, ez az egyik oka, ami miatt kaotikus volt a '90-es évek zenéje. Mindegy, hogy éneklik fel, de a szerelmes dalok kötelező elemei voltak az akkori zenei palettának. Ugyanakkor azt gondolom, hogy pont Orsira nem igaz a kritika, mert személyes megítélésem szerint illeszkednek az egyéniségéhez a lassú balladák is. Ezért érintettek meg a szerelmes dalai is.

És ha már elmentem a héten a könyvtárba és böngésztem az Arcanum archívumában, akkor belenéztem korabeli BRAVO magazinokba is. Ezt minden két hétben vettem annak idején, főleg 1995-1999 között. És hát... Akármennyire is régi az adott tárgy, le tudom rendezni magamban, hogy az adott kornak az úgy rendben volt. A BRAVO magazint viszont azon magazinok közé tartozik, amikor most rettenetesen kínos volt olvasni. Gyakorlatilag egy zenei bulvárlap volt borzasztóan igénytelen kivitelezésben. Semmi másról nem szólt, mint az akkori trendek hirdetéséről. Nekem meg gyerekként nem volt igényem arra, hogy máshonnan tájékozódjak. A Z magazinról se tudtam annak idején. Ezért biztosra nem mondom, de van egy olyan tézisem, hogy a '90-es években sokkal élesebben vált el a mainstram és az igényes média, mint manapság. Talán ennek is volt köszönhető, hogy a '90-es évek magyar zenéje annyira kaotikus, hiszen a BRAVO magazin-félék diktálták a trendet, úgy, ahogy a producereknek megfelelt.

És én azt gondolom, hogy ebben a zavaros vízben akart Dorozsmai Péter valami mást csinálni. Valamit, ami egy kicsit jobb, mint amit megszoktunk. Leszámítva a szöveg minőségét, sikerült is! Mert még egy emléket osztok meg, amire viszont már régebbről emlékszem: Szintén gyerekkoromban, egy érzékenyebb pillanatomban hallgattam a Míg gyermek voltam című dalt. És addig hallgattam, míg elsírtam magam. Az egy nagyon szép dal a gyerekkor útkereséséről, szépségeiről, most is jó érzésekkel hallgatom. Tegyetek vele egy próbát ti is, ha még nem hallottátok volna.

Tehát vannak jó zenék a '90-es évekből. Főleg, ha hozzávesszük az újabb Zorán albumokat, az LGT-tagok szólólemezeit, valamint az 1997-es LGT albumot. Én a Presser Gábor, Sztevanovity Dusán vonalon mozogtam, ezért ezeket ismerem igazán, de biztos van még jó néhány régi nagy énekes, együttes, akik visszatértek / folytatták a karrierjüket. Tehát egyáltalán nem elveszett évtized a '90-es évek magyar zenei téren, de az tény, hogy nagyon nehéz volt meghallani a zajban a dalt.

Tegnap délután befejeztem a személyes jellegű blogpostok migrálását, ezért teljes lett ez a blog. Ezzel a blogpostok téma szerinti különválasztásának újabb szakasza zárult le, ez az oldal teljes mértékig a személyes írásaimat tartalmazza. Itt írok oldott kötetetlen formában különböző témákról, amik érdekelnek, foglalkoztatnak. Leginkább a személyes aspektus kerül fókuszba, személyes kötődések, emlékek tárgyakról, kulturális termékekről. Meg néha olyan témákban is írok, amik épp foglalkoztatnak.

A Blogspotos blog, ahonnan áthoztam meg a magyar és nyugati kultúráról fog szólni, azokról írok kritikákat. Oda is bekerül a személyes vonatkozás, de csak annyira, hogy azt éreztessem, hogy van kapcsolódásom az adott műhöz. Mindent egybevetve, kötöttebb az írási stílus, azon dolgozok, hogy olyan kritkákat írjak, hogy komolyan vehetők legyenek. És mivel onnan származnak a személyes blogpostok, ezért azokat priváttá teszem és az oldaldobozokat is átstrukturálom.

Nem fogom törölni a blogpostokat, mert egyrészt sok munkám van bennük, másrészt ha ne adj isten, bármikor rámjön, hogy visszatérnék oda, ne menjek végig megint azon a tortúrán, hogy szépen megszerkesztve kerüljenek vissza. Az összes blogomban együtt majdnem 3500 blogpost van (20 év az 20 év), ezeket úgy megszerkeszteni, hogy szépen is nézzenek ki, nagyon nagy munka. Azért nem működik a költöztetés, mert a különböző blogfelületek különböző motorral dolgoznak, így az eredmény nem 100%-osan az, ahogy a másik blogon látható volt. Ha át is költöztetem a blogot, akkor is végig kell menni minden egyes blogposton és a HTML felületen átnézni a kódolást, átírni a hibásakat, átnézni a címkéket és utána közzétenni. És ez több ezer blogpost esetében borzasztóan időigényes, pepecselős és fárasztó munka.

De igazából abban reménykedek, hogy amit most csinálok, az már a végleges felállás lesz. Már folyamatban van, hogy a blogspotos blogok egységes arculatot kapnak, nemcsak külső terén, hanem oldalak, oldaldobozok, értékelési irányelv tekintetében is. Így egyrészt a blogok könnyebben áttekinthetők lesznek, egyből látható lesz, hogy mikkel foglalkozok, és csak a témát tekintve szükséges oldaldobozok lesznek láthatók. Az arculat meg folyamatosan alakul. Ez lesz a következő nagy szakasza az átalakításnak.

No, nem pont azt a példányt, ami megvolt annak idején, de a bolhapiacon megtaláltam Thalia: En Extasis albumát kazettán és megvettem. Amin a legjobban meglepődtem, hogy 100 forintért adta. Minden képzeletemet alulmúlta, ugyanis ha nagyritkán előjönnek Thalia kazettái, akkor nagyon drágán. Nem gyártottak belőle annak idején sokat, meg ugye csak "idénytermék" volt a zenei munkássága, hogy a kiadók is lássanak valami pénzt az ezredforduló környéki mexikói és dél-amerikai sorozat őrületből. Én meg mivel ebben az időszakban néztem ezeket a sorozatokat, vettem a kazettákat, CD-ket is. Sőt, szerettem is, de ez a szeretet pár év alatt annyira megfordult, hogy kb. 5 évvel a nagy hype után képtelen voltam végignézni egy Vad Angyal epizódot.

Ezzel együtt a zenéket sem hallgattam, és amikor felszámoltam a kazettagyűjteményemet, akkor mentek a Thalia és Natalia Oreiro kazetták is. És ahogy elkezdtem visszavásárolni a kazettákat, amiket eladtam annak idején, azért volt örömteli számomra, mert úgy éreztem, hogy a hozzá kötődő múltam is visszatért, így az egész életem egyre inkább egy teljes ívet írt le. Ezért is alakult ki bennem az a hit, hogy nem érdemes semmit kidobni, amihez már nincs kötődésünk, hanem bedobozolni és eltenni. Ez annak a szimbóluma, hogy az elme nem felejt semmit, csak lekerül a tudattalanba. És akkor van rend, ha mindent a helyére tudtunk tenni.

Ráadásul azt is tapasztaltam, hogy ha sokszor hallgatom a régi albumokat, amiket gyerek- és kamaszkoromban, akkor mai közegben új értelmet nyernek a dalok. Új emlékek kötődnek hozzá. Nem utolsósorban szelektálódnak az albumok. Mert ezt már tényleg csak azért vettem meg, mert volt idő, amikor sokat hallgattam. Nagyon szerettem, mert sok érzés kötött hozzá. De ahogy függetlenítettem magam az akkor megélt érzelmektől, emlékektől, úgy nem hallgattam ezt az albumot. Most így 25 év után (Magyarországon valamikor 2001 elején jelent meg) kritikusabb füllel hallgatva azt mondom, hogy Thalia alapvetően tud énekelni, de olyan érzelmeket erőltettek a dalaiba, amikkel nem tudott azonosulni. Úgy emlékszem, hogy ez volt az első album, ahol Emilio Estafannal dolgozott együtt, mert ezt az albumot már országos sikerre tervezték. Egyik kedves mexikói ismerősöm mondta, hogy ő nagy slágergyáros (producer) volt Mexikóban, nagyon jó érzéssel vitt sikerre énekeseket. Nem ismerem a munkásságát, de ebből az albumból azt hallom ki, hogy ugyan tényleg slágergyanús dalok vannak rajta, de olyan érzelmeket is közvetített Thalia által, amikkel ő nem tudott azonosulni, ezért nem hangzik tőle hitelesen. De rajta kell lenni, mert az volt a '90-es évek trendje (eredetileg 1995-ös az album), nem számít, hogy tudja elénekelni. És akkor kijöttek egy ilyen albummal, ami ha jól tudom, sikeres is volt Mexikóban. A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy van néhány olyan dal az albumon, amiken hallható, hogy Thalia érzelmei, és azokat nagyon szépen elénekelte.

Érdemes nézelődni bolhapiacokon. Nem kell egyből megvenni 20 Eurós áron (7600 Forint), csak azért, mert beszerezhetetlen. Be lehet azt szerezni nagyon jó áron is, csak ki kell várni.

Néhány éve csinálom már azt, hogy hétvégén reggelente megnézek egy epizódot egy-egy Disney sorozatból. Ugyanúgy, ahogy a '90-es években voltak a TV-ben hétvégi matinék, ugyanaz most, csak mai keretek között.

Ugyanez jutott most eszembe animéknél. Az A+ egy korszak volt a veterán animerajongók körében. És arra gondoltam, hogy rekonstruálhatnám a TV csatornát magamnak. Nekem ráadásul azért is lenne jó, mert annak idején hozzánk már csak az Animax jutott el. Azt nem mondom biztosra, hogy nem volt Békéscsabán olyan szolgáltató, mely betette a kínálatába az A+-t, de azt igen, hogy nálunk nem volt fogható.

Ezért nekem ezt visszahozni nem csupán nosztalgia lenne, hanem egy hiány betöltése mai keretek között. Az Animax által nekem is hagyomány lett, hogy 20 órától animéket nézek a TV-ben, de a régi elmaradt. Ezért gondoltam újra megcsinálni.

De ahhoz, hogy élethű legyen, meg kellett találjam a műsorstruktúrát. Na most ez nem volt könnyű, mert a hagyományos keresés nem segített. Meg is lepett, hogy semmilyen formában nem maradt volna fenn az A+ műsorkínálata az interneten? Legalábbis mezei kereséssel nem... Az Animaxet könnyű megtalálni, mert megvan a Mondo Magazinnak még az első száma is, és emlékeim szerint már abban is megvolt az Animax műsorkínálata. A későbbiekben biztos. Ellenben A+ nincs. Így végül Molyon és Snitten fordultam segítségért, és onnan jöttek a megoldások. Próbáltam az archive.org weboldalt is, de ott sem jártam sikerrel. Nos, mások igen. Kiderült, hogy rossz helyen kerestem a régi linkeket, mert a web.archive.org vezet el a megoldáshoz. Nem tudtam, hogy konkrétan itt lehet weboldalakra keresni. Végül a 2005. december 5-i A+ műsorkínálat lett a telitalálat, mert nemcsak az animéket listázták, hanem a rendszert is. És nagyon jó! Eddig is 5 animét néztem egy napon, csak "elszórtan". Tehát semmi mást nem kell csinálom, mint egybegereblyézni az animéket 20-22 óra közötti sávba és már mehet is! Úgy látom, hogy később módosítottak a struktúrán, de ennek nálam nincs értelme, hiszen nem akarok 2 nappal ezelőtti meg 4 nappal ezelőtti adást ismételni. És gondolom, azért bogozták széjjelebb, mert 22 órától jelentősen megcsappant a nézettség, és hogy később is többen nézzék az A+-t.

Az A+ weboldala valamilyen formában még most is létezik, de itt már csak az utolsó napok műsorait listázzák és nem is lehet visszább menni. Az Animax meg 2007. július 2-án indult el. Egyébként a keresésem azért sem járt eredménnyel, mert erre az utóbbi oldalra kerestem rá, az meg csak egy rajongó által rekonstruált oldal.

És miként lehet mai keretek között animézni? A Crunchyroll segítségével! Új animéket nézni régi rendszerben. Tegnap kipróbáltam és bejött! Valójában az 5 animét régebben néztem, az utóbbi hónapokban áttértem a tokusatsukra, de az A+ rendszer meghozta a kedvemet, hogy ismét komolyabban animézzek. Ezzel leporoltam a tervezett listát és a várólistát. Az alábbi animékre esett a választásom, röviden megírom róluk az első benyomásomat is.

MF Ghost

Autóversenyes anime az Initial D után. Ráadásul tetszik is, mert modern, és a CGI is teljesen ízléses! A történet is jónak tűnik. Örültem a szerencsének.

Horimiya

Ez is olyan, hogy régóta ott van a tervezett listámon, hát itt az ideje. Nos, nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni az első rész. Idealizálja a gimnazista életet, meg a szereplők közti kapcsolatot, de annyira szerethető a közeg, hogy az egész kivitelezésre jó hatással van.

Douse, Koishite Shimaunda.

Ezt az animét eléggé lepontozták és jellemzően azért, mert toxikusak a srácok benne. Pedig ez nemhogy nem baj, hanem sajnos erénye az animének. Ezzel ugyanis a japán valóság sötét oldalának egy szeletét mutatja be. Nagyon sokan élnek ott mérgező kapcsolatban, házasságban, és ez az anime remekül megmutatja, hogy miért. Valóban nem érdemel jó értékelést az anime, de más miatt. Méghozzá azért nem, mert lájkvadász az anime. Azt akarja, hogy szeressük, hogy soroljuk be a többi romantikus anime mellé, ahol a páros csetlik-botlik, de végül egymásra talál. De pont nem ez lenne a lényege. Hanem a valóság bemutatása, de nem úgy, hogy azt akarja, hogy szeresse a néző.

És persze a szezonos újdonságok, amiket naponta váltogatok, ahogy kijönnek az új részek. Ezeket azért nem listázom, mert annyi érdekeset találtam az újak között, hogy igencsak hosszú lenne ez a poszt. Meg azt akkor már az animés blogomba írnám. Ahogy a fentiekről is részletes elemzést majd ott olvashattok.

Szóval ezt így első körben. Ez a hétköznapi kínálat, hétvégeken majd másokat fogok nézni. Azt még nem döntöttem el, hogy miket. De remélem, hosszútávon megmarad ez a rendszer.

Pont elcsíptem még a postást, ahogy mentem a vasútállomásra, így megkaptam a legújabb CDJapan rendelésemet, a Muchuu sa, Kimi ni. Visual Guide Bookot. A vonaton bontottam ki, egy szép nagyméretű könyv lapult a csomagban. Ahogy a számlán is látható, a nagyrésze pontokból van, így igencsak jutányos áron jutottam hozzá. Ennek köszönhetően vámot is alig fizettem a csomagért. Persze a CDJapan ráírt 100 yen értéket a dobozra, hogy azért a Magyar Posta is mutassa magát, hogy hahó, itt vagyunk ám mi is, de azzal még épp tudok úgy lenni, hogy igyanak egyet az egészségemre. Másrészt megkaptam az azonosítószámot, így tudtam Magyarországon követni a csomagot.

Nem tudtam egyébként, hogy miként kell egy ilyen visual guide bookot elképzelni. Nem találkoztam ilyennel korábban (vagy nem tudtam, hogy az egy visual guide book), de mivel követem az animét CDJapanen, ezért beajánlotta. Én meg láttam, hogy hivatalos kiadás, az animének egy olyan artworkje van a borítón, ami még nincs meg nyomtatottan, sok jutalompont is felhalmozódott, lássuk hát, miről van szó.

Kicsit szabadabban úgy mondanám, hogy ahogy egy filmnek van werkfilmje (making of), úgy ez a mangának, animének egy werkkönyv. Koncepciós rajzok vannak benne, artworkök, bemutatják a helyszínek elrendezését, plusz ebben a könyvben elmesélik vázlatosan a történetet, azt kicsit mélyebben elemzik, plusz interjú a seiyuukkal. Jót mosolyogtam, amint megláttam Okamoto Nobuhikót. Ő azon seiyuuk egyike, akit ha csak meglátok, már sorakoznak fel a fejemben azon anime karakterek, akiknek szolgáltatta a hangját, és kórusban beszélnek. Tehát mondhatjuk azt, hogy mély ismerete van az animéről annak, aki elolvassa ezt a könyvet.

És hát mi lehet ennél nagyobb inspiráció a japán nyelv folytatására, minthogy beható ismeretünk legyen az egyik kedvenc japán alkotásunkról? Sokáig azt volt a tézisem, hogy bizonyos japán művekről csak alapos kutatás után lehet komolyabb ismeretünk. Leginkább azért, mert ha megnézzük az ismert TV műsorokban, vagy akár YouTube-on milyen mézesmázasan nyilatkoznak az ismert személyiségek, jópofiznak, kellemes hallgatni ezeket, nekem is széles mosoly terül az arcomon, amikor nézem ezeket, de úgy voltam vele, hogy igazán mélyen szántó dolgokat, nagy titkokat nem fogunk innen megtudni. Alapvetően azért nem tartom idegesítőnek ezeket a megnyilatkozásokat, mert nem tartom hamisnak, csupán az igazság egy részének.

Igazából nemrég esett csak meg velem, hogy a japán wikipédián kezdtem el keresgélni, és totál meglepődtem, mert olyan információkat találtam általam kedvelt személyiségekről, zenei kiadványokról, amikről nem is gondoltam volna, hogy valaha is szembejön velem. Napokig mást se csináltam, csak ezeket az információkat gyűjtögettem, fordítottam, rendszerezgettem. Ekkor szembesültem azzal, hogy a japánokról is lehet tudni mélyebb információkat: Nehéz időszakok, veszekedések, nehézségek az alkotásban, meg hasonlók, csak jó helyen kell keresni. Azóta, ha valami érdekel, lázasan kutakodok az interneten, elsősorban a japán wikipédián.

És bízok abban, hogy ha ezt a könyvet is lefordítom, akkor mély ismeretem lesz az animéről. A hátulján is látható néhány vázlat, koncepciós rajz a karakterektől. Nagyjából ezek vannak a belső oldalon. Illetve kivettem a védőborítójából is a könyvet, mert általában japán kiadányokon más szokott lenni. Ahogy jelen esetben is.

Ezt a szívből jövő nevető mosolyt Nikaidótól már az animében is imádtam! Hayashi is jól néz ki, de Nikaido sokkal felszabadultabb. Van benne valami ártatlanság, tisztaság, naivitás, amitől így tud mosolyogni.

Szóval ehhez hasonló képek vannak a könyvben, de a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ilyen könyveket, még ha nem is feltétlen ebben a méretben, részletességgel, de általában limitált kiadású Blu-rayek mellé is szokás csomagolni. Az Eiga Bakuten!! Blu-ray mellé például szintén csomagoltak egy könyvet. Bár nem ekkora, nincsenek is benne interjúk, de az alábbi képek azért szemléltetik a hasonlóságot.

Mivel eléggé rosszul hajlanak ki ezek a könyvek, ezért kénytelen voltam a kezem segítségét is igénybe venni, hogy ne sérüljenek. De látható a hasonlóság, hogy miről beszélek. De az tény, hogy a Muchuu sa, Kimi ni. könyv sokkal részletesebb, több helyszínt mutat be, ahogy a karaktereket is alaposabb képet kapunk.

Nem volt még ilyen könyvem, de úgy gondolom, hogy megéri ilyet venni. És akkor ezzel teljes a japán Muchuu sa, Kimi ni. gyűjteményem.

Jól mutatnak egymás mellett. Még a mangát lehetne angolul megszerezni, most néztem, hogy megint kapható lett. Talán február végére megjön.

Újabb CDJapanes rendelésem érkezett, méghozzá a Muchuu sa, Kimi ni. Blu-ray. Ez a második anime Blu-rayem Japánból, ráadásul mind a kettő előrendelésben volt.

Bár ennek különleges története van. Mindenképp előrendelésben szerettem volna ezt a Blu-rayt, de december 5-éig akartam várni vele. Egyrészt aznap van egy hozzám közel álló személy születésnapja, másrészt Hollandiában december 5-én ünneplik a mikulást, Sinterklaas néven, és mintegy holland mikulási ajándék gyanánt is. De előre kellett hozni az előrendelést november 19-re, mert aznap kíváncsiságból ránéztem CDJapanen, hogy áll a Blu-ray, és ijedten konstatáltam, hogy már csak egyetlen egy példány maradt az első nyomású előrendelői csomagból. Csak ehhez járnak ajándékok, úgyhogy muszáj voltam soron kívül azonnal megrendelni, nehogy elvigyék. Így az enyém lett az utolsó első nyomású előrendelői példány.

A meglepetéseknek ezzel nem lett vége, de ezután sokkal kellemesebb következett. Ugyanis ahogy gyanúsan vettem tudomásul, hogy keveset vontak le a rendelésért. Nézem, hogy mi történt, és döbbenten konstatáltam, hogy bezuhant a japán jen árfolyama. 2,11-en állt akkor (most se sokkal jobb... sőt!), nem is tudom, mikor láttam utoljára ennyire alacsonyan a japánok árfolyamát, de talán nem állok messze az igazságtól, ha 10+ évet írok. Utánaolvastam, meg beszéltük barátokkal, hogy mi történt, de arányában ilyen keveset rég fizettem egy termékért Japánból.

Aztán türelmesen vártam a soromat. Azért van hátránya annak, ha valami karácsonykor jelenik meg egy termék, ráadásul a világ túlsó végén. Hivatalosan december 24-étől volt kapható, de a számlát december 20-án nyomtatták, ekkor is indították útnak a csomagot. Így biztosítják ideális esetben, hogy a rendelőknek se kelljen túl sokáig várni az előrendelt termékért, ha épp nincs karácsony meg újév. A Postától meg pont 30-án jött az értesítés a vámfizetésre, amit jószokásomhoz híven azonnal megcsináltam. De itt meg is állt a történet, hiszen 31-étől január 4-ig semmilyen postaszolgáltatás nem volt. Úgyhogy addig állt a csomag, elvileg már tegnap kijöhetett volna, de ma hozták ki. Az a lényeg, hogy megvan.

A mérete miatt egy kicsit csalódott vagyok. Kicsival nagyobb és vastagabb dobozra számítottam, de a belbecs fantaszikus!

Egy lemezen van mind az öt rész, plusz az extrák, azzal se szerénykedtek. Most talán még jobban szeretem az animét, mert több hónap után is nagyon jó volt újra nézni. Nagy felfedezés volt ez nekem 2025-re. Konkrétan a karaokés múltam "maradványa". Hiszen a nyári szezonból eredetileg csak a Karaoke Iko!-t tettem a tervezett listába, csak ugye a negyedik rész után volt egy pár hetes szünet. Helyette ment a Muchuu sa, Kimi ni. Mivel tetszett a Karaoke Iko! is, na mondom, megnézem a mangaka másik animéjét is. Egyáltalán nem gondoltam, hogy ennyire imádni fogom, de ez lett belőle! Egyrészt nagyon tetszett, hogy a karakterek úgy önazonosak, egyéniségek, hogy közben kapcsolódnak a külvilághoz. Ezzel együtt olyan barátságokat mutat be srácok között, amit ideálisnak tartok. Ez a párosítás meg nekem ideális, és hogy még a megvalósítás is fantasztikus lett... Instant 10 pontos anime nálam!

Még az OST-t is annyit hallgattam, hogy már ismerősként köszönt vissza az animében.

Nagyon sokat jelent nekem ez az anime, a Hikaru ga Shinda Natsuval ez a két anime volt nálam 2025 legnagyobb dobása. Sokat segítettek az identitásom pontosításában. Egy részéről már írtam a Live action Blu-ray kapcsán, de csak nemrég tisztázódott bennem, hogy valójában nem vagyok BL-rajongó. Sokkal inkább számít a srácok közti kapcsolat minősége. Hogy az barátság, bromance vagy szerelem, az valójában másodlagos. Ebben kiváló példával jár elő a Hikaru ga Shinda Natsu és a Muchuu sa, Kimi ni.

És ezzel megvan a manga, a live action és az anime Blu-ray.

Igazán elégedett vagyok ezzel a gyűjteménnyel. És még nincs vége!

Az idei karácsonyt nővéreméknél, Angliában töltöttem. Be kell valljam őszintén, hogy nem igazán volt most kedvem hozzá. Ennek egyik oka az, hogy amióta a britek kiléptek az Unióból, azóta körülményesebb lett az utazás. Útlevél kell, sőt idéntől tartózkodási engedélyt kell igényelni. Ez azért is volt nehézkes, mert több magyar weboldalon is ki lehet váltani. Bár hivatalosnak tűntek, egyáltalán nem voltam meggyőződve a hitelességükről, úgyhogy végül megkértem a nővéremet, hogy csinálja meg helyettem. Ez £16 volt, két évig érvényes, de amit igazán gyűlöltem az fényképezés. Ugyanis csak a sokadik képet fogadta el. Az a lényeg, hogy nem szabad árnyéknak lenni az arcon és ezt volt elég nehéz megoldani, mert már napnyugta után csináltuk. De végül meglett.

Aztán a repülés sem volt sima ügy. Még előző nap utaztunk fel Vecsésre, ott volt bérelve egy vendégház szobája egy éjszakára. Nem volt rossz, nem volt sok minden, de arra a pár órára elég volt. Bár még az éjszaka sem volt teljes, ugyanis a gép 7.20-kor indult, és három órával az indulás előtt kell a repülőtéren lenni, útlevélellenőrzés okán. Tehát 3 óra után nem sokkal a már talpon kellett lenni és készülődni. Az ellenőrzés flottul ment, a repülés volt problémás, mert egyszer úgy rázkódott a gép, mintha kátyús úton mennénk. És higgyétek el, nincs benne sok köszönet! Már 20 éve járok repülővel, de egyszerűen képtelen vagyok megszokni. Ilyenkor mindig erősen fogom az előttem lévő szék karfáját, és bár nem csinálok semmit, belül rettenetesen feszült vagyok. Ilyenkor mindig azt kívánom, hogy álljon meg a gép, kicsit pihenjünk, lazítsunk, aztán mehetünk tovább. Persze tudom, hogy pont az lenne a végzetes, ha a magasban megállna a gép.

De aztán az ittlét alatt igazából minden jobban alakult, mint vártam. Kezdve az alvással: Ahhoz képest, hogy arra számítottam, hogy csak újév után fogok tudni rendesen aludni, nagyon jó volt. Arról van szó, hogy nővéremek már egészen hozzászoktak a hűvösebb klímához, én viszont kifejezetten rosszul alszok hidegben. De úgy tűnik, hogy egy elektromos melegítőpaplan megoldás a problémára. Igazából most inkább az volt a fontos, hogy együtt legyünk, nem nagyon mentünk el semerre, múzeum, látnivalók meg ilyenek. De arra, hogy együtt legyünk, nagyszerű volt. Jó volt az angol ismerősökkel újra találkozni. Volt, aki mondta, hogy semmit nem változtam 2014 óta. Nővérem minden ismerősünknek meglepetést okozott, amikor közölte velük, hogy jövőre 40 éves leszek. Senki nem hitte el. Nővérem férje mondta nekem, hogy "Big boy", más meg, hogy inkább hinné el, hogy 25 éves leszek, semmint 40. Nos igen, azok a fiatalító krémek... Csak viccelek, semmi ilyesmiről nincs szó. Sokkal inkább azt gyanítom, hogy mivel lélekben sokkal fiatalabb, lelkesebb vagyok, tele vagyok álmokkal, tervekkel, ezért úgy vélem, hogy a szervezetem is aktívabban dolgozik, és ez fiatalon tart külsőre is. Azon elmélkedtem már emberekkel, hogy férfiak az én koromban már inkább lassítanak, nyugodtabb életet élnek, híznak, kopaszodnak, rám meg ezek közül egyik sem vonatkozik. Tehát az jellemez kívül is, ami belül.

Ezért is van az, hogy bár korábban, amikor Angliában voltam, mindig felmerült bennem, hogy de jó lenne itt maradni, most egyáltalán nem. Több oka is van ennek, például az, hogy a terveim mind Magyarországhoz kötnek, amit örömmel veszek. Egyébként sokat sétáltam egyedül. Azért is, mert Angliában (meg német oldalakon is láttam) van folytatása a Super Mario matricás albumnak. És az a lényeg, hogy ehhez lehetett extra matricákat venni hatos csomagban öt fontért. De ezt csak a Tesco Extrában találtam, ami kb. 45 perc sétára van nővéremék otthonától. Ezért szinte mindennap megtettem ez az utat gyalog, és vettem egyet-egyet. Azért is jártam mindennap, hogy meglegyen a napi mozgásom, másrészt menő mindig új csomagokat bontani. Mert amúgy azt hiszem, csak egy csomagot nem vettem meg én, amúgy valamennyi hozzám került. Ilyen csomagot kell elképzelni.

Ezekből egész tekintélyes mennyiségű matrica gyűlt össze. Pontosan annyi, mintha Magyarországon lett volna folyamatosan, és hónapokon át vettem volna egy-egy csomag matricát. Sok bekerült az albumba, és elég sok duplikáció lett, összesen 87. Összességében elégedett vagyok, bár ha lenne valaki Magyarországon, aki szintén vett matricát és van feleslege, szívesen cserélnék vele.

És ami a játékokat illeti: Összesen tíz játékkal lettem gazdagabb.

Elégedett vagyok mindegyikkel. Közülük egyértelműen a Mario Party 6 a szupersztár, arra már régóta vágytam. Az nagyon hiányzott, szerettem régen. Alig vártam, hogy játsszak vele itthon. És megérte. Nagyon rég nem szórakoztam ennyire jól Mario Party-val, mint a hatossal. Régóta tudom, hogy a hatodik rész a legjobb GameCube-ra, és valóban. Ezzel a legjobb játszani, ez hasonlít a leginkább a Nintendo 64-es második rész hangulatára.

Hasonlóképp nagy gaming álmom vált valóra a WarioWare, Inc.: Mega Party Game$-szel, a Rayman Legends Wii U-s változatával, a The Legend of Zelda: Tri Force Heroes-ra is úgy emlékszem, hogy jót játszottam vele harmadmagammal. A Sonic Mega Collection Plus PS2-es változat megvásárlásával meg megvan mind a három kiadású Sonic Mega Collection (PS2, GC, PC), amit meg akartam venni. A Zombi U leginkább azért érdekelt, mert nyitócím volt Wii U-ra, de hátha azon túl is tetszeni fog. A Hyrule Warriors szintén érdekes játék, azzal is érdemes játszani. A Puzzle & Dragons Z + Puzzle & Dragons: Super Mario Bros. Editiont is rég kinéztem 3DS-re, de soha nem volt konkrétan a fejemben, hogy azonnal megvenném. Azt csak megláttam a Trade and Playben és hat font volt, na mondom, akkor jöjjön. Tetszett az ötlet, hogy logikai játékként lehet végigvinni egy Mario játékot. Nagyon jól is indult, nagyon tetszett az ötlet. De hamar annyira nehéz lett, hogy egyszerűen nem látom a módját, hogy juthatnék tovább. Egyedi logikai játék, ilyennel korábban nem találkoztam. És egy idő után már nem látom át a táblát. És nem is csak az. Hasonlít egyébként a Puzzle League (Panel de Pon) jellegű játékokra, plusz a Pokémon Shuffle is ehhez hasonló volt, de ott úgy volt, hogy két Pokémon cserélt helyet, a Puzzle & Dragons játékban meg valamennyi alakzat elmozdul, ahogy megfogok egyet és helyezem. Ilyet még nem láttam (gondolom, ettől egyedi a játék), és sajnos az a helyzet hamar elakadtam benne és nem látom, hogyan tovább. Azt elismerem, hogy a stratégiai gondolkodás nem az erősségem, elég könnyen elvernek sakkban is, de élek a gyanúperrel, hogy a játékban is olyan alakzatok esnek le, hogy ne is jöjjön ki sok kombináció. Majd legfeljebb hosszú órákon át addig csinálom, amíg erőből nem győzök (van szintlépés is), és aztán a következő pályákon gázolok át könnyedén.

A PS3 játékok inkább extrák. A SEGA Mega Drive Ultimate Collectiont jó alapnak gondoltam a Mega Drive játékokban való elmerülésre. F1 játékokat meg szívesen veszek, hiszen szeretem a Forma 1-et és a versenyzést is. Megvan Nintendo 3DS-re a 2011-es, PS2-re a 2004-es, valamint Nintendo 64-re az 1997-es évet feldolgozó játék. Ki fogom próbálni majd ezt is. Plusz a PlayStation 2 memóriakártya. Most már van kettő, így mindkét foglalatban van egy-egy memóriakártya.

Ja, és el ne felejtsem, hogy nővéremék macskáját is alaposan megszeretgettem. Megvan még a fekete kandúr macskájuk, akivel már két és fél éve is jókat játszottunk. Akkor még kölyökmacska volt, azóta meg kell hagyni, szépen megnőtt. Nem annyira kövér, de testes macska lett. De ez természetesen nem akadályoz meg abban, hogy alaposan megszeretgessem őt. Már amikor hagyja. Nem egyszer volt arra példa, hogy megvakargattam az arcát, de egy idő után a kezem után harapott! Néha nagyon harcias tud lenni, amikor igazán egyedül akar lenni. Nővéremék Onyxnak hívják, én Kageyamának. Nemcsak a fekete szőrzete miatt, hanem a harcias mivolta okán is kiérdemelte a Haikyuu!!-s hősünk nevét. De amíg én ott voltam, addig mindig én etettem, úgyhogy szeretett... Amikor éhes volt.

Egyébként azt beszéltünk, hogy legközelebb nem karácsonykor kéne menni, hanem amikor jó idő van. Eddig azért jártunk az ünnepekkor, mert akkor nem dolgoztak, ezért többet lehettünk együtt. De ez az idei évre nem állt. Most nagyon sokat dolgoztak, ezért sem mentünk el igazán semerre. 

És akkor tartsunk évértékelő beszédet is. Összességében elégedett vagyok a 2025-ös évvel. Sok minden történt, sokat fejlődtem, nagyot léptem előre. És mivel, hogy rég volt ennyire tartalmas évem, ezért kifejezetten hosszúnak éreztem a 2025-ös évet. Ami egyébéként rá is cáfol arra a tényre, hogy minél idősebbek vagyunk, annál gyorsabbnak érezzük az idő múlását. Ennek egyébként valóban van alapja, hiszen ahogy egyre többet élünk, úgy tágul az időperspektívánk. Sokan megijednek, hogy amíg gyerekkorukban mennyire hosszúnak érezték a 10-15 évet, addig 30-40 évesként egy 10-15 évvel korábban történt eseményt sokkal közelebbi eseménynek érezzük. Én arra emlékszem, hogy gyerekkoromban megvolt nekünk Alexandre Dumas: Húsz év múlva című könyve. És amikor ránéztem a gerincére, elgondolkodtam a húsz éven. Akkoriban elképzelhetetlenül hosszú időnek gondoltam, ma meg már konkrét emlékeim vannak húsz évvel ezelőtti eseményekről. Tehát én is ismerem az érzést, de úgy tűnik, erre van gyógyszer is: Olyan tartalommal kitölteni az évet, amit szeretünk csinálni, abban kiteljesedni és akkor kellően hosszú lesz az év. Merthogy a 2025 januárjában történt eseményeket igencsak távolinak érzékelem.

Annak ellenére, hogy elégedett vagyok a 2025-ös évemmel, néha elgondolkodok azon, hogy miért nem korábban történtek meg velem ezek. Hiszen abban is különbözök a többi férfitársamtól, hogy amíg egy átlag férfi a negyvenes éveire éri a karrierje csúcsát, míg az enyém csak most van felívelőben. Sok mindent lehet erre mondani, az egyik legnépszerűbb mondás, hogy csak a saját utadat járd, és ne azt nézd, hogy hol tartanak mások. Ami különben igaz is, hiszen mindenki más neveltetésben részesült, más értékrendet tud magáénak (ha egyáltalán van neki...), meg másképp van összehuzalozva. És tudom, hogy nekem is megvan az utam, amit nekem kell bejárni. Ugyanakkor a minap olvastam Orvos-Tóth Noémi instagram oldalán, az alábbi szöveget:

Naponta tudatosítom, hogy az "én problémám" és a "te problémád" felosztása csupán illúzió, hiszen mindannyian ugyanabban a hajóban evezünk.

Ezt is igaznak gondolom. Egyrészt nem árt empátiát gyakorolni, hiszen az egyénen túl létezik társadalom is, másrészt ezt az idézetet ki lehet terjeszteni, hiszen nem vonhatjuk ki magunkat bizonyos hatásoktól. Most a Facebook posztokra gondolok, hogy látom, hogy más korombeli emberek hol tartanak, és hogy hozzájuk képest én hol tartok. Ezért látogatom ritkán a Facebookot, hogy ne hasonlítsam össze magam öntudatlanul másokkal is. Mert magam is tapasztalom, hogy ez tényleg kellemetlen. Legalábbis, én még nem tartok ott mentálisan, hogy a különböző posztoktól el tudjak vonatkoztatni.

Az mindenesetre kellemes élmény, hogy az évet a Hyakuemu. animével zártam, ami szerintem fantasztikus történet a rövidtávfutásról és a futók mindennapjairól. Első végignézésre nagyon tetszett, konkrétan úgy vagyok vele, hogy ami a hosszútávfutásnak a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru, az a rövidtávfutásnak a Hyakuemu.. Fantasztikus animét vett meg a Netflix, azt néztem a repülőúton hazafelé. Merthogy 31-én jöttem haza. 15.40-kor indult a gép, és menetrend szerint 19.30-kor érkeztünk volna meg Budapestre, de annyira jól ment a gép, hogy fél órával korábban szállt le. Végig sima volt az út, semmi gond nem volt. A visszautat már élveztem. Tehát mi kell nekem egy jó repülőúthoz? Szép idő és egy jó anime, ami leköti a figyelmemet. Ja, és nem ablak mellett ülni! Ha nem nézek ki, nem látom, hogy mi történik.

Inkább nézzünk előre. Mire számítok 2026-ra? (De messzire kellett nyúlni a 6-os számért... Arra emlékszem, hogy annak idején, amikor 2002 után 2003-at írtam a billentyűzeten, tudatosodott bennem, hogy az is az idő múlását jelzi, hogy az utolsó számjegyért kicsit messzebb kellett nyúlni) Arra, hogy az egyéni vállakozásom révbe ér. Az ideális az lenne, ha független lennék, és meg is teszek érte minden tőlem telhetőt. Ez a fő célom az idei évre. Párkapcsolatot illetően már nincs konkrét várakozásom, mert 2025-ben is volt néhány eset, ami eléggé furcsán végződött, ezért most már ténylegesen úgy vagyok vele, hogy ha összejön valami komoly, örülni fogok neki, de tényleges célom, várakozásom nincs már. Ami a kisebb célokat illeti, az őszi hollandiai utazás elmaradt, de nagyon bízok abban, hogy júniusban kijutok legalább egy hétvégére. És akkor szép idő lesz és gyönyörködni fogok a késői naplementében. Még mindig egy csoda számomra, hogy 21.30 után is látni a napot Hollandiában és 23 órára sötétedik be teljesen.

És végül jöjjön az elmaradhatatlan Last.fm-es zenei elemzés. Továbbra is azt tudom mondani, hogy ez adja a legteljesebb képet a zenei ízlésemről, mivel elég sokat hallgatok offline zenét. Amihez értelemszerűen nincs a Spotifynak hozzáférése, ezért is ad fals képet a zenei ízlésemről. Hogy arról már ne is beszéljünk, hogy az önmagában elmebaj, hogy már decemberben kiadja az eredményt, tehát eleve nem egész éves statisztikát ad, ebből kifolyólag valós sem lehet. Tehát maradjunk csak a Last.fm-nél, ahol ismét rekordot tudhatok magamének.

Hiszen 2025-ben 41.633 alkalommal hallgattam meg valami dalt. Nem volt korábban soha ennyire sok, és továbbra is azon dolgozok, hogy ez a rekord csak egy évig álljon fenn. Lássuk is a szokásos listákat, először is a legtöbbet hallgatott előadókat. Képpel együtt! Hiszen most már a Last.fm is küld évente szépen animált statisztikát, plusz kártyát az idei évről.

Top 10 előadók 2025

1. Murayama Jun (4.445)
2. Hayashi Yuuki (2.478)
3. Okui Masami (1.474)
4. Hayashibara Megumi (1.335)
5. Pa-Dö-Dő (1.147)
6. MARIO KART BAND (1.137)
7. JAM Project (1.128)
8. Sasaki Isao (1.004)
9. TAKAROT (704)
10. Iga Takuro (645)

Murayama Jun neve nem volt korábban, ő írta a Blue Lock animéhez a zenét. Arra nagyon rákaptam idén. Rengeteget hallgattam itthon is meg útközben is, mert annyira jól áthozta az anime hangulatát zenében, hogy mindig megelevenedik előttem az anime egy-egy jelenete, amikor hallgatom a zenét. Maga az anime is jó annyira, hogy jó érzéssel gondoljak rá. Kár a második évad animációjáért, pedig az is olyan 10 pontos anime lett volna, hogy csak úgy füstöl! Okui Masami és Hayashibara Megumi mindig szívesen látott résztvevők a toplistámon. Aki nagyon kiemelkedik, az a Pa-Dö-Dő. Az ő zenéjükre is annyira rákaptam idén, hogy több olyan nap is volt, amikor egymás után hallgattam az albumaikat. Továbbra is szeretem a humorukat és azt az önazonosságot, ahogy előadják magukat. További újdonság Sasaki Isao, akiről már volt szó itt is többször, hiszen idén jelentette meg a 65. évfordulós válogatásalbumát, amit annyit hallgattam, olyan hatással volt rám, hogy kapudrog lett a tokusatsuk felé. TAKAROT a Cheer Danshi!! anime zenéjéért felelős, amit továbbra is szeretek hallgatni. Iga Takuro meg a Karaoke Iko! és a Muchuu sa, Kimi ni. animéknek szolgált nagyszerű zenéket. Tehát 2025-ben is el voltam látva újdonságokkal. Jöhetnek is szép számmal, mindig nagy örömmel veszem.

Most jöjjenek az albumok, amiket idén is két részre fogok osztani. Stúdióalbumok és OST albumok.

Top 10 stúdióalbumok 2025

1. Kamen Rider Revice SONG BEST (826)
2. Sasaki Isao Debut 65 Shuunen Kinen Best album (556)
3. Hayashibara Megumi: DUO (495)
4. Last Message Kamen Rider Ryuki Complete CD-BOX (354)
5. JAM Project BEST COLLECTION XV FINAL COUNTDOWN (302)
6. Okui Masami: Mas"ami Okui"terpiece (263)
7. Paradox Live 3rd Album "ANTHEM" (249)
8. Hayashibara Megumi: Plain (239)
9. Okui Masami: Masami Kobushi ~Kayokyoku-hen~ (231)
10. Pa-Dö-Dő: Szép az élet, és én is szép vagyok (213)

Na, itt látszik a tokusatsu hatás, hogy Kamen Rider albumok vannak listában! Méghozzá nem is akárhol! A Kamen Rider Revice ugyan messze nem hibátlan sorozat, de annyira jó dalokat írtak hozzá, hogy az valami hihetetlen. Hangulatosak, ráadásul úgy menők, hogy jól meg vannak írva a dalok! Nem utolsósorban, a színészek is tudnak énekelni! Nemcsak énekelni, hanem előadni a dalokat. Fantasztikus album, tervezem megszerezni eredetiben, ahogy a Ryuki complete CD-BOXot is. Sasaki Isao albuma a 2. helyig jutott el, az új JAM Project album pedig az 5. helyen. Mondjuk az peches is volt, mert elég későn tudtam megszerezni, ezért normálisan is későn került a listában. A Pa-Dö-Dőből meg a legszeretetreméltóbb album kapott helyet a listán.

Top 10 OST albumok (2025)

1. Murayama Jun: TV anime: Blue Lock Original Soundtrack (2.394)
2. Super Smash Bros. for Nintendo 3DS / for Wii U Tokusen Soundtrack (1.440)
3. Murayama Jun: Gekijouban Blue Lock: Episode Nagi Original Soundtrack (1.255)
4. F-Zero GX/AX Original Sound Tracks (1.191)
5. MARIO KART BAND: Mario Kart 8 Original Soundtrack (1.137)
6. Murayama Jun: TV anime: Blue Lock VS. U-20 JAPAN Original Soundtrack (858)
7. Super Smash Bros. Melee Soundtrack (848)
8. TAKAROT: TV anime: Cheer Danshi!! Original Soundtrack (765)
9. Hayashi Yuuki: TV anime: Bakuten!! Original Soundtrack (547)
10. Hayashi Yuuki & Tachibana Asami: Gekijouban Haikyuu!! Gokisuteba no Kessen Original Soundtrack (458)

Azért jól látszik, hogy miért szedem két a kétféle album listát. Ha egyben lenne, a stúdióalbumok közül legfeljebb az első két-három helyezett kapna helyet. Köztudott, hogy egy OST albumon rövid zenék vannak, és több dal is egy albumon, ezért értelemszerűen az ottani hallgatások jobban gyűlnek. Tehát igazságtalan egy listába tenni.

De tessék csak megnézni, mennyire a Blue Lock dominálta ezt a listát. Nagyon megszerettem az anime zenéjét. Dinamikus, optimista, ezért edzés közben is ideális, meg bárhol is hallgatom, jobban érzem magam tőle, dinamikusabb leszek tőle. Játékzenéket korábban csak elvétve hallgattam, idén kaptam arra rá, hogy jobban hallgassam, hiszen akkor a játék is megelevendik előttem. Super Smash Bros. zenék meg jolly-joker, hiszen valamennyi Nintendo játék zenéjét tartalmazza, így azzal sok játék zenéjét hallgatom. Az egész Nintendo univerzum egy albumon hallgatható. De a Bakuten!! és a Haikyuu!! és becsúszott, hogy azért ne feledkezzünk meg a jólneveltségünkről.

Lássuk a kislemezeket.

Top 10 kislemezek 2025

1. Okui Masami: Baby Baby Baby (201)
2. Sasaki Isao: Himitsu Sentai Goranger (151)
3. Return of the Jaded: Be The Reason (149)
4. Sasaki Isao: J.A.K.Q Dengekitai (108)
5. Narita Ken: Oh, Denshi Sentai Denziman (102)
6. Fukuda Mai: Tenshi no Yubikiri (85)
7. ASH DA HERO: Beast Mode (74)
8. Nakamura Shugo: WINNER (72)
9. SPYAIR: Orange (68)
10. OLDCODEX: Rage On (67)

Csak egy kislemezt kellett Okui Masaminak megjelentetni, és máris magasan az élre kerül. A Haite Kudasai, Takamine-san anime olyan, amilyen, de legalább Okui Masami igyekezett jó dalt írni. Bár azt hozzáteszem, inkább a B-side tracket szeretem a kislemezről, mert az a tipikus Okui Masami stílus és minőség, amit annyira szeretünk tőle! A tokusatsu itt is tiszteletét teszi. A Denshi Sentai Denzimannal előrementem, azt még nem láttam. Az a negyedik Super Sentai sorozat, és még csak a másodikat néztem meg, meg az elsőnek a felét láttam. Arról van szó, hogy a Nippon Columbia 2006-ban a Super Sentai sorozat 30. évfordulója alkalmából kiadott egy kislemez-gyűjteményt az addig megjelent Super Sentai sorozat dalaiból, ezt kezdtem el hallgatni. És annyira megtetszett, hogy teljesen rákattantam. Egyedi hangzása, lüktetése van, ami nekem nagyon bejön. A Blue Lock és a Haikyuu!! itt is jelen van, de hogy mennyire hosszúnak éreztem az idei évet, jelzi, hogy totál elfelejtettem, hogy idén hallgattam a Kareshi Kanojo no Jijou anime opening, ending kislemez dalait, ráadásul 85 alkalommal. Nyáron meg a Free! dalokat hallgattam, az is meglepett, hogy bejutott a listába, méghozzá a 10. helyre.

És akkor végősoron lássuk a 100 legtöbbet hallgatott dalt. Előre szólok, hogy főleg a második fele meglehetősen egyhangú lesz.

Top 100 dalok 2025

1. Murayama Jun: Malevolence (197)
2. Return of the Jaded: Be The Reason (149)
3. Okui Masami: Yasashisa ni Tsutsumareta nara (121)
4. Murayama Jun: KNOCK YOU UP (85)
5. Sasaki Isao: J.A.K.Q. Dengekitai (76)
6. Sasaki Isao: Tatakae!! Choujin Bibyun (72)
7. 2 Unlimited: Maximum Overdrive (65)
8. MARIO KART BAND: Bone Dry Dunes (65)
9. Okui Masami: D~Rasen~ (65)
10. Charles D (USA): Twenty Twenty (58)
11. WizTheMC: Show Me Love (58)
12. Sasaki Isao: Himitsu Sentai Goranger (57)
13. Murayama Jun: Calmly (57)
14. TeddyLoid: Urgent Escape (56)
15. JAM Project: Over the Max ~Tamashii no Keishou~ (55)
16. Guz: Kush (48)
17. Sasaki Isao: Miyo! Goranger (47)
18. JAM Project: Hangeki Fight Back! (47)
19. Da-iCE: Dance Dance (46)
20. Sasaki Isao: J.A.K.Q. Dengekitai (Original Karaoke) (46)
21. Okui Masami: Baby Baby Baby
22. JAM Project: Danvine ~Monogatari wa Kioku no Kakera
23. Okui Masami: D~Rasen~ (Off Vocal)
24. Hayashibara Megumi & Okui Masami: Get along
25. Froukje: Zonder liedjes
26. Okui Masami: Baby Baby Baby (Off Vocal)
27. Hironobu Yahata & Shinya Outouge: Dueling for Prizes
28. TAKAROT: Hard Attack
29. Pa-Dö-Dő: Van még remény (Light Trance Version)
30. Narita Ken: Oh, Denshi Sentai Denziman
31. Narita Ken: Oh, Denshi Sentai Denziman (Original Karaoke)
32. Matt Nash: Losing My Mind (Extended Mix)
33. Sofi Tukker: Emergency
34. Murayama Jun: GENIUS (EPISODE NAGI)
35. Murayama Jun: Intellect
36. Murayama Jun: Monlogue (EPISODE NAGI)
37. Murayama Jun: Match Start
38. Murayama Jun: RIN (EPISODE NAGI)
39. Maeda Kentaro: Kimi wa Sono Mama de
40. Murayama Jun: Breakthrough
41. Murayama Jun: Setback
42. Murayama Jun: Unrest (EPISODE NAGI)
43. Hayashibara Megumi: MC
44. ASH DA HERO: Judgement
45. JAM Project: Versus Road ~Higenjitsuteki Survival~
46. Murayama Jun: Bewildering Emotions
47. Murayama Jun: Break up
48. Murayama Jun: EGO
49. Murayama Jun: Last Chance (EPISODE NAGI)
50. Murayama Jun: Logic
51. Murayama Jun: Resolution
52. Murayama Jun: Unity Roots
53. Murayama Jun: Upside Down
54. Nakagawa Shugo: WINNER
55. Murayama Jun: Buddy
56. Murayama Jun: NAGI
57. Murayama Jun: Out of Control
58. Murayama Jun: Reo&Nagi
59. Murayama Jun: Start Line
60. Murayama Jun: Zoomer
61. Shimon Masato: Let's Go!! Rider Kick
62. Murayama Jun: Aggressive
63. Murayama Jun: Bedroom
64. Murayama Jun: Breaking Down
65. Murayama Jun: Difficult Problem (EPISODE NAGI)
66. Murayama Jun: Growth (EPISODE NAGI)
67. Murayama Jun: Hopeless
68. Murayama Jun: Kick Off
69. Murayama Jun: Struggle
70. Murayama Jun: Ambivalence (EPISODE NAGI)
71. Murayama Jun: BLUELOCK
72. Murayama Jun: Bout (EPISODE NAGI)
73. Murayama Jun: Comical
74. Murayama Jun: Distorted Pleasure
75. Murayama Jun: Distorted Pleasure (EPISODE NAGI)
76. Murayama Jun: Extension
77. Murayama Jun: Helter Skelter
78. Murayama Jun: Impatience (EPISODE NAGI)
79. Murayama Jun: REO
80. Murayama Jun: SARCASM
81. Murayama Jun: Spatial Awareness
82. Murayama Jun: State of Arousal
83. Murayama Jun: Unrest
84. Murayama Jun: ZANTETSU
85. Hayashi Yuuki: Yosenkai
86. dubdogz: Infinity (DubDogz & Bhaskar Edit)
87. Pa-Dö-Dő: Álmodik a gyomor
88. Shakira: Que me quedes tú
89. Murayama Jun: Bath Room
90. Murayama Jun: Betrayal
91. Murayama Jun: Cacophony
92. Murayama Jun: Despair (EPISODE NAGI)
93. Murayama Jun: EGOISTIC
94. Murayama Jun: Farewell to KAIBUTSU
95. Murayama Jun: Formidable Enemy (EPISODE NAGI)
96. Murayama Jun: Puzzle
97. Murayama Jun: Take Back
98. Murayama Jun: Turnaround
99. ASH DA HERO: Beast Mode
100. Nakamura Shugo: WINNER (HeartBeat)