Bizony múlik az idő. Egészen pontosan ma 20 éve voltam úgy először Budapesten, hogy onnantól rendszeresen kezdtem el járni, és laktam is ott egy párszor albérletbe. Ennek örömére ma felutaztam Budapestre, és megkerestem azokat a helyeket, ahol annak idején jártam. Hogy a megemlékezés autentikusabb legyen, a hajnali vonattal mentem Pestre. Mert az ma is jár még. 2006-ban Békéscsabáról indult 5:25-kor, most Lőkösházáról, és 5:30-kor indul Békéscsabáról a fővárosba.

Így nézett ki 20 éve Békéscsaba vasútállomás. Most pedig így néz ki.

Átesett egy teljes felújításon, mindezt úgy, hogy maga az állomás megőrizte a műemlék jellegét. Amennyire én tudom, Békéscsaba vasútállomást tartják az egyik legszebbnek az országban, az épület műemlék jelentőségű, ezt igyekeztek a felújítás során megőrizni.

És mivel Budapesten az Örs Vezér Terén voltam, ezért az Árkádot fényképeztem le annak idején.

A bevásárlóközpont ma így néz ki.

Vannak új logók, modernizáltak, de a legnagyobb felújítás a pláza kibővítése volt, egyébként annak idején is menőül nézett ki, meg ma is.

A bejáratról is készült egy fotópáros.

Ahogy így gyorsan végigfutom, a logón kívül nincs érdemleges változás.

Illetve, ami még nekem nagyon fontos, az az 576 KByte Shop volt. Mivel az nem volt nem volt Békéscsabán (ekkoriban), nekem kuriózumszámba ment. Benézni egy 576 Shopba, akár vásárolni is.

Arra emlékeztem, hogy az alagsorban volt, csak arra nem, hogy annyira közel a bejárathoz, hogy a Libri mellett. Tudomásom szerint az alagsori Libri ugyanott áll most is.

Nekem ez nagyon fontos nap volt, mert gyerekkoromban nagyon ritkán jutottam ki Budapestre, és azon néhány alkalommal is világossá vált számomra, hogy nemcsak terjedelemben sokkal nagyobb, mint Békéscsaba, hanem sokkal színesebb, szabadabb város, ami nagyon vonzott már annak idején is, így minden budapesti különleges élmény volt számomra. Hasonlóképp az első olyan alkalom, amikortól rendszeresen kezdtem el járni a fővárosba. Aznap Krisi barátommal beszéltünk meg egy találkozót, ekkor találkoztunk személyesen először. És erről írtam is - az akkori sajátságos stílusomban - annak idején.  Azért kezdtem el aztán járni rendszeresen Budapestre, mert ekkor alakult ki az a Nintendós közösség (lásd még: BigN), így gyakoriak lettek a személyes találkozók. Sok minden történt azóta, a tagokkal is, sok mindent megéltünk együtt, és mindent egybevetve azt gondolom, hogy ez egy jó közösség volt. Minden felmerült problémával együtt is jó érzéssel gondolok mindenkire abból a csapatból.

Azért is lett fontos számomra ez a nap, mert csak ma gondoltam bele, ahogy sétáltam egy külvárosi részen, hogy annak idején azt gondoltam, hogy egész Budapest (a legkülvárosibb részt is beleszámítva) borzasztóan zajos, de a lakosok annyira megszokták már, hogy állandó zajban alszanak. Ehhez képest egy olyan csendes és nyugodt környéken jártam annak idején, hogy teljesen megihletett. Csiripeltek a madarak, autók, emberek alig jártak, és ez annyira megtetszett, hogy innentől lett az az álmom, hogy Budapesten éljek. Mert amúgy ez vagyok én. Azt szeretem, ha a közvetlen környezetem csendes és nyugodt, amilyen én is vagyok, de ha arról van szó, könnyen ki tudjak jutni a belvárosba. Nagyon szeretem azt a sokszínűséget, ami Budapestet jellemzi. Szeretem, hogy az emberek sokkal szabadabban lehetnek olyanok, amilyennek lenni akarnak. Ezt most is így gondolom.

Ez az álom az idők során változó intenzitással, de ma is megvan. Illetve volt időszak, amikor meg is valósítottam, hiszen sokat laktam albérletben Budapesten, és ezt nagyon szerettem. Ebben komolyabb szünet akkor volt, amikor minden szerelmem a hollandoké és Hollandiáé volt, és akkor ott akartam élni. Végül eljutottam oda is, és ott is nagyon szerettem lenni. De most, hogy sokkal jobb a helyzet Magyarországon, és a céljaim is ide kötnek, ezért visszatértem ide. Továbbra is nagyon szeretem Budapestet. És ott lakni még úgy is jó volt, hogy egyébként én is láttam veszélyes embereket, helyzeteket. De azt tapasztalom, hogy ha vigyáz magára az ember, tudja, hogy kell viselkedni, akkor semmi baja nem lehet. Én egyszer sem kerültem bajba. Sőt, lehet, hogy furcsán hangzik, de én, aki voltam Hollandiában, azt mondom, hogy Amszterdam számomra sokkal kellemetlenebb, ijesztőbb volt, mint a magyar főváros. Ott aztán tényleg mindenféle ember van, és borzasztóan zsúfolt, szűkös volt. Ott sokkal inkább éreztem, hogy egyedül vagyok a sok ember között, mint Budapesten. Fővárosunkat elviszi a sajátságos, kellemes hangulata, ami a belvárost is megszépíti.

Persze siránkozhatnék, hogy eltelt 20 év, és hogy repül az idő, de igyekszem ezt kezelni magamban, és nem foglalkozni vele. Felemésztene, hiszen 20 év rengeteg idő, és akkor nem tudnék arra koncentrálni, hogy a hibáimat javítva ismét tartósan visszatérjek oda. Mert ma már sokkal tisztábban látom, hogy miben hibáztam, és miért feneklett meg a budapesti életem. Történt, ami történt, most azért dolgozok egy ideje keményen, hogy ezt a hibát ne kövessem el ismét. Szeretnék visszatérni Budapestre, és akkor úgy alakítani a dolgaimat, hogy végleg ott maradhassak.

Múlt héten úgy gondoltam, hogy itt az ideje pótolni a régóta zsanérján eltört Nintendo DS-emet.

Bizony, nem néz ki jól, de annyira nem foglalkoztam vele, hiszen annyi más konzolom van, amin játszhatok DS játékokkal: Nintendo DS Lite, Nintendo DSi, New Nintendo 3DS. Ezt a dobozában tartottam, ott pihent.

De úgy éreztem, hogy most ért meg az idő a váltásra. Egyrészt a Kincsvadászok műsornak köszönhetően is átértékelődött szemléletem a gyűjteményemről, másrészt, meg hogy annyit járunk kiállítani, egyre több helyre hívnak minket, talán meg tudjuk oldani, hogy kézikonzolokkal is lehessen játszani. Oda is jól fog jönni, hiszen ma már sokkal inkább hat érdekességként a klasszikus Nintendo DS, hogy egy dupla kijelzős Game & Watch szerint tervezték meg.

Egyébként 2006-ban volt karácsonyi ajándék ez a Nintendo DS, még a blogpost is megvan róla. Ez volt az első kép, amit blogba feltöltöttem. Aztán leesett, és így megjárta. Visszakerestem, hogy mikor történt a baleset, mert annak idején írtam a Game Parknak az esetleges javítás lehetőségéről, és totál meglepett, hogy 2014 novemberi volt az E-mail. Tehát idén lesz 12 éve, hogy a klasszikus Nintendo DS-em törött zsanérral él, nem hittem volna, hogy ennyire régen történt már a baleset. Ahogy olvastam az E-mailt, azért nem javíttattam meg, mert a Game Park nem tudta garantálni a gyári házcserét. És hogy a DS-em (meg egyáltalán Nintendo konzolom) ne legyen gyári, azt nem fogadom el...

És 12 évig kellett várni, mire egy új Nintendo DS tiszteletét tette nálam. Az volt a szerencsém, hogy mivel a doboz és a papírok megvannak, ezért elég volt csak magát a konzolt cserélni. A Vinteden találtam egy cserepéldányt. Ugyanúgy ezüst színű, úgyhogy bevállaltam. És ami meglepett, hogy nagyon gyorsan megérkezett! Múlt vasárnap rendeltem meg, és pénteken érkezett meg. Ez azért számít kisebb csodának, mert a konzol Görögországból származik, és úgy hírlik, hogy onnan három hét, mire megérkezik a csomag. Ehhez képest egy hét sem kellett, hogy megérkezzen.

Már csak azért is megérte, mert rég láttam Nintendo DS-t bekapcsolva. Szépséges, csak sajnos ez sem tökéletes, két hibája is van.

1. A felső kijelzőn van néhány pixelhiba.
2. A Stylus nem gyári.

Az első problémát talán könnyen tudjuk javítani, mert ha a törött DS kijelzője jó, akkor azt lehet cserélni. Ráadásul a cseregép is megvan. Egyedül annyi, hogy próbáltam tölteni és bekapcsolni, és a ugyan töltést veszi, de nem kapcsol be. Így nem tudtam megnézni, hogy a kijelző rendben van-e. A pixelhibás kijelzőt megreklamáltam, kaptam részleges visszatérítést.

A második probléma már nagyobb, mert a saját gyári Stylusom elveszett, és ahogy szétnéztem, gyári Nintendo DS Stylust külön nem árulnak. Első körben csak eBayen néztem szét, de nézek még más helyen is, mert emlékszem, hogy lehetett külön gyári Nintendo DS Stylust kapni. Hátha találok valahol. Ha minden kötél szakad, akkor azt csinálom, hogy beszerzek egy olyan Nintendo DS-t, ahol meg vagyok győződve, hogy a Stylusa gyári, és majd eladom a nem gyárival.

Az nem zavar, hogy a töltő, amit kaptam a konzolhoz, szintén nem gyári, mert a gyári töltő is megvan. A töltőkre is nagyon vigyázok, a Game Boy Advance SP és a Nintendo DS töltő bemenete ugyanaz, és mind a két gyári töltő megvan. Tehát ennyire számít nekem, hogy eredeti legyen minden kiegészítő, ennyire vigyázok rájuk.

Ha gond nélkül meglesz a kijelzőcsere és lesz végre gyári Nintendo DS Stylus, akkor lesz majd 100%-os állapotú a Nintendo DS-em. Aztán lehet, hogy majd bűvészkedek valamit eladással is, így annyira drága nem lesz végül a pótlás. Ez a konzol is, visszatérítéssel mondhatjuk, hogy egy sérült konzol áráért vettem, amivel van még munka. És ezt a munkát és időt örömmel elvállalom.

Lám, hiába vagyok 7 éve Haikyuu!! rajongó, még mindig lehet nekem újat mutatni. Úgy gondoltam, hogy bővítem a Haikyuu!! CD-gyűjteményemet, ezért szétnéztem a Buyee-n, hogy mennyiért találok kislemezeket, jobb esetben csomagban. Erre olyan kiadvány jött velem szembe, amivel soha nem találkoztam még.

Eddig abban a hitben éltem a NICO Touches the Walls: Mashi Mashi kislemez az egyedüli olyan Haikyuu!! kislemez, aminek nincs anime edition kiadása. Erre meglátom ezt. Nem kicsit lepett meg. Eleinte a kedvencek közé tettem, de úgy voltam vele, hogy ha 7 év után most találkozok vele először, talán újabb 7 év kell, mire még egy példányt találok belőle. És mivel a ¥810 vállalható ár volt érte, ezért úgy döntöttem, hogy terven felül megveszem.

Mondjuk úgy, hogy az én szemszögemből egy ritkasággal lettem gazdagabb. Mert amúgy nem terveztem ezt a kiadást megvenni, de ha már így alakult, akkor legyen.

De akkor ez is megvan. A Haikyuu!! külső papír pedig igencsak megnöveli számomra a kiadvány eszmei értékét.

Mert amúgy még 2019-ben megvettem a CDJapantől a CD+DVD kiadást, mert biztos voltam abban, hogy nincs ebből anime kiadás. De most úgy alakult, hogy megvan mind a kettő.

És amúgy azért nem bántam, hogy nincs ebből animés kiadás, mert a CD+DVD-hez is járt obi, méghozzá Haikyuu!!-s matricával.

Így hirtelen nem ugrik be, hogy lenne más CD, amiből meglenne mindegyik kiadás. Azért annyira elvetemült rajongó nem vagyok. Ha egy CD-ből kiadás van, akkor mindig kiválasztom azt, amelyik a jobban érdekel, és azt veszem meg. De ebből megvan mind a kettő, de nem bánom, mert a DVD-n is nagyon jó tartalom van.

Mindenesetre a két lemez is ugyanúgy néz ki.

És így anime kiadású Haikyuu!! CD-ből 8 van.

És ha jól osztok-szorzok, akkor a fele meg is van, mert összesen 15 Haikyuu!! kislemez van. Mindenképp belehúzok.

Nagyon hosszú, hét éves munkám érik be hamarosan, amikor megjelenik az első könyvem. Sok munkám volt vele, de nagyon szerettem vele dolgozni, ezért nem is éltem meg igazán tehernek, hogy ilyen sokáig készült.

Még a pontos dátum is megvan: 2018. október 17-én 1 óra 37 perckor fejeztem be az első fejezetet. De hát ez akkor olyan volt, amilyen. Aki nem tanult kreatív írást, nem írt korábban komolyabb történetet, nem jelentkezett soha novellaíró pályázatra, az jellemzően egyedül tanulja meg a szakma minden csínját-bínját. Annyi történt, hogy 2018. szeptember 19-én, amikor elkezdtem nézni a Haikyuu!!-t, és teljesen a hatása alá kerültem, csak azt éreztem, hogy valamit írni akarok. A Haikyuu!!-iránti imádatomat akartam magamból alkotás formájában kiadni. Szeretem kifejezni magam írásban (nem véletlen írok 2006 óta blogot), de komolyan soha nem gondolkodtam azon, hogy esetleg történetet is írhatnék. De akkor annyira rabul ejtett az az anime, hogy egyszerűen alkotásra késztetett.

Az alapkoncepció már az elejétől megvolt a fejemben. Azt tudtam, hogy a '90-es éveket akarok megjeleníteni, és hogy ennek fényében 26 kötetesre terveztem az első kötetet (hiszen a '90-es években az animék jellemzően 26 részesek voltak), tudtam, hogy Japánban fog játszódni, és egy hikikomori srác lesz a főszereplő. Nem ismerek olyan konkrét esetet, amikor egy hikikomori úgy döntött, hogy új életet kezd, de ha öntudatlanul is, de úgy döntöttem, hogy ennek az általános tézisnek állítom fel az ellentézisét. És aztán elkezdtem írni. Ami csak jött, úgy írtam ki magamból. Az első változatot... nevezzük jóindulattal egy igen részletes vázlatnak. Hiszen ahhoz képest elég hamar, 2019. június 20-án 8 óra 40-kor fejeztem be a 26. fejezetet. Ezt még olyan sok embernek nem mutattam meg. Nem is gondoltam volna, hogy ebből bármikor lehet bármi komoly. Gyakori, hogy álmodozok valamiről, amiről igazából tudtam, hogy nem fog megvalósulni, magamat sem vettem komolyan, de annyira jó volt benne lenni abban az álomvilágban, hogy hagytam, hadd vigyen a képzeletem, és az érzelmeim. Ezen álomképek közé tettem gondolatban ezt a könyvet is.

Persze, elképzeltem, hogy de jó lenne a kezembe venni a kész könyvet, és talán ezért is kezdtem meg mutogatni embereknek (privát blogba tettem ki, pár olvasónak hozzáféréssel, amit egy idő után töröltem). Kaptam hozzájuk észrevételeket, voltak közöttük kifejezetten kedvesek, megmosolyogtatók, meg egy-két fordulatot nem értettek, de az, hogy az észrevételek nem voltak úgymond "szakmaiak", innen tudtam, hogy ez vagy így marad, és senki nem fogja látni, vagy ha mégis, akkor még rengeteget kell dolgozzak rajta. Szerettem igazából, egyébként is jó korszaka volt az életemnek.

Az első nagyobb törés 2019 végén jött, amikor egy akkori ismerősöm bevett egy csoportba, ahol szintén megmutathattam a kéziratomat. Ez volt az első teljesen idegen közösségem. És hát, mit is mondhatnék? Olyan kritikákat kaptam, amik nem is csak hogy rosszul estek, de nem tudtam velük mit kezdeni. Egy ideig maradtam ott, de amikor beláttam, hogy inkább károm keletkezik abból, ha tovább maradok ott, leléptem onnan. Félre is tettem egy néhány hónapra a történetet, mert ekkora annyira lehetetlen gondolatnak tartottam, hogy valaha is nyilvánosság elé kerüljön ez a történet, hogy úgy voltam vele, hogy soha nem fogom folytatni. Egyébként is, amilyen jól indult a 2019-es évem, annyira tragikusan zárult, ez csak rátett még egy lapáttal az önbecsülésemre.

De az, hogy letöröljem a gépemről, az soha nem fordult meg a fejemben. Valami legbelül hajtott, és egy idő után mégis folytattam. Csak ekkor nem a történetet folytattam, hanem a karaktereket kezdtem el kidolgozni. 2020-ra jött az, hogy részletes leírást írtam a karaktereimről. Általános infók, külső megjelenés, személyiség, múltjuk, kapcsolat egymással. Csak ekkorra alakult ki a valódi kapcsolat a karakterek között. Néhány karakternek, ahogy formálódott a személyes múltja, akkor határoztam el, hogy novella formájában kiírom azokat a történeteket, amikről azt gondolom, hogy meghatározó volt a főtörténet szempontjából, ami a leginkább formálta a személyiségüket.

Ezeket nagyon szerettem írni, új lendületet adott az írásra. És talán ezek voltak az első komolyabban vehető írásaim. Megmutattam néhány barátomnak, és ezekre már olyan dicséretet, itt-ott kritikát kaptam, amiből levettem, hogy komolyan kapcsolódtak a történethez. A legerősebbnek a vietnami srác történetét találták, aminek érdekessége, hogy azt egy holland ismerősöm személyes története inspirálta. Annyira megérintett, ami vele történt, hogy úgy döntöttem, hogy némileg átalakítva megkapja az egyik karakterem a történetét.

A novellákat jellemzően 2021-ben írtam, eközben folyamatosan toldoztam-foltoztam a főtörténetet is. Végül néhány hónapos munka után, 2022-ben jutottam el oda, hogy ez talán már vállalható. Ez mehet nagyobb közönség elé. Valószínűleg furcsán fog hangzani, de az első komolyabb segítség Nepálból érkezett. My Anime List-en barátkoztam össze egy sráccal, aki a fentebb említett ázsiai országból származik, és megmutattam neki a történetet. Angolra lefordította magának, és ő adott olyan részletes visszajelzést, kritikát, amiből világosan lejött, hogy komolyan kapcsolódott a történetemhez. Ő nagyon sokat segített, és ami még ennél is fontosabb, hogy a kritikái ténylegesen építő jellegűek voltak. Sok hibára, logikátlanságra felhívta a figyelmet, aminek köszönhetően sokat tudtam alakítani a történetemen.

Az, hogy ő volt az első, nem feltétlen minősíti negatívan azokat, akik korábban olvasták (az első időszakra gondolok), egyszerűen 2022-re jutott el a történet abba a stádiumba, hogy komolyan vehető visszajelzéseket kapjak róla. De hogy milyen hosszú vezetett a "vállalható" állapotból a "végleges" állapotba, azt nem gondoltam volna. Mondjuk, sejthettem volna, mert a végleges cím csak 2023-ra lett meg. Addig "Sora wo Miagete" munkacímen írtam a történetet. Csak el akartam valahogy nevezni, és eszembe jutott az a kifejezés, amit oly sokat hallok japán dalokban. Aki egy kicsit is tud japánul, sejtheti, hogy milyen dalokat hallgatok jellemzően. Amúgy a 17. fejezet címe őrzi a munkacímet.

Ez volt az az időszak, amikor oly módon is alakítottam a történetet, hogy kevésbé legyen szélsőséges. Egyáltalán a kezdetek nagyon nehezen lettek meg. Azt többen is kritizálták, hogy túlzásosan erős érzelmileg az 1. fejezet. Ezen is alakítanom kellett, többek között azzal, hogy a főszereplőm múltját átírtam, hogy ne legyen annyira tragikus. Ez nemcsak azért volt fontos lépés, hogy ne legyen érzelmileg túl erős a történet, hanem hogy reálisabb, hihetőbb legyen az a fejlődés, amin keresztül megy. Azon is ekkor módosítottam, hogy ne kövér legyen, hanem vékony. Mert az eredeti ötlet egy kövér japán fiú volt, aki teljesen elhanyagolta magát. Azért döntöttem úgy, hogy vékony legyen (50 kg. alatti), mert úgy gondolom, hogy abból hihetőbb, hogy pár hónap alatt látványos változást ér el. Az, hogy ne éljen teljesen bezárt életet a hikikomori évei alatt, abban a Mr. Mallow Blue manga volt nagy segítségemre. Az egy olyan hikikomori srácról szól, aki eljár ugyan helyekre, de érdemben nem tart kapcsolatot senkivel. Nagyon komoly pszichológiai történet, mellbe vágott.

2024-ben kezdtem el komolyabban elküldeni béta-olvasásra. Az ekkor kapott visszajelzések is sokat segítettek abban, hogy a történet alakuljon, formálódjon. Több logikátlanságra hívták fel a figyelmemet, ahogy az is javaslat volt, hogy a csapat ne 12 fős legyen, hanem csak 8, és azok karakterét, a köztük lévő kapcsolatot dolgozzam ki jobban. Igaza volt, mert így eléggé Haikyuu!!-feeling volt, nemcsak a 12 tagú csapat miatt, hanem mert ott is voltak páran, akik háttérben maradtak. Ez nálam is így lett volna. Írásban is nagyon nehéz egy csapatot egyben tartani, nemhogy a való életben...

És lényegében innen, ha nem is feltétlen egyenes út vezetett, de már közel voltam a végstádium felé (mármint a könyv elkészültének végstádiuma felé), amikortól már lehetett komolyan számolni a megjelenéssel. Eredetileg 2025-re akartam megjelentetni a könyvet, mert a történeten 1995-ben játszódik, és szép lenne annak 30. évfordulójára kiadni, de ez végül elmaradt. Mert kaptam ekkor is egy komolyabb negatív kritikát, ami szintén megérintett, ugyanakkor tudtam, hogy jogos. Néhány megszívlelendő tanács szintén segített formálni a történetet. Mindent egybevetve végül 2026. június 10. lett a végső megjelenési dátum. Magának a dátumnak nincs különösebb jelentőssége. Inkább annak, hogy szerdán jelenik meg. Hiszen Japánban is jellemzően szerdán jelennek meg az új zenei kiadványok, az Oricon is ekkorra teszi közzé a múlt heti eladási adatokat. De ezen felül is sok elrejtett utalás van animékből, játékokból, zenékből is. És nem feltétlen csak a '90-es évekből. De arra természetesen ügyeltem, hogy az említett dalok, animék, játékok kifejezetten a '90-es évekből származzanak.

Szóval ilyen hosszú út vezetett a megjelenésig. Nemcsak a kreatív írás alapjait tanultam meg Egri Lajos könyveiből, hanem mentálisan is értem közben, ahogy velem együtt a könyv is érett folyamatosan. És eljött ez a nap is. Mindennel együtt nagyon szerettem dolgozni rajta, még a nehéz időszakokban is. Főleg akkor, amikor valami komolyan foglalkoztatott, és nem tudtam aludni éjjel. Akkor bekapcsoltam a gépet, nekiültem egy-egy fejezetnek, és ahogy foglalkoztam vele, már tudtam aludni utána. Egyrészt azért, mert úgy éreztem, hogy tettem magamért, másrészt meg annyira megszerettem ezt a kis világot, meg a karaktereimet, amit, akiket megalkottam, hogy nagyon jó volt köztük lenni, kicsit alakítani a sorsukat. És őszintén remélem, hogy az olvasóknak is annyira fog tetszeni, mint amennyire én szerettem dolgozni rajta.

• Moly.hu profil
• Weboldal

Váratlan meglepetésre tegnap sikerült venni egy Nintendo Switch 2 konzolt!

Méghozzá a digitális Mario Kart World kiadást, amit kerestem. A Super Mario All-Stars kiadású Super Nintendo óta a pakkos konzol kiadások előnyt élveznek nálam a doboz dizájnja miatt miatt. Az más kérdés, hogy Nintendo Switch 2-re igencsak leadtak a doboz dizájnjának ötletes mivoltából, de amíg van ilyen, addig ilyet veszek.

És ezt kinyitni... Egyszerűen fantasztikus érzés volt!

És ez itt mind egy helyen.

Istenemre nem gondoltam volna, hogy ennyire fogok neki örülni. Arról van szó ugyanis, hogy nemhogy hidegen hagyott a Nintendo Switch 2, de kifejezetten idegesített, hogy láthatóan alig van fejlődés (minden szempontól), hogy konkrétan előbb akartam egy PlayStation 5-öt venni, mint Nintendo Switch 2-t. És ha egy tősgyökeres Nintendós ilyet mond, az azért árulkodó. Mert a Wii U és hasonlít külsőre a Wiire, de megvolt az a technikai fejlődés, aminek köszönhetően irigykedve néztem a Wii U tulajokra, és nagyon örültem az új konzolnak.

A Nintendo Switch 2-nél még a nagy technikai fejlődés sincs meg. Persze, tudom, hogy több szempontból is más világot élünk, A Sony sem annyira bevállalós a PlayStation fejlesztését illetően, mai napig nincs érdemi infó a PlayStation 6-ról, és ez némileg megmagyarázza, hogy miért nincs akkora technikai fejlődés Nintendo Switch és Nintendo Switch 2 között.

Miután átvittem az adataimat Nintendo Switchről, beüzemeltem az új konzolt. Aminek nagyon örültem, hogy nem átvitte az adatokat, hanem átmásolta. Tehát megmaradtak az adatok az első Switchben is. Ami azért nagyon jó, mert azt a konzolt elsősorban kézikonzolként fogom használni utazáshoz. És mivel egy profil több konzolhoz is köthető, ezért folytathatom a játékot a régi konzolon is, hiszen a mentés a felhőben történik.

Ahogy próbálom a konzolt, jövök arra rá, hogy azért nem elhanyagolható a technikai fejlődés a Nintendo Switch 2-t illetően. Eleve sokkal gyorsabban töltődnek be az adatok. Arról nem is beszélve, hogy a játékok is nagyobbak. Ha csak a nyílt világú Mario Kart Worldre gondolok. Az az igazság, hogy bár olvastam, hogy milyen meglepetéseket tartogattak a fejlesztők, de nem számítottam arra, hogy ennyire ötletesen használják ki a nyílt világ adta lehetőségeket. Például egymás mellé tették a Super Mario Kart Mario Circuit pályáit, a zenéket is jól áthangszerelték. Később részletesen is írom majd róla a Gaming Haven blogban. Szóval az első benyomások jobbak, mint vártam.

A doboznak is meglett a helye. Tehát nagy öröm van. Leginkább azért lett véve, mert a jövőben várhatóan japán témájú rendezvényeken is kint leszünk, és oda jól fog jönni. A Mario Kart Worldben meg zseni leszek.

Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy ismét lehet Budapesten JLPT nyelvvizsgát tenni. Ezért úgy döntöttem, hogy decemberben harmadjára is megpróbálom az N5-ös szintű nyelvvizsgát. Ha sikeres lesz, úgy megyek egyre feljebb.

Sajnos évekig nem lehetett nyelvvizsgázni Magyarországon japán nyelvből, mert a Károli Gáspár Református Egyetemnél súlyos adatszivárgás történt. Részleteket ezek után természetesen nem tudni, de ma már tudható, hogy szerződésbontás történt, és új helyet kerestek Budapesten belül. Ez idén év elején lett meg, méghozzá a Xántus János Két Tanítási Nyelvű Gimnáziumban lesznek ezentúl megtartva a japán nyelvvizsgák. Ez nekem abból a szempontból érdekes, hogy amikor a BGE-re jártam egyetemre, akkor a Markó utcai épületbe jártam japán nyelvtanfolyamra. (A gimnázium szintén a Markó utcában van.)

A japán nyelvhez mindig is ambivalens volt a hozzáállásom. Volt időszak, amikor minden gondolatom a japán nyelv körül forgott, és megfogadtam, hogy anyanyelvi szinten fogok beszélgetni japánokkal, máskor meg teljesen hidegen hagyott a japán nyelvtanulás. Leginkább akkor, amikor a hollandra voltam nagyon rákattanva, mert akkor az volt a fixa-ideám, hogy Hollandiában fogok élni. Nemcsak azért akartam ott élni, mert európai országként lényegesen közelebb van Magyarországhoz, meg emberibb munkamorál van ott, hanem mert sokkal inkább jellemez engem az a szabadság, ami jellemző Hollandiára. És mivel Hollandia sokkal közelebb áll mentálisan az identitásomhoz, lényegében ezért jártam Néderlandisztika szakra a KRE-BTK-n, és ezért akartam Hollandiában élni. Na most elárulok egy titkot: Most, hogy megtörtént Magyarországon a csoda és a kormányváltás, azóta ezen vágyam legalább takaréklángon van, ha nem zártam el a gázt alatta. Mert úgy érzem, hogy Magyarországon is lehetek az, aki vagyok, és ez hatalmas ajándék és megkönnyebbülés.

De vissza a japán nyelvre. Szóval több tízezer japán dal után és célegyenesben az ezredik végignézett anime felé illendő lenne, ha dokumentuma is lenne ennek a húsz évnek. Mert hát igen, 2006 augusztusa óta, azaz idén 20 éve nézek animéket, vagyok benne a japán kultúrában. És hogy rendszerezett legyen a nyelvtudásom a Dekiru nyelvkönyv után, betankoltam PONS japán nyelvkönyvekből.

Gyakorlatilag megjelenése óta meg akarom venni ezeket a könyveket. A PONS nyelvkönyvek jók. 2020-ban úgy mentem a KRE-BTK Néderlandisztika szakára, hogy előtte végigvettem a Megszólalni 1 hónap alatt Holland könyvet. Az első félévben úgy vizsgáztam jelesre holland nyelvből, hogy minden tanulásom az volt, hogy a házi feladatokat megírtam.

Az pedig teljes mértékig indokolt, hogy több könyv legyen japánból, hiszen külön kell tanítani az írást, a nyelvtant, a beszédet és a mondatalkotást. Két könyv korábban megvolt már, ezt egészítettem ki, és lett teljes a japán nyelvkönyv-gyűjteményem. Már amennyiben nyelvkönyvet lehet gyűjteni... Szóval a lényeg, hogy külön-külön kell tanulni mindet. Ki is találtam, hogy a hét egy-egy napján mással fogok foglalkozni:

• Hétfő: Nyelvtan
• Kedd: Írás
• Szerda: Szavakból mondatok
• Csütörtök: Beszéd
• Péntek-vasárnap: Ismétlés

Ezzel kényelmes tempóban megleszek a decemberi nyelvvizsgáig. Bár az nem derül ki számomra, hogy a könyv amúgy meddig visz el nyelvtudás tekintetében, de az N5-ös nyelvvizsga szintjét csak lefedi teljes mértékig. Utána meglátjuk, mivel megyek tovább. Lehet, hogy előveszem megint a Dekiru-t, és azzal megyek majd el szépen sorban egészen az N3-as szintig, de nem sértődnék meg, ha elérném akár az N2-es szintet is.

Nagyon várom, hogy végre bátran meg merjek szólalni egy japán előtt. Mert amúgy az a tragédiám, hogy hiába tudok így is valamicskét japánul, nem merek megszólalni előttük. Egyszerűen azért, mert tisztába vagyok azzal, hogy a japán nyelv teljesen más elven épül fel. Japánul nem lehet csak úgy megtanulni: Ismerni kell a japán kultúrát, a japán észjárást, ismerni kell a szavak mögötti valódi jelentést. Tehát ez egy komplex tanulás lesz, ha ténylegesen használni is akarom a japán nyelvet. Mostanra érzem rá késznek magam.

Még egy korábbi posztban írtam, hogy ahhoz képest, amennyire szeretem a JAM Projectet, túl kevés CD-m van tőlük. Ezt most egy kicsit megtoltam. Ezzel együtt ki akartam próbálni, hogy csomagban árult CD-ket mennyire költséges rendelni. Szokás ugyanis olyat Japánban, hogy egy előadótól, vagy animéből több CD-t egy aukcióban adnak el, egy ilyenre vadásztam. És íme az eredmény. Négy darab CD.

És hogy minden költséget beleszámítva, megéri-e? Számoljunk utána:

• Négy CD ára együtt: 1000 jen
• Belföldi szállítási díj: 500 jen
• Kezelési költség: 500 jen
• Nemzetközi szállítási díj: 2349 jen

Tehát összesen 4349 jen volt, ami jelen árfolyamon 8480 forint (éljen az erős forint!). Tehát egy CD-re 2120 forint jön ki mindennel együtt. Tehát bőven megéri csomagban venni CD-ket. És hogy miért kell kezelési költséget, meg belföldi szállítási díjat fizetni? Mert az aukciós oldalak (Buyee, Suruga-ya, stb.) üzemeltetőinek van egy központi raktáruk, és először oda mennek a küldemények. A szállítást külföldre már a raktár végzi. És ebben a kezelési költségben benne van az is, hogy 30 napig tárolják a terméket, ha esetleg valami miatt nem tudnánk azonnal kifizetni a nemzetközi szállítási díjat, plusz terméknek megfelelően bánnak vele.

Tehát az árat, amit látunk, erősen hozzávetőlegesnek kell venni. De hát ilyen CD-kért isten bizony, megérte! Röviden bemutatnám.

• JAM FIRST PROCESS: Ez az első olyan JAM Project album, mely csak saját dalokat tartalmaz, tehát egyik sem anime betétdal. Egyben az egyetlen album, melyet nem a Lantis, hanem a Victor Entertainment adott ki. Jó eséllyel azért készült el ez az album, mert náluk jelent meg a SOULTAKER című kislemez, és leszerződtették a csapatot egy albumra is. Na most, ez azért is volt nagyon jó döntés, mert lehetőséget kaptak arra, hogy az animéken túl olyan dalokat énekeltek fel, amik teljesen a sajátok. Saját stílus, saját gondolatok, és hallatszik a különbség. Nem annyira könnyen fogyasztható album, inkább azoknak ajánlom, akik már jobban ismerik a JAM Project-et és szeretik is, amit csinálnak. Hogy mást ne mondjak, ezen az albumon hallható Mizuki Ichiro karrierjének legszomorúbb, legfájdalmasabb dala, a Mizu ni Utsuru Tsuki ~my heart, amit valahányszor meghallok, mindig összeszorul a szívem. Most sem volt másképp.
• FREEDOM: Ez az anime dalokat tartalmazó BEST COLLECTION sorozatuk második albuma. Nem mondanám kedvencemnek, mert nincs rajta kifejezetten olyan nagy hatású dal, amire azonnal felkapnám a fejem, de nagyon szeretem egybe meghallgatni az albumot, mert nagyon átjön belőlük az az életérzés és hangulat, ami miatt annyira szeretem az együttest. Tehát az összhatás az, ami nagyon jó, és ezért fogom hallgatni ezt a CD-t.
• THUMB RISE AGAIN: Ennek az albumnak a sajátosságát az adja, hogy néhány dalt nagyzenekarral vettek fel. Teljesen más ezeknek a daloknak a hangzása, tisztán hallatszik a különbség. De az az érdekes, hogy a szokásos néhány zenésszel felvett dalaik nagyon jól alkalmazkodnak a nagyzenekari dalokhoz, ettől lesz ez az album annyira különlegesen magas színvonalú. A cím érdekessége, hogy nemcsak angolul értelmes, hanem japánul is. A japán kiejtés ugyanis akár "Samurais again" is lehet. Ezért van a borító egy szamuráj sziluettje, aki feltartja a hüvelykujját. Zseniális.
• TOKYO DIVE: Rövid időn belül ez volt a második csak saját dalt tartalmazó album. Az előző, AREA Z album, a közepesnél erősebb, de annyira nem kiemelkedő. Ehhez képest a TOKYO DIVE sokkal fontosabb helyet foglal el a JAM Project diszkográfiában. Egységesebbek a dalok, sokkal hangsúlyosabbak, a zene és a dallamvilág is kiemeli a dalok fontosságát. Ezért is van az, hogy a Last.fm profilomban a JAM Project albumok között a TOKYO DIVE áll a 2. helyen. Nemcsak a borító futurisztikus, hanem a címadó dal is. Ha már borító: Azt külön vártam, hogy az Alexandria dalnál legyen kép Fukuyama Yoshikiról, ez bejött. Fantasztikus dal az tőle, talán az egyik legjobb az egész karrierjében.

Fogom vadászni a CD csomagokat, mert megéri többet egyben venni. És így jelentősen fog majd bővülni a Hayashibara Megumi, Yonekura Chihiro, JAM Project és ALI PROJECT CD-gyűjteményem. Csak majd az lesz a veszély, ha majd szépen gyűlik, és sok lesz, hogy akkor nehéz lesz olyan pakkot találni, amiben csak olyan CD lesz, amik nincsenek meg. Na majd meglátjuk a sorsukat. Ez a négy CD kiváló vásár volt.

Régóta vágytam erre a játékra, most megérkezett. Német eBayről rendeltem meg €54,95 volt. A doboz sajnos elég csúnyán néz ki, de a cartridge és a leírás nagyon jó állapotú.

És szerencsére a játékot is elsőre beolvasta a Super Nintendo, tehát a mérleg nyelve mindenképp a pozitív irányba dől el. Megvolt a játék régről is, de csak a kazetta,és emlékeim szerint azért adtam el, hogy majd beszerzek egy teljeset. Ez lett meg tegnap.

Érdekes a játék abból a szempontból, hogy nem fűznek hozzá konkrét emlékek. Nem játszottam vele árkád gépeken és nem volt meg a játék gyerekkoromban. Egyszerűen csak amikor találkoztam vele 20-22 évesen annyira megragadott a hangulata a grafikája, a zenéje és a légköre által, hogy eszembe juttatott olyan játékokat, amiket annak idején szerettem, csak nem vehettem meg. Tényleg kiváló játék, csak ajánlani tudom.

Ki is próbáltam 0-ás szinten Ryu-val, természetesen mindenkit rendre utasítottam. Gondolkodtam azon, hogy azt csinálom, hogy mindig egy szinttel magasabbra megyek, és kipróbálom, hogy meddig jutok el komolyabb bukás nélkül. Annyira nagyon jó nem vagyok verekedős játékokban, ezért kb. 3-4-es szintre saccolom magam a 0-9 közötti értékből. Ha valaha is megcsinálom a 9-es szintet, benevezek egy Street Fighter II versenyre.

Megérkezett a legújabb CDJapanes rendelésem, amiben régi vágyaim lapultak.

Amit mindenképp kiemelnék, az a MOTHER CD. Az egy hihetetlen zene, nagyon régóta vágytam rá. Az az érdekes, hogy a CD eredetileg 2004 februárjában jelent meg, és még mindig lehet újonnan kapni! Nagyon régóta ismerem a dalokat rajta, Krisi barátom mutatta meg még 2007-ben. Akkor is nagyon érdekesnek tartottam ezt a zenét, hallgattam, de aztán valahogy elhalt a dolog. Aztán idővel megtaláltam jó minőségben az albumot, és elkezdtem komolyabban hallgatni. Meglepett, hogy most még jobban magukkal ragadtak a dalok, mint annak idején. Érdekes dolog ez, nem ez az első eset, amikor megtapasztaltam, hogy vannak dolgok, amiknek meg kell érnie belül, hogy ténylegesen a helyére kerüljön az értéke. Nem egy zenei album kapcsán volt olyan érzésem, hogy csak sokára, évek múlva tudatosodott bennem, hogy miről is szól, mit akar mondani. A MOTHER OST album egy olyan CD, aminek mindig is éreztem a különlegességét, de igazán csak nemrég jött ki az értéke. Mostanra meg már annyira, hogy meg akartam venni a CD-t. Lévén, hogy 2004-es album, már csak aukciós oldalakon gondoltam, hogy esetleg megtalálom. Találtam is, nem egy ritka kiadványról van szó, tehát az áruk sem vészes. De arra álmomban nem gondoltam volna, hogy újonnan megtalálom még ezt a CD-t! Nem egyszer tapasztaltam már, hogy hihetetlen kincsesbánya ez a CDJapan, de most már tényleg! Elegem van ezekből a jóságokból!

Az album eredetileg 1989-ben jelent meg. A 2004-es új kiadás annyiból több, hogy a 11. dal (The World of MOTHER), mely a játék zenéjét tartalmazza eredeti NES-es 8-bites hangzásban, nem 16 perc, hanem 23 perc hosszú (Extended version), és kapott egy bónusz dalt is, Smiles and Tears címmel. És nekem a bónusz dal is tetszik, úgyhogy nem volt kérdés, hogy a 2004-es kiadást fogom megvenni. És lám, megvan. Hihetetlen örültem neki, konkrétan libabőrös lettem, ahogy megszólalt a CD lejátszóban az első dal.

Régen is bevett gyakorlat volt Japánban, hogy különféle relikviákat adtak ki játékokból, mint például OST CD-k, de mivel a játékzene úgyszólván nem CD-kompatibilis, ezért áthangszerelték élő hangszerekre. Van olyan zene, amire szöveget is írtak, és fel is énekelték. Ugyanez a helyzet ezzel a CD-vel is. Ezek azért jók, mert nagyon érdekes megoldások születnek ezekből az ötletekből. Ezen a CD-n is énekelnek, és hogy még cifrább legyen a történet, brit énekesek énekelték fel a dalokat! Teljesen angol nyelvű az album. De nem ám ilyen wannabe énekesek, egész jól összehozták a dalokat. Szépen énekelnek, és olyan érdekes hangszerelési megoldásokat alkalmaznak ezekben a dalokban, hogy teljesen emlékezetessé teszi a dalokat. Ez minden szempontból egy remekül megkomponált album! És milyen faramuci az élet, hogy Nintendo játékzenét a Sony Music ad ki.

De természetesen elérhető Spotify-on is.

De hogy milyen hülyék a japán szerzői jogok, a 10. és a 12. szám nem hallgatható meg Magyarországról, tehát nem érhető el az egész album digitálisan. Na, ezért vásárolok 2026-ban is CD-t! Mert van úgy, hogy egész albumot csak így tudok legálisan hallgatni.

A Blue Lock OST meg érdekes történet, azt egyszerében csak elkezdtem hallgatni, és azon kapom magam, hogy hosszú órák óta mást sem hallgatok, csak Blue Lock dalokat. Nagyon szeretem az animét, most újrázom, a mangát is 313. fejezetig olvastam (bízvást mondhatom, hogy a java csak ezután jön!), tehát ez is teljes mértékig az életem része lett. Isagi Yoichit meg azért szerettem meg, mert annyira mélyen tudja elemezni a helyzetet, és annyira szeretem látni közben a mély érzelmeket az arcán. Ez árulkodik arról, hogy mennyire benne van a pillanatban, és hogy a maga eszközeivel mennyire küzd azért, hogy jó játékos legyen. Már-már meditatív mélységgel elemzi a látottakat, igazi INFJ személyiség.

A zene pedig ehhez mérten kiváló lett. Úgy, ahogy nézem a borítón az infókat, nem játszották fel sok hangszerrel a dalokat (bocsi, nem jutott jobb kifejezés eszembe), ami egyébként nem is baj. A Blue Lock, mint sportanime eleve nem igényel nagyzenekari hangzást. Sőt, pont az a jó, hogy néhány zene esetében a hard rock stílus emeli ki az anime dinamikáját! Nagyon jó átadja a zene azt a feszültséget, ami egy-egy focimeccsen érezhető. A Haikyuu!! OST-nél van olyan, hogy néhány dalt nagyzenekarral vették fel, és volt is olyan érzésem, hogy ront is a sportanimés hangulatán. És emlékszem is, hogy nehezen szoktam meg, és szerettem meg a Haikyuu!! zenéit, de utána nagyon. De amikor először meghallgattam a Blue Lock OST-t Spotify-on, és az első dal mennyire erőteljesen, keményen indul, na mondom, ez az! Erre van szükség! Tehát a Blue Lock OST-je sokkal lendületesebbre, dinamikusabbra sikeredett, sportolás közben is nagyon jó hallgatni. Hát de hiszen, ez a CD minden idők negyedik legtöbbet hallgatott albuma a Last.fm profilomon. Jó hogy már, mint a tenyeremet, úgy ismerem a dalokat rajta!

Hallgassátok meg ti is, és járjon át titeket is a hangulata.

Haikyuu!! mangát meg egészen a legvégéig fogom venni! Amúgy a 10. kötet borítója az összes közül a második kedvencem a 6. kötet után. Érdekessége, hogy eredetileg 2014. április 9-én jelent meg, pontosan ugyanazon a héten, amikor leadták az anime 1. részét. És hogy mennyire népszerű a Haikyuu!!, jelzi, hogy a példányom a 66. utánnyomás, amit 2026. február 14-én nyomtattak ki. Nem véletlen a valaha egyik legnépszerűbb manga címről van szó... Nálam sincs addig megállás, amíg meg nem veszem az egészet!

Ami a szállítást illeti, csak látszólag volt drágább, összességében azonban jobban jöttem ki. Arról van szó, hogy a közel-keleti konfliktus miatt a CDJapannél is korlátozott a szállítási lehetőség. A legolcsóbb elérhető szállítási mód a DHL volt. Ám mint kiderült, két okból volt ez nagyon jó döntés. Egyrészt, ami nyilvánvaló, hogy a szállítás sokkal-sokkal gyorsabb, 2 munkanap alatt ideért Japánból. Csütörtökre ígérték, de ma megjött. Másrészt most először csináltam meg azt, hogy a vámot előre fizettem ki a CDJapannek. Ez nemcsak azért előny, mert elvileg alacsonyabb összeget kell nekik fizetni, hanem a DHL-nél sem kellett semmi kezelési költséget fizetni! Ahogy én tudom, a postánál a kezelési költséget akkor is ki kell fizetni, ha a vámot előre kifizettük, csak az természetesen kevesebb. Na most a DHL-nél ezt sem kellett. Úgyhogy magánszámításaim szerint ugyanannyira jött ki végül a dolog, mint a regisztrált postaköltség. Sőt, ha hozzáadjuk, hogy 2 hét helyett 2 nap alatt ért ide, akkor biztos vagyok benne! Ez megint egy jó vásár volt.

Életemben nem volt egy animés plüssöm sem, mert amit láttam interneten, azok, úgyszólván, nem kompatibilisek az ízlésemmel, az adott anime báját mulatság a különböző animés figurák, nendoroidok gyűjtése. Ám amikor Buyee hírlevelében megláttam ezt a Futaba Shotaro plüsst, egyből beleszerettem. Hát én életemben ennyire aranyos plüsst még nem láttam! Egyből tudtam, hogy meg fogom venni, csak kérdés volt, hogy mikor. Főleg azért, mert lett volna az első aukciós oldalról történő rendelésem, ezért az extra költségek miatt alaposan meg kellett gondoljam, mikor veszem meg. Végül megoldottam.

De így sem volt egy könnyű menet, ugyanis akkorra sikerült időzíteni a rendelést, amikor kitört a közel-keleti konfliktus. És ez azzal járt, hogy Japánból erősen lekorlátozták a szállítási lehetőségeket. Az egyedüli normális lehetőség egy ¥5.858-as full extrás szállítás lett volna, de hát az embertelen drága. Konkrétan a legdrágább. Az volt a szerencsém, hogy a Buyee-nál 30 napig őrzik felár nélkül a csomagot. Ez önmagában jófejség tőlük, hiszen bármi miatt elakadhat a dolog, jelen eset ezt kiválóan példázza.

Ki is vártam, hogy enyhül a helyzet, és lesz olcsóbb szállítási lehetőség. Volt forgatókönyvem arra, ha mégis be kell vállaljam a drága postaköltséget, de idővel nagyon javulhatott a helyzet, ugyanis feloldották az összes szállítási módot! És nem tudom, hogy van ez, de a Buyee-nál van egy regisztrált szállítási mód ¥1.143-ért. Hát ez már sokkal-sokkal barátságosabb! Azonnal bevállaltam. Tudtam követni a csomagot, vártam, hogy megérkezzen.

De így is por került a gépezetbe, ugyanis hiába vártam a vámfizetési kötelezettségről az E-mailt nem jött. Pénteken jött, hétfőn rátelefonáltam a postára, hogy miért nem küldik. Hát kiderült, hogy a Buyee-nál nem írták a csomagra az E-mail címet. A telefonszám pedig már nem élt, így nem tudtak értesíteni az online fizetésről. Hozzáférési kód híján meg magamtól nem tudtam intézni. Írtam a Buyee ügyfélszolgálatnak, mire válaszoltak, hogy alapértelmezetten nem írják rá az E-mail címet a csomagra. Ha szeretném, akkor jelezzem feléjük külön, vagy írjam a cím harmadik sorába. Hát kösz! Fizethetem a magasabb vám összeget! Annyira durván nem lett sok, de szeretnék én is ott spórolni, ahol csak lehetséges.

Most már tudom, hogy megy náluk a dolog, és szerencsére nem volt annyira vészesen drága a dolog. A kezelési költségen és a helyi szállítási díjon felül az olcsó nemzetközi szállítási díj sokat enyhített a végösszegen. És megjött! Kisebb, mint gondoltam! Nem gondoltam volna, de annyira aranyos, hogy egyszerűen nem tudok betelni vele! *_* Egyébként is a kedvenc karakterem a Bakuten!!-ben, ezek után még annyira az!

Bele is illik a gyűjteményembe.

Könnyű beazonosítani őt. Egyébként tervezek vásárolni a Buyee-ról elsősorban CD-csomagokat. Ugyanis van olyan, hogy egy előadótól valaki több CD-t ad el, nagyon olcsón. Tehát, ha jó gyűjteményt találok, alaposan megugrik a Hayashibara Megumi, JAM Project és Yonekura Chihiro CD-gyűjteményem. Azért ezt a három előadót emeltem ki, mert amennyire szeretem őket, ahhoz képest túl kevés CD-m van tőlük. Ezen szeretnék a lehetőségeimen belül változtatni.